Az Üstökös, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-03 / 1. szám
s virágaitól foszták meg kerteiket, hogy azokat lábaihoz szórhassák. Másnap roppant néptömeg gyűlt össze városunk fikterén képviselőnk remek beszédét meghallgatni. A másfél óráig tartó szónoklatot egy zavart kiáltás sem háborította meg. Az öregek sírtak, miként Priscus Rhetor idejében Attila lakomáján. Ez ünnepélyt nagyszerű díszlakoma fejezte be, városunk legelső hoteljeiben, több ezernyi terítékre, hol a nép ezreitől viszhangoztatva, számos toasztok mondattak jobb oldali követünkre, jobb oldali politikánk vívmányaira , a Deák-körre, a Pesti Naplóra, míg késő estre a nép ezrei a szózatot énekelve, oszoltak családi tűzhelyeik mögé. Mennyivel másképen ütött ki aztán a város baloldali képviselőjének hazatérte. Ámbár furfangosan kiválasztotta a vasárnapot, mikor a nép jön ki a templomból, mintha ő eléjbe jönne, biz arra senki rá sem nézett, egy pár rosz kölyök kapaszkodott a saraglyájába, kiket a kocsis ostorral kergetett le. A baloldali bankett pedig épen nem sikerült. A nép számára készített asztalok ezúttal egészen üresen maradtak. Épen oly hidegen hagyta a népet a bal képviselőnek esteli beszéde is, melyben alig gyülekezett valami száz ember. Többnyire idegenek és nem választók. Azt mondták fáklyás zene akar lenni, de én bizony nem láttam egyéb világosságot, mint mikor egy-egy czindhebzlit elsütött valaki , hogy pipára gyújtson. A középen egy öreg ember lobogtatott valamit, alkalmasint zsebkendő volt mit az uj kalapja fölé tartott, hogy meg ne űzzék. A balképviselő beszédét számtalanszor félbeszakította zajos felkiáltásokkal a nép, s végtére oly ingerültségben tört ki, hogy a bal képviselő jónak látta házába visszavonulni. Én aztán eljöttem onnan, nem akartam ott lenni, mikor ablakait beverik. Ezen az éjszakán még a föld is el akart alólunk szaladni, úgy nem tetszett neki ez a baloldali examen. No ne! csak ki ne rántsák alólunk a földet az ő merényleteik. jégárusnő által kik őt fel nem ismerték, zeller és répa torzsákkal meg is hajigáltatott. Másnap épen hetivásár volt. Jobboldali képviselőnk felhasználta ezt az alkalmat, hogy most sok embert talál egy rakáson, s kiment a nép közé s beszélt nekik másfél óra hosszat, amire a nép persze nem ügyelt, hanem folytatta az adás-vevést, hanem annyi meg is megragadt nála a beszédből, hogy e nap örömére az „sírgésben“ meg a „Levelesében meg a „Kukscsuban ingyen bor és pecsenye szolgáltak. Lett aztán ivás! Még késő este is vonultak át utczáinkon kurjongató részeg csapatok, kik dicsérték a jobboldali bort, és éltették hozzá Garibaldit ! Mennyivel más volt derék baloldali képviselőnk föllépése! Az ünnepiesen öltözött nép ezrei vonultak ki eléje, úgy hogy az üdvözlő tömeg miatt alig lehetett haladnia, Ő azonban szerényen elutasított magától minden olynemű ovatiót, mely által a nép önmagát alázná meg. Nem is volt a mi pártunknak szüksége itatásra. Mi nem invitáltuk a népet a hordóhoz, azért mégis beláthatlan néptömeg törte meg az utczát, este, midőn szeretett képviselőnk üdvözletére kétszáz fáklyával és zenével vonultunk, beszédét meghallgatandók. A város szine és inteligentiája volt ott jelen. A fáklyákat mint legelőkelőbb férfiúink kezében láttuk. A nagy nemzetiszinü zászlót az ősz köztiszteletben álló városfőnk lobogtatta. Szeretett képviselőnk beszédének minden mondata lángra gyújtott és lelkesitett, minden interpunctiot menydörgő éljenek, a mik végre valóságos orkánná és földrengéssé magasultak, midőn a beszéd végitérte. Nehány jobb oldali, ki ott nem, tetszését nyilvánitá, szerencsésnek tarthatja magát, hogy ideje korán elmenekült.Végül dalárdánk nemzeti dalainkat hangoztatta, miknek végsorait együtt énekelte az egész név. Ezen az éjszakán még a föld is megrendült sarkaiban, annak bizonyságára, ,,hogy még is mozog! ha elenfeleink azt hirdetik is, hogy ők már megállították. 2.