Városok Lapja, 1928 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

A VÁROSOK LAPJA 1928. január 1. ott, ahol ez határozottan tilos, előzni nem szabad. Álló közúti vonatokat nem szabad előzni. Targoncát vagy kézikocsit csak akkor szabad tolni, ha a vezetőnek a kocsi felett szabad kilátása van. Ha ily kocsikat húznak, akkor azoknak a hátrafelé irányuló szabad kilátást nem szabad megakadályozni. A gyalogutakon a járóművek közlekedése általában tilos, kivételt képeznek a gyerekkocsik és a betegek tolószékei, de csak akkor, ha azok rendeltetésüknek meg­felelnek. A gyalogutak mellett csakis menetirányban szabad a kocsiknak megállni. Mentőszigetek és gyalogjárók között a kocsik­nak sem megállni, sem állomásozni nem szabad. Katonai alakula­tok, megengedett körmenetek és halottasmenetek sohasem keresz­­tezhetők. Tűzoltóságnak a kocsiút azonnal rendelkezésre bocsá­tandó, ha annak jelzése elhangzik. A gyalogjárók közlekedését szabályozó fejezet kimondja, hogy ott, ahol gyalogutak állanak rendelkezésre, a kocsiúton hosszirányban gyalog haladni nem szabad. Ha pedig valamely utcában a gyalogjárók részére elkülönített sávok nincsenek, akkor a gyalogosok az útnak legkülső részén kötelesek közlekedni. Egymás mellett csak annyi személy mehet, hogy a gyalogútnak legalább fele még fenmaradjon (az ellenkező irányú forgalom és az előzés számára). A gyalogjárók egymást jobbra előzzék meg. A kocsiutat az úttengelyre derékszög alatt kell keresztezni és pedig lehetőleg gyorsan. Sűrű közlekedés esetén a hatóság kimondhatja, hogy az úttestet csupán az utcasarkokon szabad keresztezni. Tilos a közlekedési táblákat és a jelzőlámpásokat eltávolí­tani, máshova állítani, vagy bepiszkítani. Épp így tilos a közleke­dési táblákat utánozni vagy reklámcélokra felhasználni. A nem állandóan, hanem csak bizonyos munkálatok ideje alatt elzárt utcák bejáratánál és kijáratánál nem helyes megtűrni az ott dolgozó vállalat magánjellegű figyelmeztetőtábláját, hanem a rendőrileg megállapított egységes táblát vagy jelzést kell alkal­mazni. Az ilyen jelzésnek természetesen köztudomásúnak és szembetűnőnek kell lennie. A bizottságnak rendőri részről kiküldött tagja felvetette azt a kérdést, hogy bizonyos esetekben a gyorshajtásért nemcsak a jármű vezetőjét, hanem tulajdonosát is felelősségre lehessen vonni. Ilyen intézkedés azokat a járműtulajdonosokat érintené, akik bebizonyítottan túlzott követeléseket támasztanak személy­zetükkel szemben. Különösen előfordul ez a teherautóknál, ame­lyeknek a tulajdonos rendelkezéséből aránytalanul sok utat kell megtenniök. Egészen természetes, hogy a védelmi vonalak megjelölése sem menti fel a gyalogjárókat ama kötelességük alól, hogy ügyel­jenek az utcán való áthaladásnál. Különösen forgalmas és veszé­lyes helyeken bírság terhe alatt lehet betartatni az átkelési vonalat. Az ilyen vonalak szabadon tartása érdekében el kell kerülni, hogy az autók a megállítás után túl közel nyomuljanak a közle­kedési rendőr állomáshelyéhez. A járművek hátrafelé haladását is csak a legszükségesebb keretek között szabad megengedni. Hacsak lehetséges, kényszerí­teni kell a járműveket az utcatömb megkerülésére. Szükségesnek mutatkozik annak megtiltása, hogy a meg­állóhelyeken veszteglő villamosokat az autók megelőzzék. Egyes városok ilyen esetben is megengedik az előzést, csak a villamostól való oldaltávolság minimumát és az autó sebességét írják elő. Helyes volna, ha az álló villamos fel- és leszállási oldalán teljesen megtiltanák az autók előzését. