Valóság, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2013-01-01 / 1. szám - SZMODIS JENŐ: Wagner és a társadalomtudományok
SZMODIS JENŐ Wagner és a társadalomtudományok (Bevezetés) Aki eszmetörténettel kicsit is foglalkozott, de akár ha csak egy regényt értőn olvasott távoli korokról, tudja jól, nem egészen kivételes dolog átélni régi idők embereinek szemléletét. Ilyenkor is megmarad azonban egy kis távolság: az olvasó olvasó marad, a kor pedig a megismerés tárgya, s a részleges eggyé olvadás élménye is jobbára az olvasás időszakára, vagy az azt követő rövid időre korlátozódik csupán. Más a helyzet azonban Wagnerrel (s talán még néhány egészen kivételes nagysággal), akinek élete és alkotása oly észrevétlenül válik hétköznapi szemléletünk részévé, hogy néha úgy érezzük, a világra vetett tekintetünk az ő pillantása, s mindaz, amit egykor ő látott, velünk történt meg. Kétségtelen, talán szokatlan kísérlet társadalomtudományi vizsgálódás témájául választani egy operakomponistát. Ahhoz azonban, hogy e kissé rendhagyó vállalkozás létjogosultságát belássuk, mindenekelőtt azzal érdemes tisztában lennünk, hogy Richard Wagner jelentősége messze túlmutat a zene és az irodalom világán. Műve közvetlenül vagy közvetve rányomta bélyegét a XIX. század második és a XX. század első felének számos szellemi jelenségére. Már személyes élete is több ponton kapcsolódik a modern német állam kialakulásához, kezdve 1848-as forradalmi szereplésétől művének az éppen létrejövő, egységes német állam által való felkarolásáig, a nemzeti kultusz részévé tételéig. Thomas Mann úgy vélte „Wagner volt olyan jó politikus, hogy ügyét hozzákötötte a bismarcki birodaloméhoz: példátlan sikert látott maga előtt, hozzácsatolta hát a magáét, és művészete európai hegemóniája Bismarck politikai hegemóniájának kulturális tartozéka lett.” Persze ez távolról sem jelentette Wagner részéről a bismarcki politika kritikátlan támogatását. Amint 1879. augusztus 25-én II. Lajos bajor királynak úja a tömeges munkáselbocsátások kapcsán: „Naphosszat az volt az érzésem, nem tehetek másként: hangversenykörútra kell mennem, hogy segítséget szerezzek ezeknek a munkásoknak. Már a tervet is felvázoltam, s csak akkor csillapodtam le, amikor alaposan meg tudtak nyugtatni azoknak az embereknek a sorsát illetően.”A Wagnernek a német állam formálódásában való szerepe mellett figyelmet érdemel összművészeti koncepciója, a totális művészet megvalósítására vonatkozó kísérlete, amely jó néhány ponton mutat eszmei rokonságot az állam abszolutizálásának igyekezetével, a totális, az élet minden területén funkciókkal rendelkező állam kialakítására irányuló törekvésekkel. Ám ezen túlmenően, Wagnernek a saját kora és az őt követő korszakok gondolkodására gyakorolt hatása ugyancsak indokolttá teszi, hogy személyével és eszméivel a társadalomtudományok legszélesebb terrénumán - így az állam- és jogtudományok területén is - számoljunk. Noha a wagneri életmű a legkülönbözőbb szellemi területekre gyakorolt mély hatást, számos jelenség vonatkozásában Wagner munkássága nem tekinthető ihlető jellegűnek. Fontos azonban, hogy a komponista és gondolkodó életműve még ezek tekintetében is oly tökéletesen fejezi ki korát, ahogyan csupán kevés pályatársáé. A nürnbergi mesterdalnokoknak a külső társadalmi keretet és az individuum pszichológiai rezdüléseit egyaránt magában foglaló analitikus precizitása mintha zenei előképe volna Georg Jellinek Allgemeine Staatslehre-jének. Igen jellemző, hogy Jellinek Wagner Gesamtkunstwerk-jéhez hasonló jelenségnek fogta fel az államot, és tekintette azt minden emberi törekvés legmagasabb rendű összhangjának. Mint írja: „Egységes akarattal összetartott és irányított társadalmi rendet képez az a nagyszámú szövetség, amelyet a gazdasági, szellemi, etikai vallási közösségi élet hív életre [...] Az emberi akaratszerveződésen nyugvó legfontosabb társadalmi jelenség azonban az állam...”. Az állam tehát Jellineknél mint egyfajta Gesamtkunstwerk jelenik meg, amely