Városok Lapja, 1906 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1906-07-15 / 1. szám
1906. július 15. gazás jól felfogott érdekében leszállítandó volna s azt hiszem, hogy e téren tapasztalattal rendelkező közigazgatási tiszttársaim támogatják azon felfogásomat, hogy még 100.000 lakossal biró városban is a mai viszonyaink közt a képviselőtestületi tagok száma 100—120-at ne haladja meg. Jelenleg a gyakorlatban a városi képviselőtestület tagjainak száma egyes népesebb r. t. városokban a 200-at is túllépi, amennyiben 100 virilis és 100 választott bizottsági tagon felül vannak még a községi elöljáróságnak állásuknál fogva szavazattal bíró tagjai. Érdekes a 32. szakasz idevonatkozó részeinek szövegezése, ugyanis a képviselőtestület fele részben a legtöbb egyenes államadót fizető stb., hasonféle részben pedig a választóközönség választottaiból és azokon kívül még az elöljárósági tagokból áll, tehát a képviselőtestület mint egész kettétagozódik, fele virilista, fele választott, ezután említvék az elöljárók. Ezen szakasz megszerkesztése úgy tünteti fel a dolgot, mintha a virilistákat magában foglaló felerésznek megfelelő második felét a választott és az elöljárósági tagok együttesen tennék ki, mert az és kapcsoló kötőszó használtatik, s mert ha az elöljárók kihagyatnak az utóbbi feléből, úgy logice kimaradnának a képviselőtestületből, mert egy egész két felet tesz ki, s ami sem az egyik, sem a másik félben nincs benne, az nem lehet benne az egészben sem, pedig benne kell lennie, mert világosan meg van mondva, hogy a képviselőtestület az állásuknál fogva szavazattal bíró elöljárókból is áll. Helytelen tehát ezen szakasz szövegezése, mert a törvényhozás intencióival homlokegyenest ellenkeznek az előbb levont logikai következtetés, mert a virilista túlsúlyra juttatása egyáltalán nem szándékoltatott. Talán helyesebb lett volna a községi elöljárókról ezen szakaszban meg sem emlékezni, elég lett volna az 58. szakasz felsorolása is. Különben az a gyakorlat, hogy a községi elöljáróság tagjaival együtt a képviselőtestület a törvényben említett maximális számot túlhaladja, nem ellenkezik az előbb idézett 32. szakaszszal, mert ez nem a képviselőtestület tagjainak, hanem a képviselőknek a számát állapítja meg, a képviselők összes számáról beszél, s ezek a virilisek és választottak, míg azok, kik hivataluk után foglalnak helyet, a képviselőtestületnek hivatalból tagjai, de mégsem képviselők. A 32. szakaszszal még bővebben kell foglalkoznunk, mert ebben van a községi virilizmus elve lefektetve; elmondhatjuk, minden szépítgetés nélkül. Szavaz az adó, melyhez természeti személyek közvetlen és közvetett úton-módon kerestetnek. Rendkívül nyers formája ez e virilizmusnak; városatya, faluesze lesz valaki azért, mert bizonyos mennyiségét a bizonyos fajtájú adóknak fizeti, más pedig azért, mert a keresztanyja, akinek véletlenül van egy nagy háza, őt jelentette be megbízottjaként. Bizony nagyon csalódott néhai Pulszky Ágost azon reményében, hogy a virilis szavazat elve a községnél nem marad népszerűtlen. Nemzetünk közéleti fejlődésében ez az az intézmény eladdig ismeretlen volt, erőszakosan plántáltatott át hozzánk a legnyersebb formájában, mert hiszen számos mód kínálkozik arra, hogy a vagyonos elemnek megfelelő befolyás biztosíttassák, reá mutatunk p. o. a szász királyság városi rendszabályainak azon rendelkezésére, hogy a képviselőtestület felének a község területén lakóházzal kell bírnia, tehát ház kell hozzá, hogy megválasztható legyen, s így a vagyonnak is van szerepe, s a polgárság is gyakorolhatja választási jogosultságát, s nem képviseli bárki, akinek talán egyebe sincs, mint a vagyona. A választás, még ha szőkébb körre is van szabva, egészségesebb és üdvösebb , mert bár mindenféle tényezők összejátszása által befolyásoltatik, legtöbbnyire oly egyént ér, akinek polgártársai valami értéket tulajdonítanak. A községi törvény a képviselőtestületi jogok gyakorlásához a testület felerészétől azt kívánja, hogy mint honpolgárok sok adót fizessenek, s a 34. szakaszban felsorolt kizárási esetek reájuk ne vonatkozzanak, így azután ezen kellékek birtokában oly egyének ülnek a képviselőtestületben, akiktől szomszédjaik nem húzódhatnak eléggé távol, akik elég szerencsével bírtak, hogy a büntetőtörvénynyel a 34. szakaszban megszabott esetekben összeütközésbe nem jöttek, egyének, akiket foglalkozásuk, hitványságuk