Városok Lapja, 1906 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1906-07-15 / 1. szám

1906. július 15. gazás jól felfogott érdekében leszállítandó volna s azt hiszem, hogy e téren tapaszta­lattal rendelkező közigazgatási tiszttársaim támogatják azon felfogásomat, hogy még 100.000 lakossal biró városban is a mai vi­szonyaink közt a képviselőtestületi tagok száma 100—120-at ne haladja meg. Jelenleg a gyakorlatban a városi képvi­selőtestület tagjainak száma egyes népesebb r. t. városokban a 200-at is túllépi, amennyi­ben 100 virilis és 100 választott bizottsági tagon felül vannak még a községi elöljáró­ságnak állásuknál fogva szavazattal bíró tagjai. Érdekes a 32. szakasz idevonatkozó ré­szeinek szövegezése, ugyanis a képviselőtes­tület fele részben a legtöbb egyenes állam­adót fizető stb., hasonféle részben pedig a vá­lasztóközönség választottaiból és azokon kí­vül még az elöljárósági tagokból áll, tehát a képviselőtestület mint egész kettétagozódik, fele virilista, fele választott, ezután említvék az elöljárók. Ezen szakasz megszerkesztése úgy tünteti fel a dolgot, mintha a virilistá­kat magában foglaló felerésznek megfelelő második felét a választott és az elöljárósági tagok együttesen tennék ki, mert az és kap­csoló kötőszó használtatik, s mert ha az elöl­járók kihagyatnak az utóbbi feléből, úgy lo­­gice kimaradnának a képviselőtestületből, mert egy egész két felet tesz ki, s ami sem az egyik, sem a másik félben nincs benne, az nem lehet benne az egészben sem, pedig benne kell lennie, mert világosan meg van mondva, hogy a képviselőtestület az állásuk­nál fogva szavazattal bíró elöljárókból is áll. Helytelen tehát ezen szakasz szövegezése, mert a törvényhozás intencióival homlokegye­nest ellenkeznek az előbb levont logikai kö­vetkeztetés, mert a virilista túlsúlyra juttatása egyáltalán nem szándékoltatott. Talán helyesebb lett volna a községi elöljárókról ezen szakaszban meg sem emlé­kezni, elég lett volna az 58. szakasz felso­rolása is. Különben az a gyakorlat, hogy a köz­ségi elöljáróság tagjaival együtt a képviselő­­testület a törvényben említett maximális szá­mot túlhaladja, nem ellenkezik az előbb idé­zett 32. szakaszszal, mert ez nem a képvi­selőtestület tagjainak, hanem a képviselőknek a számát állapítja meg, a képviselők összes számáról beszél, s ezek a virilisek és válasz­tottak, míg azok, kik hivataluk után foglal­nak helyet, a képviselőtestületnek hivatalból tagjai, de mégsem képviselők. A 32. szakaszszal még bővebben kell foglalkoznunk, mert ebben van a községi vi­­rilizmus elve lefektetve; elmondhatjuk, min­den szépítgetés nélkül. Szavaz az adó, mely­hez természeti személyek közvetlen és köz­vetett úton-módon kerestetnek. Rendkívül nyers formája ez e virilizmusnak; városatya, faluesze lesz valaki azért, mert bizonyos mennyiségét a bizonyos fajtájú adóknak fi­zeti, más pedig azért, mert a keresztanyja, akinek véletlenül van egy nagy háza, őt je­lentette be megbízottjaként. Bizony nagyon csalódott néhai Pulszky Ágost azon remé­nyében, hogy a virilis szavazat elve a köz­ségnél nem marad népszerűtlen. Nemzetünk közéleti fejlődésében ez az az intézmény eladdig ismeretlen volt, erősza­kosan plántáltatott át hozzánk a legnyersebb formájában, mert hiszen számos mód kínál­kozik arra, hogy a vagyonos elemnek meg­felelő befolyás biztosíttassák, reá mutatunk p. o. a szász királyság városi rendszabályai­nak azon rendelkezésére, hogy a képviselő­­testület felének a község területén lakóházzal kell bírnia, tehát ház kell hozzá, hogy meg­választható legyen, s így a vagyonnak is van szerepe, s a polgárság is gyakorolhatja vá­lasztási jogosultságát, s nem képviseli bárki, akinek talán egyebe sincs, mint a vagyona. A választás, még ha szőkébb körre is van szabva, egészségesebb és üdvösebb , mert bár mindenféle tényezők összejátszása által befo­­lyásoltatik, legtöbbnyire oly egyént ér, akinek polgártársai valami értéket tulajdonítanak. A községi törvény a képviselőtestületi jogok gyakorlásához a testület felerészétől azt kívánja, hogy mint honpolgárok sok adót fi­zessenek, s a 34. szakaszban felsorolt kizá­rási esetek reájuk ne vonatkozzanak, így azu­tán ezen kellékek birtokában oly egyének ül­nek a képviselőtestületben, akiktől szomszéd­jaik nem húzódhatnak eléggé távol, akik elég szerencsével bírtak, hogy a büntetőtörvény­nyel a 34. szakaszban megszabott esetekben összeütközésbe nem jöttek, egyének, akiket foglalkozásuk, hitványságuk