Üvegipar, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

198a A legnehezebb, de a legeredményesebb év volt Minden év végén megvizsgálja az ember, hogy mit ért el a múlt évben és mit szeretne az elkövetkező esztendőben megvalósítani. Így van ez az országban, a családban. S, ezt tesszük mi is, az Üvegipari Művekben. 1984-et olyan lendü­lettel kezdtük, mint ahogyan 1983-at befejeztük. Így sikerült az első fél évet tervszinten teljesíteni. Köztudott, hisz együtt határoztuk el, hogy 750 millió forint lesz a nyereségünk, 17,5 millió dollár az árbevételünk és 6,6 százalékos jövede­lemnövekedést érünk el. Fél évkor módosítottuk célkitűzéseinket, mert bizonyossá vált, hogy a jó évkezdet és annak további fejlesztése lehe­tőséget ad a nagyobb nyereség elérésére, a műszakpótlékok megemelésére, és a melegüzemi pótlék bevezetésére is. Az igazgató­tanács és a vszb közösen úgy határozott: 810 mil­lióra emeli a nyereségtervet, mert ez lehetővé teszi mindkét többletjövedelem elérését. Ezzel átlagosan 10 százalék körüli jövedelemnövekedést lehetett biztosítani a dolgozóknak. Je­lentős pályakorrekció volt ez, amire többen „felkapták” fejüket. Sokan tettrekészen! Néhányan kétkedően! A jöve­­­delmek növekedése a gyárak érdekeit közelebb hozta egy­óráshoz. Mindenki az új feladatoknak megfelelően szervezte át a munkáját. Ennek ellenére, a 111. negyedévben ez ered­mények elmaradtak a várakozástól. Nem sikerült a maga­­sabb sebességben a fordulatot tartani.­­ Az ismételt felülvizsgálat Köszönet jár ezért minden rém változtatott célunkon, dolgozónak. Azoknak, akik .Változatlanul a 810 milliós megértették a feladatot és a nyereséget írtuk a zászlónkra, jobb munkával azon voltak. És jól tettük! Ma már tény, hogy kitűzött céljainkat tel­­hogy az erőfeszítéseket siker­­esíteni tudjuk. Dicsérő sza­­k­orcnázta: megvan a 810 vakkal tudo­m csak méltatni milliós nyereség, s vele tér­ minden párttag és szakszert te­­mészetesen a 10 százalékos zeti tag szervező, példamutató­­ jövedelemnövekedés. A rend­ munkáját. És minden elisme­ri tül nehéz külpiaci helyzet r és azoké, a gyáraké el­lenére­­ a hengerelt sífcüve- Orosházi Üveggyár, Salgótar­­gyet a külkereskedelmi igére- jáni Síküveggyár —, ahol a tbk ellenére sem sikerült kül- nyereségtervet túlteljesítet­ J piacon értékesíteni) az előírt tők, amivel jelentősen segí­­d all árbevétel is a tervezettel tették, hogy a jövedelemeket az­onos­ tervszinten biztosítsuk. Ezt ! Nem túlzok, ha azt mos­ azért kell kiemelni, mert flom: az Üvegipari Művek egyébként a Miskolci és a kollektívája a legnehezebb, de Vásárosnaményi Üveggyár e e­gyben a legeredményesebb lemaradása komoly gondokat évét zárta 1984-ben, okozott volna kollektívánknak. Feltehetjük a kérdést: ugyan milyen tanulságok von­hatók le 1984. eredményeiből? Gondolom, mindenekelőtt az, hogy az ígéretnek és a megvalósításnak egyforma volt a súlya. A jobb, a nagyobb teljesítményt kiemelten is­mertük el, s az elmaradókat is „eredményüknek” megfe­lelően ítéltük meg. Ez persze nem új elv, de eredményesen most alkalmaztuk a munkánk­ban. Tanulság még a munkában való összefogás Az együttműködésé, fontossága, hiszen eredményeinket az növelheti. De tanulság az is, hogy töb­bet kell foglalkozni az embe­rek, s különösen a fiatalok dolgaival, problémáival, mert ha ők megértik, hogy mit aka­runk, akkor az üvegipari kol­lektíva a legnehezebb felada­tok megoldására is képes lesz. Lehetne még sorolni sok ta­­nulságot, mert van bőven, ám biztosan mindenki elvégzi