Az Üstökös, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
1903. január 4. Az uj esztendőt — Kisasszony, — folytatta ott Tóth Tamás, mialatt Bella mindig a tükörben nézegette magát és mindig mosolygott, örvendezett az ő szépségén, — most már én felmentem kegyedet adott szava kötelezettsége alól: tessék az eljegyzési gyűrűjét visszavenni s az enyémet nekem visszaadni. — Tamás ! kedves vőlegényem! Hát ezt érdemlem én az én önfeláldozásomért? riadozott Bella. — Köszönet és hála érte ! De amilyen egyszerű, szegény legény én vagyok: nekem az ilyen igazán szép leány a mai világban túlságosan sok! Bella kisasszony a szép szó hallatára csak megint visszanézett a tükörbe és jó kis ideig ott is feledkezett, aztán------levonta ujjáról a gyűrűt és visszavette a magáét. ... Vacsoránál pedig egy szó ellenvetése sem volt, sőt mosolyogva biczczentett a szép fejével, mikor a mama így szólt: — Jól meggondolva a dolgot, még szerencse, hogy ez a bolond Tóth másat gondolt, hiszen ilyen szépség, amilyen most Bella, sokkal különb, tehetősebb, előkelőbb, vőlegényt kaphat. Bizony mondom, hogy az a Tóth Tamás okos ember volt ám, de nagyon. Kukoréky Habakak. Magyar Mihály még mindig nagyon sötétnek látja. A pajkos Ámor. Nagyot ámul a világ, Botránkozik rajta, Hogy Ámor az igájába Herczegeket, herczegnőket hajtó. Hogy királyi herczegnek Szökik felesége, Egy franczia nyelvmesterért Kimondhatlak lobogva és égve. Hogy egy herczeg megszökik Egy kis színésznővel - Sim a világ mindazáltal áll tovább is és bizony nem dől el. Solise ámulja te nagy világ, S te herczegek őse, Haladnak ám ők is velünk S nem vakok már ők se. A mi derék, a mi szép, Már ők is meglátják : Herczegnő a szép férfiút, Herczeg meg a takaros leánykát.