Városépítés, 1984 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 2. szám - KITEKINTÉS - Várkonyi Miklós - Fleischer Tamás: Magyar tervezők regionális terve az algériai Skikdában
Innen a Körösi Csorna út nyomvonalán folytatódna körútunk, ami egy sugárúti szakasz igénybevételét jelentené, azaz kétféle forgalom terhelné Kőbánya központjában az amúgy is zsúfolt utat. 10. Jászberényi út—Fehér út A hatvani vasútvonal kereszteződésével együtt 11. M4 autópálya 12. Kerepesi út, Örs vezér tér 13. Fogarasi út 14. Csömöri út, Bosnyák tér 15. Erzsébet királyné útja 16. 13 autópálya 17. Lehel út, Béke tér 18. Váci út A még el sem készült csomóponthoz az új igénynek megfelelően átalakítani, bővíteni kellene. 19. Flórián tér Építés alatt áll. Mivel ezen körút nagyobb ívű a Hungária körútnál, a fő sugárutak keresztezésein túl a megnövekedett ívszakaszok miatt az arányos távolság érdekében további csomópontok kiépítése válhat szükségessé, amit csak egy tanulmányterv tárhatna fel. Itt csak utalok néhány lehetőségre: — Csepel, Ságvári u. térsége — Pesterzsébet, Jókai u. — Kőbánya, Gyömöri út — Zugló, Egressy út Összesen tehát a Hungária-gyűrű az 5 megvalósult csomóponton túl még 10 rekonstrukcióját igényli, míg a Munkás körút mérlege 18(+4?) átépítendő csomópont. IV. Területfelszabadítási igény Köznapi szóval „szanálási” igény, az egyes csomópontok területigényén kívül éppen a „történelmi múltú” helybiztosítás miatt a Hungária körúttal kapcsolatban csekély. Lényegében a Soroksári út—Mester utca közötti terület rendezését kellene csak megoldani. Ezzel szemben a Munkás körútnál kisajátításokra lenne szükség a XXII. ker. Honfoglalás útvonalán, Csepelen az Ady Endre út térségében, Kőbányán a Kőér utca—Vaspálya utca környékén, és végül — ami a legtöbb gonddal járna — a XIII. kerületben a Béke tér—Váci út közötti tömbök áttörésénél. Összegezve az eddigieket, magam részéről a Hungária körút befejezését szorgalmaznám a lehető leggyorsabb ütemben, ennek átadása Budapest belvárosának régi, jogos igénye. Megvalósítása reális anyagi ráfordításokat feltételez, megoldatlan műszaki problémákat nem vet fel. A Munkás körút gondolata évtizedekre elodázhatná a gyorsforgalmi körút befejezését, ezért nem tartom jónak az előtérbe helyezését a Hungária körút rovására. A Hungária körút funkciója szempontjából vitatható az Alkotmány utca—Csalogány utca közötti közúti alagút terve, mely a belvárosba további átmenő forgalmat vonzana. Megjegyezendő, hogy azon felszíni csomópontok között, ahol az alagút a hatását kifejthetné (Bajcsy- Zsilinszky út—Moszkva tér) a Nagykörút —Margit híd útvonal alig jelent „kerület”. A Hungária körút befejezése után inkább az M0 autópálya-gyűrű előkészítése lenne kívánatos az országos és nemzetközi forgalom, valamit a főváros agglomerációja szempontjából is. DEÁKVARGA DÉNES Magyar tervezők regionális terve az algériai Skikdában Társadalmi-gazdasági háttér, felépítés és helyzetértékelés A Városépítési Tudományos Tervező Intézet tervezőcsoportja a TESCO Iroda közvetítésével ún. prestation szerződés keretében közel hároméves tervező munkát folytatott Algéria Skikdai wilayájában (megyéjében). E munkák között volt a fogadó wilaya regionális tervének elkészítése. Az alábbiakban e regionális tervezés szakmai tapasztalatait ismertetjük.