Városépítés, 1984 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1984 / 2. szám - KITEKINTÉS - Várkonyi Miklós - Fleischer Tamás: Magyar tervezők regionális terve az algériai Skikdában

Innen a Körösi Csorna út nyomvonalán folytatódna körútunk, ami egy sugárúti szakasz igénybevételét jelentené, azaz kétféle forgalom terhelné Kőbánya köz­pontjában az amúgy is zsúfolt utat. 10. Jászberényi út—Fehér út A hatvani vasútvonal kereszteződésével együtt 11. M4 autópálya 12. Kerepesi út, Örs vezér tér 13. Fogarasi út 14. Csömöri út, Bosnyák tér 15. Erzsébet királyné útja 16. 13 autópálya 17. Lehel út, Béke tér 18. Váci út A még el sem készült csomóponthoz az új igénynek megfelelően átalakítani, bővíteni kellene. 19. Flórián tér Építés alatt áll. Mivel ezen körút nagyobb ívű a Hun­gária körútnál, a fő sugárutak kereszte­zésein túl a megnövekedett ívszakaszok miatt az arányos távolság érdekében további csomópontok kiépítése válhat szükségessé, amit csak egy tanulmány­­terv tárhatna fel. Itt csak utalok néhány lehetőségre: — Csepel, Ságvári u. térsége — Pesterzsébet, Jókai u. — Kőbánya, Gyömöri út — Zugló, Egressy út Összesen tehát a Hungária-gyűrű az 5 megvalósult csomóponton túl még 10 rekonstrukcióját igényli, míg a Mun­kás körút mérlege 18(+4?) átépítendő csomópont. IV. Területfelszabadítási igény Köznapi szóval „szanálási” igény, az egyes csomópontok területigényén kí­vül éppen a „történelmi múltú” hely­­biztosítás miatt a Hungária körúttal kapcsolatban csekély. Lényegében a So­roksári út—Mester utca közötti terület rendezését kellene csak megoldani. Ezzel szemben a Munkás körútnál ki­sajátításokra lenne szükség a XXII. ker. Honfoglalás út­vonalán, Csepelen az Ady Endre út térségében, Kőbányán a Kőér utca—Vaspálya utca környékén, és végül — ami a legtöbb gonddal járna — a XIII. kerületben a Béke tér—Váci út közötti tömbök áttörésénél. Összegezve az eddigieket, magam részé­ről a Hungária körút befejezését szor­galmaznám a lehető leggyorsabb ütem­ben, ennek átadása Budapest belvárosá­nak régi, jogos igénye. Megvalósítása reális anyagi ráfordításokat feltételez, megoldatlan műszaki problémákat nem vet fel. A Munkás körút gondolata év­tizedekre elodázhatná a gyorsforgalmi körút befejezését, ezért nem tartom jónak az előtérbe helyezését a Hungária körút rovására. A Hungária körút funkciója szempontjá­ból vitatható az Alkotmány utca—Csalo­gány utca közötti közúti alagút terve, mely a belvárosba további átmenő for­galmat vonzana. Megjegyezendő, hogy azon felszíni csomópontok között, ahol az alagút a hatását kifejthetné (Bajcsy- Zsilinszky út—Moszkva tér) a Nagykörút —Margit híd útvonal alig jelent „kerü­let”. A Hungária körút befejezése után in­kább az M0 autópálya-gyűrű előkészí­tése lenne kívánatos az országos és nem­zetközi forgalom, valamit a főváros agglomerációja szempontjából is. DEÁKVARGA DÉNES Magyar tervezők regionális terve az algériai Skikdában Társadalmi-gazdasági háttér, felépítés és helyzetértékelés A Városépítési Tudományos Tervező Intézet tervezőcsoportja a TESCO Iroda közvetíté­sével ún. prestation szerződés keretében közel hároméves tervező munkát folytatott Algéria Skikdai wilayájában (megyéjében). E munkák között volt a fogadó wilaya re­gionális tervének elkészítése. Az alábbiak­ban e regionális tervezés szakmai tapasz­talatait ismertetjük.