Városok Lapja, 1936 (31. évfolyam, 1-21. szám)
1936-01-01 / 1. szám
1936. január 1.Városok Lapja e zok elosztódása nem felelt meg a politikai vagy lélekszám szerinti rangsornak, ahol a birodalmi főváros — legalább is így volt ez a legutóbbi időkig — nem egyúttal szellemi központ is. Ugyanilyen feltűnő talán az olasz városrendszer is, ahol Róma országszékhely volta és hatalmas helyzeti előnyei ellenére sem volt ugyancsak a legutóbbi időkig Olaszországnak legnagyobb és sem gazdasági, sem szellemi téren legjelentősebb városa. Mindkét helyen azonban más történelmi kialakulással állunk szemben, az önálló egyedek különböző körülmények között különböző szerencsével való kifejlődésével, ahol az egyes városok önállóságának megőrzése, minden eszközzel való hangsúlyozása és ennek megfelelő szellemi keretek kiépítése egészen a közelmúltig tartott. Tagadhatatlan azonban ennek a rendszernek sok előnye, annyira, hogy az valóban kívánatosnak is látszik. Kívánatosnak látszik mindenképen egy olyan városhálózat kiépítése, melyben az egyedek nem a folyton csökkenő jelentőség rangsorában következnek egymásután, hanem egyéni értékekkel jelentkeznek, melyek a nagyobb, fontosabb társban nincsenek meg. Az egyéni értékek kifejlesztésének törekvése már csak azért is örvendetes, mert a túlságos uniformizálódásnak útját állja, ami a túl gyorsan és az egyéniség feladásával való fejlődésnek igen gyakran hátrányos jelensége. Ha a Trianon ránk kényszerítette önmegtagadással csak a csonka ország városait nézzük is, van azokban igen sok egyéniség, melyekben ennek az egyéninek kiépítése, kihangsúlyozása új súlyt, új jelentőséget adna. És itt nyomatékosan rá kell mutatnom, ami igen lényeges ennél a törekvésnél, hogy itt a meglevőnek jobb érvényesítéséről, teljesebb előrejuttatásáról van szó és nem egyéniség kialakításáról, ami sokszor kockázatos kísérlet volna. Ami megvan, abban megkeresni az értékest, összevetni más értékekkel és azután a maga eredetiségében, a meghamisító sallangoktól megtisztítva felmutatni, ez lehet a helyes út és ez annál inkább kívánatos, mert hiszen meglevő, rejtőző, nem ismert kincsekről lehet szó, melyeknek napfényre hozása, közkinccsé tétele mindenkinek kötelessége. Ennél a pontnál azután még egy szempont is bekapcsolódik. A székesfőváros kultúratovábbító munkájánál bizonyos kölcsönhatást említettem a vidéki városok és a főváros között, amely azonban teljesen kétoldalúvá volna kiépítendő. Ha valóban igaz, hogy a székesfőváros sok értékes impulzust továbbított a vidék városai felé, eltagadhatatlanul vallom azt is, hogy a vidék városai is sok hasonlóan értékes impulzust tudnak a székesfőváros felé vetíteni, aminek felfogására talán a nagy, rohamos fejlődés idején nem is gondoltunk, nem is gondolhattunk. Épen a rohamos fejlődés hozta magával természetszerűleg az egyéniség elmosódásának, határozatlanná válásának hátrányait, míg a kisebb, épen ezért öntudatosabb városokban az egyéni, a jellegzetes sokkal jobban kaphatott helyet és maradhatott fenn. Budapest székesfőváros szívesen veszi a vidéki városegyéniségek kialakulását, mert ez számára is nyereséget jelenthet, mert az igazi kölcsönhatás ekkor lehet termékeny és gazdag, alkotó és eredményes. Az elindulás időszakában nem igen alakulhatott volna másképen a magyar városrendszer fejlődésének útja, mint a főváros, a fejlődés eszközeit törhetetlen lelkességgel megragadó fiatal világváros túlsúlyának jegyében. A főváros kezdettől fogva felismert továbbadó szerepe azonban éppen ezáltal időben korlátozódott és ha most látszik elérkezettnek az a következő időszak, mely a vidéki városegyéniségek kibontakozásának és elhelyezkedésének szép reményekkel kecsegtető időszakául indul, ez nem jelenti az előbbi szerep feleslegessé válását, hanem épen megsokszorozott együttműködést és vállvetett támogatást. Ez azért örvendetes, mert a székesfőváros úgy érzi, hogy ebben az alakulásban kapnia, gazdagodnia lesz alkalma, új, magyar értékeket befogadnia lesz hivatása. Örömmel köszöntöm a Városok Lapjának új vezetőségét, mely ennek a szellemi, kívánt, várt és szeretettel üdvözölt kölcsönhatásnak orgánumává való erősödés útjára indul. A legolcsóbb amerikai város. Az Egyesült Államok adóbecslőinek nemzeti egyesülete (National Association of Tax Assessing Officers) nemrégiben érdekes adatgyűjtést végzett, amelynek eredményeit az egyesület műszaki igazgatója, Noonan W. Albert az »American City« című folyóirat novemberi számában tette közzé. Kiderül ebből, hogy Amerika legolcsóbb városa jelenleg Detroit. Egyik detroitbeli háztartás naponta egy cigarettacsomag áráért jut hozzá az összes nagyobb városi szolgáltatásokhoz, ideértve gyermekeinek oktatását, az üdülő intézményeket, rendőri és tűzoltói védelmet, a háziszemét és a szennyvizek eltávolítását és a közvilágítást. Egy 4.000 dolláros ház tulajdonosa ezekért a szolgáltatásokért naponta alig 27 centet fizet a városnak ; ha a házát 1.000 dollárra becsülték, akkor ez a költség 7 cent alá száll ; a 15.000 dollár értékű házak tulajdonosai egy dollárt fizetnek naponta mindezekért a szolgáltatásokért. Detroit város adóelőirányzata az 1935/36. költségvetési évre 55.000.000 dollárt tesz ki. Bármily magasnak tűnik föl ez az összeg első látszatra, a város szolgáltatásaihoz viszonyítva mégis nagyon alacsony. A tűzvész elleni védelem — egy-egy lakost számítva — naponta alig egy csésze kávéba kerül és egy helyi levél portájával ki lehet egyenlíteni a szemét és a szennyvizek eltávolításának költségét. A legjobb üzletet mégis az oktatásnál csinálják a szülők, — mondja a műszaki igazgató. Reggeli 9 órától délután 3 óráig az anyáknak semmi gondjuk gyermekeikre és ez a szolgáltatás egy detroiti adófizetőnek napi 64 pencébe kerül. Noha Detroit város egészségügyi viszonyai mintaszerűek, az egészségügyi intézmények után napi egy centnél is kevesebbet fizet az adózó polgár.