Vállalkozók és Iparosok Lapja, 1911 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-06 / 1. szám
2 VÁLLALKOZOK ES IPAROSOK LAPJA 1911. január 6. Íyek a külföldien vízi állomásokra szólnak, a hajózás utján továbbítsa, a kocsikat pedig, melyek eképpen felszabadulnak, az országban használná föl a vasúti közlekedési nyomor enyhítésére. E helyett azonban a Máv, az Orsován már Baross által kiépített átrakodó kikötőt egy világért föl nem használja, kellő olcsósága átrakodási díjtételeket ott a magyar kivitel javára nem létesít, a Pozsonyban 1.300.000 korona költséggel épült mintaszerű átrakodó kikötőbe pedig, a kellő számi átrakodó vágányt, a földmivelésügyi minisztérium vízépítészeti igazgatóságának és az érdekeltségnek immár három évi sürgetése ellenére ki nem építi és pedig csupán azért, hogy az áruszállításnál a tizenkilenc kilométeres utat Marcheggig valamiképpen el ne veszítse. E helyett inkább csavarogtatja kocsiparkját Bécsben, Korneuburgban, Lincben, Passauban, meg Regensburgban, az osztrákok és németek kényekedvére bízva, hogy mikor kerülnek onnan vissza. És teszi ezt a Máv, akkor, mikor még a külföldi, sziléziai vasbányák is annyira felismerik a pozsonyi átrakodó előnyét, hogy az Aldunára, Galac-Brailába irányuló vasat nem Galícián át küldik vasúttal rendeltetési helyére, hanem Pozsonyba irányítják vasúttal s innen a Magy. kir. folyam- és tengerhajózási részvénytársaság hajói viszik tovább az Alduna felé. Sőt a Máv.-nak animózus vaksága akkora, hogy még a fordított viszonyra is kiterjed. A Máv. hajózás, illetőleg annak örököse, a Magyar királyi folyam- és tengerhajózási rt. ugyanis évente a Máv.-nak igen szép keresetet biztosít a szerbiai aszaltszilva- és szilvaízszállítással. Ezt az árut hajdan kizárólag a hajózás szállította rendeltetési helyére, ma pedig a magyar hajózás, a szállításból reá eső oroszlánrészt a mitrovicai, klenáki és zimonyi átrakodókon, teljes egészében átadja a Máv.-nak továbbszállításra s a Máv. azt hálából azzal viszonoza, hogy nem egyszer előfordult az említett átrakodókon, hogy az aszaltszilva száz és száz vagonszámra hevert a parton és vesztegelt a hajókban azért,mert a vasút csak immel-ámmal bocsátott kocsiparkot az átrakodó forgalom rendelkezésére. A hajózás ellen való kapzsi hajszából eredő bajon, ami már nem is baj, hanem a kereskedők és egyéb érdekeltség türelmének végső kipróbálására irányuló oktalanságszámba megy: szerencsére könynyű segíteni és hiszszük, hogy Hieronymi kereskedelmi miniszter hamarosan rá fog találni annak gyógyszerére és leveszi egyesek szeméről azt a vasutas szemüveget, amelylyel mindig csak egy irányba látnak s amely gátolja őket abban, hogy az ország egész közlekedésügyének mélyére tekintsenek és a köznek javára, egyik közlekedési eszközt a másik kiegészítő részének, ne pedig privilegizált eszköznek tekintsék. Van azonban még egy másik dolog is, melyet vasúti vezető köreinknek szíves figyelmébe ajánlunk. Az ország közlekedésének lebonyolításánál ugyanis, az egymásután következő évek és évtizedek tapasztalata szerint, a feladott küldemények és azoknak tömege, meglehetősen rendszeres időközönként változik s nyaranta kisebb-nagyobb mértékben elkövetkezik a holt szezon is, amikor a vasúti igazgatók és főbb hivatalnokok hosszabb szabadságra mennek, a kocsik pedig hosszú sorokban pihenik az őszi, téli és tavaszi fáradalmakat egy-egy főműhelyben, vagy az állomásoknak csonka vágányain. És ez nem helyes dolog, mert az ország forgalma évről-évre