Az Üstökös, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

2 XISTÖKÖS 1897 január 3. TIrallérossy jSeBulon levele «Ü­stökös» sz er&es^föltöy Tekintedezs szerkesztő Barátom! Fogadja őszinte gratulatiomat Üstökös negyvenesztendős palyasétálásához. Nem nevezek pályafutásnak: az lehet napi­lapnak, a ki pályafut: hetilap csak pályasétál. Olyan a lap, mint az ember, s az ember olyan, mint a penicilus: a rektramé. Rektramnak volt peniczilusa, negyven­esztendős, a­kinek csináltata időközbe hatszor új pengét, és ötször új nyelet, k is mig mindig tartota magat! Akarat így van nekünk Üstökös ujsagas dolog. Eczer volt neki vas pengéje: Jenevay: hamar kitörőt, tetek bele má­sikat: volt Boczenhardt. Jaj de éles volt! Metszete Schmerling bőribe nagyokat. Beletöröt. Azután tetek bele megin új kést: Dienest. Azt mindig köszörültek, mig elkopta. Azután megint új pengét tetek bele: Törzs Kálmánt, jó Bessemer aczílbul. Az izs kitörőt. Akor beletetek Bartók Lajost: jó kés volt, de nem lehetett vele vakarnyi. Kieste sarkakul: csinyallata magához új nyelet: pengéje peniczilus, nyele bicsak. Akor aztan magat nyelet rigi peniczilusnak, Üstö­kösnek csinyaltak újra: megnyelezve Te veled, kedves Barátom, Szabó Bandival, kinek szivemből kívánom, hogy sokáig viseld eztel a lapotodat, is soha meg ne törtinjik veled, a mi szokott nem csak penicilusokkal, hanem lapszerkesztőkel izs, hogy becsuknak őket. Hat bízom mink emberkék izs csak úgy vagyunk, mint lapocskák is bicsa­­kocskák. Tataroznak, megfejelnek kifol­toznak. Hát ez élet negyven esztendővel, mikor Üstökös világra születte magát, nekem se alt csurgóra bajuszom. Akor még schneklikbe sütöte hajamat borbil, magam is ot tartotam neki fejemet, bízom most mar csak úgy küldöm el frizernek skatulaba: magam maradok ithon. Akor mig, ha fog resz volt, jajgatam, tilógust szidtam mikor kihuzot, most mar csag, ha valami baj van neki, inaszul küldöm doktorhoz. Mind új penge az régi nyélhez. Nem rigiben Adria gyülisen műszaki referens azt proponálta igazgatótanács­nak, hogy a «Jókai»-nak uj propellert kell csinyaltatn­i. — Nekem i­s? kiáltotam nagy örömet. — Nem. Csak hajónak. Montak nagy szomorúságai. No hat kívánom igaz lelkembül álta­lam nagy pietasal emlegetet Üstökösnek hasonlatoskipen uj propeller. Tallérossy Zebulon. Újévi vers. Az «Üstökös» immár harminczkilenczedszer kívánt boldog új évet teljes szeretettel. S most, hogy negyvenedik évét is elérte, Szokása útjáról ezúttal se tér le. Jó magyarom, ki túrsz és szenvedsz oly sokat, Minden nácziótól megalázásokat, Kinek orra alatt kiváltkép a német Piszkál: adjon isten neked jó új évet! Legyen valahára minden bútor békéd, Mikor letörölöd munkád verejtékét: Ne üssön rád fináncz, sem pedig katona, Vinni a vagyonkád isten tudja hova. Valahára egyszer kíméljen a bajtól A dupla krétájú adó-végrehajtó, S ha kötelességed nagy kínnal leörlöd, Ne húzzák le még a tetejébe bőröd. Mentsen meg az isten jégtől és ragyátul, Az osztráknak éhes kétfejű sajátul.

Next