Városok Lapja, 1928 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
A VÁROSOK LAPJA 1928. január 1. ott, ahol ez határozottan tilos, előzni nem szabad. Álló közúti vonatokat nem szabad előzni. Targoncát vagy kézikocsit csak akkor szabad tolni, ha a vezetőnek a kocsi felett szabad kilátása van. Ha ily kocsikat húznak, akkor azoknak a hátrafelé irányuló szabad kilátást nem szabad megakadályozni. A gyalogutakon a járóművek közlekedése általában tilos, kivételt képeznek a gyerekkocsik és a betegek tolószékei, de csak akkor, ha azok rendeltetésüknek megfelelnek. A gyalogutak mellett csakis menetirányban szabad a kocsiknak megállni. Mentőszigetek és gyalogjárók között a kocsiknak sem megállni, sem állomásozni nem szabad. Katonai alakulatok, megengedett körmenetek és halottasmenetek sohasem keresztezhetők. Tűzoltóságnak a kocsiút azonnal rendelkezésre bocsátandó, ha annak jelzése elhangzik. A gyalogjárók közlekedését szabályozó fejezet kimondja, hogy ott, ahol gyalogutak állanak rendelkezésre, a kocsiúton hosszirányban gyalog haladni nem szabad. Ha pedig valamely utcában a gyalogjárók részére elkülönített sávok nincsenek, akkor a gyalogosok az útnak legkülső részén kötelesek közlekedni. Egymás mellett csak annyi személy mehet, hogy a gyalogútnak legalább fele még fenmaradjon (az ellenkező irányú forgalom és az előzés számára). A gyalogjárók egymást jobbra előzzék meg. A kocsiutat az úttengelyre derékszög alatt kell keresztezni és pedig lehetőleg gyorsan. Sűrű közlekedés esetén a hatóság kimondhatja, hogy az úttestet csupán az utcasarkokon szabad keresztezni. Tilos a közlekedési táblákat és a jelzőlámpásokat eltávolítani, máshova állítani, vagy bepiszkítani. Épp így tilos a közlekedési táblákat utánozni vagy reklámcélokra felhasználni. A nem állandóan, hanem csak bizonyos munkálatok ideje alatt elzárt utcák bejáratánál és kijáratánál nem helyes megtűrni az ott dolgozó vállalat magánjellegű figyelmeztetőtábláját, hanem a rendőrileg megállapított egységes táblát vagy jelzést kell alkalmazni. Az ilyen jelzésnek természetesen köztudomásúnak és szembetűnőnek kell lennie. A bizottságnak rendőri részről kiküldött tagja felvetette azt a kérdést, hogy bizonyos esetekben a gyorshajtásért nemcsak a jármű vezetőjét, hanem tulajdonosát is felelősségre lehessen vonni. Ilyen intézkedés azokat a járműtulajdonosokat érintené, akik bebizonyítottan túlzott követeléseket támasztanak személyzetükkel szemben. Különösen előfordul ez a teherautóknál, amelyeknek a tulajdonos rendelkezéséből aránytalanul sok utat kell megtenniök. Egészen természetes, hogy a védelmi vonalak megjelölése sem menti fel a gyalogjárókat ama kötelességük alól, hogy ügyeljenek az utcán való áthaladásnál. Különösen forgalmas és veszélyes helyeken bírság terhe alatt lehet betartatni az átkelési vonalat. Az ilyen vonalak szabadon tartása érdekében el kell kerülni, hogy az autók a megállítás után túl közel nyomuljanak a közlekedési rendőr állomáshelyéhez. A járművek hátrafelé haladását is csak a legszükségesebb keretek között szabad megengedni. Hacsak lehetséges, kényszeríteni kell a járműveket az utcatömb megkerülésére. Szükségesnek mutatkozik annak megtiltása, hogy a megállóhelyeken veszteglő villamosokat az autók megelőzzék. Egyes városok ilyen esetben is megengedik az előzést, csak a villamostól való oldaltávolság minimumát és az autó sebességét írják elő. Helyes volna, ha az álló villamos fel- és leszállási oldalán teljesen megtiltanák az autók előzését. