Az Üstökös, 1871 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1871-04-22 / 17. szám
194 sem ultramontán szellemtelenségben nem, illetőleg sem válaszolok, felelek: ily képen, ez esetben, mind a pápisták, mind a protestánsok rám, sőt reám zúdulnak törnek, mondván, t. i. kiáltván: — Ez, t. i. ő sem fehér (vagy fejér régi helyes illetőleg helytelen írásmód szerint, vagy szerént) sem fekete (vagy feteke, alliteratio, vagyis betűcsere által), hanem, ellenben, au contraire lutheránus, (a Luther követője), avagy nec laicus, nec clericalis, sed Jesuita. Azért, sőt merem állítani hogy annakutána legjobbnak, t. i. leghelyesebbnek tartom és vélem Hugo Grotius, vagyis Grotius Hugo -sal, és -val tartanom és osztoznom, ki sőt a ki a müvek, vagy mívek fel- és elosztásánál megkívánja, sőt követelek, hogy és miszerint (szerént) az első (I.) rész, fejezet a másodikat (II.) megelőzze, és előzze meg. E, s ezen szemes nézpont éslet -hól és -ből kiindulva és -van: Ghyczy Kálmán (nem Giczi és nem Karimán) interpelláló kérdé -jának és -sének 3, (1, 2, 3,) részre, fejezetre prologra, tárgyalásra, és epilogra osztását, és -sához teljesen sőt tökéletesen pártolom, és csatlakozom, a miben, a melyben egész világ, urbs et orbus követ, és velem tart, mint, sőt határozottan merem állítani, miként ezt, vagy eztet hiszem is, sőt hihetem is, de sőt hihetnem lehetségesnek lenni lehetvén is!!! (Általános helyeslés az egész világon.) Rettenetes következménye a borzasztó egyházi átoknak. Egy rabbi megátkozta hitközségének egyik kitefeledt tagját. Minek természetesen azon eredménye lett, hogy minden vállalata sikerült, szerencsés volt, jó módban élhetett, és így szépen meghízott. Az „elátkozott“ neje aztán egy alkalommal elküldé szakácsnéját a rabbihoz egy vékony dongáju luddal, ily kérelemmel: — Az asszonyom last den Rebbe grüssen, és kéri, hogy ezt a ludat átok alá szíveskedjék venni, mert nem akar hízni! Képzelhetni, Döllinger mily bő reverendát szabatott a frissensült pápai átok folytán! Paritás. A mi halottunk Nyári, a németek boltja Tegethoff. Hetvenöt perczentet a halálnak hajh ! mi fizettünk ! Nagy mimészhez a nagyobb mimész. Ne pihenj még a babéron, Erneszt Schulz, nagy mimikus! Glóriádba Virgil beront! Szaladj, indulj, iszki, fuss! Nagy vagy ámbár arcz szinésznek, Páratlan vagy mint mimész, Ám bennem, komédiásban, Mégis csak több a finész. Harmincz typust játszik arczod? — Harminczat harminczszor én! Százszor változik vonásod ? — Színet is cserél engém! Adsz gavallért, szende hölgyet, És szelíd eremitát? — Adok dandyt, papgazdasszonyt, És szolid jezsuitát! Festesz szabad sweiczi polgárt, Ki nem ismer el urat? ! — Én meg Garibaldinusnak, Festettem ki magamat! Adtál férfiú barátot, S nő apáczát egyaránt? — Én pedig magam kiadtam Egy egész klastrom gyanánt! Te csak Ernő, Erneszt, Ernyő, Neszter és Nyerő lehetsz, — De nevemből Virgil, Virgilius, Vigilás, Vitális, Virgo, Virga, Virgács, Virgula, Virilis, Et catera graeca lesz! S miben legfőkép lefőzlek: Te csak arczoddal teszed, Hogy kifordítsd, s én mindegyre Fordítom a köpenyemet! Szilvaágyi Igyálvit Szivlágyi Szilágyi Vir. Országgyűlésből. Simonyi E.: Orrok, és fülek! csend, figyelem! Puliszky Naso, és Auriculus: befogják az orrukat és fülüket. 's——v