Városi Közlekedés, 1996 (36. évfolyam, 1-5. szám)
1996-10-01 / 5. szám
Városi Közlekedés, 96/5, FORGALOMCSÖKKENTŐ KÖZLEKEDÉSFEJLESZTÉS HAJNAL TÜNDE* 277 BEVEZETÉS Napjaink közlekedési stratégiáinak kidolgozásakor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a növekvő személygépkocsi-forgalom egyre nehezebben fér el a városi közúthálózaton, növekszik a zsúfoltság, egyre több torlódással kell számolnunk. Ennek következtében fokozódik a károsanyag-kibocsátás, a környezet terhelése. A közforgalmú közlekedésnek Magyarországon jelenleg még jónak mondható aránya és a környezetbarát közlekedési eszközök használata egyre kedvezőtlenebb mértékű. Fontos, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, meggátolva az egyéni gépjárműhasználat rohamos és indokolatlan növekedését. Ahhoz, hogy a lakosság az ilyen irányú forgalomcsökkentő közlekedésfejlesztésben társa legyen a tervezőknek és a hatóságoknak, nagyon fontos a közvélemény pontos tájékoztatása a célokról és a hozzá vezető intézkedésekről. Tánczos Lászlóné dr. — A városi közlekedéspolitika néhány időszerű kérdése című cikkében (Városi Közlekedés, 95/6) az alábbi célokat tartja kiemelkedő fontosságúnak a jövő közlekedésfejlesztésében: „— Fokozott érzékenység kialakítása az emberekben a nagyobb mozgásigény társadalmi és környezeti hatásaival szemben; — Műszaki megoldások keresése a légszennyezés, a zajártalom és a közúti balesetek csökkentésére; — Környezetbarát közlekedési eszközök támogatása: közforgalmú közlekedés, kisebb sebességű közlekedési módok (gyalogos, kerékpáros); — Olyan területfelhasználás-tervezés, amely csökkenti a közlekedési igényeket; — Az egyéni motorizált forgalom csillapítása; — Olyan új életmód és szokások kialakítása, amelyek csökkentik az emberek mobilitását.” A közlekedésfejlesztés kifejezéshez furcsa és látszólag ellentmondásos a forgalom csökkentését társítani, hiszen a fejlődés, az előrelépés fogalma általában egyfajta növekedést, előrehaladást feltételez. Esetünkben a címben szereplő forgalom szó a személygépjármű-forgalomra vonatkozik, hiszen ez az, ami először az eszünkbe jut e fogalom hallatán. A közlekedésfejlesztési elképzelések viszont nem kizárólag a személygépjármű-forgalommal, hanem a közlekedési ágak mindegyikével, így az egyéni közlekedés többi módjával, az egyes ágak közötti megfelelő egyensúly megteremtésével is foglalkoznak. A cikk megírása során a közlekedésfejlesztés egy új irányzatának megismertetésére törekszem, megvilágítva a személygépjármű-forgalom növekedéséből adódó környezeti problémákat, a fejlesztés lehetőségeit. Ezúttal nem a gépjárműforgalom kiszolgálása, hanem a közlekedő ember és lehetőségeinek megismertetése a cél. Elgondolkodtató, hogy a technika által nyújtott lehetőségek nem mindenben válnak hasznunkra, a motorizáció térnyerésével egyre kevésbé tudunk mit kezdeni a sebesség fokozásával, környezetünk szennyezésével. Éppen az élet minőségét, egészségünket pusztítjuk, annak ellenére, hogy azt jobbá, kényelmesebbé szeretnénk tenni. Sokan érzik, tapasztalják, hogy tenni kell azért, hogy a romboló folyamatokat meggátolják. Ma már a legnagyobb autógyárak sem a sebesség növelésére, hanem elsősorban a biztonságosságra, az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére törekszenek. Választanunk kell a lehetőségeink közül: motorizált, rohanó és környezetszennyező, vagy kiegyensúlyozott, humánus közlekedést szeretnénk. Az alábbiakban hazai és külföldi felmérések eredményeire támaszkodva szeretném ráirányítani a figyelmet a legfontosabb kérdésekre. A felmérések és vizsgálati eredmények az irodalomjegyzékben található tanulmányok közzétett adatain alapulnak. A sokrétű és több európai országot felölelő adatcsokorból az összehasonlíthatóság és a szemléletesség szempontjait figyelembe véve válogattam. A magyarországi adatok kevés kivétellel Budapestet és nem az ország egészét jellemzik, így a magyar vonatkozású megjegyzéseimet illetően elsősorban a fővárosra kell gondolni. Mennyi időt töltünk közlekedéssel? A közlekedést, mint aktív tevékenységet vizsgálva kimutatható, hogy egy átlagos ember egy átlagos na idő 17 óra 1. ábra. Aktív közlekedéssel töltött idő egy átlagos napon * Köszönöm a cikk megírásához nyújtott támogatást Dr. Csórja Zsuzsannának, dr. Bányai Andrásnak és dr. Rigó Mihálynak, akik hasznos tanácsaikkal, javaslataikkal és kiegészítéseikkel segítették munkámat.