Az Üstökös, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-06 / 1. szám

Béküljünk ki a választások után. Vígjáték, írta Kakas Márton. Személyes : Duzzoghy, bukott képviselőjelölt. Csákány, az ő kortesvezére. Fránya, az ellenfél kortesvezére. Ábrahám, kocsmáros. Ábrahám. Tekintetes urak. Maguk mind a hár­man jó emberek, derék emberek. Ez előtt félesztendő­vel jó barátok voltak, ide jártak együtt tarokkozni , a kö­vetválasztás alatt öszszeveszekedtek. Most már minden­nek vége van. Az újságírók azt írják, hogy már ki kell békülni minden embernek, el kell felejteni minden kese­rűséget. Lássák a tekintetes urak, itt gyón a tél, a csú­nya förgeteges tél, jó volna együtt tarokkozni megint, mint eddig, egy pohár diószegi mellett. (Nagyon jó dió­szegi borom érkezett!) Én azt tanácsolom, hogy békü­l­­jenek ki a tekintetes urak. Fránya. No, nem bánom, minthogy mink vagyunk a győztes felek, hát nekem illik legelőször a kezemet nyújtanom. Megbocsás Csákány pajtás, hogy az ablakai­dat bevezettem. Bizony Isten a legjobb akaratból történt, azt gondoltam , egészségtelen levegő van a szobádban , hát hogy meg ne fulladj odabenn. Ugyebár nem harag­szol érte. Csákány. Dehogy haragszom. Tréfaság az egész. Te is megbocsáss, kedves barátom, hogy a választás elő­estéjén ekkora lyukat ütöttem a tarkádon azzal a nagy kővel. Acsesegélyen nem ismertelek fel, különben kisebb követ választottam volna. De ugye, már nem fáj ! Fránya. Soha se is fájt, még inkább igen kedvesen fogok rá emlékezni. (Duzzoghyhoz..) Ugy­e­bár, kedves urambátyám is elengedi azt a tréfát, hogy azt a famosus pasquillust bocsátottam ki ellene, a­miben spionnak, meg Bajxrátnak van titulálva. Duzzoghy. Hát te írtad azt ? te nagy kópé! Dehogy haragszom érte, még magam is jót nevettem rajta, re­mélem, te is jó néven veszed tőlem, hogy az első válasz­táskor szétverettem a választóidat az útfélen. Fránya. Ugyan ki apprehendálna az ilyesmiért? Csak négy­ezer forintunkkal került többe, hogy másod­szor is be kellett hozni a választókat. Hanem hiszen urambátyám sem haragszik ugy­e azért, hogy olyan ügyesen megbuktattuk? Duzzoghy. Au contraire! Higgye el kedves uram­­öcsém, nem adom egy millióért, hogy nem nekem kell abba az egészségtelen új országházba beülnöm; sokkal jobb itthon, tessék elhinni. Fránya. És így „felejtsük a múltakat.“ (Hármas kézszorítás.) Abrahám. Hát — a tekintetes urak — azt a kis ti­zenöt akó borocskát, a­mit utolsó este nem tudom me­lyik párt választói ittak meg nálam? mert egy éjszaka háromszor, négyszer is elfoglalta őket hol az egyik, hol a másik, vagyon ki fogja kifizetni ? Csákány. Ábrahám barátom. Ne feszegessünk most ilyen kedély izgató dolgokat, maga is tegye kezét a szí­vére, és — felejtse el a múltakat. Ábrahám. Wie hajszt ? — Ezt nevezik universal quittnek ? (Általános összecsókolózás.) A magyar sajtkukacz a párizsi internationális sajtkiállításon. „Tisztelt sajtbiráló bizottmány!“ „Hogy a sajtkukaczok mindnyájan egymás testvé­rei, azt elismerem, de azt mégis kikérem magamnak, hogy engemet a német sajtkukaczokkal öszszekonfun­­dálni ne méltóztassék. A sajt, melyből eredetemet ve­­vém, magyar birkának a sajtja, a magyar birka magyar mágnásnak a birkája, s a magyar mágnás Magyaror­szágnak a hű fia, a­ki mindig Londonban lakik, azért én is protestálok a félreismertetés ellen. A német sajtku­kaczok is tartanak ugyan összejöveteleket, de azok csak azon tanakodnak olyankor, hogy hogyan egyék meg leg­­hamarább a sajtot; míg mi, ha ellenséges fegyverrel kö­zelít valaki sajtunkhoz, annak a szeme közé ugrálunk, és sajtunkat megvédelmezzük. — Uraim ! Mi a hazasze­retet legelevenebb jelképe ? a sajtkukacz ! Ez nem élhet hazáján kívül, s ha belőle elűzetik, a honvágy elpusztítja. Moszie! uram! Ez a mi sajtunk igen dicső sajt, legzsírosabb, legtovább eltart és soha sem penészedik meg. Nem kenhető kenyérre, mint a schmirkász, ellen­ben az a jó tulajdonsága van, hogy nem igen lehet ki­kezdeni. (E szavaknál a franczia sajtostul együtt bekapta és megette a szónokot.)­ ­ Egy levél kezdete. Nógrádból 1865. Deczember. .... „a mi vármegyénk jelenleg a legelforgácsol­­tabb vármegye ....“ stb. A vasúti állomáson. Vasúti pénztárnok. Hová tetszik, kérem ? Utazó képviselő. Pestre ! Az országgyűlésre. Vasúti pénztárnok. Oda és rögtön viszsza, kérem ? Utazó képviselő: No nézd! Már ez is tudja, hogy petitió jön utánam, s rögtön viszsza fognak küldeni!

Next