Városépítés, 1981 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1981 / 1. szám - Lantos László: Gondolatok az építés és településfejlesztés VI. ötéves tervi tennivalóiról

GONDOLATOK az építés és településfejlesztés VI. ötéves terv tennivalóiról Dr. Lantos László középtávú gazdaságpolitikai programjaink ösz­­szeállítása mindig fontos esemény volt népünk életében, ötéves népgazdasági terveink elké­szítését mindig élénk érdeklődés kísérte. Kü­lönösen így volt ez az elmúlt hónapokban, he­tekben, amikor a gazdasági kérdések a nehe­zülő külső feltételek, s az ebből következő szigorodó belső követelmények, az alkalmaz­kodás bonyolult feladatai miatt egész népün­ket erőteljesen foglalkoztatják. Ezért is kísérte nagy figyelem a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1980. november 13-i és az Országgyűlés december 17-i üléseit, amely­nek során a XII. pártkongresszus határozataira alapozva elfogadták a következő öt esztendőre szóló terv irányelveit, illetve a VI. ötéves terv­törvényt. A terv elkészítésekor az ismert okok miatt a korábbi tervmunkától eltérően több, eleve meghatározott feltételből kellett kiindulni. Ezek a hetvenes évek derekán bekövetkezett, számunkra kedvezőtlen világgazdasági folya­matokból, s ezek következményeként szapo­rodó belső gazdasági nehézségeinkből adód­nak. Mindezek figyelembevételével alakultak ki a terv fő feladatai, amelyek a társadalmi ha­ladás gazdasági alapjainak további erősítésében, a kiegyensúlyozott fejlődés biztosításában, az eddig elért életszínvonal megőrzésében, az életkörülményeknek az adottságokhoz igazodó javításában jelölhetők meg. Milyen gondolatok vetődnek fel a terv olvasása­kor, illetve a végrehajtásra való felkészülés­kor? Ilyenek mint: nehéz feladat; aktivitás, rugalmas alkalmazkodás a változó körülmé­nyekhez; minőségi, hatékony munkavégzés; gazdaságosság; anyag- és energiaigény fajlagos mérséklése; munkaerő ésszerű hasznosítása; az anyagi eszközök területileg jobb elosztása, felhasználása; a még feltáratlan társadalmi erő­források felderítése és aktivizálása. Ezek azok a tényezők, feltételek, követelmények, ame­lyeket mindennapi munkánkban figyelembe kell venni és érvényesíteni ahhoz, hogy a VI. ötéves terv célkitűzései megvalósuljanak. Az építési, településfejlesztési feladatok megha­tározásánál és végrehajtásánál is ezeket az át­fogó, komplex tényezőket és követelménye­ket kell szem előtt tartanunk. Az építőipar feladatainak megvalósításához jó alapul szolgál az V. ötéves tervidőszak tevé­kenysége. E középtávú tervidőszakban, annak is második felében jelentős változások követ­keztek be a terv tervezésének időszakában meghatározott feladatokhoz képest. A gazda­ságpolitikában 1979—80-ban — a népgazdaság lehetőségeihez, igényeihez igazítottan — tör­tént módosulásokhoz az építőipar nagyon fe­gyelmezetten alkalmazkodott, hajtotta végre, illetve érvényesítette a gazdaságpolitika köve­telményeit. Az utolsó két év tapasztalatai azt igazolják, hogy az építőipar korábban elvesz­tett rugalmassága helyreállítható. A szóban­­forgó két évben is már nyomai fellelhetők vol­tak, de még inkább így lesz ez a hatodik ötéves tervben; nevezetesen az, hogy a kereslet és kínálat, vagy ha úgy tetszik az építési feladat és kapacitás viszonya megváltozott, folyamatosan változik. Ez mindenképpen újszerű az építés­ügyi ágazatban. Nem arról van szó, hogy — e viszonylatokat tekintve — a globál egyensúly megteremtődött, hanem arról, hogy másfajta, a korábbiaktól, a 35 éve megszokottól eltérő, összetételében új típusú feszültségekkel lehet számolni, illetve kell felkészülnie az ágazatnak ahhoz, hogy ez a feszültség ne legyen tartós, illetve esetleg középtávon feloldódjék. A nép­gazdaság helyzetéből adódóan, a gazdaságpoli­tika fő célja az egyensúlyi helyzet szilárdítása, illetve az életszínvonal stabilizálása — az épí­tési feladat struktúrája az elmúlt évtizedekhez képest megváltozik. (Építési feladat nagysága, csökkenő állami lakásépítés, fenntartási mun­kák arányának emelkedése, nagyipari beruhá­zások mérséklődése stb.) Ugyanakkor az ága­zat kapacitás struktúráját — a népgazdasági feladatok figyelembevételével — az eddigi építési igények kielégítésének biztosítása ér­dekében formálta, alakította. (Így jöttek létre pl. az ipari épületek kivitelezésére használható korszerű építőipari kapacitások, mélyépítő­ipari kapacitások stb.) Közben, mint ismert, a feladatok összetételében változások történ­nek. A Központi Bizottság 1978. október 12-i határozata szerint is pl. a fenntartási, felújítási munka egyenrangú az új építéssel. Ugyancsak a KB. határozat jelölte meg nagyon fontos fel­adatként a meglevő épületállomány karbantar­tását, felújítását. A viszonylag gyors feladat módosulást, a dolog természetéből adódva, a kapacitások gyors át­alakítása nem követhette. (Ui. sok esetben nem konvertálható kapacitásokról van szó.) Ezért ma azt lehet mondani, hogy várhatóan lesz szabad kapacitás, s esetleg lesz adott időpont­ban kielégíthetetlen építési igény is. Ha a strukturális különbségeket területre is vetít­jük, akkor ugyancsak azzal számolhatunk, hogy lesznek térségek, ahol kivitelezési, fenntartási kapacitást meghaladó építési feladatok jelent­keznek (pl. Budapest) s várhatóan néhány me­gyében esetleg kapacitás felesleg jelentkezik. Természetesen ezt is strukturálisan kell értel­meznünk. Ha ilyen szempontok alapján vizs­gáljuk a feladat és kapacitás viszonyát, akkor nem beszélhetünk globál egyensúlyról. Ezt azért indokolt így vizsgálni — hangsúlyozva is­mét —, hogy megtegyünk mindent a majdani egyensúly megteremtéséért. A csökkent, vagy legalábbis a korábbi évek dinamikájánál mérsékeltebben növekvő fel­adatok, továbbá a már említett igénymódosu­lások azt a követelményt állítják a gazdálkodó egységek elé, hogy változtassanak eddigi vál­­lakozási politikájukon. Ez nemcsak a hazai piacra vonatkozik. Egyre erőteljesebb mérték­ben kell „felderíteni” az országon kívüli lehe­tőségeket: az építőipar ma még nem döntő.

Next