* 1. Társadalmi-gazdasági háttér A Magyarország területének 25-szörö­­sére kiterjedő Algéria 1982-ben ünne­pelte függetlenné válásának 20. évfor­dulóját. Az ország nagy utat tett meg az elmúlt 20 év alatt. Mai arculata erősen különbözik attól, amelyet akkor muta­tott, amikor győztesen megvívta füg­getlenségi harcát. Az akkori 10 millió lakosú Algéria zömében falusi társada­lom volt, az egy főre eső éves jövedelem nem haladta meg a 2000 frankot, míg je­lenleg 11 000 frank fölött van, és a la­kosság elérte a 20 millió főt. Az ország­ban óriási méretű volt az analfabétiz­mus, az iskoláskorú gyermekek 10%-a sem járt iskolába. Ennek a társadalom­nak nem voltak sem műszaki, sem ad­minisztratív káderei. Az ország nagy városai Alger és Orán, falvai, nagy uradalmai a francia telepesek számára épültek. Az intenzív szőlőmű­velés és a mezőgazdaság korszerűsítése jelentős mértékben az algériai születésű franciák révén valósult meg Párizs pénz­ügyi segítségével. Az iparfejlesztés sem volt jelentős. Az ipar nem konkurálha­tott a franciaországi iparral és a felfede­zett kőolajmezők kizárólag az európaiak­nak hajtottak hasznot. Kétségtelen, hogy a franciák értékes infrastruktúrát hagy­tak hátra, de például az utakat — kivéve azokat, amelyek a partmenti városokat kötötték egymással horizontálisan ösz­­sze — vertikális tengelyek mellett telepí­tették és azokhoz a kikötőkhöz vezet­tek, amelyeket azért építettek vagy rendeztek be, hogy az Algériában meg­termelt javakat Franciaország felé elin­díthassák. Az úthálózatot csak a függet­lenség után fogták fel rendszerként, melynek rendeltetése az ország egész te­rületének ellátása, a 31 wilayaszékhely egymással való összeköttetése. Az elmúlt 20 év alatt az ország vala­mennyi struktúrája dinamikus fejlődé­sen ment keresztül. Egy hármas — ipari, agrár és kulturális­­ forradalom zajlott és zajlik ma is az országban. A külföldi érdekeltségek államosításával megerő­södött az ország politikai függetlensége, s megtörtént az ország gazdasági fel­­emelkedéséhez szükséges alapok lefek­tetése. Az ipar és ezen belül a nehézipar prio­ritásának jegyében megindult egy jelen­tős iparfejlesztés, amit egy ipari (egy­ben általános) centralizáció követett. Mintegy 50 nagyvállalat létesült, amiket egészen a legutóbbi időkig az ország gaz­dasági gerincének tekinthettünk. Az iparosítás bázisát az olajjövedelmek ké­pezték. Nagy új ipari centrumok alakul­tak ki Alger mellett Annaba, Skikda, Arzew stb. (mind kikötőváros). A mezőgazdaság fejlődése elmaradt a kí­vánatos szinttől. Az ország művelésre alkalmas területeinek volumene viszony­lag szűkös (a terület 90%-a terméketlen sivatag). Annak ellenére, hogy a mező­­gazdaság jól gépesített, az egyéb fel­tételek hiánya miatt a termésátlagok nem alakultak megfelelően. A mezőgaz­dasági reformok főleg az első időszakban nem eredményezték a termelés és a ha­tékonyság emelkedését. Az elsődleges cél a parasztság (fellah) elmaradott élet­módjának felszámolása volt. Néhány nagyszabású vállalkozás kívánta szolgálni a mezőgazdaság fejlődését, így az „agrárforradalom ezer faluja”, amely nagymértékben megváltoztatta volna Al­géria településhálózatának arculatát, és a tanyás térségek népességét (amely az összes népesség közel fele volt a második népszámlálás idején) e települések felé irányította volna. A „zöld gát” a 20 év alatt ültetendő hatalmas erdősáv, mely­nek feladata a sivatag térhódításának megakadályozása. Az elmúlt időszakban Algéria hatalmas erőfeszítéseket tett az analfabétizmus felszámolására, valamint a szakmai képzésre. A fejlődés nem volt ellentmondásoktól mentes. Algériának azonban volt ereje ahhoz, hogy 1979-től folyamatosan felül­bírálja saját választásait, s korrigálja a hibákat. A problémák a következőkben foglalha­tók össze: a) Algéria népessége a demográfiai rob­banás állapotában van. A népesség 20 év alatt megduplázódott, s várható, hogy az ezredfordulóig ismét megduplázódik. Az évi népességnövekedés 3,3%. A népes­ség igen fiatal. A lakosság 65%-a ma 25 évesnél