Az Üstökös, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-09 / 41. szám
-3 1 szám. October 9. 1875. ^ Megjelenik minden szombatiapon másfél íven sokféle képekkel ellátva. W llefixt issi íkr : Egész évre jan. decz. S frt, 6 hóra 4 frt, 3 hóra 2 frt. Egyes szám 16. kr. Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. Kiadó-hivatal: Pest barátok tere Athenaeum-épület. Hirdetések dija : 5 hasábos nompareille sor 10 kr. Hirdetések felvételnek: egyedül I.Ing. Lipót és társa. I. nemzetközi hirdetések felvételi irodájukban Budapesten. FÜRDŐ-UTCZA 1-SŐ SZÁM. XXVII kötet. DEBRECZENI ILITZTISIA-TIBETTS. Elbeszélés. Irta Jókai Mór. S RRA aztán a harangokat is abbahagyták félreverni s újra kezdték a halottraharangozást; a tüzoltósereg megint összealakult kántussá s azon kormosán, felgyürközötten folytatá a hol elhagyta : »Már elmégyek az Örömben : Paradicsomnak kertében ; Lelkemnek üdvösségében.« A közben föltették az üres koporsót, a kik emelték, csak mondták : jaj de könynü a jámbor! Nem csuda, hisz egyszer sem lakott jól életében! És aztán vitték ki, folyvást biztatva útközben: »Menj el a nyugalom Csendes éjjelébe. A föld kebelébe Közanyánk ölébe.« Az üres koporsót! Dallos Ádinak kedve lett volna kiütni a kántus-prézes kezéből a taktusütő kottatekercset s nagyot nevetni közbe, de csak türtőztette magát! Hadd kisérje a vaskalapos levett vaskalappal az üres koporsót ki a temetőbe! Furcsa dolgok lesznek még ma itten! A jó törkölyösiek a fölötti örömüket, hogy Dallos Adit kaphatták meg rektornak, azzal igyekeztek kifejezni, hogy küldtek neki egy átalag hegyaljait, egy nagyszerű sonkát, egy doboz túrót, meg egy embertelen nagyságú kenyeret. Az meg már aztán minden erkölcs és vallás ellen való vétség volna, ha a diák, a ki enyni elemozsinát kapott, eltűrné, hogy abból holnapra csak egy felhörpenthető korty, egy befaló falás is megmaradjon. Különben is ez most bucsupohár : Dallos Adi elmondhatja : »már engem visznek!« Azon estére a kartársak mind meg voltak híva Ádám szobájába egy kis kollíczióra s Nyaviga pajtás is. Nem szabad itt haragot tartani. S ha van harag, arravaló a pohár, hogy békítse ki. De Nyaviga pajtás sehogy sem akart beleharapni a borba. — Köszönöm a lássan. Sohasem szoktam bort inni. Valójában nem veszi be a természetem. Hasztalan szorította Dallos: -A búcsú pohár.