Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-01-02 / 1. szám

bánhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez-Bélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete, hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. FELHÍVÁS előfizetésre „VÁCZI KÖZLÖNY“ ■ 1887-ik évi IX. évfolyamára. — A „Váczi Közlöny“ a jelen számmal pályafutásának kilenczedik évébe lép. A szerkesztésünk alatt letelt idő elegendő volt arra, hogy olvasóink lapunkat megismerjék s irányáról maguknak tájékozást szerezzenek és elég volt arra, hogy mi is kiismerjük olvasóink igényeit. Anyagi haszonra nem számítva, minden mellékérdek nélkül vettük át annak idején lapunkat; városunk és vidéke érdekeinek szem előtt tartása mellett elvünk mindig a haladás és pártatlan igazságszolgáltatás volt. Szószólói voltunk mindenkor a közvéleménynek. Igaz ugyan, hogy sokszor szóltunk tikét fülekhez és hánytuk falra a borsót, de egtöbb esetben nem tévesztették el hatásukat zavaink és önérzetes büszkeséggel mutatunk ráárosunk emelkedése mellett tanúskodó azon k"ényes eredményekre, melyek évek előtt ássak megtestesíthetlen eszméknek látszottak ellőttünk. Lapunk a politikával nem foglalkozik, mivel nem foglalunk el pártállást. Mindenben, párt és személyre való tekintet nélkül, csak városunk és vidékének javát igyekszünk előmozdítani. Mindenkor azon voltunk, hogy lapunkat a jobb vidéki lapok színvonalára emeljük ; e czélból a legjobb munkaerők megnyerésére igyekeztünk és e törekvésünknek köszönhetjük ma azt, hogy úgy a főváros, mint a vidék köréből oly jeles munkatársak csoportosultak lapunk körül. Városunk ügyei mellett ezentúl kiváló tért szentelünk vidékünk eseményeinek is; e végből egyes községekben levelezőink vannak, kik ismerve a viszonyokat, figyelemmel kísérik a társadalmi mozgalmakat. A bántalmazott igazság lapunkban mindig védőre talál. Nem utasítunk vissza senkit. A jogos indítványoknak és felszólalásoknak mindig örömmel adunk helyet lapunkban, de a személyeskedéseket mint eddig, úgy a jövőben sem tűrjük meg lapunkban. Hír-rovatunkra ezentúl is különös gondot fogunk fektetni és hozzuk első kézből helyi és vidéki híreink legújabbjait. Tárczánkat jeles tollakból folyó szépirodalmi közlemények fogják folyton élénkségben tartani. Hogy lapunk mennyire emelkedett, ítéljenek r. olvasóink. Minthogy ily körülmények között lapunkat csak nagy anyagi áldozatok árán tarthatjuk fenn, tisztelettel fordulunk városunk és vidékének lelkes közönségéhez, hogy lapunkat ezentúl is pártfogolni és azt minél szélesebb körben terjeszteni szíveskedjék. Egyúttal az új évnegyed alkalmával bátorkodunk régi előfizetőink figyelmét előfizetéseik megújítására felhívni. A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára: helyben házhoz hordva, vagy vidéken postai szétküldéssel egy évnegyedre ... I frt 50 kr. Helybeli előfizetőink a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek postautalványon eszközölhetik legczélszerűbben az előfizetéseket. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. . ..VACZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Búcsú. Egy pillantást, egy csókot még a tájra És hadd haladjak vándor-utamon, A kunyhótól, melyben világra jöttem Egy titkos sejtés hívogatva van. Az elválás nem fájna bús szivemnek Ha nem láttam vén lányka, ajkaid’, Szives örömmel elhagynám az ismert Mezők virányát, völgyét, halmait. Előttem, tán a kéklő messzeségbe, Kétes jövőmnek alakja lebeg, Ki mondja meg, hogy majd a sok zavar közt, Jó csillagom győz-e a rész felett? Vagy elesem a küzdelmek sorába’, Miként rózsáról lehull a szirom, És ki sem tudja meg a nagy világba’, Hogy merre nyugszom, merre van sirom . . . ? S ha engedné a sors, hogy visszatérjek. És innen nézzem szülőföldemet, Hogy újra lássalak ismert virágok, Pompázó mezők, völgyek és hegyek ; Tekintetem a kicsi házra téved, Melyben te lakói lánykám, édesem, — S „vájjon megőrző szivében szerelmét ?* — Remegő ajkkal csak ezt kérdezem . . . Király Kálmán, Visszapillantás az 1886-ik évre. Tempus labitur .... Chronosz kötelességszerüen végezi a természettől ráruházott nehéz munkát. Napot nap után és évet év után pörget le a nagy mindenségbe. Ismét egy uj évre ébredtünk. Nem tudjuk örüljünk-e, vagy sírjunk-e ? Örüljünk-e annak, hogy az ó-év elmúlt és uj virradt reánk, vagy bánkódjunk-e fölötte ? Hogy te ó-év mit hozott, mit vitt el, mily eseményeket valósított meg és milyeket tett tönkre, azt már tudjuk ; de hogy az uj év mit rejt magában, annak az Isten a megmondhatója. Az ó-évre mindenki panaszkodik és kígyót, békát kiált reá. — A kereskedő az üzlet pangása, miatt; az iparos azért, mert nem kapott elég megrendelést ; a gazda és földmivelő, mert a termés rossz volt és a gabonaárak is alacsonyak ; szóval, panaszkodik mindenki, az ügyvéd úgy, mint az orvos; a tisztviselő úgy, mint a magánzó, mind azt hiszi, hogy panaszra van oka, hogy másként is lehetett volna és senki sincs megelégedve. Mindenki többet kíván annál, amit kapott és ha többet kap, akkor még többet kíván. Ilyen az ember természete. A „chik“-ről.