fiatalabb. Mivel az életkörül­mények sokkal kedvezőbbek a városok­ban mint a mezőgazdasági területeken, a fiatalok a városok felé áramlanak, ahol munkaalkalmat keresnek, s sokszor nem találnak. b) A mezőgazdaság nem fejlődött meg­felelően. Az elvándorlás következtében ma már helyenként munkaerőgondokkal küzd. A földeken dolgozó parasztság el­öregedett (50 év körüli), és nem képes adaptálni az új agrotechnikát. Ezek mel­lett a feltételek mellett nehezen teljesít­hető az a célkitűzés, amely szerint az or­szágnak mezőgazdaságból önellátónak kell lennie. Az egyre növekvő népesség élelmiszerigénye és a nem megfelelő mezőgazdasági termésered­mények egyre fokozódó élelmiszerhiányt eredményez­nek, melyet egyre növekedő arányban az olaj és a földgázexportból származó bevételekből fedez az ország. c) Mindez kedvezőtlenül hat a beruhá­zásokra, amelyeket szintén ebből a bevé­telből kell fedezni. Beruházásokra, első­sorban munkahelyteremtő beruházá­sokra azonban az aktív népesség ál­landó erőteljes növekedése miatt ki­áltó szükség van. Az iparosítás elmúlt időszakában az ország által megvásárolt fejlett technika nem minden esetben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyrészt ez a technika nem igényel nagy­számú munkaerőt, másrészt e technoló­giák átvétele a vártnál bonyolultabb fel­adatnak bizonyult. Az így felszerelt gyá­rak egy része csak 30—50%-os kapaci­tással működik, s áttételesen ez is csök­kenti az új beruházások indításának lehe­tőségét. d) Az erős iparosítás mellett kissé hát­térbe szorultak a lakossági életkörülmé­nyek javítását célzó beruházások. A komplex vízgazdálkodás létesítményei és ezek kapacitása elmarad a lakossági (és termelési) igények mögött. Megol­datlan a települések vízellátása és csa­tornázása (sok esetben a nagyobb váro­soké is), a szociális infrastruktúra léte­sítményei folyamatos és erőteljes fej­lesztést igényelnek. e) Algéria falusi társadalmának struktú­rája átalakulóban van. Ma már a városi lakosság aránya 45%. f) A fejlődés térbelisége is jelentős el­lentmondásokat hordoz magában. A franciáktól örökölt térbeli struktúra el­lentmondásai tovább erősödtek. A jó fejlesztési adottságokkal rendelkező ten­gerparti sáv tovább erősödött, így e sáv és a középső sáv az ún. „Haut Plateau” között minden erőfeszítés ellenére nőt­tek a különbségek, mind a beruházások volumenét, mind a foglalkoztatási lehe­tőségeket illetően. (A Szahara adottsá­gainak megfelelően fejlődött.) Ennek kö­vetkeztében egy kettős vándorlás ala­kult ki a tengerparti városok irányába: egyrészt saját mezőgazdasági körzetük­ből, másrészt a „Haut Plateau”-ról. Ebben a favorizált tengerparti sávban helyezkedik el a Skikdai wilaya is (1. ábra). Skikda Kelet-Algéria jelentős te­herkikötője, a város lakossága megha­ladja a 100 ezer főt, míg a wilaya kereken félmilliós, így területében is (Magyar­­ország 1/20 része) lakosságának számá­ban is egy átlagos magyar megyéhez ha­sonlítható. Jelentős eltérést mutat azon­ban a lakosság összetétele: a magas nép­­szaporulat következtében az átlagos család 8 tagú. Skikda fejlődése a 70-es években gyor­sult fel a sivatagi olajlelőhelyektől idáig kiépített olaj- és gázvezeték hatására. A kikötő forgalmának döntő részaránya lett az olajszármazékok exportja és a város ipari zónájában magas automati­­záltságú olajfinomító, gázcseppfolyó­sító, illetve -feldolgozó kiépülése kez­dődött meg. Ez a fejlesztés azonban meg­torpant, a már kiépült üzemek is félig kihasznált kapacitással dolgoznak. A wilagát az 1974. évi közigazgatási mó­dosítás során hozták létre és 5 daira (járás) ezen belül összesen 22 közigaz­gatási székhellyel rendelkező település alkotja. Kitekintés

Next