Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-05-04 / 18. szám

VI. évfolyam. HELYI S Előfizetési árak : Évnegyedre................................................................1 frt, 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) 18. szám. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvező Bélyeg illeték­ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. Vácz, május A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik­­ utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetl­en leve­leket nem fogadunk el. VIDÉKI ÉR­DEKLI HETILAP. G­yalogút, rend, csinosodás. Éktelen rósz kövezetünk, lábficzczamit.a gyalogutaink hire az óperencziás tengeren is túl járt. Panaszkodott miatta ország-világ, de mi magunk csak meg voltunk a magunkéval, ha kinevettek is, bár sopánkodva bámultuk meg, mint rátóttak a tüzes szemű gözkocsit, — a fő­város simára gyalult utczáit, s legfeljebb ekép jaj dúltunk fel: „azt mondják, hogy nincs pénz,“ de gondolni sem mertük, hogy városunk utczáinak kövezésén is kellene segítenünk. Év év után ott hagyott bennünket, mint szent Pál az oláhokat. A Miklós tem­plomot is valamely ismeretlen múlt felejtette közöttünk, hogy mi különféle nemzet fiaiból összevegyült őseink képére termett méltó utódok bágyadt merengéssel tapaszthassuk tekintetün­ket annak füvesedő tetejére, mohtól kormosodó falaira. Mindez megesett velünk, és ez idő alatt mindössze csak annyit tettünk, hogy minden évben új kalendáriumot vettünk, s a kopottat félre tettük. A rósz kövezet jót-roszát túlélve maradt a régi. Nem fogott rajta sem hirlapi megjegyzés, sem alkotmányos kormányzás sem kormány­­válság. — Hasztalan tört el rajta kerék, tengely­nyújtó, kocsirúd, nem szánta meg senki. Váro­sunknak fekvése s Budapesthez való közelsége által definiált közgazdasági állapota — elég sajnos — kedvező kilátással nem kecsegteti la­kosságát. Fagy, jégeső, filoxéra, dézsmaváltság és nagy adó szemlátomást pusztítja szelleinket. Közös vám, osztrák­ bank, iparszabadság, kül­földi verseny, országos fegyintézet, Budapest szomszédsága, pénztelenség meg egy kis urhat­­námság tönkre­teszi iparunk, s kereskedelmünk termelő képességét. Adóexecutiv viszi el ingó­­bingó vagyonunkat, s nem marad egyedünk, mint jó levegőnk, szép kilátásunk s rongyos gyermekeink. Örömmel jönne az idegen, külö­nösen a fővárosi úri nép közénk, üde levegőn­ket szívni, szép kilátásunkban gyönyörködni s Budapestről megtakarított pénzét elkölteni. — Vennének itt házat, szőllőt, kisebb-nagyobb föl­det, kertet, hogy maguknak jutányos áron villát építtessenek kirándulási helyül. Szeretnék is vá­rosunkat, mert van iskolája, gymnasiuma, pia­­cza, casinója, főháza, vasútja, hajója, országútja, hegye, völgye, Dunája. Közénk jönnének a ki­­mértebb anyagi helyzetben élő fővárosi hivatal­nokok családostul, hogy a főváros magas ház­­bérei elől megmenekedjenek. Emelnék a ház, szőllő, föld jövedelmét és értékét. Intelligensebb külsőt teremtenének városunknak, s lendületet adnának a helyi iparnak, helyi kereskedésnek. Vendéglő, kávéház, mulatókért mind népesebb lenne és nagyot lendülne a közjólét. Igen ám, de kövezetünk, járdánk, kivilágí­tásunk, lakbérleti viszonyaink, utczáink piszka és bérkocsiaink csintalansága elriasztja még a megszorult embert is. Egyik ház előtt feneketlen sár, másik előtt hegyes kövekből összerakott járda, itt emelkedés amott sülyedés a házak előtt, lépcső a járdára, lépcső a járdáról, három négy lépcső a boltajtók előtt, kátyú ott, a­hol ki sem gondolná, kőoszlop, fakorlát, lámpa osz­lop (lámpás nélkül) ott a­hol legélénkebb a for­galom. Kinek lenne kedve ilyen járdákon sé­tálni. A­hol az istállóknak vízzel feleresztett piszka, vértócsa, véres szappanos kékítős víz, moslék, s ezerféle undorító bűzös folyadék öm­lik a járdán keresztül az utczára s a ház előtt megáll, a hol szemét, hamu, omladék, tyúk tollú, véres csont, s döglött kutya a ház elé do­­batik; a hol nyáron ezen Konstantinápoly és Sanfrancisko utczáinak képére valló hulladékok rothadása egézségtelen gőzölgéssel fertőzteti a levegőt, télen pedig hévízzel keverten össze­­fagyva undorító képével rontja a szemlélő étvá­gyát : olyan