sokkal, nagyobb arányokban növekszik, semhogy a hajózás képes lenne arra, hogy mai kiterjedése, illetőleg szállítási eszközeinek szűk határa mellett, a vasutat évről-évre kitáltsa forgalmi zavarából, illetőleg az érdekeltséget őszszel minden irányban akkora mértékben szolgálja, hogy az a késedelmes vasúti szállításra ne szoruljon, vagy egyes áruk szállításának vasúti korlátozása avagy időleges beszüntetése következtében üzletileg meg ne bénuljon. S ezt a hajózás teljes sikerrel azért sem teheti, mert ma már éppen az évről-évre ismétlődő vasúti forgalmi zavarok és a megdrágult vasúti díjtételek következtében, az érdekeltség, minden lehetséges viszonylatban a hajózást használja fel árujának gyors és pontos szállítására s darabáruban, lisztben, gabonában s egyéb tömegárukban a hajózás például az idei november és december hónapokban is akkora tömegeket szállított, hogy egyes más tömegárura, mint szénre és fára, csak elvétve jutott egy-egy uszályhajó. A hajósvállalatok már évek óta tudatában élnek ennek a helyzetnek s azért nyaranta nem szerelik le tömegesen hajóparkjukat, a nyári javításokat sem egyszerre, hanem okszerű egymásutánban végzik és megfelelően olcsó tarifák mellett alkalmat adnak a kereskedővilágnak arra, hogy egyes árunemeket, amelyeknek szállítása nyáron át ugyan nem szezonszerű, de amelyekből a kellő készlet a termelőknek mindig rendelkezésükre áll: nyaranta szállítsanak el rendeltetési helyükre vagy egy-egy központnak telepére, ahonnan azok később a közeli vidékre könnyű szerrel szétoszthatók lesznek. Ilyen áru a fa és a szén. A vizi-vidék fatelepei, erdőtulajdonosai és fakereskedői ezt már tudják és minden lehetőt elkövetn Ők arra nézve, hogy üzletüknek legnagyobb része nyáron és tavaszszal lebonyolítást nyerjen s a Száva mellékfolyóinak mentén elterülő hatalmas erdőségek tulajdonosait erre az a körülmény is serkenti, hogy a tavaszi és nyári nagy vízállást felhasználják, nehogy később drága vasúti közvetítésre szoruljanak a vukovári átrakódón. A szénbányák és szénkereskedők nagy része is meggyőződött már ennek az eljárásnak helyességéről és amelyik meggyőződni róla eddig nem akart, az keservesen adta meg az idén az árát, amikor tapasztalta, hogy október-novemberi terminusra hiába kopogtatott uszály hajókért a hajósvállalatok ajtaján, mert ezeknek legtöbbje sokkal inkább át van hatva kereskedelmi érzéktől, semhogy ne tudta volna, hogy még visszfuvarként szolgáló, tehát ajándékfuvart képező szén alá sem kötheti le őszre az uszályhajóit azért, mert akkor más, időszerű árunemeknek a szállítását lenne kénytelen elhanyagolni. A szenet ugyanis az osztrák és német szénbányák, de a tatai és aninai szénbánya is, csak vasúti közvetítés mellett képesek hajóra rakni; márpedig a vasúti Szénszállítás őszszel mindenfelé oly késedelmes, hogy a hajósvállaltok, olcsó díjtételeik mellett nem képesek egy-egy uszályhajóval, szénberakás alatt hétszámra hángobálni, mert ez alatt a hét alatt az az uszályhajó darabáruval Bécsben nemcsak megrakodott, hanem rakományával már Orsován jár. A hajósvállalatok tehát teljes mértékben feladatuk magaslatán állanak és ha a kereskedők és bányatulajdonosok velük egyöntetűen járnak el, akkor a szénszállítás körül nem esik hiba. Csak az marad még hátra, hogy egyes vállalatok hajó-, illetőleg uszályparkjaikat szaporíthassák s ez a lehetőség végre a Magyar kir. folyam- és tengerhajózási részv társaságnak is megadassák az által, hogy részvénytőkéjét, amelynek felemelését már a