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy az előzéskor az autók a rendesnél nagyobb sebességgel kapcsolnak, ami — tekintve a térnek a villamos miatt való áttekinthetőségét — könnyen karambolra vezet. Az utasok épsége is az abszolút tilalmat követeli meg. Az így előálló nehézségen a villamosmegállók legkedvezőbb elhelyezésével és a megállóhelyek számának csökkentésével lehet segíteni. A bizottság tárgyalta azt a kérdést is, hogy nem kellene-e az autónak, amikor az előtte haladó villamos már-már a megállóhoz ért, a megálló előtt bizonyos távolságra megállania. A villamos utasainak ugyanis megvan az a rossz szokásuk, hogy mihelyt a villamos lassít, a megállóhely előtt leugrálnak a kocsiról. A bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen intézkedés felettébb súlyosan kötné az autóforgalmat, tehát a villamosról menetközben való leugrálások megakadályozásáról valami alkalmas módon a villamostársaságoknak kell gondoskodniok. Ami az autók egymás közt való előzését illeti, a bizottság helyesnek tartja ennek eltiltását főképen az utcakereszteződéseknél, hidakon és szűk utcákban, ahol a térség rendesen áttekinthetetlen. Az előzést más esetekben csak akkor célirányos megengedni, ha a megelőzni kívánt autó folyósebességgel halad. Az előzésre vonatkozó szabályzatok megállapítását azonban magasabb szempontból mégis kívánatos átengedni a városi autonómiának, mert az abszolút tilalom útját állná annak, hogy különösen a hidaknál, a tervezők kénytelenek legyenek a forgalom minden követelményével számolni. Márpedig a bizottság szerint a városépítésnek a lehető legnagyobb forgalmi kapacitásra kell törekednie. Korlátozni kívánja a bizottság az utcákon való fordulást is, mert ez különösen teherautóknál veszedelemmel jár, a fordulat rosszul való kiszámítása esetén pedig több-kevesebb ideig forgalmi akadályt okoz. Ajánlatos tehát annak előírása, hogy az autók a fordulásra a legközelebbi teret használják fel, vagy utcatömböt kerüljenek meg. Miután a személyautók ma már fel vannak szerelve megvilágítható irányjelzőkészülékkel, el kell rendelni, hogy a teherautókat is egységes jelzőkészülékkel lássák el. Az autók számtáblájának és irányjelzőkészülékének állandóan láthatóvá tételére, illetve ennek tökéletesítésére ajánlatos lenne kísérleteket végezni. A bizottság a tűzoltóság autóinak kiváltságára vonatkozóan akként vélekedik, hogy a gyorsabb hajtást és a feltétlen előzési jogot, továbbá akadálytalan menetelt csak tűz esetében szabad megengedni. Nem ajánlatos ezt a kiváltságot az egyébként közlekedő tűzoltósági autók számára megadni, mert ez feleslegesen gátolja a forgalmat és felületességre szoktatja ezen autók vezetőit. A bizottság abszolút ellene nyilatkozik annak, hogy más autók, akár államiak, akár városiak, privilégiumot élvezzenek. Nem vonatkozik ez természetesen a mentőautókra. Sok helyen az az előírás, hogy az utcakeresztezéseknél a jobbról jövő járművet illeti a bekanyarodási előny. A bizottság ezt a főforgalmi vonalaknál helyesnek tartja, de felesleges előnynyújtásnak véli a mellékutcákban. Éppen azért az egyes városoknak meg kellene jelölniük szembetűnő módon azokat az utcákat, amelyeken a jobbról jövő autó előnyben van. Általános szabály, hogy azok az utcák, amelyekben villamos és omnibusz halad, fővonalnak számítanak. A fényszóró