Vállalkozók Lapja, 1914. július-szeptember (35. évfolyam, 26-37. szám)

1914-07-01 / 26. szám

шшш^шяШИЯ^ШШиШИШШШЯШНЯЯЯЯЯШЯЯЯШЯШШ 26. szám. 1 £^a?«<j^ii:emrt<snüiaBsBNoifOlt^aKigga!3igwgaEiaa>»!X^M3^4»i<iMi>;;i Harmincötödik évfolyam. Budapest, 1914. július 1. Az uj gázgyár, kemencék csoportja. Illik is, hogy ez legyen a legszebb, mert hiszen lelke az egész be­rendezésnek, e kemencékben alakul át a fe­kete szén világító gázzá és kokszszá. Rend­kívül elmés a kemencék szerkezete, amely nagy teljesítmény mellett minimális terüle­tet foglal el és amelyből a kokszot gépező tolja a hűtőkocsikba. A hazai barna szén is üdvös szerephez jut. A generátor­ telepen gázt fejlesztenek belőle s ezzel fűtik a gázfejlesztő kemencé­ket. Az egész gyártelep berendezésénél a fő­­irányító szempont az emberi munkaerőnek minimálisra szorítása volt. A vasúton érkező szenet nem lapátolják ki, hanem buktató szerkezettel öntik a tartalmát nagy verembe. Imponálóan szép a kötélpálya, a daruszerke­zet, a vashíd, szóval az egész szállító-beren­­dezés. Alig tudom elgondolni, hogy például a szénmarkoló-szerkezet helyett hány em­berkéznek kellene lapátját szorgosan moz­gatnia, hogy az egyetlen markoló mozdulat munkájával felérjen. A két 100.000 m­­-es gáztartó kolosszusai beilleszkednek a keretbe és pompásan ható új építőművészek motívumot nyertek a víz­medencék oldalán körülfutó bordasor által, amelyet a statikai számítások formáltak. A vas- és vasbeton művészi formái című fel­olvasásán a majdani előadó világért se fe­lejtkezzék meg ez elsőrendű példa idézésé­ről. Szinte bevilágítanak ezek a szerény erő­sítő bordák az építőművész abbeli feladatá­nak eddig el­ még sötét útjába, amely az új anyagnak új formákkal való ellátására kö­telezi. Építőművész volt a gáztartók alakí­tója akkor is, hogyha csak mérnöki volt is a diplomája. Nem is hinné az ember, hogy a magasban látható csővezeték, a ferde szénpálya bur­kolása a szénbombárhoz vezető magasan fekvő kamrával, csupa elemek, amelyeket az építész gondosan elfalaz, eltakar a szépet kereső szem elől; nem is hinné az ember, mondom, hogy mindezek a kéménynyel, a vashálózatos hidakkal, darukkal, gáztar­tókkal együtt minő szép képet nyújtanak. Úgy látom, a mérnökök megtalálták a vas­anyaguk kifejező formáit: egyszerűen csak annyi anyagot, csak oly dimenziókat alkal­maznak, mennyit és amineket a leggazdasá­ga műszaki alkotást alaposan meg aka­runk tekinteni, kerüljük a ,,magnum áldo­mással egybekötött bemutató alkalmakat. A nagy telepek szemlélése és tanulmányo­zása komoly munka, amelyet befolyásol a sokadalom és eszem-iszom. Szerény hét­köznapot választottam ki, hogy az óbudai gázgyár telepét megnézzem. Délután volt, az üzem szünetelt. És én nem­ is bántam, hogy az első szemlét ily nyugalmas időre tet­tem. Kötelességemnek ismerem azonban, hogy még egyszer kimenjek és pedig akkor, amikor a zakatoló élet már nemcsak a szem­nek, hanem a fülnek is ad munkát. Nem vagyok gázszakértő, még csak a gépmonstrumok lényegét sem igen ismerem. Csupán művész szemével nézem ezt a gran­diózus alkotást és mondhatom, hogy a gé­pek architektúrája a legteljesebb mértékben kielégített. Persze első pillanatra a született bauspekuláns látta meg azt a tizenkétezer négyzetösnyi területrengeteget, amelyet fantáziám szárnyai innen az aquin­cumi pusztaságból a lakott Budapest kellő közepébe vittek el. Szent Isten, micsoda te­lekparcellákat lehetne belőle kihasítani! Még középületeknek és parkoknak is jutna hely. A látvány korrigálta gyermekképzeletem haj­dani képzetét, amely a szenesemberben látta a piszkos bácsi perszonifikációját, a szenet