Városépítés, 1981 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1981 / 1. szám - Lantos László: Gondolatok az építés és településfejlesztés VI. ötéves tervi tennivalóiról
GONDOLATOK az építés és településfejlesztés VI. ötéves terv tennivalóiról Dr. Lantos László középtávú gazdaságpolitikai programjaink öszszeállítása mindig fontos esemény volt népünk életében, ötéves népgazdasági terveink elkészítését mindig élénk érdeklődés kísérte. Különösen így volt ez az elmúlt hónapokban, hetekben, amikor a gazdasági kérdések a nehezülő külső feltételek, s az ebből következő szigorodó belső követelmények, az alkalmazkodás bonyolult feladatai miatt egész népünket erőteljesen foglalkoztatják. Ezért is kísérte nagy figyelem a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1980. november 13-i és az Országgyűlés december 17-i üléseit, amelynek során a XII. pártkongresszus határozataira alapozva elfogadták a következő öt esztendőre szóló terv irányelveit, illetve a VI. ötéves tervtörvényt. A terv elkészítésekor az ismert okok miatt a korábbi tervmunkától eltérően több, eleve meghatározott feltételből kellett kiindulni. Ezek a hetvenes évek derekán bekövetkezett, számunkra kedvezőtlen világgazdasági folyamatokból, s ezek következményeként szaporodó belső gazdasági nehézségeinkből adódnak. Mindezek figyelembevételével alakultak ki a terv fő feladatai, amelyek a társadalmi haladás gazdasági alapjainak további erősítésében, a kiegyensúlyozott fejlődés biztosításában, az eddig elért életszínvonal megőrzésében, az életkörülményeknek az adottságokhoz igazodó javításában jelölhetők meg. Milyen gondolatok vetődnek fel a terv olvasásakor, illetve a végrehajtásra való felkészüléskor? Ilyenek mint: nehéz feladat; aktivitás, rugalmas alkalmazkodás a változó körülményekhez; minőségi, hatékony munkavégzés; gazdaságosság; anyag- és energiaigény fajlagos mérséklése; munkaerő ésszerű hasznosítása; az anyagi eszközök területileg jobb elosztása, felhasználása; a még feltáratlan társadalmi erőforrások felderítése és aktivizálása. Ezek azok a tényezők, feltételek, követelmények, amelyeket mindennapi munkánkban figyelembe kell venni és érvényesíteni ahhoz, hogy a VI. ötéves terv célkitűzései megvalósuljanak. Az építési, településfejlesztési feladatok meghatározásánál és végrehajtásánál is ezeket az átfogó, komplex tényezőket és követelményeket kell szem előtt tartanunk. Az építőipar feladatainak megvalósításához jó alapul szolgál az V. ötéves tervidőszak tevékenysége. E középtávú tervidőszakban, annak is második felében jelentős változások következtek be a terv tervezésének időszakában meghatározott feladatokhoz képest. A gazdaságpolitikában 1979—80-ban — a népgazdaság lehetőségeihez, igényeihez igazítottan — történt módosulásokhoz az építőipar nagyon fegyelmezetten alkalmazkodott, hajtotta végre, illetve érvényesítette a gazdaságpolitika követelményeit. Az utolsó két év tapasztalatai azt igazolják, hogy az építőipar korábban elvesztett rugalmassága helyreállítható. A szóbanforgó két évben is már nyomai fellelhetők voltak, de még inkább így lesz ez a hatodik ötéves tervben; nevezetesen az, hogy a kereslet és kínálat, vagy ha úgy tetszik az építési feladat és kapacitás viszonya megváltozott, folyamatosan változik. Ez mindenképpen újszerű az építésügyi ágazatban. Nem arról van szó, hogy — e viszonylatokat tekintve — a globál egyensúly megteremtődött, hanem arról, hogy másfajta, a korábbiaktól, a 35 éve megszokottól eltérő, összetételében új típusú feszültségekkel lehet számolni, illetve kell felkészülnie az ágazatnak ahhoz, hogy ez a feszültség ne legyen tartós, illetve esetleg középtávon feloldódjék. A népgazdaság helyzetéből adódóan, a gazdaságpolitika fő célja az egyensúlyi helyzet szilárdítása, illetve az életszínvonal stabilizálása — az építési feladat struktúrája az elmúlt évtizedekhez képest megváltozik. (Építési feladat nagysága, csökkenő állami lakásépítés, fenntartási munkák arányának emelkedése, nagyipari beruházások mérséklődése stb.) Ugyanakkor az ágazat kapacitás struktúráját — a népgazdasági feladatok figyelembevételével — az eddigi építési igények kielégítésének biztosítása érdekében formálta, alakította. (Így jöttek létre pl. az ipari épületek kivitelezésére használható korszerű építőipari kapacitások, mélyépítőipari kapacitások stb.) Közben, mint ismert, a feladatok összetételében változások történnek. A Központi Bizottság 1978. október 12-i határozata szerint is pl. a fenntartási, felújítási munka egyenrangú az új építéssel. Ugyancsak a KB. határozat jelölte meg nagyon fontos feladatként a meglevő épületállomány karbantartását, felújítását. A viszonylag gyors feladat módosulást, a dolog természetéből adódva, a kapacitások gyors átalakítása nem követhette. (Ui. sok esetben nem konvertálható kapacitásokról van szó.) Ezért ma azt lehet mondani, hogy várhatóan lesz szabad kapacitás, s esetleg lesz adott időpontban kielégíthetetlen építési igény is. Ha a strukturális különbségeket területre is vetítjük, akkor ugyancsak azzal számolhatunk, hogy lesznek térségek, ahol kivitelezési, fenntartási kapacitást meghaladó építési feladatok jelentkeznek (pl. Budapest) s várhatóan néhány megyében esetleg kapacitás felesleg jelentkezik. Természetesen ezt is strukturálisan kell értelmeznünk. Ha ilyen szempontok alapján vizsgáljuk a feladat és kapacitás viszonyát, akkor nem beszélhetünk globál egyensúlyról. Ezt azért indokolt így vizsgálni — hangsúlyozva ismét —, hogy megtegyünk mindent a majdani egyensúly megteremtéséért. A csökkent, vagy legalábbis a korábbi évek dinamikájánál mérsékeltebben növekvő feladatok, továbbá a már említett igénymódosulások azt a követelményt állítják a gazdálkodó egységek elé, hogy változtassanak eddigi vállakozási politikájukon. Ez nemcsak a hazai piacra vonatkozik. Egyre erőteljesebb mértékben kell „felderíteni” az országon kívüli lehetőségeket: az építőipar ma még nem döntő.