következtében, mint bélpoklosokat kivet a társadalom, akik csak egy heten találnak teret közéleti sze­replésre, t. i. a képviselőtestületben adójuk alapján. Érdekes, hogy a törvény a törvényes házasságban élő nő adóját figyelmen kívül hagyja, mert a nagykorú hajadont, özvegyet, vagy törvényesen elvált nőt taxatíve sorolja fel s ezek csoportjába a törvényes feleség nem illeszthető bele, pedig bajos argumen­tumot találni kihagyása ellen. Igaz, hogy a törvény 33. szakasza kimondván, hogy a férj vagy atya államadójába a nő, valamint a kiskorú gyermekek államadója is beszámí­tandó, ha t. i. azok vagyonát kezeli is, így a feleség jogán belekerül a képviselő-testü­letbe a nő férje; ez azonban nem pótolja minden esetben a feleség kihagyását, mert ha a férj katonatiszt, vagy ha általában ellene a 34. szakaszban felsorolt körülmények szó­lanak, amelyek azonban az asszonyt nem érintik s legfeljebb nem a férjét, hanem más alkalmas egyént jelentene be megbízottjaként. Mindannak dacára, hogy a törvény a vi­­rilizmus elvét a fentebb vázolt közvetlen s nyers módon viszi keresztül, annak érvénye­sülését kijátszás ellen nem biztosítja, sőt meg sem kísérli. A virilizmus ugyanis a vagyon befolyását jelenti, azonban a képviselőtestü­letben virilisták lehetnek oly egyének is, akiknek egy denárnyi vagyonuk sincs. A tör­vény szerint a képviselő-testületben mint vi­rilisták bent vannak a legtöbb egyenes állam­adót fizető községi lakosok, az adófizetés ténye azonban nem mindig a vagyonosság megnyilvánulása, mert sok adót oly egyén is fizetett, akinek vagyona egyáltalán nincs, sőt a községi törvény szerint még azt szín­lelni sem kell, fizeti az adót, de hogy mije után nem kutatják. VÁROSOK LAPJA. 3. oldal: így történt azután, hogy ambiciózus ügyvéd­jelöltek, tekintélyre szert tenni óhajtó polgártársak a magukéhoz még hozzászerzik a más adóját oly módon, hogy a háztulajdo­nossal bejelentetik, hogy a ház után eső min­denféle adót ez időponttól­­ fizeti, s így az adó az ő javára számít. Még szövevényesebb helyzet is teremtődik igy, megtörténik pl., hogy dr. X. úr mindenáron óhajtana közsze­repelni, de vagyona nem lévén, mint virilista nem juthat a képviselő-testületbe, a megbízá­sokat elkapkodják előle s a polgártársak sem­miképen sem hajlandók bizalmukkal meg­tisztelni. Ily szorongatott helyzetben kerít egy vagyonos embert, ki­adóját nevére íratja, ami az ő diplomája után kétszeresen számíttatván, célját eléri. Ideje volna, hogy az ily viszás helyzet megszüntettessék. Kérelem a hazai városok polgár­mestereihez. Lapunk mai számának vezetőcikkében foglalt programmjánál fogva minden olyan mozzanatra szüksége van, amely a hazai városok fejlődési viszonyaiban nagyobb jelen­tőségűnek ígérkezik. Legfőképen szükséges tudnunk, hogy a városok fejlődésének feltételei külön-külön milyen igényeket tárnak fel, mert csakis akkor felelhetünk meg vallott célunknak, hogyha egyenként ismerjük minden város kívánságát és jövő fejlődésének óhajtott feltételeit. Felkérjük evégből a polgármester ura­kat, hogy városaik ismert igényeit körülírni s velünk folytonos nyilvántartás és megfe­lelő támogatás végett megismertetni méltóz­­tassanak! Az egyik város katonaságot óhajtana, a másik törvényszék, pénzügyigazgatóság és egyéb közhivatalok felállítását sürgeti; van­nak városok, amelyek egyrészt természeti előnyeik, a világforgalommal való jobb ösz­­szeköttetéseik mellett gyárak létesítése után vágyódnak ; vannak évek óta vajúdó közkér­dések, amelyeknek a kormányhatóság előtt való nyilvántartása igen fontos dolog; a köz­­építkezések terén is ezernyi a szükséglet. Itt csatorna, ott vízvezeték, amott utcakövezés, járdák létesítése, színházak, vigadók, vásár­­csarnokok, székházak, iskolák stb. építése válik közkövetelménnyé. Szeretnék tehát, hogyha hű képet nyújt­hatnánk mindezekről és minden egyes város szükségletét kellő indokolással tarthatnánk szem előtt Az ilyen statisztika-szerű egybeállítás két irányban lehet hasznos, nevezetesen a váro­sokra jobban ráterelhető a kormányhatalom­nak belátó figyelme s hamarább elérhetik céljaikat, viszont pedig a hazai tőke, mely­nek vállalkoznia kell, megtudhatja, hogy pl. gyárak létesítésére mely városok alkalmasak és ezek egyenként mily ön áldozatra hajlan­dók, tehát maga keresi fel a városokat. Igen kívánatos volna, hogyha a fenti értelmű tudósításokat a polgármester urak lehető körülírás mellett már a jövő szám ja­vára küldenék be. Egyúttal arra is kérjük a

Next