Az Üstökös, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-03 / 1. szám
a magyar ellenzéknek. Tisztelem én az olyan ellenzéket! De bizony csak százszor jobban szeretem én az olyan németet, ráczot és oláhot, aki azt mondja: én nem csinálok ellenzéket a magyar kormánynak, mert én tiszteletben, becsületben tartom a magyar állam kormányát; tisztelem, becsülöm a magyar államiság eszméjét. — Így az! No hát, édes Münich Aurél, meg vagy e elégedve a te mamelukságodnak ezzel az indokolásával? — Igen ám! Hanem azt kérdem én legvégül, hogy hát van-e olyan ember széles Szepesországban, aki ezt az indokolást elfogadná ? Van-e olyan czipszer széles Szepesországban, aki ne tartaná magát olyan jó magyar embernek, mint akármelyik Bendegúz vagy Balambér? Ez a bökkenő, édes Aurél. Hát kivánok az uj esztendőben jobb erkölcsöket. ÖSSZEJÖNNEK... Összejönnek minden évben . És egymást meggratulálják. Hízelegő dicsérgetés Özönli el mindök száját. Hogyha abbul a sok bókból Valahogyan kő teremne, Minden egyes meggratulált Egy óriás szobor lenne. Összejönnek, keresett szó Nagyot puffan, —hogyne tenné? Egymást nagynak megteremtni Könnyebb eszköz nincsen ennél. Ha az a sok keresett szó Mind egy szálig igaz volna, Édes hazánk! a bölcsesség Téged akkor jól megóvna. Összejönnek, gratulálnak, Ki hogy bírja: nagyot mondnak, Boldog évet kirángatnak, Boldogulását a honnak, Ha az a sok jó kívánság Csak egyszer is tettre válna: Az a sok úr egymásnak ott Többet sohse gratulálna. Vermes Havát. PULSZKY-JUBILEUM, I. Díszülés az akadémiában. Az ünnepekre való tekintetből, nehogy megijedjen tőle, hogy neki befűtenek, az akadémia terme Hitetlen maradt. Az ünnepelt rosszul érzi magát a hidegben s szomorúan konstatálja magában, hogy nem várt hidegséggel találkozik. Jelen voltak Tisza Kálmán és Trefort miniszterek is, nehogy az ünnepelt a szellemi elismerés elmaradása fejében a múzeumi igazgatói fizetés felemelését kérje. — Beszélt azután Havas Sándor, üdvözölvén az ünnepeltet. Ez is milyen meggondolatlanság! Ilyen hideg körülmények közt még oly havas beszéddel is előállni. Brr! Mindenki dermedezett. Ünnepelt előhozatta a téli rokkját. Jó, hogy hirtelen megkönyörültek a vaczogó ünnepeken, mert már-már náthát kap, mivel náthára való tagját elrejteni még tok nem termett, megkönyörült pedig egy kis nyári melegség, t. i. b. Nyáry Jenő a beszédével. Volt kántus is: Szász Károly énekelt el egy üdvözlő beszédet a Kisfaludy-társaság nevében; Jókai Mór maradván legutolsónak az ovácziókban, ami azt mutatja, hogy a régészek visszafelé számolnak, mint a zsidók, köztudomású dolog lévén, hogy ahol Jókai ott van, ott mindig ő az első ember. Budapest fővárosa részéről Kammermayer Károly polgármester irt egy üdvözlő skartétát az ünnepekhez, melyet egy városi hajdú hozott át s kézbesített Pulszkynak. Ezzel a díszülés az ünnepek nagy örömére véget ért. Következett II. A díszevés. Legeléül is a spájz-czédulát adták át Pulszkynak, a spájz-czédulát b. Kaas Ivor fogalmazta és Molnár Antal adta át. Ezzel azonban nem érte be Komócsy József, aki, mint tudjuk, kitűnő a szakács-művészetben, s egy verset szavalt el. Jött valahára a vacsora. Olyan volt, hogy általánosan elhatározták, hogy ez az utolsó vacsora, mert többet ugyan nem rendeznek a Hungáriában vacsorát, hiszen aki esetleg otthon feledte bicskakésit, az nem volt képes ketté harapni a pecsenyét. Valóságos archaologiai, antidiluviális fenevadak bagarin-húsát tálaltak fel. Nem csoda, hogy akiknek már vagy kihullt, vagy gyöngén áll a foguk, egyremásra csak tósztoztak, ahelyett, hogy ettek volna, így: Sipos Antal, P. Szathmáry Károly, Henszlmann Imre stb. és maga az ünnepélt. A lakoma végét nagy örömrivalgással fogadták. ----------------------------------0I.5.------------------------------------------------- ÜSTÖKÖS 1885. január 8 SZABÁLYRENDELET az újévi gratulációk tárgyában. 1. §. Budapest főváros területén csak új év napján mondható és fogadható új évi gratuláczió. 2. §. Új év előtt vagy után mondott üdvözlet kihágást képez s a ki elköveti, 2—50 írtig terjedő birságban marasztaltatik el. Indokolás. Számos esetben tapasztaltatok hogy házmesterek és pinczérek, nem különben vagyontalan magánzók annyira figyelemben tartják a boldog új év kívánásra kiszemelt egyéneket, hogy az új év napjára való elutazás, vagy bezárkózás teljesen hiú védekezésnek bizonyul. Január közepén, sőt februárban is, midőn a gyanútlan polgár közelükben először mutatja magát, szemtelenül mosolygó arccal elmondják a maguk jókívánságait,. Hogy a jókívánságokkal való üldözéstől a polgárság megkíméltessék, hatósági intézkedés válik szükségessé. Az új évi üdvözletek díjáról tervezetünk említést nem tesz, mert elvben a díj el nem ismerhető ugyan, de gyakorlatban a tanács tűrni óhajtja, mert különben a kéményseprő legények, házmesterek és pinczérek forradalmától lehetne tartani. E szabályrendelet végrehajtása természetesen a közbiztonság őreit, illeti. A fővárosi tanács szegényügyi osztálya.