Városok Lapja, 1932 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1932-01-01 / 1. szám

■X összegű behozatalával szemben, míg kivitelünk az 1931. év első felében 258 millió pengő értéket képvisel az 1930. év hasonló időszakának 451 millió pengő értékösszegével szemben. Az 1930. év első felében tehát külkereskedelmi mérlegünk 42­8 millió pengő felesleggel zárult, míg az 1931. év első felében 48 millió pengő hiányt mutatott. Külkereskedelmi mérlegünk az 1931. első félévi 48 millió pengő hiánnyal szemben november hó 30-án 23­5 millió pengő felesleget mutat. Kizártnak tartjuk, hogy külkereskedelmi mérlegünk december havában újabb 54 millió pengő felesleggel zárulhasson, mert csak ebben az esetben érnénk el az 1931. évben is az 1930. évi külkereskedelmi mérlegben kimutatott 77 millió pengő összegű felesleget, hanem úgy véljük, hogy a december havi fokozott kivitellel együtt, összesen legfeljebb 30 millió pengő évi felesleg lesz elérhető. Ha mindezek ellenére feltesszük, hogy a jövőben mégis sikerülne az 1930. évi 77 millió pengő felesleget elérni, úgy ez az összeg a külföldi kölcsönszolgálat évi terhének még mindig csak alig egynegyedét képviseli. Ha tehát nem tudunk felvenni új külföldi kölcsönöket és nem sikerül a transzfermora­tórium kérdését a maga teljességében keresztülvinni, úgy a kül­földdel szemben fennálló fizetési kötelezettségeinket csak akkor tudnák teljesíteni, ha a Nemzeti Bank a bankjegyfedezetét erre a célra feláldozná. Eltekintve attól, hogy a Nemzeti Bank arany-, valamint deviza- és valutakészlete szeptember hónapban mind­össze mintegy 116 millió pengő értéket képviselt és hogy ez az összeg évi külföldi kötelezettségeinknek csupán egyharmadát képezi, a Nemzeti Bank érckészletének feláldozására gondolni sem lehet, mert az egyértelmű lenne a pengő elértéktelenedésével. Ez ellen azonban minden eszközzel védekeznünk kell. De védekezni kell mindazokkal a javaslatokkal szemben is, amelyek a gazdasági élet gyorsabb körforgását, elevenségét­ nyílt vagy burkolt infláció útján akarják visszaállítani. A bankjegyforgalom emelése a fedezeti arány lerontása mellett, vagy a meglévő pengő bankjegyek mellett nem érccel, hanem földdel vagy bármi más jószággal fedezett államjegyek kibocsátása a meglévő pengővaluta teljes elérték­telenedését vonná maga után. Az infláció sohasem jelent tőke­szaporulatot. Az infláció, amelynek megsemmisítő veszélyességére Teleszky János legutóbbi felsőházi beszédében oly kétségbevon­hatatlan közgazdasági igazságokkal és oly meggyőző erővel muta­tott rá, amely tekintet nélkül az adóalany teherbíróképességére, a magángazdaságok vagyonát az állam javára egyszerűen elkobozza. Mindezekből az következik, hogy külföldi kötelezettségeinket csak a külföld megértő támogatása mellett teljesíthetjük. E szem­pontból örömmel kell üdvözölnünk az életbe léptetett transzfer­­moratóriumot­, amely módot ad arra, hogy külföldi kötelezettségeink transzferálását, vagyis átutalását csak akkor -­teljesítsük, amikor ennek valutapolitikai nehézségek nem állják a­elt. De ezen túl­­menőleg feltétlenül szükséges még az is, hogy a külföldi hitelezők rövidlejáratú tartozásainkat hosszúlejáratúakká alakítsák át és ezzel egyidejűleg tartozásainkat akár a tőkeállag, akár a kamatláb leszállítása révén mérsékeljék. Egy ország, amelynek legfőbb kereseti és megélhetési forrása a mezőgazdaság, nem fizethet ma a 11 pengős világpiaci búzaárak mellett olyan magas kamatokat, mint amilyenek fizetésére a 25 pengős búzaárak mellett vállalkozott. A külföldi hitelezőinknek be kell látniuk, hogy Magyarország a velünk szemben fennálló fizetési kötelezettségének csakis fokozatosan és csak abban az esetben tud eleget tenni, ha a fizetéseket átmenetileg nem devizákban, hanem az általunk ezentúl nagyobb mennyiségben és méltányosabb áron átveendő termékeinkkel teljesíthetjük. A mezőgazdasági termé­keinknek a világpiaci áraknál magasabb árszínvonalon történő átvételére irányuló kívánság annál is inkább indokolt, mert székes­­fővárosunkat a közelmúltban összeült választott bíróság az ostendei egyezmény alapján arra kötelezte, hogy külföldi kölcsöneinek törlesztő- és kamatszolgálatát a fontsterling nemzetközi árfolyamá­nak jelentős esése ellenére, az eredeti érmepavításon teljesítse. A napokban látott napvilágot a Nemzeti Banknak a deviza­­korlátozás fennállása, tehát szeptember 5-ike óta kifejtett műkö­déséről kiadott jelentése. E jelentés szerint augusztus 1-étől december 9-éig a Nemzeti Bank 150 millió pengő értékű devizát és valutát szolgáltatott ki, mely összegből a külföldi kölcsönök tör­lesztésére és kamatszolgálatára 90­5 millió pengő esett. A Nemzeti Bank által kiutalt 150 millió pengő értékű devizából azonban 87­7 millió pengő értékű az augusztus hó 14-én Párisban kötött szerződés alapján kibocsátott és külföldön elhelyezett 5 millió font összegű magyar kincstárjegyek