Vállalkozók Lapja, 1916. január-március (37. évfolyam, 3-13. szám)
1916-01-19 / 3. szám
Harminchetedik évfolyam. Budapest, 1916. január 19. Üdv Wagner Ottónak! Illik, hogy Wagner Ottó építészii működését méltassam, mielőtt a lapunk ünnepi számában irt megjegyzéseire reflektálok. Penzhigben, 1841. évben szeretett a ma élő legnagyobb osztrák építőművész, aki tehát hetvenöt esztendőskorában megőrizte ifjúi lelkesedését és tetterejét, amikor művészi kérdések megoldásáról és a megoldások propagálásáról vagyon szó. Ifjúságának körülményeiből meg kell érteni, hogy osztrák,, hogy telivér bécsi volt is, maradt is: egy nagy látókörű, eredeti gondolkozása előkelő bécsi művész. Ott született Bécs mellett, ott nevelkedett és ha ki is rándult a berlini építő akadémiába, e rövid tanulmányt ideje után csak visszatért az ő szeretett Bécsébe, ahol tanulmányait folytatta és be is fejezte. A bécsi Operaház tervezését és építését (1861—1869) van der Null és Siccardsburg végezték. Az előbbi ábrándozó művészlélek, szidérosz, aki a világot is ezer színekben játszónak látta, míg aztán a keserves csalódások halmozódása után megtört, meghasonlott magával, a megsemmisülést kereste és meg is találta. Siccardsburg ellenben, aki az építkezés konstruktív és gazdasági részét vezette, az élet realitásait nagyon ismerte és helyesen értékelte. Wagner Ottó Siccardsburghoz csatlakozott és tőle nyerhette azt a meggyőződését, hogy a célszerűségnek kell alárendelni és feláldozni minden, még oly megvesztegető és csábító díszt is. Már 1862-ben, tehát huszonegy éves korában a Stadtpark Kursaionjára hirdetett tervpályázat első díját megnyerte, bár a kivitellel nem bízták meg. Bizonyára rossz néven is vették tőle, hogy ifjú ember létére egy nagyobb „tekintélylyel“szemben jobb merészelt lenni. Ötvenhárom éves koráig a múltnak hagyományait értékesítette, de 1894-ben Hasmauer utódja lett a bécsi Akadémián, ugyanakkor megnyerte a Bécs város általános szabályozására hirdetett tervpályázat első díját. S ez időponttól datálódik a hagyományos olasz renaissanceszal s minden egyéb történelmi stílussal való energikus szakítása. Élete jelszava lett az, a jelige, amely а ко* szorozott pályaterve boritékán állott: „Artis sola domina necessitas.“ A művészet más utat nem ismer maga fölött, egyedül a célt, amelynek számára az alkotás szükséges, egyedül a célszerűséget. ________ Az építő stílus tehát nem lehet öncél, hanem csakis eszköz a művészi cél elérésére. De hadd idézzem a mester szavait: „Alkotásainkban teljesen Mi kifejezésre kell juttatni életviszonyainkat, szerkezeteinket, ha nem akarjuk, hogy architektúránk a torzkép nívójára sülyedjen le. Korunk realizmusa kell, hogy készülő műalkotásunkat áthassa. Ez a realizmus lüktető új életet fog formáinkba lehelni és meghódít idővel új terrénumokat, amelyek eladdig nélkülözték a művészet zománcát. Ily új terület többek közt a mérnöki működés is. Csakis így lehet szó a művészet továbbfejlesztéséről s bizonyos, hogy így ki is alakul az az építő stílus, amely bennünket representál.* Wagner, mint tanár e vallomásával látszólagos ellentétben oly óriási méretű problémák megoldását követelte tanítványaitól, amineket a gyakorlati élet sohasem tett építész elé. Meg is okolta e rendszerét azzal, hogy érett tanítványait még az Akadéma falai között arra akarja ösztönözni, hogy a fantázia bennök izzó isteni szikráját világító lánggá éleszszék. Itt szerezték abbeli meggyőződésüket, hogy az építész, aki az ideaizmust a realizmussal szerencsésen egyesíti magában, valóban koronája az emberiségnek. Wagner Ottó mindig jelentékeny építőművész volt. Akkor is, amikor a hagyományos stílusok tárházából merített, oly alkotásokat teremtett, mint aminő a budapesti zsidótemplom és a bécsi nagykörútnak és egyéb útvonalainak monumentális bérházai. A bécs Diara fürdő átépítse, a Länderbank palotája, hütteldorfi saját háza és számos villa az olasz renaissance formáit erősen egyéni színezetekben tükröztették. Az általános olasz renaissance-kultus adós akkor még Wagner erős egyénisége sem vonhatta ki magát. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben záródott le Bécs nagyarányú átépítésének korszaka. Koronás királyunk, az osztrák császár, maga irányította e nagy átalakítást. Miután politikai allúziótól mentesen állítom s velem együtt sokan vallják, hogy egy város, egy egész ország építő s általában képzőművészetének fejlődésére a legáldásosabb hatást a minél hatalmasabb uralkodó gyakorolja, ha aktive akar is, tud is befolyni a művészeti alkotások felidézésébe. Ferenc József császár megépítette a múlt század Bécsét, előteremtvén a közreműködésre alkalmas művészeket. Ezek egyik legerősebbje volt Wagner Ottó, aki a lezáró ünnepségekhez súlyos egyénisége játszi fiókjából ontotta a zászlódíszt, az utcai ízléses dekorációkat. Wagner Ottó ezután teljesen a lomtárba akarta vetni mindazt, amit a rtlult század végéig tanult és produkált. Esküdt ellensége lett a „tanári művészetnek“, a professzorok által kultivált merev kánonnak, amelybe bizonyos selejtes forma is bekerült, untig elég. A fantáziának minimális működés jutott, ellenben a vonalzó és a másolópapír uralkodott. Wagner Ottó forradalmi egyénisége felrázta a kedélyeket, tettre, alkotásra ösztönözte a fiatal tehetségeket, akiknek lehető szabadságot adott a képzelőtehetség és erő csapongására, de akiket egyszersmind kérlelhetetlen szigorúsággal bírált. — Mai szemünkkel nézve a forradalmi Wagner első alkotásait, korántsem látjuk őket annyira revolúciósaknak, mint keletkezésük idejében. Hozzájuk szokott a szemünk, aztán meg nem is oly igen nagy az ugrás, mint aminőnek annak idején a "maradt szemek szédülve látták. A legkarakteresebb két Wagner alkotás a bécsi Postsparkasse épület és a steinhofi kórház temploma. Előbbi erősen kihívta a régire esküdözők elkeseredett kritikáját és rosszmájú gúnyolódását. A szerkezet, csakis a szerkezet mutatja itt szuverén uralmát és mégis csodálatosan szép ez az alkotás: méltó pendantja Lechner Ödönünk budapesti Postsparkasse-épületének. A princípium ugyanaz a steinhofi templom épületén is, csakhogy a vallási kultuszszal járó dísztől minden célszerűségi elv ellenére sem maradhatott mentes, azért ennek inkább „kegyelmezett meg“ az ellentábor. A templom mégis csak a mai kor temploma, a mai modern ember minden kényelmi és nagyvilági igényeivel számot vető istenháza. Élete alkonyán a hálátlanság nagy keserűséget hozott az ősz osztrák mesternek (csakúgy mint magyar ,,pendant“-jának.) A Karlskirche mellé tervezett városi múzeumépület megvalósítását megtagadták tőle. A copf mégis csak győzött és nem engedte meg a művész szellemóriásnak, hogy életének leg- 3. szám. NflLtaUOEMi« olajos positiv fénymásolópapír teljes«ttett világot ét jól átlátszó alapot fekete életei teáé vonalakkal. Ereáati gyeséit kittiéibeté. - fceeei eetWv viabei raji eszteráé. — fírtét, • fénymásolat ! FELLNER LEÓ Egyszeri évii készi kezete, étik Mintával készséggel szolgál: HantkaBUDAPEST, V., VÁCI-UT 4. 1J *st.M - 11. TÖRS és ORMAI 9 mérnököt, ss BUDAPEST, m, SZILÁGYI-U. J* Talaiaa „Jénai“ 13-42 Calaszvéft: Jékai-aie* IX Min. Dabraea* TtrWoly itu X uit. 4