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy az előzéskor az autók a rendesnél nagyobb sebességgel kap­csolnak, ami — tekintve a térnek a villamos miatt való áttekint­hetőségét — könnyen karambolra vezet. Az utasok épsége is az abszolút tilalmat követeli meg. Az így előálló nehézségen a villamos­­megállók legkedvezőbb elhelyezésével és a megállóhelyek számá­nak csökkentésével lehet segíteni. A bizottság tárgyalta azt a kérdést is, hogy nem kellene-e az autónak, amikor az előtte haladó villamos már-már a megállóhoz ért, a megálló előtt bizonyos távol­ságra megállania. A villamos utasainak ugyanis megvan az a rossz szokásuk, hogy mihelyt a villamos lassít, a megállóhely előtt le­ugrálnak a kocsiról. A bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen intézkedés felettébb súlyosan kötné az autóforgalmat, tehát a villamosról menetközben való leugrálások megakadályo­zásáról valami alkalmas módon a villamostársaságoknak kell gondoskodniok. Ami az autók egymás közt való előzését illeti, a bizottság helyesnek tartja ennek eltiltását főképen az utcakereszteződések­­nél, hidakon és szűk utcákban, ahol a térség rendesen áttekint­hetetlen. Az előzést más esetekben csak akkor célirányos meg­engedni, ha a megelőzni kívánt autó folyósebességgel halad. Az előzésre vonatkozó szabályzatok megállapítását azonban magasabb szempontból mégis­ kívánatos átengedni a városi autonómiának, mert az abszolút tilalom útját állná annak, hogy különösen a hidak­nál, a tervezők kénytelenek legyenek a forgalom minden követel­ményével számolni. Már­pedig a bizottság szerint a városépítésnek a lehető legnagyobb forgalmi kapacitásra kell törekednie. Korlátozni kívánja a bizottság az utcákon való fordulást is, mert ez különösen teherautóknál veszedelemmel jár, a fordulat rosszul való kiszámítása esetén pedig több-kevesebb ideig forgalmi akadályt okoz. Ajánlatos tehát annak előírása, hogy az autók a fordulásra a legközelebbi teret használják fel, vagy utcatömböt kerüljenek meg. Miután a személyautók ma már fel vannak szerelve meg­világítható irányjelzőkészülékkel, el kell rendelni, hogy a teher­autókat is egységes jelzőkészülékkel lássák el. Az autók számtáblá­jának és irányjelzőkészülékének állandóan láthatóvá tételére, illetve ennek tökéletesítésére ajánlatos lenne kísérleteket végezni. A bizottság a tűzoltóság autóinak kiváltságára vonatkozóan akként vélekedik, hogy a gyorsabb hajtást és a feltétlen előzési jogot, továbbá akadálytalan menetelt csak tűz esetében szabad megengedni. Nem ajánlatos ezt a kiváltságot az egyébként közle­kedő tűzoltósági autók számára megadni, mert ez feleslegesen gátolja a forgalmat és felületességre szoktatja ezen autók vezetőit. A bizottság abszolút ellene nyilatkozik annak, hogy más autók, akár államiak, akár városiak, privilégiumot élvezzenek. Nem vonat­kozik ez természetesen a mentőautókra. Sok helyen az az előírás, hogy az utcakeresztezéseknél a jobbról jövő járművet illeti a bekanyarodási előny. A bizottság ezt a főforgalmi vonalaknál helyesnek tartja, de felesleges előny­­nyújtásnak véli a mellékutcákban. Éppen azért az egyes városok­nak meg kellene jelölniük szembetűnő módon azokat az utcákat, amelyeken a jobbról jövő autó előnyben van. Általános szabály, hogy azok az utcák, amelyekben villamos és omnibusz halad, fő­vonalnak számítanak. A fényszóró