Az Üstökös, 1877 (20. évfolyam, 1-40., 1000-1011. szám)
1877-04-08 / 14. szám
158 ÜSTÖKÖS. Április 8. 1877. Azirt magam is azt kívánok, hogy csak gyane visza megin az a boldog idő, a mikor egyetlen liberális oppositio volt, a ki merte mukkanynyi, — az ó-conservativpart. Mer a ki mar eczer végig kostolt mind aztal, a mit nimet absolutismus nekünk feltalálta asztalra s nem volt neki elég, az csakugyan megérdemli, hogy kapja belüle anyit, hogy osztan élig legyen neki. No de élig legyen enyi tréfabul, lasunk komolyab dolog után. Földvary Miska barátomnak van egy szerencsizs ideája, a mi égisz revolutiot fogja előidiznyi parlamentarizmusban. A mi adul al, hogy képviselő, minek előre fontos kirdisekben szavazatot adna, elib hirdezen meg a felül választói vileminyit, hogy »igen«-el, vagy »nem«-el szavazon-i? Legelőször is kel húsz milió forint — nem bankalapnak, hanem »választói megkirdezisalkotmányos költsigeit fedező-alapnak.« Mer hogy én hatvankilencz közsigbül háromezer választómat magam költsigin befuvaroztasam, alimentaljam, azirt, hogy megkirdezem tőlük, micsoda vileminyük van a minimalis maximal-tarifak kirdisiben, oszt tülem ne kivanjon senki; ha pedig nem mind a hatvankilencz faluból nem mind a három ezer választót concentrálok, hanem csak egy faluból harminczat, s azokat szavaztatom, hogy a csizma legyen-i dragab, a búza olcsob, vagy a búza dragab, a csizma olcsob ? akorezlene humbug. Minthogy azonban franya vam bank kirdizs nem csak »kirdizs« hanem égisz cathechismus; anál fogva minden paragrafusnál, a mi fontos, azt mondunk majd elnöknek: »holt! Sztollasan a testet! húsz kipviselő névszerinti szavazást követeli!« Ekor elnök tizperezre felfügeszt ülist. Ez alat mind a 46o kipviselő ex tripode hazaküldi villanytelegrafon a választóinak a maga dictioja fotográfiáját, s mire tiz perez letette, mindenik kipviselő márot talalja fiókjában választóknak menkatelegrafon viszaküldöt helyeslisinek, vagy roszalasanak fotográfiáját, s akor tani fogja, hogy »igent« szavaza, vagy »nemet« Ere talalmanyra jo lesz Misi barátomnak hamar pátenst venni, hogy el ne lopjon tole aztal valami anglus, alazatozs szolgája, Th Hentes boszú. A negyvenes évek elején élt Pesten egy hentes, aki ízletes virstlisről volt ismeretes. Ezen virstlisnek azon életrevaló ötlete támadt, hogy hentesüzlete mellett egy kis sörmérést nyitott, hol vendégeknek saját gyártmányú tormás virstlivel szolgált, s hogy a keresletet még inkább fokozza, közhírré tette, miszerint minden ötvenedik virstliben egy darab fényes körmöczi arany van elrejtve. Persze volt is kelete a különben is kedvelt virstliknek, de különösen a jogászgyerekek igyekeztek a körmöczinek nyomára jutni. Egy ízben — a hó vége felé, midőn már minden jóravaló jogász zsebe lapos szokott lenni — öt jogász összebeszélt, hogy bár tárczájuk egészen üres, de megpróbálnak iopár virstlivel megbirkózni, mindegyikre jó pár jut, valamelyiknek csak kedvez a szerencse, s akkor nemcsak hogy kifizethetik a költekezést, de még jócskán marad is az aranyból. Neki álltak tehát a falatozásnak és már a vége felé csak erőltetve csúszott le a forró kolbász, bőven kellett azt nemes árpalével leöblögetni, de minél többet ettek s ittak, annál inkább fogyott abbeli reményük, hogy az ötven pár virstli valamelyikében arany legyen. Az élelmes Gyuri tehát jónak látta idejekorán elillanni, úgy bölcselkedvén, hogy ha pajtásai ráakadnak a sárgára, majd kifizetik a számlát, ha pedig nem.... ne úgy lesz elég eszék példáját követni. Meg is tette ezt elébb Laczi, később Feri, s végül Imre, de Pista a legjámborabb köztük — s kit e tréfa leginkább mulattatván — nagyokat nevetett, ülve maradt és a hitelt nem ismerő hentes körmei közé egyedüli áldozatul esett, s általa el nem bocsájtatva, ott marasztaltatott. Másnap a közös tanyán veresre sirt szemekkel jelent meg Pista, pajtásai között. Ezek, kiket már nyugtalanítani kezdő hosszas kimaradása, aggódva kérdezék: — Mi lett Pista ... beszélj fiú ... ki bántott... meghalt valakid ? — Manó vinné el a tréfátokat, — kiálta boszosan az áldozat — nem tudtam kifizetni vacsoránk árát, a vén potrohos hentes ott csípett és reggelig részeltetett velem tormát a konyhájában.