Vadász Ujság, 1925 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-01 / 1. szám

A közi és fanyest. - Irta: Szlávik Nándor főerdőmester. Talán most, a szőrmés ragadozók pusz­tításának fadénye beáltával egyik vagy má­sik vadásztársnak szerencséje leh­et, h­ogy egy különös simnvallációban levő, azaz különle­ges színű példányára akad a nyestnek, ame­lyet azután szőrzetének színéről, különösen annak karakterisztikus torokfoltja miatt téve­dés, jobban mondva csalódásba, illetve két­séges helyzetbe jöhetnek, hogy vájjon kövi vagy fanyesttel van-e dolguk. Természetesen nagyon hajlandók vagyunk az ilyen példányokról a nyestcsaládokban előforduló korcsnak hinni és ha való­ban létezett is olyan, ma már mindkét faj ritkaságszámba menő és kipusztulófélben van. Azonban eddig — tudomásunk szerint — csak különleges elfajzottak vannak, am­e­lyek kivételképen a torokf­ajnak, amely fe­hér volt, minden más megkülönböztető jegy­től, mint nemes nyest ismerendő el. Mert a fogságba került fanyestnél is a sárga szőr­zet a torkon, legtöbbször a legtisztább fe­hérbe válto­zhat át, úgy az a fel­evés, hogy korcs nyestről mind a két nyestfajnál ezidő szerint nagyon nehezen lehet szó és a va­dászt­udomány­ban nagy kavarodást idézne elő annak állítása. Mindig van egy alkalmi elváltozás a szőrzetnél mindkét fajnál, azon­ban nincsen mindig kéznél mind a két pél­dányból, hogy összehasonlítást tehessenek a kettő között, azonban kérem a vadásztársa­kat, hogy akik abban a helyzetben vannak, hogy állításainkat igazolják, tegyék azt és adják közzé. Mert akörül forog a dolog, hogy a fehér torkúnak mondott fanyest egy öreg példány, ellenben a pofa és fogazat az irány­adó, mert az elhalványolódása a szőrzetnek bizonyos testrészeken — nevezetesen a fej körül — azt­ láthatjuk és megfigyelve tapasz­talhatjuk más állatfajoknál is, hogy a vénü­léssel több lesz a fején a világosabb szőr­szál. Tehát az nem lehet irányadó a faj meg­állapításánál. A fő és legfontosabb minden vadászra és szőrmés ragadozó pusztítóra, hogy köny­­nyen és biztosan meg tudja állapítani a két nyestfaj között a különbséget és meg tudja egyiket a másiktól különböztetni; a megkü­lönböztető jel a torokfolt színén kívül még a következő: nemes vagy fanyest; szőrzete fent sötétbarna, egész világos, szürkebarnába átmenő, a fül alatt egy keskeny világos vo­nallal, lába-talpa szőrrel benőtt. A házi, vagyis kövi nyest szőrzete gesztenyebarna, a fül alatti sáv ennél hiányzik, láb­­-talpa szőrtelen vagy nagyon szőrös. .Ezenkívül ismertető jele van még a kettő közötti különbségre kettő, ez azonban ke­­vésbbé feltűnő, nevezetesen a hosszabb ko­ponya és a rövidebb mellső lábak a fanyest­­nél. A megállapítása a színvariációnak talán lehetséges, hogy ezen ismertetőjel talán két­séges vagy éppen nem találó, ugyannyira, hogy az em­er korcsnak hinné az előtte levő nyestek Ez esetben azután kívánatos, hogy az ilyen nyestet egy elismert zoológusnak, tapasztalt vadásznak vagy esetleg múzeum­nak vagy állatkerti igazgatóságnak a fajnak biz­tos megállapítása végett bemutatni. Vagyis elegendő a már lehúzott és megszárított bőrt és a koponyát beküldeni. A vadászat és természettudománynak igen nagy szolgálatot tenne azzal, mert nin­csen épen kizárva a lehetősége annak, hogy a két nyestfajnak egymással való párzásából származó korcsegyedeknél az egyik vagy má­sik faji jellege teljesen elvész, sőt mind a kettőé s így a kövi és fanyest párzásából egy harmadik az úgynevezett korcs nyestfaj áll elő, azaz egy teljesen új nyestfajta; és ez igazán sajnos volna, ha a tudomány ezen, mégis természettani alapon nyugvó dologban, egy éppen nem ellenőrizhető véleményt vagy ismertetést állítana fel és tárna elénk. Elmondjuk még itt, bár az anyag felhal­­mozódottsága miatt röviden a két nyest faji jel­lege és megkülönböztetése tekintetében szer- VADÁSZ ÚJSÁG I. szám

Next