Az Üstökös, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-07 / 1. szám
KÉST ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ, melyek közül az egyik azoknak énekeltetik a kik adnak valamit, a másik, akik nem adnak semmit a gratulációért. A senkiről, meg a semmiről.Úgy hiszem, hogy nem veszítünk Sem én, sem más semmit. Ha új évre nem köszöntök — Fel ezúttal senkit. A vasárnapi gyerek. Oh boldog ezernyolczszázhatvanöt, Csakhogy megértünk végre tégedet. Te lesz az év, melyet a ma szülött Késő vénségig áldva emleget!Adsz bort, búzát, takarmánynak valót, Zsírban fog úszni Árva vármegye. Adsz repczét, répát, szöszt, dohányt, gyapjút, — S zsidót is hozzá, a ki megvegye. Hallunk ez évben újra dikcziót! Mi szép nyomtatva egy ily szép beszéd! A politikai napilapok ezt sok példányban küldik szerteszét. Vasárnapon kezdődnek, és vasárnapon végződnek boldog napjaid. Vasárnapi szülött : szerencsefi ! Ezt már mindenki régen tudja itt. Hisz az odavája van már! Nem érdekel senkit. Egyik napunk a másiktól különbözik — semmit. Ne is gratuláljon agyon Már az ember senkit. Tapasztaljuk a tavalyról : Nem használ az semmit. Aztán nem is jut eszembe, Mit kívánjak ? semmi. Hisz mostani helyzetében Meg van elégedve szépen Mai napság — senki, K—s M—n. Csak a vasárnapi hetilapok kiadói mozognak csendesen . Mivel hogy e boldog évfolyamban Számukra ötvenhárom hét leszen.K—m M—n. azon művészi adományt, mely szerint a százszor összerakott tárgyakat százegyedszer ismét úgy öszsze tudja állítani, hogy azt mindenki újnak veszi. Mikor más újságíró kétségbe van esve a fölött, hogy semmi sem történik a világban, (Fk) teremtőlélekkel nyúl a semmibe, s alkot belőle világtörténetet, s e téren oly szerencsével egyesíti magában a historicust a költővel, hogy méltán nevezhetjük őt a „jövő históriai regény írójának. “ Nincs tárgy elég csekély, melyből ő nagyot ne tudna alkotni : egy görögországi miniszter krízis, egy bonvivant angol miniszter toasztja, egy hazai státuscsíny, sőt még egy bundestagi határozat is elég anyag kezében, hogy abból bámulatos művet tudjon alkotni. Ő semmi darabkát a világtörténetből nem hagy használatlanul elveszni, ő minden rongyot fölemel, és abból mind papiros lesz. S ez csak oly sokoldalú képzettség mellett kivihető, melyet tisztelt barátunknál megszokni tanultunk. Itt nemcsak kitűnő hegedű virtuóz, ki egy szál húron többféle variatióját tudja eljátszani ugyan egy nótának, mint Paganini; — hanem a mellett remek festész, ki bennünket Markónál is több „schöne Gegend “-del megismertetett már; — érdemdús iskolamester, kinek rendszere nyomán még a sorok között is megtanulnak olvasni a nagy gyerekek, a gyakorlott lovas és kocsis, ki a legmagasabb lovakra is felül s szekerével csak egyetlen egyszer akadt bele a hatóság kapukövébe, egyébkor ügyesen kitudja a szemközt jövő akadályokat kerülni, s sok nagy pocsolyán keresztül hajtott már, a nélkül, hogy magát besározta volna; — nagy csónakéz, ki ott is tud evezni, ahol elfogy a víz; — és különösen hírhedett meteorolog, ki politikai időjóslataival „lefutja a rangot “ Schofkától, Mathieu de la Drometól és Balla Károlytól is, mint ezt számtalan, „megmondottuk ezelőtt egy évvel a szavakon kezdődő czikket méltó elismeréssel tanúsítják. Sajnáljuk, hogy tisztelt barátunkat a tavalyi évben nagy, családi szomorúság érte: két kedvencz ikerleányától, Schleswig és Holsteintól megfosztatott; pedig ezek voltak azon kedves teremtések, akikben e magyar példabeszédet gyakorló : „leányomnak szólok, stb. “ Reméljük, hogy az ég meg fogja őt vigasztalni, s dús kárpótlást nyújtana neki Bismarkban. Részünkről azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy tartsa meg őt a hazai Minerva sok számos európai kérdések végleges befejeztetéséig. _________ _—x M—n. 2