Az Üstökös, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
Ü8TÖKÖ8 Száz magyar mű. Száz magyar mű egyfolytában A Vígszínház színpadán — Gondolatnak is nagyszerű. Felemelő, igazán. S úgy örülünk, mintha nem is Budapestről szólna az. De száz magyar művet adna Franczia, német vagy csuvasz. Száz magyar mű! Bel derék szó! De kérdezzük legalább: Száz alkalmas színdarabunk, S mind elég jó lesz-e hát? Hogy lehetne, az bizonyos, Csak termeltünk volna rég, De hajh! itta a magunkét Az idegen rongy, szemét. Száz este, mind egyfolytában, Igazán szép gondolat, Száz magyar mű! Után soha sem írtak is itt ily sokat. Lesz is az nagy szenzáczió, Megindító unicum — Haj, de száz magyar estére Lesz-e elég publicum? A hétről. Ez a hét a Petőfi Sándoré. És megkezdődött ez a hét már a múlt hónap vége felé, mikor a nagy költő nevét viselő irodalmi társaság új tagokat választott a kebelébe. És végződik a nagy hét csak január 6-án, amikor ugyanaz a társaság huszonöt éves örömünnepét üli meg az ő évi közgyűlésével. Hogy ilyen cicerós czikkben emlegetjük az irodalmat, az bizony nagy ügyetlenség tőlünk: tanulhatnánk más lapoktól, amelyek nagyobb és körülményesebb iratokkal emlékeznek meg még a zsoké-klubbok kártyaműveleteiről is. Irodalom — bolondság! De különösen költészet — futó bolondság. Igaz-e magyarom? Igaz hát! Hiszen már az irodalom is csak olyan, mint a börze. Adás-verés. Aki jobban tud kiabálni, az jobban tud túladni a portékáján. Bolond ember pedig még az is, aki csak távolról is érdeklődik a börze iránt. Igaz-e, magyarom? No, de milyen igaz! Börze, kereskedés — zsidónak való. Irodalom, költészet — bizony az is zsidónak való. Köstök, jó szűz dohány, kellemes borocska: ez a magyarnak való. Petőfit éltetjük — mert meghalt! Váljon éltetnek-e, ha élne? S ha élne, megélne-e? Huszonöt éve, hogy a nevének emlékére és az ő kultuszának az öregbítésére irodalmi társaság alakult. A társaság czélja az volt, hogy a költői irodalmat valahogy megkedveltesse a közönséggel. Huszonöt év alatt ezt a czélt annyira megközelítette, hogy a sikerét még az is írva emlegeti, aki legalább annyit nem restéll megtenni, hogy alapító tagságáért kiszórt keserves száz pengő forintot. No, nem sokan vannak, tehát valami sok és sűrű könyhullatástól nem kell tartanunk. Könyvkiadó vállalatot akartunk csinálni. Megesküdtünk minden hónapban egyszer, a fölolvasó üléseinken, hogy gondosan megválogatott műveket adunk a pártoló tagoknak. H hiszen esküdözhettünk! Igen, ha válogatott szivart kínáltunk volna. És most a jubileumunkon megtörve bár, de fogyva nem (éppen a napokban választottunk be újra két tagot, tehát megvan a létszám, ott vagyunk, ahol voltunk. Vagy talán még nem is voltunk ott, ahol vagyunk. Még egy másik huszonöt éves jubileum s akkor már azt fogja a titkár felolvasni az évi jelentésében, hogy a magyar közönség nem olvas egyéb nyomtatványt, mint a czímeres névjegyét és a vendéglőben az étlapot. itfua. j&uuaro.