Vadász Ujság, 1925 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-01 / 1. szám
A közi és fanyest. - Irta: Szlávik Nándor főerdőmester. Talán most, a szőrmés ragadozók pusztításának fadénye beáltával egyik vagy másik vadásztársnak szerencséje lehet, hogy egy különös simnvallációban levő, azaz különleges színű példányára akad a nyestnek, amelyet azután szőrzetének színéről, különösen annak karakterisztikus torokfoltja miatt tévedés, jobban mondva csalódásba, illetve kétséges helyzetbe jöhetnek, hogy vájjon kövi vagy fanyesttel van-e dolguk. Természetesen nagyon hajlandók vagyunk az ilyen példányokról a nyestcsaládokban előforduló korcsnak hinni és ha valóban létezett is olyan, ma már mindkét faj ritkaságszámba menő és kipusztulófélben van. Azonban eddig — tudomásunk szerint — csak különleges elfajzottak vannak, amelyek kivételképen a torokfajnak, amely fehér volt, minden más megkülönböztető jegytől, mint nemes nyest ismerendő el. Mert a fogságba került fanyestnél is a sárga szőrzet a torkon, legtöbbször a legtisztább fehérbe változhat át, úgy az a felevés, hogy korcs nyestről mind a két nyestfajnál ezidő szerint nagyon nehezen lehet szó és a vadásztudományban nagy kavarodást idézne elő annak állítása. Mindig van egy alkalmi elváltozás a szőrzetnél mindkét fajnál, azonban nincsen mindig kéznél mind a két példányból, hogy összehasonlítást tehessenek a kettő között, azonban kérem a vadásztársakat, hogy akik abban a helyzetben vannak, hogy állításainkat igazolják, tegyék azt és adják közzé. Mert akörül forog a dolog, hogy a fehér torkúnak mondott fanyest egy öreg példány, ellenben a pofa és fogazat az irányadó, mert az elhalványolódása a szőrzetnek bizonyos testrészeken — nevezetesen a fej körül — azt láthatjuk és megfigyelve tapasztalhatjuk más állatfajoknál is, hogy a vénüléssel több lesz a fején a világosabb szőrszál. Tehát az nem lehet irányadó a faj megállapításánál. A fő és legfontosabb minden vadászra és szőrmés ragadozó pusztítóra, hogy könynyen és biztosan meg tudja állapítani a két nyestfaj között a különbséget és meg tudja egyiket a másiktól különböztetni; a megkülönböztető jel a torokfolt színén kívül még a következő: nemes vagy fanyest; szőrzete fent sötétbarna, egész világos, szürkebarnába átmenő, a fül alatt egy keskeny világos vonallal, lába-talpa szőrrel benőtt. A házi, vagyis kövi nyest szőrzete gesztenyebarna, a fül alatti sáv ennél hiányzik, láb-talpa szőrtelen vagy nagyon szőrös. .Ezenkívül ismertető jele van még a kettő közötti különbségre kettő, ez azonban kevésbbé feltűnő, nevezetesen a hosszabb koponya és a rövidebb mellső lábak a fanyestnél. A megállapítása a színvariációnak talán lehetséges, hogy ezen ismertetőjel talán kétséges vagy éppen nem találó, ugyannyira, hogy az emer korcsnak hinné az előtte levő nyestek Ez esetben azután kívánatos, hogy az ilyen nyestet egy elismert zoológusnak, tapasztalt vadásznak vagy esetleg múzeumnak vagy állatkerti igazgatóságnak a fajnak biztos megállapítása végett bemutatni. Vagyis elegendő a már lehúzott és megszárított bőrt és a koponyát beküldeni. A vadászat és természettudománynak igen nagy szolgálatot tenne azzal, mert nincsen épen kizárva a lehetősége annak, hogy a két nyestfajnak egymással való párzásából származó korcsegyedeknél az egyik vagy másik faji jellege teljesen elvész, sőt mind a kettőé s így a kövi és fanyest párzásából egy harmadik az úgynevezett korcs nyestfaj áll elő, azaz egy teljesen új nyestfajta; és ez igazán sajnos volna, ha a tudomány ezen, mégis természettani alapon nyugvó dologban, egy éppen nem ellenőrizhető véleményt vagy ismertetést állítana fel és tárna elénk. Elmondjuk még itt, bár az anyag felhalmozódottsága miatt röviden a két nyest faji jellege és megkülönböztetése tekintetében szer- VADÁSZ ÚJSÁG I. szám