következtében, mint bélpoklosokat kivet a társadalom, akik csak egy heten találnak teret közéleti szereplésre, t. i. a képviselőtestületben adójuk alapján. Érdekes, hogy a törvény a törvényes házasságban élő nő adóját figyelmen kívül hagyja, mert a nagykorú hajadont, özvegyet, vagy törvényesen elvált nőt taxatíve sorolja fel s ezek csoportjába a törvényes feleség nem illeszthető bele, pedig bajos argumentumot találni kihagyása ellen. Igaz, hogy a törvény 33. szakasza kimondván, hogy a férj vagy atya államadójába a nő, valamint a kiskorú gyermekek államadója is beszámítandó, ha t. i. azok vagyonát kezeli is, így a feleség jogán belekerül a képviselő-testületbe a nő férje; ez azonban nem pótolja minden esetben a feleség kihagyását, mert ha a férj katonatiszt, vagy ha általában ellene a 34. szakaszban felsorolt körülmények szólanak, amelyek azonban az asszonyt nem érintik s legfeljebb nem a férjét, hanem más alkalmas egyént jelentene be megbízottjaként. Mindannak dacára, hogy a törvény a virilizmus elvét a fentebb vázolt közvetlen s nyers módon viszi keresztül, annak érvényesülését kijátszás ellen nem biztosítja, sőt meg sem kísérli. A virilizmus ugyanis a vagyon befolyását jelenti, azonban a képviselőtestületben virilisták lehetnek oly egyének is, akiknek egy denárnyi vagyonuk sincs. A törvény szerint a képviselő-testületben mint virilisták bent vannak a legtöbb egyenes államadót fizető községi lakosok, az adófizetés ténye azonban nem mindig a vagyonosság megnyilvánulása, mert sok adót oly egyén is fizetett, akinek vagyona egyáltalán nincs, sőt a községi törvény szerint még azt színlelni sem kell, fizeti az adót, de hogy mije után nem kutatják. VÁROSOK LAPJA. 3. oldal: így történt azután, hogy ambiciózus ügyvédjelöltek, tekintélyre szert tenni óhajtó polgártársak a magukéhoz még hozzászerzik a más adóját oly módon, hogy a háztulajdonossal bejelentetik, hogy a ház után eső mindenféle adót ez időponttól fizeti, s így az adó az ő javára számít. Még szövevényesebb helyzet is teremtődik igy, megtörténik pl., hogy dr. X. úr mindenáron óhajtana közszerepelni, de vagyona nem lévén, mint virilista nem juthat a képviselő-testületbe, a megbízásokat elkapkodják előle s a polgártársak semmiképen sem hajlandók bizalmukkal megtisztelni. Ily szorongatott helyzetben kerít egy vagyonos embert, kiadóját nevére íratja, ami az ő diplomája után kétszeresen számíttatván, célját eléri. Ideje volna, hogy az ily viszás helyzet megszüntettessék. Kérelem a hazai városok polgármestereihez. Lapunk mai számának vezetőcikkében foglalt programmjánál fogva minden olyan mozzanatra szüksége van, amely a hazai városok fejlődési viszonyaiban nagyobb jelentőségűnek ígérkezik. Legfőképen szükséges tudnunk, hogy a városok fejlődésének feltételei külön-külön milyen igényeket tárnak fel, mert csakis akkor felelhetünk meg vallott célunknak, hogyha egyenként ismerjük minden város kívánságát és jövő fejlődésének óhajtott feltételeit. Felkérjük evégből a polgármester urakat, hogy városaik ismert igényeit körülírni s velünk folytonos nyilvántartás és megfelelő támogatás végett megismertetni méltóztassanak! Az egyik város katonaságot óhajtana, a másik törvényszék, pénzügyigazgatóság és egyéb közhivatalok felállítását sürgeti; vannak városok, amelyek egyrészt természeti előnyeik, a világforgalommal való jobb öszszeköttetéseik mellett gyárak létesítése után vágyódnak ; vannak évek óta vajúdó közkérdések, amelyeknek a kormányhatóság előtt való nyilvántartása igen fontos dolog; a középítkezések terén is ezernyi a szükséglet. Itt csatorna, ott vízvezeték, amott utcakövezés, járdák létesítése, színházak, vigadók, vásárcsarnokok, székházak, iskolák stb. építése válik közkövetelménnyé. Szeretnék tehát, hogyha hű képet nyújthatnánk mindezekről és minden egyes város szükségletét kellő indokolással tarthatnánk szem előtt Az ilyen statisztika-szerű egybeállítás két irányban lehet hasznos, nevezetesen a városokra jobban ráterelhető a kormányhatalomnak belátó figyelme s hamarább elérhetik céljaikat, viszont pedig a hazai tőke, melynek vállalkoznia kell, megtudhatja, hogy pl. gyárak létesítésére mely városok alkalmasak és ezek egyenként mily ön áldozatra hajlandók, tehát maga keresi fel a városokat. Igen kívánatos volna, hogyha a fenti értelmű tudósításokat a polgármester urak lehető körülírás mellett már a jövő szám javára küldenék be. Egyúttal arra is kérjük a