Valóság, 2007 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-01 / 1. szám - MAGYARY BECK ISTVÁN: Széljegyzetek futó éveinkhez

Széljegyzetek futó éveinkhez (Számvetés a célokról) Lassan eljutunk oda, amikor számvetést kell készítenünk a rendszerváltás óta eltelt időről. A rendszerváltás nálunk 1990-ben zajlott le, és - a kö­rülbelül másfél évtizeddel korábbi nyugati rendszerváltáshoz hasonlóan - az jelle­mezte, hogy az állam szuverén politológiai jelenségből az óriáscégek apró függvé­nyévé változott. Műfaját tekintve egy számvetés nem egyéb, mint a kitűzött célok és az elért eredmények összehasonlítása. Mit értünk el a célokból és mit nem? E mun­kát megelőzendő érdemes mindenekelőtt visszapillantani az 1980-as évek végén és az 1990-es évben határozottan vallott értékeinkre. Magyarország Nyugat-Európát vá­lasztotta célként: nyugat-európai ország kívánt lenni. Ámde mi jellemezte a Nyuga­tot közvetlenül a második világháború utáni negyven évben, a Nyugat igazi aranyko­rában? Mindenekelőtt abban az időben nyitott társadalmat építettek Nyugat-Európában, éppen úgy, mint az Egyesült Államokban. A modern hatalmi ágak - korunkban az ál­lam és a gazdaság - közel egyforma erősek voltak. Megvalósult az eredetileg Mon­­tesquieu-től származó, ám az ő korában még csak az államra vonatkozóan kivitelezett eszme, miszerint a nép fölött álló hatalom ne legyen egységes - utóbb úgy mondtuk: totális -, mert ellenkező esetben az egyik hatalmi ág által megsértett ember nem for­dulhat egy másik, az előzőtől független hatalmi ághoz, amely a panaszait orvosolni képes. Mármost minden jótétemény ebből a felállásból következett. A világ népei ezért szerettek bele a Nyugatba. De mielőtt továbbmennénk, álljunk meg két - a téma bonyolultságához képest rö­vid - bekezdés erejéig a nyílt társadalom eszméjének keletkezésénél és fejlődésénél. A nyílt társadalom mindenekelőtt azt jelenti, hogy - nem az uralkodó a népre, hanem fordítva - a nép alkalmazza az őt szabályozó és eladdig elnyomó hatalomra az „ Oszd meg és uralkodj!" elvét. Ennek az elvnek első modern felfedezője és terjesztője Mon­tesquieu volt, aki - nem létezvén még a korában és a nemzetében átütően erőteljes gazdasági hatalom - csak az állam funkcióit és e funkciók intézményeit javasolta szétosztani egymástól független alapfunkciókra és alapintézményekre. Műveiben a törvényhozói, a végrehajtó és a bírói hatalom válik szét egymást kölcsönösen ellen­őrző és egymással vitázó részhatalmakká. A népfelség irányába mutató alapelv újabb alkalmazását Adam Smith munkáiban találjuk, amelyek nem sokkal a nagy francia műveit követően látnak napvilágot, és a gazdasági termelőegységek konkurenciájá­ban vélik fölismerni a köznép - mint fogyasztó - hatalmának garanciáját. Eszerint a jobb minőséget olcsóbban termelők kerülnek az élre, mert a fogyasztók tőlük vásá­rolnak, a fogyasztók őket választják, és a rosszat drágán kínáló termelőegységek pusztulásra vannak ítélve. Ezekkel a XVIII. századi eredményekkel megnyílt az út a demokratikus rendszerek irányában. A nép, ha egységes volt, kezében tarthatta és jobbra változtathatta volna a sokszor igen keserű sorsát. Azonban a hatalom sem szendergéssel töltötte drága idejét, hanem természetének megfelelően látott a munkához és a klubokban, egyesületekben, de még a parlamen­tekben is azon fáradozott, hogy egységes és összefüggő tetőt emeljen a két lángelme által szellősen „lyukasra tervezett födém” helyébe. A hatalom aktivitásának egyik szembetűnő eredménye a pártok létrejötte volt. A pártok - amelyek a középkori gon­

Next