Az Üstökös, 1881 (24. évfolyam, 1-50. szám)

1881-01-01 / 1. szám

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ. Adjon Isten a mi nincs, Ez uj esztendőben. Mi a múltban kevés volt, Legyen az most bö­gn: A szegénynek bifraad bundát, Szerelmesnek Kunigundát, Katonának puskát táskát, Éhes tótnak forró kását, S elégedést, ez a kincs ! Adjon Isten a mi nincs Ez uj esztendőben. 10,000 írt. Adjon Isten minden jót, Erőt, egésséget, Istóczynak rabbiságot, S lelki üdvösséget. Csak örömnek tárjunk ajtót, Sohse lássunk végrehajtót. A Storcsmáros jó bort mérjen, Kontó, váltó, ha ne érjen. Megférjen szerb, magyar, tót, Adjon Isten minden jót, Ez uj esztendőben. Ki mit kíván, kapja meg: Ternót milimár­, Czifra ruhát Panna asszony, Nyalka férjet Sári, Kántor uram tele hordót, Posner K. L. tuczat ordót, Czigány bagót, disznó­­tököt. A kabarékpárt — ördögöt.*) Mitől, s méltán úgy remeg. Ki mit kíván, kapja meg Ez uj esztendőben. --------- Gyerkényi. *) No arra csakugyan szüksége volna, hogy egy kis Ördöge legyen. (Szerk). 627 ^6 Január 1. 1881. ÜSTÖKÖS. Járt egyszer Budapesten egy állatsere­gély*). Annak a tulajdonában volt egy pompás nagy afrikai himoroszlán, a­mi épen olyan ke­délyes hentergőzéseket szokott művelni, mint egy dévánkodó kandúr czicza. Egyszer, mikor Nefélsz Pista is ott van több kedélyes czimbo­­ra társaságában, az oroszlán épen siestát tar­tott s a jobb első lábát szépen kinyújtotta messzire a ketrecz vaspálczái között, a tenye­rével felfelé forditva. »No Pista, mondák a czimborák — nem félsz-e annak az oroszlán­nak a kinyújtott talpát megcsiklandani?« »Dehogy félek! mondá Pista s a mire fel­szólították, megtette. A nagy macskakirály a talpcsiklando­­zásra csak annyit tett, hogy a talpának egyik körmét felrántotta, hanem az elég volt arra, hogy Pistának a tenyeréből egy nagy darabot *) Mi ez ? Szarvas Gábor. »Menazserista.« J. M. kiszakítson vele. Hat hétig kellett aztán neki a karját felakasztva, s a kezét ökölre szorítva hordozni, hogy begyógyuljon az oroszlán vág­ta seb. Ekkor felfogadta, hogy addig nem nyug­szik, mig boszúját nem tölti s ennek az orosz­lánnak valamelyik öcscsét vagy bátyját a por­ba nem teríti. El is ment, a mint felgyógyult, egyenesen Afrikába s nem tért vissza, mig egy oroszlánnak le nem húzta a bőrét. De hát mit oroszlán? Attól meg nem ijed­ni katonadolog. Hanem hogy meg mert házasodni, az a valami. Felvett egy igen szép és igen gazdag leányt, holott ő maga nem volt már fiatal, soha sem is volt szép, és épen nem gazdag. Éhez kell nagy bátorság. S mindenki bizonyítja, hogy Nefélsz Pista még a feleségétől sem félt, még attól sem ijedt meg soha. (Folytatása következik.)

Next