városban nem bolond az idegen pénzét elkölteni. De aztán a házi­gazdák ne legyenek oly bölcsek, hogy járdáját az egyik magasra, a má­sik mélyre, az egyik faragott kővel, a másik tég­lával, az egyik fehér a másik fekete kővel ra­kassa , mert akkor megint mit sem segítenek a mostani átkozott állapoton. A városi rendőrkapitány úrnak is meg lesz városunk jövendő jólétének megalapítására czél­­zó intézkedések közül a maga teendője. A járdák jókarban tartása, kijavítása, a járda mellé ültetett fák ápo­lása, óvása, a járda tisztán tartása, na­­ponkinti lesöpretése, nyári szakban naponkinti felöntöztetése, télen a rajta levő jégburkolat fel­­vágatása, a hó elhordatása, a síkos részeknek homokkal vagy hamuval leendő behintetése a házi­gazdák kötelessége révén, felügyelet s a szabályrendelet e részben leendő végrehajtása tekintetében lesz a kapitány urnák alkalma jó­akarattal a város rendben tartása felett őrködni. A házak telkéről és udvaráról az utczára vezető kifolyásokon és csatornában vizen kí­vül egyéb folyadéknak az utczára való kibo­csátása tilos lévén, módjában lesz a rendőr­ka­pitány urnak a „Curia“ és „Csillag“ vendéglők istállóiból, a hentesek, pálinka­főzők udvaraiból kifolyó ronda folyadékok kieresztésének megtil­tása s a rend áthágásának szigorú megbüntetése iránt erélyesen intézkedni. A szemét, hulladék, s döglött állatok kive­tését megakadályozni, eleve kirendelt helyre leendő hordatásukra felügyelni, szóval a város utczáin és közterein a rendet fentartani. A járdakészítési kényszer megkívánja a fá­sítás rendszeres keresztül vitelét, s a járda öntö­zés kényszere az utcza söptetés és öntöztetés pontos és lelkiismeretes végrehajtását. — A fá­­sitással a jelen évre ugyan már elkéstünk, de nem szabad elkésnünk többé. Ahol a járdát kocsi, szamaras taliga, tar­­goncza, a sétáló közönséggel közösen használja, ahol a járdán lóetetés, széna, szalma elterités, barmok piszka napirendben van, hol nyáron a fojtó por, télen a csúszós jégburkolat fogadja a a járó­kelőt; ott maga a mi népünk sem szive­­sen járdogál. Városunk bajait s jövő hivatását kellőleg felfogva szabályrendelet-gyártó commissiónk megörvendeztette még 1882. évi szeptember 2. napján városunkat, ma már a m. kir. belügymi­nisztérium által is jóváhagyott s „Vácz város utczái és közterei kövezéséről s azok tisztán tartásáról“ szóló szabályrendelet­tel. Ezen a városi képviselő testület által f. é. másjus első napjával életbeléptetett sza­bályrendelet van hivatva utczáinkat járhatókká s városunkat rend és tisztaság tekintetében lak­hatóvá tenni. A járda kiköveztetése — nagyon természe­tesen — a házigazdák kötelességévé tétetett. Te­her ez a háztulajdonosokra, de oly teher, melyet saját jól felfogott érdekükben szívesen elvisel­hetnek. Igaz, hogy egyelőre csak a fő­ utczán a kőkaputól le a nagy laktanya során a hídig és vele szemben a fazekas utczába becsavarodó kis­ utczáig, a mellékutczák közül pedig a vá­sár-, káptalan-, csillag-, szél- és híd­­utczákban levő házak tulajdonosai tartoznak f­ é. május első napjától számított két év alatt házaik eleje előtt megfelelő rendesen kövezett járdát készíttetni, de a városi képviselő testület fel van jogosítva arra, hogy közlekedési vagy szépítészeti érdekből a járdakövezési kényszert a felsoroltakon kívül más utczákra is kiterjeszt­hesse. Hogy a házi­gazdák világos előnyére alko­tott ezen szabályrendelet mihamarabb s minél megfelelőbben hajtassák végre, az első­sorban a házi­gazdákon áll. Mert megverte az Isten mind a két kezével azt a várost, ahol minden közér­dekű költekezést executióval kell keresztül hajtani. A rendes kövezett járdával ellátandott ut­­czák — ha szélességük megengedi — mielőbb szabályosan befásilandók. A Dunapart rende­zése, a füzes és a kisderecskei legelőnek élveze­tes sétakertté leendő átalakítása oly kívá­nalmak, melyek elül járda készítési kényszer és a városi utczák és közterek tisztántartása mel­lett, ha városunkat idegenek számára élvezhe­tővé tenni akarjuk, — ki nem térhetünk. Midőn már annyi jóakarattal találkoztunk képviselő testületünknél, bátran reméljük, hogy e részben is meg fog felelni a lakosság érde­keinek. Dunai Szél. I y­o K

Next