* 1. Társadalmi-gazdasági háttér A Magyarország területének 25-szörösére kiterjedő Algéria 1982-ben ünnepelte függetlenné válásának 20. évfordulóját. Az ország nagy utat tett meg az elmúlt 20 év alatt. Mai arculata erősen különbözik attól, amelyet akkor mutatott, amikor győztesen megvívta függetlenségi harcát. Az akkori 10 millió lakosú Algéria zömében falusi társadalom volt, az egy főre eső éves jövedelem nem haladta meg a 2000 frankot, míg jelenleg 11 000 frank fölött van, és a lakosság elérte a 20 millió főt. Az országban óriási méretű volt az analfabétizmus, az iskoláskorú gyermekek 10%-a sem járt iskolába. Ennek a társadalomnak nem voltak sem műszaki, sem adminisztratív káderei. Az ország nagy városai Alger és Orán, falvai, nagy uradalmai a francia telepesek számára épültek. Az intenzív szőlőművelés és a mezőgazdaság korszerűsítése jelentős mértékben az algériai születésű franciák révén valósult meg Párizs pénzügyi segítségével. Az iparfejlesztés sem volt jelentős. Az ipar nem konkurálhatott a franciaországi iparral és a felfedezett kőolajmezők kizárólag az európaiaknak hajtottak hasznot. Kétségtelen, hogy a franciák értékes infrastruktúrát hagytak hátra, de például az utakat — kivéve azokat, amelyek a partmenti városokat kötötték egymással horizontálisan öszsze — vertikális tengelyek mellett telepítették és azokhoz a kikötőkhöz vezettek, amelyeket azért építettek vagy rendeztek be, hogy az Algériában megtermelt javakat Franciaország felé elindíthassák. Az úthálózatot csak a függetlenség után fogták fel rendszerként, melynek rendeltetése az ország egész területének ellátása, a 31 wilayaszékhely egymással való összeköttetése. Az elmúlt 20 év alatt az ország valamennyi struktúrája dinamikus fejlődésen ment keresztül. Egy hármas — ipari, agrár és kulturális forradalom zajlott és zajlik ma is az országban. A külföldi érdekeltségek államosításával megerősödött az ország politikai függetlensége, s megtörtént az ország gazdasági felemelkedéséhez szükséges alapok lefektetése. Az ipar és ezen belül a nehézipar prioritásának jegyében megindult egy jelentős iparfejlesztés, amit egy ipari (egyben általános) centralizáció követett. Mintegy 50 nagyvállalat létesült, amiket egészen a legutóbbi időkig az ország gazdasági gerincének tekinthettünk. Az iparosítás bázisát az olajjövedelmek képezték. Nagy új ipari centrumok alakultak ki Alger mellett Annaba, Skikda, Arzew stb. (mind kikötőváros). A mezőgazdaság fejlődése elmaradt a kívánatos szinttől. Az ország művelésre alkalmas területeinek volumene viszonylag szűkös (a terület 90%-a terméketlen sivatag). Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság jól gépesített, az egyéb feltételek hiánya miatt a termésátlagok nem alakultak megfelelően. A mezőgazdasági reformok főleg az első időszakban nem eredményezték a termelés és a hatékonyság emelkedését. Az elsődleges cél a parasztság (fellah) elmaradott életmódjának felszámolása volt. Néhány nagyszabású vállalkozás kívánta szolgálni a mezőgazdaság fejlődését, így az „agrárforradalom ezer faluja”, amely nagymértékben megváltoztatta volna Algéria településhálózatának arculatát, és a tanyás térségek népességét (amely az összes népesség közel fele volt a második népszámlálás idején) e települések felé irányította volna. A „zöld gát” a 20 év alatt ültetendő hatalmas erdősáv, melynek feladata a sivatag térhódításának megakadályozása. Az elmúlt időszakban Algéria hatalmas erőfeszítéseket tett az analfabétizmus felszámolására, valamint a szakmai képzésre. A fejlődés nem volt ellentmondásoktól mentes. Algériának azonban volt ereje ahhoz, hogy 1979-től folyamatosan felülbírálja saját választásait, s korrigálja a hibákat. A problémák a következőkben foglalhatók össze: a) Algéria népessége a demográfiai robbanás állapotában van. A népesség 20 év alatt megduplázódott, s várható, hogy az ezredfordulóig ismét megduplázódik. Az évi népességnövekedés 3,3%. A népesség igen fiatal. A lakosság 