kereskedelmi érdekeltséggel együtt éppen tíz esztendő óta sürgeti, végre valóban eszközölhesse. Mert akkor, ha a hajósvállalatok elégséges parkkal rendelkeznek, az sem történhetik meg többé, hogy a gabonakereskedő, egy-egy áremelkedés vagy áresés után meginduló tömeges gabonaszállítás alkalmával, csak két-három hetes előjegyzés után kaphat uszályhajót, de megszűnik az, a kereskedőre nézve ugyan kellemetlen, de a hajósvállalat részéről teljesen jogos követelés, hogy a kereskedő a rakodási határidőt akkor is betartsa, ha még olyan nehézségekbe ütközik is az elszállítandó gabonaneműnek, egyes vidékeken való öszevásárlása. A hajósvállalatoknak, az utóbbiakban kifejtett okszerű előrelátásából a vasút és különösen a Máv is okulhatna, mert hiszen mindannyian nagyon jól tudjuk azt, hogy mekkora mizériák vannak a vasúti őszi fa- és szénszállítás körül, valamint tudjuk azt is, hogy nem minden szénbánya van abban a szerencsés helyzetben, hogy vízmenti vidéken fejthesse tárnáiból a feketegyémántot s a hajózásban megbízható szállítási eszközt bírjon. A belső vidék szénbányáinak, de magának a Máv.-nak jól felfogott érdeke is azt követelné tehát, hogy a Máv. igazgatósága, megfelelően olcsó nyári tarifák által ösztönözné az erdő- és bányatulajdonosokat s a fa- és szénkereskedőket arra, hogy üzletüknek legnagyobb részét a nyár, illetőleg annak az évszaknak ideje alatt bonyolítsák le, mikor a vasútnak kevés más szállítanivalója van. Ilyen módon azután azoknak a szénbányáknak is jutna őszszel és télen át elég kocsi, amelyek kisebb kaliberűek és nem képesek annyi szenet termelni, hogy előzetesen nagy megrendeléseknek tehessenek eleget, hanem máról-holnapra fejtik az árut, de ennek a máról-holnapra fejtett árunak pontos elszállításától függ nemcsak exisztenciájuk, hanem az is, hogy berendezkedésüket és akcióképességüket gyarapítsák és idővel ők is fejthessenek annyi szenet, hogy azt nyaranta, nagyobb tömegekben szállíthassák. A nyári olcsóbb fa- és szénszállítás mellett a hajózás nem veszt, hanem keres és keresni fog a vasút is, mert jobb valamit szállítani olcsón, mint egyáltalában semmit sem keresni s a meglévő forgalmi személyzetet fizetni. Erre nézve a Mávnál nem is kell vaskalapos ankétet összehívni, elégséges arra nézve egy olyan határozott és rövid parancs, amilyent a kereskedelmi miniszter helyes ösztönétől sarkalva, az idén tavaszszal, abból az alkalomból adott ki, mikor a vasút nem volt képes a főváros részére elégséges téglát szállítani s amely rendelet értelmében, a téglának szállítása, egész vonatrakományokban, jóval olcsóbb lett, mint addig. Hogy a Máv.-nál a forgalmi zavart és a kocsihiányt máról-holnapra szanálni népi lehet, azt már azért is elismerjük, mert hiszen, mint a mondottakból és sok más el nem mondottakból kitűnik, itt régi bűnökkel állunk szemben, amelyeket részben és a lehetőség szerint már most orvosolni kell, vagyis előbb, semmint évek múlva, a beruházások útján a dolog magától szanálódik. A kereskedők és az egyéb érdekeltség azonban nem lehet azzal megelégedve, hogy a Máv. igazgatósága, — mint az utóbbi hetekben ismételve tette, — egy Hifiim üilíí és Rolnii Rió % ?eIníter«rar.96s magánmérnökök 5£iS‘T»p..t! BUDAPEST, VI., ARÉNA-ÚT 122. SZ. T központi fűtés, szellőztetés. :: Vízellátás. Csatornázás. :: Hűtés, nedvesítés, szárítás. Szívóberendezések. Blackman ventilátorok. Exhaustorok. Fúvók. Csővezetékek minden célra. Lakatos- és bádogos áruk. 1301 _____________________________________________