Városi Közlekedés, 1994 (34. évfolyam, 1-5. szám)

1994-04-01 / 2. szám

83 Városi Közlekedés, 94/2. el. Az 1969-ben elkészített tervek sínleerősítése a 2. ábrán minta keresztszelvénye a 3. ábrán látható. A megoldásban a Geo-bordás alátétlemezek vé­kony, 7,5 mm vastag gumilemezek közvetítésével, 23 mm vastag műgyantahabarcsra feküdtek fel. A 24 mm átmérőjű lehorgonyzócsavarok részére 30 mm átmé­rőjű lyukakat fúrtak a vasbeton pályalemezbe. Már itt megjegyzendő, hogy a 3 mm vastagságú beragasztás a lehorgonyzócsavarok esetében elégtelennek tekint­hető. Az új felépítmény szerkezeti magassága (22,5 cm) terv szerint 4,5 cm-rel haladta meg a korábbi megoldás függőleges kiterjedését. Minthogy a hídon csak a ko­rábbi megoldás magassági méretének megfelelő hely (18 cm) állt rendelkezésre, ezért az új felépítmény beépítése csak nehézségek árán volt megoldható. A vágány építése során egyrészt az útburkolat pálya­szintjét mintegy 2 cm-rel megemelték, másrészt a be­tonlemez vastagságát a sínszálak alatti sávokban 1 —2 cm-rel csökkentették. A sínleerősítés számára még ezután is hiányzó helyet az igen fontos szerepet betöltő műgyantahabarcs rétegvastagságának csök­kentésével biztosították. E helyszíni beavatkozások a híd teherbíróképességére, valamint a villamosvasúti felépítmény állékonyságára kedvezőtlenül hatottak. Az alátétlemezek alatti, meglehetősen vékony térbe hiá­nyosan bedolgozott műgyantahabarcs elégtelenül tá­masztotta alá a sínleerősítéseket, s így azok a sínszá­lakkal együtt rövid használat után lesüllyedtek. Petőfi híd A II. világháború során felrobbantott Boráros téri híd újjáépítésére az akkori ÁMTI, illetve a MÉLYÉPTERV 1950—51-ben készített terveket. A 4. ábra a híd egy középső keresztmetszetének részletét mutatja, míg az 5. ábra az ugyanakkor tervezett sínleerősítést szemlél­teti. A 18 m széles útpálya szélső sávjait vasbeton lemez, a középen fekvő közúti vasúti vágányokat hegesztett kivitelű, síklemezes acél hossztartó szerkezet támasz­totta alá. A közúti vasúti vágány sínleerősítésének bordás alá­tétlemezét — a pályaszint pontos biztosítása céljából szükség szerint 6,12, 18 mm vastag acél kiegyenlítőle­mezek közbeiktatásával — a híd pályaszerkezetének részét alkotó 6 mm vastag acéllemezéhez hegesztet­ték. A vályús (Phönix) sínszálak 10 mm vastag gumile­mezen feküdtek fel. A síntalpat ékes hatású szorítóle­mezekkel fogták le, amelyek külső oldalaikkal az alá­tétlemez szélére hegesztett bütykökhöz támaszkodtak. A lehorgonyzó csavarokat felülről helyezték a túrátok­ba. Az ellenanyával biztosított csavaranyákat alulról húzták meg. A szorítólemezek védelmére védősapká­kat terveztek. A sínleerősítések távolsága 70 cm volt. A sínleerősítéssel már néhány évvel a híd újjáépítő­ 1. ábra. A Margit híd 1947-ben épített közúti, vasúti felépítmé­nye 1. táblázat A Margit Midi és az NP—4 jelzésű sínprofil keresztmetszeti adatai 2. ábra. A Margit híd 1970—71 között felújított közúti, vasúti pályaszerkezetének sínleerősítése 3. ábra. A Margit híd 1970—71 között felújított közúti, vasúti pályaszerkezetének keresztszelvénye

Next