65%-a ma 25 évesnél fiatalabb. Mivel az életkörülmények sokkal kedvezőbbek a városokban mint a mezőgazdasági területeken, a fiatalok a városok felé áramlanak, ahol munkaalkalmat keresnek, s sokszor nem találnak. b) A mezőgazdaság nem fejlődött megfelelően. Az elvándorlás következtében ma már helyenként munkaerőgondokkal küzd. A földeken dolgozó parasztság elöregedett (50 év körüli), és nem képes adaptálni az új agrotechnikát. Ezek mellett a feltételek mellett nehezen teljesíthető az a célkitűzés, amely szerint az országnak mezőgazdaságból önellátónak kell lennie. Az egyre növekvő népesség élelmiszerigénye és a nem megfelelő mezőgazdasági terméseredmények egyre fokozódó élelmiszerhiányt eredményeznek, melyet egyre növekedő arányban az olaj és a földgázexportból származó bevételekből fedez az ország. c) Mindez kedvezőtlenül hat a beruházásokra, amelyeket szintén ebből a bevételből kell fedezni. Beruházásokra, elsősorban munkahelyteremtő beruházásokra azonban az aktív népesség állandó erőteljes növekedése miatt kiáltó szükség van. Az iparosítás elmúlt időszakában az ország által megvásárolt fejlett technika nem minden esetben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyrészt ez a technika nem igényel nagyszámú munkaerőt, másrészt e technológiák átvétele a vártnál bonyolultabb feladatnak bizonyult. Az így felszerelt gyárak egy része csak 30—50%-os kapacitással működik, s áttételesen ez is csökkenti az új beruházások indításának lehetőségét. d) Az erős iparosítás mellett kissé háttérbe szorultak a lakossági életkörülmények javítását célzó beruházások. A komplex vízgazdálkodás létesítményei és ezek kapacitása elmarad a lakossági (és termelési) igények mögött. Megoldatlan a települések vízellátása és csatornázása (sok esetben a nagyobb városoké is), a szociális infrastruktúra létesítményei folyamatos és erőteljes fejlesztést igényelnek. e) Algéria falusi társadalmának struktúrája átalakulóban van. Ma már a városi lakosság aránya 45%. f) A fejlődés térbelisége is jelentős ellentmondásokat hordoz magában. A franciáktól örökölt térbeli struktúra ellentmondásai tovább erősödtek. A jó fejlesztési adottságokkal rendelkező tengerparti sáv tovább erősödött, így e sáv és a középső sáv az ún. „Haut Plateau” között minden erőfeszítés ellenére nőttek a különbségek, mind a beruházások volumenét, mind a foglalkoztatási lehetőségeket illetően. (A Szahara adottságainak megfelelően fejlődött.) Ennek következtében egy kettős vándorlás alakult ki a tengerparti városok irányába: egyrészt saját mezőgazdasági körzetükből, másrészt a „Haut Plateau”-ról. Ebben a favorizált tengerparti sávban helyezkedik el a Skikdai wilaya is (1. ábra). Skikda Kelet-Algéria jelentős teherkikötője, a város lakossága meghaladja a 100 ezer főt, míg a wilaya kereken félmilliós, így területében is (Magyarország 1/20 része) lakosságának számában is egy átlagos magyar megyéhez hasonlítható. Jelentős eltérést mutat azonban a lakosság összetétele: a magas népszaporulat következtében az átlagos család 8 tagú. Skikda fejlődése a 70-es években gyorsult fel a sivatagi olajlelőhelyektől idáig kiépített olaj- és gázvezeték hatására. A kikötő forgalmának döntő részaránya lett az olajszármazékok exportja és a város ipari zónájában magas automatizáltságú olajfinomító, gázcseppfolyósító, illetve -feldolgozó kiépülése kezdődött meg. Ez a fejlesztés azonban megtorpant, a már kiépült üzemek is félig kihasznált kapacitással dolgoznak. A wilagát az 1974. évi közigazgatási módosítás során hozták létre és 5 daira (járás) ezen belül összesen 22 közigazgatási székhellyel rendelkező település alkotja. Kitekintés