Az Üstökös, 1881 (24. évfolyam, 1-50. szám)
1881-01-01 / 1. szám
ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ. Adjon Isten a mi nincs, Ez uj esztendőben. Mi a múltban kevés volt, Legyen az most bögn: A szegénynek bifraad bundát, Szerelmesnek Kunigundát, Katonának puskát táskát, Éhes tótnak forró kását, S elégedést, ez a kincs ! Adjon Isten a mi nincs Ez uj esztendőben. 10,000 írt. Adjon Isten minden jót, Erőt, egésséget, Istóczynak rabbiságot, S lelki üdvösséget. Csak örömnek tárjunk ajtót, Sohse lássunk végrehajtót. A Storcsmáros jó bort mérjen, Kontó, váltó, ha ne érjen. Megférjen szerb, magyar, tót, Adjon Isten minden jót, Ez uj esztendőben. Ki mit kíván, kapja meg: Ternót milimár, Czifra ruhát Panna asszony, Nyalka férjet Sári, Kántor uram tele hordót, Posner K. L. tuczat ordót, Czigány bagót, disznótököt. A kabarékpárt — ördögöt.*) Mitől, s méltán úgy remeg. Ki mit kíván, kapja meg Ez uj esztendőben. --------- Gyerkényi. *) No arra csakugyan szüksége volna, hogy egy kis Ördöge legyen. (Szerk). 627 ^6 Január 1. 1881. ÜSTÖKÖS. Járt egyszer Budapesten egy állatseregély*). Annak a tulajdonában volt egy pompás nagy afrikai himoroszlán, ami épen olyan kedélyes hentergőzéseket szokott művelni, mint egy dévánkodó kandúr czicza. Egyszer, mikor Nefélsz Pista is ott van több kedélyes czimbora társaságában, az oroszlán épen siestát tartott s a jobb első lábát szépen kinyújtotta messzire a ketrecz vaspálczái között, a tenyerével felfelé forditva. »No Pista, mondák a czimborák — nem félsz-e annak az oroszlánnak a kinyújtott talpát megcsiklandani?« »Dehogy félek! mondá Pista s a mire felszólították, megtette. A nagy macskakirály a talpcsiklandozásra csak annyit tett, hogy a talpának egyik körmét felrántotta, hanem az elég volt arra, hogy Pistának a tenyeréből egy nagy darabot *) Mi ez ? Szarvas Gábor. »Menazserista.« J. M. kiszakítson vele. Hat hétig kellett aztán neki a karját felakasztva, s a kezét ökölre szorítva hordozni, hogy begyógyuljon az oroszlán vágta seb. Ekkor felfogadta, hogy addig nem nyugszik, mig boszúját nem tölti s ennek az oroszlánnak valamelyik öcscsét vagy bátyját a porba nem teríti. El is ment, a mint felgyógyult, egyenesen Afrikába s nem tért vissza, mig egy oroszlánnak le nem húzta a bőrét. De hát mit oroszlán? Attól meg nem ijedni katonadolog. Hanem hogy meg mert házasodni, az a valami. Felvett egy igen szép és igen gazdag leányt, holott ő maga nem volt már fiatal, soha sem is volt szép, és épen nem gazdag. Éhez kell nagy bátorság. S mindenki bizonyítja, hogy Nefélsz Pista még a feleségétől sem félt, még attól sem ijedt meg soha. (Folytatása következik.)