használatának tilalmát, amelyet a gyakorlat úgyis megdöntött, a bizottság törlendőnek tartja a rosszul világított városrészekben. Sokkal célirányosabb itt kigyújtani a fényszórót, mint a sötétség miatt állandóan szükséges tülköléssel zavarni a lakosság nyugalmát. A forgalom növekvése természetesen megköveteli, hogy a városi hatóságok egyre nagyobb mértékben gondoskodjanak az utcák megfelelő világításáról. Miután kocsitorlódásoknál a hátrább álló jármű a forgalom megindulásakor sokszor előzni igyekszik az előtte állót, a bizottság javasolja annak szigorú megtiltását, hogy a járművek az úttest középvonalán túl az úttest másik felére is átcsaphassanak. A közlekedési rendőrnek feltétlenül tájékozva kell lennie az utcakeresztezéseknél az összefutó autók további útirányáról. Eddig az a szokás, hogy a jármű vezetője nem ad jelt a rendőrnek, amikor egyenes irányban kíván továbbhaladni. A bizottság szükségesnek tartja ebben az esetben is a jeladást, mert így a rendőr és a soffőr figyelme egyaránt ébren van tartva. Éppen így szükséges, hogy a jármű vezetője tájékoztassa a mögötte várakozó járművet is az általa választandó útirányról. A kísérletektől függ, hogy a csukott karosszériáját autóknál az ilyen jelzést milyen készülékkel lehet a legalkalmasabban leadni. A bizottság az automobilizmus részéről kiküldött tagjával szemben is szükségesnek tartja, hogy az utcakeresztezéseknél a soffőr a gyalogjárók számára is jelezze útirányát. Ezt nem lehet egyszerűen a soffőr udvariasságára bízni, hanem a forgalom biztonsága és a gyalogjárók érdekében kötelezően kell előírni. A bizottság kívánja az autókon a háttért visszatükröztető tükrök és a megállást jelző fénykészülék felszerelését. Az utóbbi tekintetében elfogadhatónak vallja a londoni rendszert, amely szerint a megállást és a veszteglést éjszaka csak akkor kell fénnyel jelezni, ha az utca szóbanforgó pontja nincs kellően világítva. Abban az esetben, ha az utca nincs világítva , az autónak sem ég a fényjelzője, az ebből eredő esetleges karambolokért a veszteglő autó tulajdonosa a felelős. A forgalmas helyeken feltétlenül szükséges azoknak a pontoknak megjelölése, ahol az autók megállhatnak és várakozhatnak. Fölöttébb kívánatos, hogy amikor nagyobb katonai csapattestek vonulnak át zárt menetben a városon, a csapat vezetősége értesítse erről a helyi rendőrséget s az átvonulás irányát, valamint idejét a rendőrséggel egyetértésben állapítsa meg. Hidakon, ahol a villamosvágány csak szűk sávot enged a gyalogjáróknak, a járdát magasítani kell s a gyalogjárókat csak a villamos haladási irányával szemben szabad átengedni. A gyermekek játszását az utcákon szigorúan tilalmazza a bizottság. A játszóhelyeket és azokat a helyeket, ahol a szánkózás meg van engedve, kellőképen köztudomásra kell hozni. A bizottság nem foglalkozott külön a gyalogjárók védelmével, mert ez a védelem jórészt önként adódik a járművek közlekedésének szabályozásából. Rá kell szorítani a gyalogjárókat, hogy pontosan alkalmazkodjanak a közlekedési rendőrség utasításaihoz. Ez a minimum. Ha ez nem elégséges, akkor külön városi előírásokkal kell szabályozni a különösen veszedelmes helyek gyalogforgalmát. A bizottság javasolja, hogy a forgalmi előírások bizonyos minimumát valamiképen beillesszék az iskolai oktatásba. Előadásokat, közlekedési filmeket és a napisajtó igénybevételét ajánlja még a közönség tanítására és tájékoztatására.