*) Irta : Révész -A.dLol £. Asszonyom ! Bizalma határtalanul megtisztel. Őszinteséggel viszonzom és szószaporítás nélkül bevallom, érdemtelenre bízta a probléma megfejtését. Igenis asszonyom, medvére bízta magát. Hadilábon állok az ön által oly fényesen magasztalt chikkel. Igaz, hogy okom is van rá, mert a gondviselés maga is megkönnyítette a puritánizmusomat. Nem nagy virtus asszonyokat el nem csábítani és chikkesnek nem lenni, ha a természettől mostoha czifferblattal lettünk megáldva. Ösztönöm és nevelésemnél fogva egyaránt jó messzire esem a chilitől. Legegyszerűbb szabályaival sem vagyok tisztában társadalmi medve vagyok. Ha sétányunkon végig megyek és valamely ismerős nőhöz szeretnék csatlakozni, előbb ezer és ezer gonddal kínzom magam. „Tán kéréséi, mi czélból csatlakoznál, tetszik-e majd édesanyjának vagy férjének ? Untatni fogod, mert rossz hangulatban vagy.“ És ha elmélkedésem minden pontra nézve megnyugtató válasszal szolgált, újból kezdődik a faggatás, míg végre azon megállapodásra jutok, hogy holnap csatlakozni fogok. Biztatom és megnyugtatom magam azzal, hogy most úgy sem tudnék semmit sem mondani, mi ő nagyságának figyelmét lekötni tudná, vagy arra érdemes volna. Ha gondolkozom felette, belátom, hogy ez gyávaság, fődolog az, hogy az első szó kimondassák, még akkor is, ha e czélból valakinek lábára kell hágnunk és e véletlen folytán alkalom nyílik arra, hogy „pardont“ rebegjünk. De azért valósággal mégis csak oda jutottam asszonyom, hogy a legszebb modornak tartom, igent és nemet mondani. Se többet, se kevesebbet. Most már mondja, mily jusson irhatok a chiliről. Azt vágja vissza, hogy az ellentétek érintkeznek. Igaza van, gyenge nők alapították a zsarnokságot, hős férfiak találták fel a papucsot. A költők is bizonyára kályha mellett írták meg legszebb tavaszi dalaikat. Hogy megértsük egymást, szívesen beszélek az önök nyelvén és feltételesen beismerem, hogy a ciik egy csodás, meghatározatlan tulajdonság, mely szebb koronát nyújt, mint a milyet a születés, nagyobb befolyást, mint a minőt a szépség, megtisztelőt!) elismerést, mint a milyet az ész adhat. Egy gyenge, parányi árnyalattal magasabban áll, egy megmagyarázhatlan és meg nem állapítható manceszal különb az említett tulajdonságoknál. Ennek folytán érthető is, hogy mindenki „chiku-ra törekszik. Álma, ábrándja minden nőnek és leánynak, hogy tehetség és műveltség közepett számot tegyen, hogy hódoljanak neki, hogy egy szívélyes szava is jutalom és kitüntetés számba vétessék. Nehéz dolog még magas rangúakra nézve is, a fény és ízlés befolyásának és az elegancziának ellentállani, mik által az érzékek egy fenségesebb légkörbe ragadtatnak és a szívvel együtt az agy is magasabb ideális erőre emelkedik. A polgári osztály chikjéről beszélek, arról a cinkről, mely konyha és szalon, hiúság és koplalás között mozog, hol a legmagasabb prof fióknak, a legszegényesebb és legnyomorúságosabb eszközök állnak rendelkezésére. Biz ez egyike a legszomorúbb helyzeteknek, melyek felett - és ez is egyik szomoru árnyalata senki sem tud sajnálkozni. E légkörben a nők makacsak és kaczérok, bírnak azonban a szív finomabb érzésével, hol jókedvüek, hol mogorvák, minden perczben más-más véleményre és eredményre jutnak, ugyanegy pillanatban egy és ugyanazon dolog felett sírnak és nevetnek. E divatos vágyakat nagyrészt a regényeknek köszönhetjük. Barátja lévén a regényeknek, azt tartom, hogy minden regény jó, ha kellő időben jut a kellő kezekbe. De veszedelmes dolog azt oly lányok és asszonyok kezébe adni, kiknek az életről sem fogalmuk, sem ítéletük. Az ilyenekben a regény csak a feltűnés iránti fogékonyságot fejleszti. Regényolvasás csak olyanoknak ajánlható, kik az életről és annak komédiásairól bizonyos megállapodott nézetekkel, kik bizonyos elvekkel bírnak. És bármily paradoxonnak látszik, én inkább mernék naiv lánykáknak regényeket adni kezébe, mint tudatlan, ábrándos fiatal asszonyoknak. Az ártatlan leány, összehasonlítások mellőzésével, a regényben csak hősét keresi , míg a * Mutatvány szerzőnek „A társaságból” czimen Singer és Wolfner bizományában díszes kiadásban megjelent és kellemes humorral irt csevegéseiből.