elhelyezéséből, tehát hitelműveletből, nem pedig a fizetési mérleg folyó tételeiből eredt. Ez a körülmény is igazolja azt, hogy újabb kölcsönök nélkül egyelőre a külfölddel szemben fennálló fizetési kötelezettségeinknek devizákban még csak részlegesen sem tudunk eleget tenni. A vázolt valutáris nehézségekhez csatlakozik az adóbevéte­lek állandó csökkenése. Ennek következményét állami kormány­zatunk egyfelől új adónemek életbeléptetésével, másfelől a köz­­szolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok járandóságainak ismételt csökkentésével, valamint a dologi kiadások takarékos megszorí­tásával próbálja elhárítani. Az adóemelésekkel kapcsolatban, azonban figyelembe kell vennünk azt, hogy a különböző közületek­­nek adó, illeték és egyéb közszolgáltatásokból eredő jövedelme (a közüzemekből és a közületek vagyonából eredő jövedelmi figyelmen kívül hagyva) az 1930. évben 1076 millió pengő­t kép­visel, ami a tiszta nemzeti jövedelem 24-55%-ának felelt meg a békebeli 19-25%-kal szemben. Miután az elmúlt hónapokban a kormány több adónem kulcsát kétszeresre felemelte, a közületek a nemzeti jövedelemnek immáron igen tekintélyes részét vonják el a magángazdaság rendelkezése elől. Ez pedig a magángazdaságok létét, a fogyasztók vásárlóerejét tovább sorvasztja és következés­képpen a számításba vett adóbevételek behajthatóságát jórészt lehetetlenné teszi. Súlyos közgazdasági viszonyaink az állam financiális és valutáris nehézségei mellett a mezőgazdasági és az ipari termelés válságában, valamint a kereskedelmi forgalom visszaesésében is kifejezésre jutnak. Az 1931. évi ipari termelésünket összehasonlítva az 1927. év ipari termelésével és eme összehasonlításban az 1927. évi termelést, mint alapot, száz egységnek tekintve, az ipari termelés és fogyasztás alanti alakulását állapíthatjuk meg. Ipari termelésünk tehát az 1931. év harmadik negyedében az 1930. évinél 29%-kal, az iparcikkek fogyasztása pedig 33%-kal volt kisebb. Az ipar és a kereskedelem kedvezőtlen üzleti viszonyaira mutat a vasúti szállítási statisztika is, amennyiben az 1931. év első tíz hónapjában az államvasutak és az általa kezelt helyiérdekű vasutak vonalain a szállított áruk mennyisége, az önkezelési szállítmányok figyelmen kívül hagyásával, 13­6 millió tonna volt az előző év hasonló időszakának 16­95 millió tonnájával szemben. Az általános súlyos közgazdasági és állampénzügyi viszo­nyok, az ipari termelés és a kereskedelmi forgalom nagyarányú csökkenése természetesen súlyosan érintik városaink anyagi hely­zetét és háztartását is. Törvényhatósági és megyei városainknak bevétele az 1930. évi költségvetési adatok szerint a következő forrásokból eredt : Városaink bevételi forrásai között nagyfontosságú szerepet töltenek be a városi ingatlanok és a közüzemek. Az ingatlanok és a közüzemek törvényhatósági jogú városaink bevételeinek 39-1%-át, megyei városaink bevételének pedig 29-41 %-át szolgáltatták. A mezőgazdasági termények áresése, továbbá a lakbérek hanyatló irányzata lényegesen csökkenti a városi ingatlanok jövedelmező­ségét, mert a városok a viszonyok kényszerítő nyomása alatt kény­telenek a haszonbérbe adott ingatlanok bérösszegét leszállítani. A házi kezelésben lévő ingatlanok után pedig a termények rendkívül alacsony piaci ára következtében az eddiginél csak jóval kisebb bevételekre számíthatnak. Hasonlóképpen lényegesen csökkent a városok háztartása szempontjából igen jelentős közüzemi szolgál­tatásokból eredő jövedelem is, mert a kedvezőtlen ipari és kereske­delmi viszonyok mellett lényegesen megcsappant a közúti vasutak forgalma, nemkülönben a gáz- és villamos áramfogyasztás. E tekin­tetben hátrányos befolyása van annak a körülménynek is, hogy a közületek a közüzemi tarifapolitikában nem érvényesíthetik kellő mértékben a fiskális szempontokat, mert — különösen a mai nehéz viszonyok között — a fogysztóközönség teherbíró képességét fokozott mértékben kötelesek figyelembe venni. A nyomasztó közgazdasági helyzet következtében városaink­nak nemcsak magángazdasági jellegű jövedelme, hanem a köz­szolgáltatásokból eredő bevétele is jelentékenyen visszaesik. Az újabb törvényhozási intézkedések a közigazgatási és hatósági feladatok egyre szélesebb körét ruházták a városokra azonban, hogy ezzel egyidejűleg a felmerülő admini- 1927 — 100 az ipari termelés fogyasztás indexszámokban 1931. I. negyed.................. 61-3 70-8 1931. II. 3 75-3 75-5 1931. III. 1 710 67 0 Törvényhatósági városok Megyei városok Pengő Az össz­bevétel n%-ában Pengő Az össz­bevétel %-ában 14,501.000 29-3 5,899.000 12-76 4,847.000 9-8 7,693.000 16-65 3,919.000 7-92 3,939.000 8-52 4,292.000 5,734.000— 11,938.000 40-0 17,137.000— 6,167.000— 8,947.000 67-44­­ — 4,511.000— Intézetekből és vállalatokból .... Jogokból és javadal-Egyéb közszolgáita-Különféle közszolgál­tatásokból ............ 2 Városok Lapja 1932. január 1.

Next