az elemzést a maga munkahe­lyén. Ha találkoznak gondo­lataink, elképzelésein­k, akkor erőt tudunk meríteni múl­tunkból is a jövő feladatainak megoldásához. Említettem, hogy az elmúlt év volt a legnehezebb az Üvegipari Művek­ életében. De ahogy telik az idő, úgy kön­­­nyebbedik a múlt és nehe­zedik a jövő. Itt tornyosul előttünk az óriási hegy, amit „zsebkendőben” kell elhordani — az 1985. év. Már túl va­gyunk az első próbálkozáso­kon, ter­vszá­m­ít­ásokon, hogy az akadályt elmozdítsuk és megbizonyosodtunk róla, hogy „nehéz fába vágtuk a fejszén­ket”. Idei célunk a 850 millió forint nyereség és a 7 száza­lék bérfejlesztés. Az utóbbi számmal nyilván mindenki egyetért. Az első? Hát az na­gyon soknak tűnik! Nehéz azért, mert a jelenlegi gyári tervek számait akárhogyan is adjuk össze, alig közelítik meg­ a 850 milliót. Csakhogy a képlet ugyanaz, mint tavaly volt — a 7 százalék bérfej­lesztéshez csupán a 850 millió nyereségen át vezet az út. És nekünk nincs más utunk! Annál több az eszközünk. Meg kell például változtatni az érdekeltségi rendszerünket, hogy a népgazdasági célok­kal összhangban valósuljon meg minden kisebb kollektíva érdeke. Néhányszor már bizonyítot­tuk, hogy erőinket összefogva a legnehezebb feladatokat meg tudjuk oldani. Ha a ren­d­­delkezésre álló energiák egy részét nem a felfokozott helyi erpercek harcára pazaroljuk, találunk sok hasznos tenniva­lót. Ilyen a selejtcsökkenés a kevesebb energia- és anyag­felhasználás a termelésben. És ilyen, hogy: több figyel­met az alkotó embernek! Ezeken a dolgokon törje minden vezető a fejét. Vagyis azon, miképp biztosíthatjuk a dolgozóknak a szebb, az ered­ményesebb és a boldogabb új esztendőt. Czina Sándor vezérigazgató Együttes ülés A szabályozásról, a belső érdekeltségről, a melegüzemi pótlékról és a berházáspoll­áról tálaltak A közelmúltban együttes értekezletet tartott az igaz­gató tanács és a vszb, ame­lyet az tett szükségessé, hogy olyan kérdésekben kellett dönteni, illetve tájékozódni, amelyek a gazdasági vezetők és a szakszervezeti tisztség­­viselők feladatait egyaránt érintik. Elsőként Sápi Lajos ve­zérigazgató-helyettes az épí­tők nagy aktívaülését össze­gezte. Somogyi László mi­niszter tájékoztatójából ki­emelte, hogy valamennyi vál­lalatnak 1985. január végére érvényes tervvel kell rendel­keznie. A tervkészítés tör­vény, tehát kötelező a válla­latok 1985-ben számára. A miniszter kiemelt feladatnak jelölte meg az irányítási rendszer változásával kap­csolatos tennivalókat, a sza­bályozó rendszer továbbfej­lesztését vállalaton belül, va­lamint a VII. megalapozásának ötéves terv előkészíté­sét, illetve a jobb, a fegyel­mezettebb és a hatékonyabb munkát. Gyöngyösi Istvánnak, az ÉFEDOSZ főtitkárának hoz­zászólásából Sápi Lajos azt emelte vezetek ki, hogy a szakszer­kapcsolódjanak be a tervkészítésbe, de nem a tervvita a fontos, hanem a lehetőségek megítélése. A szakszervezeteknek tudniuk kell, hogy mit miért és ho­gyan tervez a vállalat, s en­nek végrehajtásában hogyan segíthet a szakszervezet. Ki­emelte a jövedelempolitika tudatos megtervezését, s hangsúlyozta, hogy csak megalapozott bérfejlesztést a lehet végrehajtani. A főtitkár felszabadulási, szusi munkaverseny kongresz­­tovább­folytatására is buzdított. Faluvégi Lajos miniszterel­nök-helyettes beszédéből az irányítási rendszer korszerű­sítésével kapcsolatos meg­jegyzéseket taglalta a vezér­igazgató-helyettes. Majd idéz­te Faluvégi Lajost: „Nem azé a pálma, aki a legyorsabban, hanem azé, aki a legjobban hajtja végre a korszerűsí­tést ... A vezetőknek nem szabad hagyniuk, hogy a sza­bályozók megálljanak a vál­lalatok kapujánál!” Ezt követően dr. Molnár Balázs, a vszb titkára tájé­koztatta az értekezlet részt­vevőit az Üvegipari Művek Szakszervezeti titkári érte­kezletén elhangzottakról. Majd dr. Tari Ferenc vezér­igazgató-helyettes beszélt a szabályozó rendszer vállalati problémáiról. Elmondta, hogy az új adózási rendszer kö­vetkeztében minimális sza­(Folytatás a 2. oldalon.) >!