Az Üstökös, 1883 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-22 / 16. szám

2 Heti krónika.­ ­(­ Mégis megértünk egy Katona-ünnepélyt, — a­melynek lefolyásánál nem lengett seh­ol sem a fekete­­sárga zászló. ) Egy pókháló szakadt el a miniszteri tanácsterem egyik zsigában ; a miniszterek nem merik befoltozását addig elrendelni, mig Tisza Becsből vissza nem tér! A Füzesséry bebizonyította, hogy sokkal köny­­nyebb mások ügyét védeni, mint a maga­ magáét. — Azon országos képviselők, a kik örökké hallgat­nak, „Füzesséry és a néma képviselők“ czím­ű­ röpiratot szándékoznak kibocsájtani s annak szerkesztésével Gr. Pongrácz Adolf vágujhelyi képviselőt bízták meg.­­\- Ez már csak fejedelmi megtisztelés. Távirat Po­zsonyból: Spanga érvelése 83.03, a test hőfoka 37.07,­­ az orvosok aggódnak. Reflexió: ^Vai^o n — ? ^Va-la­mint, Spanga, eddig&té oftj- -fcácj/a^ ^ö­ ■zöívGe-dx -mojecpoW, \\\Ki&•M-cpt-j' a pafi­ecpij.eCi -f'ete'tV pe ciz­a/fon fié pesefi ? Ama figyelmes újságolvasó. Tükör darabok. Izzasztó napi munka között jut kis kenyeréhez Hallgatván, a paraszt, nem panaszolva fel ezt . A jakhecz furulyán fütyürész, úgy csalja a népet : S hogy mily rész a világ ! egyre a­zon nyavalyog. Éretlen gyerköczt a dohány­­ szédülve terít le. Érteni nem bírván, érzeni bírja szegény, így van a hátramaradt, ki nem érti a fönn repülőket . Szinte repülni akar, száll, de hamar lebukik. Kis fiú, várj, mig erőd jön s bírhat a füst erejével. Hátra maradt, te tanulj, fönn ha repülni akarsz. Matász Fazék János ,­nassága böfögései az iparos körben. A nagy hlítben annyi hűtést tanultam enni, hogy mostanig is nyomgya az gyomromat. E­zián insul­­táltam az orvos-doktoromat, a­ki azt tanácsolta, hogy a nyáron egy explósiót tegyek valamelyik híresebb ferdőbe. Hja! csak az ember madár lenne, hogy egyszerre két helyen is lehessék !* Manem, hogy mennyi mindent tanítanak ma azok­nak a szegény gyereküknek az iskolában. — A fiam­nak tegnap egész álló nap a háromszögek konkurren­­cziájáról kellett tanulni. Egyébarányában most az adókivető bizottságban­­ működök. Szevélyen mondhatom, hogy működésem áldásos, mert csak úgy áldanak érte, mint a bokrot. Hja, én­es pógár­társak, adót fü­zetnyi kő, ez a régula, sokat kő fü­zetnyi, ez a törvény, a lehető leg­többet kő fü­zetnyi, ez meg mán­dékorom. Nekem alleráncz, vagy pedig tutigál, mert ha a partáj nem bírja is az adóját utólagosan, nekem, mint házi úrnak be ke adnyi a bért czinczestül előlegesen. Mit nevet maga snasz tislér ? Hogy nem igy beszélnék, ha én is partáj volnék? Hát még az is vicz? Én meg azt mondom magának, hogy maga is­­ , igy beszélne, ha háziúr lenne. Ez a vicz! Tegye meg! , Befellegzett! gyerünk az adókivető bizottságba. ÜSTÖKÖS, 1883. Április 22.

Next