Vadász Ujság, 1925 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam 1. szám 1925 január 1. 75, félévre 40 K. — Jugoszláviában 150, f Dr. FÖLDESY GYÖRGY. 1 c. „Târgu-Mure,—Marosvásárhely. félévre 80 Dinár. f p st - sf. Gheorghe — Szentgyörgy-utca 54. OltOI»^MOtl9ltOHOMf1t*9ttn»tOtirWtr»ll»»OtlOMf>HOtl«»»0»»OHntlf»ltOHOHO«IOIIOttOHOMP»ll«nO«OHOItOIIO«IOIlOltOIIO»Ol.OttOIIOIIOIiOMOIIOHnii«ttOHOI*0»IOHOt OIIOII «110*1 ©MOHOWO»l«91*011 OltOM Vadászat, vad és ebtenyésztés, fegyvertechnikai szaklap. Fox-terrier Kennel Klub (Aradul-Nou—Újarad) a „Marosvásárhely és Vidéke Vadász és Védőegyesület.“ „Erdélyi Rendőr és Védő Kutyászok Egyesületének“ és a „Romániai Ebtenyésztők Országos Egyesület“-ének hivatalos lapja. Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési árak: Egész évre 180, félévre 2 . Szerkeszteséd és kiadnhiv.t.190 Lel. — Csehszlovákiában egész évre 2 _ SZERKESZTI: J Szerkesztőség és kiadóhivatal. Lapunk munkatársainak és olvasóinak boldog újévet kívánok. Újév küszöbén. Lepergett ismét egy esztendő és ha visszatekintünk az elmúlt évre, úgy nekünk, vadászoknak van legkevesebb okunk e meddő év elmúlását fájlalni. Sajnos vadászati szempontból egyáltalán, vagy alig érezzük, az immár hetedikbe hajló béke esztendő áldását. A háborít utáni megoldatlan problémák bizony alig-alig kevesbedtek, sőt napról-napra újabbakkal kell megküzdenünk. Vadállományunk, amelyet a háború gonosz szele megkímélt, egyrészt a természeti csapások, másrészt nemtörődömségünk miatt, pusztulófélben van. Ahelyett, hogy a területeinket népesebbé tennénk, teszem fel fácánosok létesítésével, fogoly családok, nyulak importálásával, apró vad állományunk évről-évre csökken. Hiszen mindnyájan napról-napra sajnosan tapasztaljuk, hogy a legkitűnőbb területeink is mennyire megfogyatkoztak a tapsi fülesekben. Vadászbajtársaim e megdöbbentő körülményt egyszerűen elkönyvelik, a métely nevű veszedelmes kórra hárítván át a felelősséget, holott legalább ugyanakkora pusztulási arányszám terheli a kóbor kutyákat, szárnyas és egyébb ragadozókat, különösképen pedig a legveszedelmesebb kétlábú ragadozót, a vadorzót. A rőt-vad állományunk, talán még ennél is ijesztőbb apadást mutat. Ma holnap ott tartunk, hogy eseményszámba fog menni az is, ha egész Erdély területén elejtünk egykét bikát bőgéskor. Mindezek olyan tünetek, amik aggódással kell eltöltsék minden vadász szívét és ösztönöznie kell arra, hogy minden energiánkat összeszedve most, míg nem késő, a tizenkettedik órában cselekedjünk. Nem kis mértékben járul hozzá e szomorú tényekhez az a körülmény, hogy a háború erkölcsromboló hatása minket sem kímélt meg. Ma már a vadász ember, sajnos, nem egy fogalom a régi „vadász“-szal. Míg régebben a vadász elnevezés, a karakter, a feltétlen korrektséggel egy testvér volt, bizony ma oly gyakran csak atyafiságban állanak egymással. Ne folytassuk, — tegyük félre siralmainkat a boldogabb, jobb jövő reményében, adja az ég, hogy ez esztendő közelebb hozza mindazon vágyainkat, mik a múltban teljesedésbe nem mentek. —Sáj.