<«IIIIIIIIIIlllIllllllIltllieilIf IIflIIlIIIIIlllllfllIlflllIlltfMtllllllllllllllllllIIIIIIllfIXlIIIIIIIII»lll>*»«tl>l>«IUIIIIII(MI«lllllll«lllllffl«lllllllllflli:illlllllllllllf lllllllllllflltlllIlirfSmiIllllll||fillIIfIIIIIIIEIIIIIIIlllllirTIMII(IVIIIHrWHHtItllllllllllllll<IllllltIlIlilllllllIllllll!llllllllItIlIIIIIIIIlIlIIIIIIIIIIllllIIIIIIII«lllItllllllllIlllllllllUIIIIII9IIMlfif7 Hungaropón Ünnepi esemény volt decemberben a Salgótarjáni Sík­üveggyár impozáns épületkomplexumának első emeleti üzemcsarnokában. Tizedikén, délután két órakor, megállí­tották a gépsorokat, kigyulladtak a reflektorok és az új, csillogó berendezések köré gyülekezett vendégek és dolgo­zók elé lépett dr. Juhász Gyula g.yárigazgató kíséretében Somogyi László építési és városfejlesztési miniszter, Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára és Czina Sándor, az Üveg­ipari Művek vezérigazgatója. Ifj. Juhász Gyula igazgató üdvözölte az ünnepség résztvevőit, majd köszöntő beszédé­ben a többi között a következőket mondotta: — A gyár kilencvenéves fejlődésének történetében mai napot az teszi jelentőssé, a­hogy beindítjuk ezt a jövő minden igényét kielégítő, mo­dern technológiájú, korszerű automata gyártósort. Az új létesítmény a kormány ener­giaracionalizálási keretében százmillió programja forint hitelből és állami támoga­tásból mindössze öt hónap alatt valósult meg. A beru­házás megtérülési ideje pe­dig öt év. 1984. július 1-ét követően — amikor a Világ­bankkal megkötöttük a hitel­­szerződést — a gyár műsza­ki dolgozói és szakmunkásai az osztrák Peter Lisec céggel együttműködve azon fáradoz­tak, hogy a termelés mihama­rább megindulhasson. A pró­baüzem alatt előállított ter­mékek igazolták: a gyártósor kiváló minőségű hő- és hang­­szigetelő üvegszerkezetek előá tatására alka­lmas.­­ A korszerű nyílászáró szerkezetekhez a felhaszná­lók igényeinek megfelelő mé­retekben több légrésű és gáz­­töltéssel is fokozható magas hő- és hangszigetelő tula­­donságú termékeket tud előál­lítani a gyár. A gyártósor már 1985-ben háromszázezer, az­után pedig évente négyszáz­negyvenezer négyzetméter termelésre képes, ami a gyár jelenlegi összes termelési ér­tékének közel egyharmadát jelenti. Ha figyelembe ves­­­szü­k, hogy ezt csupán 36 dol­gozó termeli, akkor nyilván­való, hogy az új üzem jelen­tősen stabilizálja, majd gaz­dasági helyzetünket. Az ünnepi köszöntőt kö­vetően a gyár igazgatója ki­tüntetéseket adott át a beru­házásban kiemelkedő munkát végző dolgozóknak. „Kiváló dolgozó” elismerést kapott: Magulya Pálné profildarabo­ló, Janitsch Róbert kiemelt fejlesztő, Sándor Géza üzem­­lakatos és Jánosi Zoltán víz­vezeték-szerelő. Ezután Somogyi László, a tárca minisztere méltatta a létesítmény jelentőségét és példamutatóan gyors megva­lósítását, majd a gyárigazgató és a síküveg-feldolgozó gyár­egységvezető kíséretében meg­indította az automata gyártó­sor* Vendel Lajos üzemavató Batha László felvétele •­­ Boldog új esztendőt kíván az Üvegipar kedves olvasóinak!

Next