Vállalkozók és Iparosok Lapja, 1911 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-06 / 1. szám

2 VÁLLALKOZOK ES IPAROSOK LAPJA 1911. január 6. Íyek a külföldien vízi állomásokra szólnak, a hajózás utján továbbítsa, a kocsikat pedig, melyek eképpen felszab­adulnak, az országban használná föl a vasúti közleke­dési nyomor enyhítésére. E helyett azon­ban a Máv, az Orsován már Baross által kiépített átrakodó kikötőt egy világért föl nem használja, kellő olcsósága átrakodási díjtételeket ott a magyar kivitel javára nem létesít, a Pozsonyban 1.300.000 ko­rona költséggel épült mintaszerű átrakodó kikötőbe pedig, a kellő szám­i átrakodó vágányt, a földmivelésügyi minisztérium vízépítészeti igazgatóságának és az érde­keltségnek immár három évi sürgetése el­lenére ki nem építi és pedig csupán azért, hogy az áruszállításnál a tizenkilenc kilo­méteres utat Marcheggig valamiképpen el ne veszítse. E helyett inkább csavarog­­tatja kocsiparkját Bécsben, Korneuburg­­ban, Lincben, Passauban, meg Regens­­burgban, az osztrákok és németek kénye­­kedvére bízva, hogy mikor kerülnek on­nan vissza. És teszi ezt a Máv, akkor, mi­kor még a külföldi, sziléziai vasbányák is annyira felismerik a pozsonyi átrakodó előnyét, hogy az Aldunára, Galac-Brai­­lába irányuló vasat nem Galícián át kül­dik vasúttal rendeltetési helyére, hanem Pozsonyba irányítják vasúttal s innen a Magy. kir. folyam- és tengerhajózási rész­vénytársaság hajói viszik tovább az Alduna felé. Sőt a Máv.-nak animózus vaksága ak­kora, hogy még a fordított viszonyra is kiterjed. A Máv. hajózás, illetőleg annak örököse, a Magyar királyi folyam- és ten­gerhajózási rt. ugyanis évente a Máv.-nak igen szép keresetet biztosít a szerbiai aszaltszilva- és szilvaízszállítással. Ezt az árut hajdan kizárólag a hajózás szállí­totta­ rendeltetési helyére, ma pedig a ma­gyar hajózás, a szállításból reá eső orosz­lánrészt a mitrovicai, klenáki és zimonyi átrakodókon, teljes egészében átadja a Máv.-nak továbbszállításra s a Máv. azt hálából azzal viszonoza, hogy nem egyszer előfordult az említett átrakodókon, hogy az aszaltszilva száz és száz vagonszámra hevert a parton és vesztegelt a hajókban azért,­­mert a vasút csak immel-ámmal bo­csátott kocsiparkot az átrakodó forgalom rendelkezésére. A hajózás ellen való kapzsi hajszából eredő bajon, ami már nem is baj, hanem a kereskedők és egyéb érdekeltség türel­mének végső kipróbálására irányuló ok­talanságszámba megy: szerencsére köny­­nyű segíteni és hiszszük, hogy Hieronymi kereskedelmi miniszter hamarosan rá fog találni annak gyógyszerére és leveszi egyesek szeméről azt a vasutas szemüve­get, amelylyel mindig csak egy irányba látnak s amely gátolja őket abban, hogy az ország egész közlekedésügyének mé­lyére tekintsenek és a köznek javára, egyik közlekedési eszközt a másik kiegé­szítő részének, ne pedig privilegizált esz­köznek tekintsék. Van azonban még egy másik dolog is, melyet vasúti vezető köreinknek szíves figyelmébe ajánlunk. Az ország közleke­désének lebonyolításánál ugyanis, az egy­másután következő évek és évtizedek ta­­pasztalata szerint, a feladott küldemények és azoknak tömege, meglehetősen rendsze­res időközönként változik s nyaranta ki­­sebb-nagyobb mértékben elkövetkezik a holt szezon is, amikor a vasúti igazgatók és főbb hivatalnokok hosszabb szabad­ságra mennek, a kocsik pedig hosszú so­rokban pihenik az őszi, téli és tavaszi fá­radalmakat egy-egy főműhelyben, vagy az állomásoknak csonka vágányain. És ez nem helyes dolog, mert az ország for­galma évről-évre