használatának tilalmát, amelyet a gyakorlat úgyis megdöntött, a bizottság törlendőnek tartja a rosszul világí­tott városrészekben. Sokkal célirányosabb itt kigyújtani a fény­szórót, mint a sötétség miatt állandóan szükséges tülköléssel zavarni a lakosság nyugalmát. A forgalom növekvése természe­tesen megköveteli, hogy a városi hatóságok egyre nagyobb mérték­ben gondoskodjanak az utcák megfelelő világításáról. Miután kocsitorlódásoknál a hátrább álló jármű a forgalom megindulásakor sokszor előzni igyekszik az előtte állót, a bizottság javasolja annak szigorú megtiltását, hogy a járművek az úttest középvonalán túl az úttest másik felére is átcsaphassanak. A közlekedési rendőrnek feltétlenül tájékozva kell lennie az utcakeresztezéseknél az összefutó autók további útirányáról. Eddig az a szokás, hogy a jármű vezetője nem ad jelt a rendőrnek, amikor egyenes irányban kíván továbbhaladni. A bizottság szük­ségesnek tartja ebben az esetben is a jeladást, mert így a rendőr és a soffőr figyelme egyaránt ébren van tartva. Éppen így szük­séges, hogy a jármű vezetője tájékoztassa a mögötte várakozó járművet is az általa választandó útirányról. A kísérletektől függ, hogy a csukott karosszériáját autóknál az ilyen jelzést milyen készülékkel lehet a legalkalmasabban leadni. A bizottság az automobilizmus részéről kiküldött tagjával szemben is szükségesnek tartja, hogy az utcakeresztezéseknél a soffőr a gyalogjárók számára is jelezze útirányát. Ezt nem lehet egyszerűen a soffőr udvariasságára bízni, hanem a forgalom biz­tonsága és a gyalogjárók érdekében kötelezően kell előírni. A bizottság kívánja az autókon a háttért visszatükröztető tükrök és a megállást jelző fénykészülék felszerelését. Az utóbbi tekintetében elfogadhatónak vallja a londoni rendszert, amely szerint a megállást és a veszteglést éjszaka csak akkor kell fénnyel jelezni­, ha az utca szóbanforgó pontja nincs kellően világítva. Abban az esetben, ha az utca nincs világítva , az autónak sem ég a fényjelzője, az ebből eredő esetleges karambolokért a veszteglő autó tulajdonosa a felelős. A forgalmas helyeken feltétlenül szükséges azoknak a pon­toknak megjelölése, ahol az autók megállhatnak és várakozhatnak. Fölöttébb kívánatos, hogy amikor nagyobb katonai csapat­testek vonulnak át zárt menetben a városon, a csapat vezetősége értesítse erről a helyi rendőrséget s az átvonulás irányát, valamint idejét a rendőrséggel egyetértésben állapítsa meg. Hidakon, ahol a villamosvágány csak szűk sávot enged a gyalogjáróknak, a járdát magasítani kell s a gyalogjárókat csak a villamos haladási irányával szemben szabad átengedni. A gyermekek játszását az utcákon szigorúan tilalmazza a bizottság. A játszóhelyeket és azokat a helyeket, ahol a szánkózás meg van engedve, kellőképen köztudomásra kell hozni. A bizottság nem foglalkozott külön a gyalogjárók védelmével, mert ez a véde­lem jórészt önként adódik a járművek közlekedésének szabályo­zásából. Rá kell szorítani a gyalogjárókat, hogy pontosan alkal­mazkodjanak a közlekedési rendőrség utasításaihoz. Ez a minimum. Ha ez nem elégséges, akkor külön városi előírásokkal kell szabá­lyozni a különösen veszedelmes helyek gyalogforgalmát. A bizottság javasolja, hogy a forgalmi előírások bizonyos minimumát valamiképen beillesszék az iskolai oktatásba. Elő­adásokat, közlekedési filmeket és a napisajtó igénybevételét ajánlja még a közönség tanítására és tájékoztatására.

Next