Az Üstökös, 1883 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1883-04-22 / 16. szám
2 Heti krónika. ( Mégis megértünk egy Katona-ünnepélyt, — amelynek lefolyásánál nem lengett sehol sem a feketesárga zászló. ) Egy pókháló szakadt el a miniszteri tanácsterem egyik zsigában ; a miniszterek nem merik befoltozását addig elrendelni, mig Tisza Becsből vissza nem tér! A Füzesséry bebizonyította, hogy sokkal könynyebb mások ügyét védeni, mint a maga magáét. — Azon országos képviselők, a kik örökké hallgatnak, „Füzesséry és a néma képviselők“ czímű röpiratot szándékoznak kibocsájtani s annak szerkesztésével Gr. Pongrácz Adolf vágujhelyi képviselőt bízták meg.\- Ez már csak fejedelmi megtisztelés. Távirat Pozsonyból: Spanga érvelése 83.03, a test hőfoka 37.07, az orvosok aggódnak. Reflexió: ^Vai^o n — ? ^Va-lamint, Spanga, eddig&té oftj- -fcácj/a^ ^ö ■zöívGe-dx -mojecpoW, \\\Ki&•M-cpt-j' a pafiecpij.eCi -f'ete'tV pe ciza/fon fié pesefi ? Ama figyelmes újságolvasó. Tükör darabok. Izzasztó napi munka között jut kis kenyeréhez Hallgatván, a paraszt, nem panaszolva fel ezt . A jakhecz furulyán fütyürész, úgy csalja a népet : S hogy mily rész a világ ! egyre azon nyavalyog. Éretlen gyerköczt a dohány szédülve terít le. Érteni nem bírván, érzeni bírja szegény, így van a hátramaradt, ki nem érti a fönn repülőket . Szinte repülni akar, száll, de hamar lebukik. Kis fiú, várj, mig erőd jön s bírhat a füst erejével. Hátra maradt, te tanulj, fönn ha repülni akarsz. Matász Fazék János ,nassága böfögései az iparos körben. A nagy hlítben annyi hűtést tanultam enni, hogy mostanig is nyomgya az gyomromat. Ezián insultáltam az orvos-doktoromat, aki azt tanácsolta, hogy a nyáron egy explósiót tegyek valamelyik híresebb ferdőbe. Hja! csak az ember madár lenne, hogy egyszerre két helyen is lehessék !* Manem, hogy mennyi mindent tanítanak ma azoknak a szegény gyereküknek az iskolában. — A fiamnak tegnap egész álló nap a háromszögek konkurrencziájáról kellett tanulni. Egyébarányában most az adókivető bizottságban működök. Szevélyen mondhatom, hogy működésem áldásos, mert csak úgy áldanak érte, mint a bokrot. Hja, énes pógártársak, adót füzetnyi kő, ez a régula, sokat kő füzetnyi, ez a törvény, a lehető legtöbbet kő füzetnyi, ez meg mándékorom. Nekem alleráncz, vagy pedig tutigál, mert ha a partáj nem bírja is az adóját utólagosan, nekem, mint házi úrnak be ke adnyi a bért czinczestül előlegesen. Mit nevet maga snasz tislér ? Hogy nem igy beszélnék, ha én is partáj volnék? Hát még az is vicz? Én meg azt mondom magának, hogy maga is , igy beszélne, ha háziúr lenne. Ez a vicz! Tegye meg! , Befellegzett! gyerünk az adókivető bizottságba. ÜSTÖKÖS, 1883. Április 22.