pedig a szenynyel azonosította. Gép-dzsinek művelték azt a csodát, hogy itt a nyers szén és ennek égetés után nyert produktumai szép rendben mutatják a legnagyobb tisztaságot, úgy­hogy a tisztaság szempontjából ez az egész gyárüzem akár az Andrássy-út tő­­szomszédságában volna folytatható; szíve­sen adnám oda érte a Szerecsen-utca vagy a Dob­ utca alacsonyabbrendű tisztaságát. Javíthatatlan telekspekuláns létemre szeret­nék is sürgősen visszaélni a tisztaságnak ör­vendetes tényével és az új gázgyár körül nagyszabású kertvárost létesítenék. Talán ma még korai, de meggyőződésem, hogy lé­tesülni is fog. Az új gázgyár tőszomszédságában a régi rómaiak városának feldúlt falai. Impresszio­­náló az ellentét a legrégibb építészeti ma­radványok és a legmodernebb gépek, sínek, tartányok, szállító-berendezések vasarchi­­tektúrája között. Legszebb a gázfejlesztő gosabb számítás szükségessé tesz. Minden gép és szerkezet szép is egyszersmind, ha formáját egyedül a célszerűség állapítja meg. Másként állunk az épületekkel. A pa­rancsoló szempont itt is az kellene, hogy le­gyen, hogy egyedül a célszerűséget kell szol­gáljuk. De mi építészek nem vagyunk a le­mondás teremtményei, nem tudunk lemon­dani a sokféle iskola által belénk oltott elő­ítéletekről, díszítő rendszerekről, fölösleges mellékszempontokról. A gyárüzem teljesen új alakításokat engedne meg, olyanokat, a­melyekben nyoma sincsen az iskola párká­nyának, profiljának, zárókövének, ablaksab­­lonjainak. A lapidáris szűkszavúság és egy­szerűség volna itt igazán helyén. Nem volt ezúttal más célom, mint az, hogy az új gáz­gyárról nyert első impressziókat vessem pa­pírra. A részletesebb méltatásra legközelebb té­rek át. Ezrey. Az építkezés újabb megnehezítése. Most, amikor az építőipar a legsúlyosabb válsággal küzd, amikor a munkanélküliek vég­ső elkeseredésükben a kereskedelemügyi mi­niszter fogadótermében forradalmi hangon fe­nyegetőznek, az építést Budapesten egy új járom súlya nyomja le. Minden kedvezést meg kellene adni az építtetőnek, s a legválogatot­­tabb csalétekről gondoskodni, hogy a külföl­di tőke alkosson s hozzon lendületet a mi nagy szegénységünkbe, s ezzel szemben mi történik? Április elsején életbe lépett az új építésügyi szabályzat, amely, ha jogbiztonsá­gi és városépítési szempontból hozott is né­hány előnyt, paragrafusainak labirintusával megnehezíti az építkezést. S tetézi ezt indo­kolatlanul túlzott buzgalommal a főváros vég­rehajtási utasítása, amely — mint az első ne­gyedév tanulságai mutatják — olyan nehéz­ségeket támaszt, hogy az építőiparosok, de még az építtető közönség is viharosan zúdul fel az új rend ellen. Minden érdekelt testület tömegesen kapja a panaszos leveleket, s ezek hatása alatt a budapesti építőmesterek, kőműves- és kőfara­gó- és ácsmesterek ipartestülete is küldöttsé­get menesztett a főváros polgármesteréhez, kérve, hogy a végrehajtási utasítás sérelmes pontjait helyeztesse hatályon kívül. A válasz, amelyet a polgármester adott, nem kielégítő, s most a vállalkozók összeségére hárul a fel­adat, hogy a maguk súlyával elhárítsák az építőiparról ezt az új, nyomasztó terhet. Központi fűtés, szellőztetés és vízvezeték berendezések gyára TÖRS és ORMAI - mérnökök . BUDAPEST, VIII., SZILÁGYI­ U. 3. Telefon „József“ 33—42. Kolozsvárt: Jókai­ utca 12. szám. Debrecen : Werbőczy-utca 2. szám. Fellner Leó műszaki papírgyárának újdonsága Fénymásolat fehér és színes érdes felületű rajzpapíron. Festésben használható. Pályatervekhez kiválóan alkalmas. Megbízható pontos kiszolgálás. MA: JIM must. Budapest, V., Váci­ út 4 sz- ТЕШ01 SZÍV: 1t- U fe 8-6

Next