Az Üstökös, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-08-02 / 31. szám
Az „Üstökös“ eredeti okmánytára. Kolera hirdetés. Ezen szomorú gyászos esemény következtében, mely szerint a naponta jobban és jobban uralkodni vágyó kolera-járvány-döghalál betegség több halandót elsöpört e föld kerekségének színezetéről, elhatározta bölcs belátása szerint a kebel elöljáróság, miképpen e ronda nyavalya meggátlására a következőleg véli parancsolni. 1. Pálinkát és bort a lehető nagy mennyiségben tartson kiki házánál, mert a községi tanács naponta házról házra megy, hogy magának erről meggyőződést szerezzen. 2. Minden hitvány csavargót be ne fogadjon senki házába, mig a tanács meg nem vizitálta, hogy vájjon doctore. 3. Az adó végrehajtónak senki gyártélyt ne adjon. 4. Gyümölcsöt kiki csak úgy elletik, ha azt előbb a tanácsnak bemutatta. 5. Vizet inni senki ne merészeljen, hacsak erre különösen föl nem hatalmaztatik. 6. A temetőbe senki ki ne menjen, kivéve a papot kántort és sírásokat. 362 X-i-ŰLg“0"^7-a,c^er le^rele egr^r "bécsi lap szerlesztőhöz a, jurxrről. Mint tudja, szerkesztő, a magyarónok Bécsben razziát tartottak a nemzetközi kiállítás biróság tagjaira, s azokat perzsáp tolonczozták le Pestre megkötözve, a mint maguk a jurorok is haragos fennszóval nyilvánították ki, mondván hogy Magyarországnak örökre is kötelezettjei lesznek. A modern barbárok azon humánus tekintettel sem voltak a turisták iránt, hogy a gályára zsúfoltaknak megengedték volna szárazföldre lépni mikor már kikötöttek; nem! hanem — az ázsiai nép! — tenyerükön hordozták ki őket. Képzelje el szerkesztőm, a gengéd, és lábaikat soha meg nem mutató misseket a jogászén, kanaszen und golaschen markában! Perfid Aeneások ! Hogy ájuldoztak miattuk szegény nők a karjaikba! Már maga a környék benyomása visszataszító volt a tolonczoknak; ki is jelentették, minden alkalommal, hogy Magyarország fővárosáról sok minden roszat hallottak már, »de mindez mégis meglepi őket», s »még ily hatással nem volt tájkép reájuk«.Na tessék! Mit is látthatok volna? A Dunát? az nagyszerű az igaz, lopták pedig Bécsiül, mert annak csak folytatása. A Gellérthegyet ? kopasz koponya, komor sipkával a búbján. A Margitszigetet? no hiszen ott vehettek ziczbádot. A királyi lakot? hát hiszen az is császári Burg. A pesti rakpartot? mindössze egy úszni meg nem tanúit poczak patkány képezte a kövezetet. Nyilvános épületeiket? gyönyörű is az a kecskeméti beszálló! Hoteleiket? ■ mehettek az kétkékbakokbo! Szobraikat ? hen ' czegjenek a mi Henczinkkel! Planem azt meg kell adni, hogy a híres magyar vendégszeretet minden kitelhetőt megtett mulattatásukra. Mindennap háromszor adtak nekik enni, levest, húst mártással, főzeléket föszelékkel, kis tésztát. Még ezen kívül minden jurornak, (pedig lehettek vagy harminczan !) egyegy medaillont adtak 14 krajezárért, melyet nyakukban köteleztettek viselni, s melynek 1. alatt egy ötven krajezáros bélyeggel ellátott instanciához csatolása és felmutatása mellett extra egy ingyen kapucniért szolgáltattak ki mindenkinek. Még ez nem elég. Tovább is ment a magyar vendégszeretet. Úgyszólván a végletekig. Ugyanis éjszakára minden második lámpásba (mert már ilyesmi is van Pesten!) olajat öntettek, s így kisötétítették a várost, amit a visszasugárzás a Dunából még jobban növelt. A tűzoltók pedig felgyújtották a cs. kir. vagongyárat, és sikerült azt földig égetniök. Továbbá concursus útján embereket fogadtak, kik állandóan toasztíroztak a vendégekre magyar nyelven, amiért a hálás idegenek magyar nyelvű káromkodásokban rótták le hálaadójukat. Most tehát — e jelből ítélve — a részakarat sem írhatja azt, mintha az idegenek nem sympathieroznának a magyarokkal, a turysták a turista nationnal. No nem is írjuk. Florentin Singewacker.