Városok Lapja, 1935 (30. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-01 / 1-2. szám
A Városok Lapja 1935 január 1. Tanácsjegyzői állását 1918 elején nyerte el, míg 1929 márciusában a közjogi ügyosztály élére került. Kitűnő, megbízható munkásságát hivatali felettesein kívül a törvényhatóság is értékelte és ezt azzal bizonyította be, hogy 1930 májusában, szinte egyhangúlag tanácsnokká választották meg. Az alpolgármesteri pozíciót 1934 júniusban érte el Szendy Károly. Mint tanügyi tanácsnok leépítette a közoktatási ügyosztály túlméretezett költségvetését. Ezt a feladatát Szendy Károly ritka eréllyel és tapintattal oldotta meg. Márpedig negyvenmillióval a közoktatási ügyosztály költségvetését csökkenteni, s nem kis feladat. »Keveset beszélni, sokat cselekedni,« ez az új polgármester jelszava. Azt a fájdalmas űrt, amelyet Sipőcz Jenő főpolgármesterré történt kinevezése Kongresszusunkra jelent, bizonyára pótolni fogja Szendy Károly energiája és tettrekészsége. Máris a legnagyobb rokonszenvet váltotta ki, hogy már a megválaszttatását követő napokban élénken érdeklődött a Kongresszus gesztiója iránt s a karácsonyi ünnepek alatt áttanulmányozta a Várhidy igazgató által eléje terjesztett jelentéseket. Nagy megnyugvással vehetik tudomásul a városok, hogy Szendy Károly az autonómia tántoríthatatlan híve , szereti a bürokratizmustól mentes közigazgatást és mély szociális érzés hatja őt át. Budapest fejlődését az ország fejlődésétül elválaszthatatlannak tartja ; fanatikus hívője annak, hogy a magyar faj jövőjét csak acélos élniakarásunk biztosítja. Kijelentette Szendy polgármester, hogy minden intézkedése elsősorban országos és magyar értékekre van tekintettel, mert erős az a meggyőződése, hogy Budapest a magyar kultúrával, az országgal áll, vagy bukik. Szendy Károly polgármesterré választását mindenütt a legnagyobb megelégedéssel és rokonszenvvel fogadták. A kormányzói megerősítés után, az eddigiek szerint január első napjaiban teszi le a hivatali esküt a beiktató rendkívüli közgyűlésén s ugyanakkor polgármesteri programmot is ad. A Magyar Városok Országos Kongresszusának negyedszázados évfordulójára. A Városok Lapja XXX. évfolyamába lépett. Az 1930. évben volt lapunk 25 éves jubileuma, amelynek emlékére egy szép jubiláris számot adtunk ki. A régi jó időkben csak a negyedszázados és félszázados évfordulókat szokták megünnepelni, mostanság azonban már a 15 éves, 10 éves, sőt az 5 éves évfordulók megünneplése sem megy ritkaságszámba. Ennek magyarázata csak az lehet, hogy régebben, a konszolidált életviszonyok között 25, 50 évet tartottak az ünneplésre méltónak, ma azonban az életviszonyok megnehezülése miatt már a rövidebb időköz évfordulóját is elég nagy teljesítménynek találják arra, hogy megünnepeljék. Aki megült, illetve megülte a 25. évfordulót, annak fölösleges 5 esztendő múlva újból jubilálni. Különben sem alkalmas a mai idő az ünneplésre. Épen ezért a 30. évforduló alkalmából mi sem kívánunk ünnepelni, annál kevésbé ünnepeltetni, hanem a régi szokásokhoz híven, csak egyszerűen annak az örömteljes bejelentésére szorítkozunk, hogy lapunk ezévben a XXX. évfolyamába lépett. Lapunk 30. évfordulójánál sokkal fontosabb azonban az az örvendetes körülmény, hogy a Magyar Városok Országos Kongresszusa a múlt évben érte meg alapításának a 25 éves évfordulóját. Kongresszusunk fennállásának egész ideje alatt kerülte az önreklámot. Nem esett abba a hibába, mint más egyesületek és szövetségek, hogy időközönként hangzatos hírlapi jelentésekben adnak életjelt magukról. Ezek a hírlapi reklámok csak arra jók, hogy a semmittevés lázas tevékenységnek látszassák. Rövid ideig meg lehet nyújtani ily módon egy egyesületnek vagy szövetségnek a tengődését, hosszabb időre azonban nem. A Magyar Városok Országos Kongresszusa, mely immár 25 esztendeje áll fenn, ez idő alatt a városok nélkülözhetetlen szervének bizonyult. Ha előrelátó férfiak nem alakították volna meg 25 évvel ezelőtt, úgy most kellene azt megalkotni. Minden közületet, minden testületet, egye-esületet az tart fenn, az élteti, van-e létjogosultsága , vezetősége és tagjai át vannak-e hatva a közérdek tiszteletétől? Sokszor felhányták, hogy a városoknak nincs súlyuk. Annyi súlyuk van a városoknak, amennyi súlyt, tekintélyt stb. adnak össze, amennyit szolgáltatnak ahhoz az eredő erőhöz, ami a városok összetartásában megnyilvánul. Ha a városok vezetői elismerik követendőnek azt, amit az ő összességük elhatároz, ha alávetik magukat az egyes városok az összes városok közös akaratelhatározásának, akkor majd lesz súlyuk és tekintélyük. Ha azonban sértett hiúságból valamelyik megtagadja a szolidaritást és hátat fordít a többinek ; ha valamely város vezetője alaptalanul bírálja a városok érdekképviseletét; ha egyes városvezetők abban reménykedve, hogy városuknak a többiekkel szemben valamelyik miniszter barátságából hasznot húzhatnak, többre értékelik egy miniszter kegyét, mint amivel várostestvéreiknek tartoznak, ezzel gyengítik a közös állásfoglalás erejét. Ezek nemcsak az összes városok, de a saját városaik érdeke ellen is vétenek. Azt kívánjuk, hogy a városok orsz. képviselői, mint egy ember tartsanak össze a városok érdekeinek a védelmében, de ugyanakkor egyes városok polgármesterei az egyöntetű eljárás, az összetartás és a szolidaritás helyett, külön utakon járnak! Ez nem szolgálja az összesnek az érdekeit! Egy mesteri alkotást, hogy valóban szemügyre vehessünk és elbírálhassunk, nemcsak közvetlen közelből, hanem bizonyos távlatból is kell néznünk. A közélet vezéreit sem csupán a közvetlen érintkezésből lehet megítélni, amikoris a hatalmától való függés, jóindulatának a