sokkal, nagyobb ará­nyokban növekszik, semhogy a hajózás képes lenne arra, hogy mai kiterjedése, illetőleg szállítási eszközeinek szűk határa mellett, a vasutat évről-évre kitáltsa for­galmi zavarából, illetőleg az érdekeltséget őszszel minden irányban akkora mérték­ben szolgálja, hogy az a késedelmes vasúti szállításra ne szoruljon, vagy egyes áruk szállításának vasúti korlátozása avagy időleges beszüntetése következtében üzle­tileg meg ne bénuljon. S ezt a hajózás tel­jes sikerrel azért sem teheti, mert ma már éppen az évről-évre ismétlődő vasúti for­galmi zavarok és a megdrágult vasúti díj­tételek következtében, az érdekeltség, min­den lehetséges viszonylatban a hajózást használja fel árujának gyors és pontos szállítására s darabáruban, lisztben, gabo­nában s egyéb tömegárukban a hajózás például az idei november és december hó­napokban is akkora tömegeket szállított, hogy egyes más tömegárura, mint szénre és fára, csak elvétve jutott egy-egy uszály­­hajó. A hajósvállalatok már évek óta tu­datában élnek ennek a helyzetnek s azért nyaranta nem szerelik le tömegesen hajó­parkjukat, a nyári javításokat sem egy­szerre, hanem okszerű egymásutánban végzik és megfelelően olcsó tarifák mellett alkalmat adnak a kereskedővilágnak arra, hogy egyes árunemeket, amelyeknek szál­lítása nyáron át ugyan nem szezonszerű­, de amelyekből a kellő készlet a termelők­nek mindig rendelkezésükre­ áll: nyaranta szállítsanak el rendeltetési helyükre vagy egy-egy központnak telepére, ahonnan azok később a közeli vidékre könnyű szer­rel szétoszthatók lesznek. Ilyen áru a fa és a szén. A vizi-vidék fatelepei, erdőtulajdono­sai és fakereskedői ezt már tudják és min­den lehetőt elkövet­n Ő­k arra nézve, hogy üzletüknek legnagyobb része nyáron és ta­­vaszszal lebonyolítást nyerjen s a Száva mellékfolyóinak mentén elterülő hatalmas erdőségek tulajdonosait erre az a körül­mény is serkenti, hogy a tavaszi és nyári nagy vízállást felhasználják, nehogy ké­sőbb drága vasúti közvetítésre szorulja­nak a vukovári átrakódón. A szénbányák és szénkereskedők nagy része is meggyőző­dött már ennek az eljárásnak helyességé­ről és amelyik meggyőződni róla eddig nem akart, az keservesen adta meg az idén az árát, amikor tapasztalta, hogy ok­­tóber-novemberi terminusra hiába ko­pogtatott uszály ha­jókért a hajósvállala­tok ajtaján, mert ezeknek legtöbbje sokkal inkább át van hatva kereskedelmi érzék­től, semhogy ne tudta volna, hogy még visszfuvarként szolgáló, tehát ajándék­fuvart képező szén alá sem kötheti le őszre az uszályhajóit azért, mert akkor más, időszerű árunemeknek a szállítását lenne kénytelen elhanyagolni. A szenet ugyanis az osztrák és német szénbányák, de a tatai és aninai szénbánya is, csak vasúti közvetítés mellett képesek hajóra rakni; már­pedig a vasúti Szénszállítás őszszel mindenfelé oly késedelmes, hogy a hajósvállaltok, olcsó díjtételeik mellett nem képesek egy-egy uszályhajóval, szén­­berakás alatt hétszámra hángobálni, mert ez alatt a hét alatt az az uszályhajó darab­áruval Bécsben nemcsak megrakodott, ha­nem rakományával már Orsován jár. A hajósvállalatok tehát teljes mérték­ben feladatuk magaslatán állanak és ha a kereskedők és bányatulajdonosok velük egyöntetűen járnak el, akkor a szénszállí­tás körül nem esik hiba. Csak az marad még hátra, hogy egyes vállalatok hajó-, illetőleg uszályparkjaikat szaporíthassák s ez a lehetőség végre a Magyar kir. fo­lyam- és tengerhajózási részv­ társaságnak is megadassák az által, hogy részvénytő­kéjét, amelynek felemelését már a keres­kedelmi érdekeltséggel együtt éppen tíz esztendő óta sürgeti, végre valóban eszkö­zölhesse. Mert akkor, ha a hajósvállalatok elégséges parkkal rendelkeznek, az sem történhetik meg többé, hogy a gabonake­reskedő, egy-egy áremelkedés vagy áresés után meginduló tömeges gabonaszállítás alkalmával, csak két-három hetes előjegy­zés után kaphat uszályhajót, de megszű­nik az, a kereskedőre nézve ugyan kelle­metlen, de a hajósvállalat részéről teljesen jogos követelés, hogy a kereskedő a rako­dási határidőt akkor is betartsa, ha még olyan nehézségekbe ütközik is az elszállí­tandó gabonaneműnek, egyes vidékeken való öszevásárlása. A h­ajósvállalatoknak, az utóbbiakban kifejtett okszerű előrelátásából a vasút és különösen a Máv­ is okulhatna, mert hi­szen mindannyian nagyon jól tudjuk azt, hogy mekkora mizériák vannak a vasúti őszi fa- és szénszállítás körül, valamint tudjuk azt is, hogy nem minden szénbánya van abban a szerencsés helyzetben, hogy vízmenti vidéken fejthesse tárnáiból a fe­ketegyémántot s a hajózásban megbízható szállítási eszközt bírjon. A belső vidék szénbányáinak, de magának a Máv.-nak jól felfogott érdeke is azt követelné tehát, hogy a Máv. igazgatósága, megfelelően olcsó nyári tarifák által ösztönözné az erdő- és bányatulajdonosokat s a fa- és szénkereskedőket arra, hogy üzletüknek legnagyobb részét a nyár, illetőleg annak az évszaknak ideje alatt bonyolítsák le, mikor a vasútnak kevés más szállítani­­valója van. Ilyen módon azután azoknak a szénbányáknak is jutna őszszel és télen át elég kocsi, amelyek kisebb kaliberű­ek és nem képesek annyi szenet termelni, hogy előzetesen nagy megrendeléseknek tehessenek eleget, hanem máról-holnapra fejtik az árut, de ennek a máról-holnapra fejtett árunak pontos elszállításától függ nemcsak exisztenciá­juk, hanem az is, hogy berendezkedésüket és akcióképességüket gyarapítsák és idővel ők is fejthessenek annyi szenet, hogy azt nyaranta, nagyobb tömegekben szállíthassák. A nyári olcsóbb fa- és szénszállítás mellett a hajózás nem veszt, hanem keres és keresni fog a vasút is, mert jobb vala­mit szállítani olcsón, mint egyáltalában semmit sem keresni s a meglévő forgalmi személyzetet fizetni. Erre nézve a Máv­­­nál nem is kell vaskalapos ankétet össze­hívni, elégséges arra nézve egy olyan ha­tározott és rövid parancs, amilyent a ke­reskedelmi miniszter helyes ösztönétől sar­kalva, az idén tavaszszal, abból az alka­lomból adott ki, mikor a vasút nem volt képes a főváros részére elégséges téglát szállítani s amely rendelet­ értelmében, a téglának szállítása, egész vonatrakomá­nyokban, jóval olcsóbb lett, mint addig. Hogy a Máv.-nál a forgalmi zavart és a kocsihiányt máról-holnapra szanálni népi lehet, azt már azért is elismerjük, mert hiszen, mint a mondottakból és sok más el nem mondottakból kitűnik, itt régi bűnök­kel állunk szemben, amelyeket részben és a lehetőség szerint már most orvosolni kell, vagyis előbb, semmint évek múlva, a beruházások útján a dolog magától szaná­­lódik. A kereskedők és az egyéb érdekelt­ség azonban nem lehet azzal megelégedve, hogy a Máv. igazgatósága, — mint az utóbbi hetekben ismételve tette, — egy­ Hifiim üilíí és Rolnii Rió % ?eIníter«r­ar.96s magánmér­nökök 5£iS‘T»p..t! BUDAPEST, VI., ARÉNA-ÚT 122. SZ. T központi fűtés, szellőztetés. :: Vízellátás. Csatornázás. :: Hűtés, nedvesítés, szá­rítás. Szívóberendezések. Blackman venti­látorok. Exhaustorok. Fúvók. Csővezeté­kek minden célra. Lakatos- és bádogos­ áruk. 1301 _____________________________________________

Next