Vásárhely és Vidéke, 1991. november (1. évfolyam, 203-228. szám)

1991-11-01 / 203. szám

Magánpékség nyílt a városban Kenyérsütés hagyományosan (Folytatás az 1. oldalról)^ — Nagyon sokat kell dolgozni? — Rengeteget. Vegyük a pénteki napot: délután 4-kor kezdem a kovászt készíteni. Aztán pihenek egy keveset. Utána, este 10-kor nekiállok dagasztani. Közben betűzök a kemencébe, hajnali fél egykor lehet vetni. Általában minden nap két kemence kenyeret és két kemence kiflit sütök ki. A szerda, csütörtök általában gyengébb napnak számít, a szombat nagyon erős. — Szombaton mennyi kenyeret és pékárut kell bevetni, illetve kisütni? — Hét végére mindenből többet vásárolnak. Kenyérből (két, három, illetve ötkilósat) 4 kemencével, kifliből 2-vel, kalácsból 1 kemencével sütök. Itt még hagyományosan, kézi erővel történik minden. A kemencém fűtése is hagyományos. Természetesen a feleségem segítsége nélkül sokkal nehezebben boldogulnék. Amíg én az egyik műveletet végzem, addig ő a másikat. Amellett még Julika ki is szolgája a vevőket. — A kisebbet vagy a nagyobb kenyeret viszik jobban? — A legtöbben a kétkilósat keresik, de gondolnunk kell a nagyobb családosokra is, akik a hét végén többet fogyasztanak. — Honnan szerzik be a lisztet, az alapanyagot? — A Tóth-malomtól, akarom mondani a Gabonaforgalmitól. Nem veszek egyszerre sokat, úgy 10—15 mázsát, mert a raktáram kicsit, ennél több nem fér el benne. Vásárláskor megkérem a malmosokat, hogy pihentessék a lisztet. Mert abból lehet jó kenyeret sütni, amit legalább 7 napig pihentetnek. — Mire számítanak hosszú távon? — Fogalmunk sincs még hogyan alakul a sorsunk. Belekezdtünk ebbe a pékségbe, s ebből szeretnénk tisztességesen és nyugodtan megélni. Igyekszünk a vevőkhöz kedvesek lenni. Ha valaki liszttel állít be hozzánk, elfogadjuk azt is. Tudjuk, sok embernek búzában fizetett az idén a tsz. Én becserélem a malomnál, s így mindenki jól jár. Búcsúzóul megkínálnak pereccel, pogácsával. S anélkül, hogy most reklámot csinálnék a pékségnek, igazat adok annak, aki a szerkesztőségbe a címkét behozta. F. J. A „16"-os Igazán nem akarok a tömegközlekedési szakember képében tetszelegni, ám most állandó utastársaim panaszát szeretném tolmácsolni a Kertváros és a Béketelep között közlekedő ,,16"os számú autóbusz kapcsán. Valamennyien tudjuk: a városban ez az egyik leghosszabb járat, ez okozza a legnagyobb nehézséget, hiszen ezen a 7, vagy 8 kilométeren van két közlekedési lámpa, valamint két olyan elsőbbséget élvező út, ahol valamennyi járműnek meg kell állni. Csoda-e, hogy a „16”-os már a délelőtti órákban tetemes késében van? A helyzet piaci napokon tovább romlik, mivel ilyenkor az átlagosnál több a le-, illetve a felszálló utas. Nem használ a pontosságnak az sem, hogy a gépkocsivezető árulja a menetjegyeket, ami megállóhelyenként minimum fél percet jelent. Sok utas panaszkodik arra is, hogy az egyes járatok nincsenek kellőképpen összehangolva: egy kertvárosi lakos nagyon sok várakozással tud eljutni például a Volán forgalmi telep, vagy az állatkórház környékére. Kicsivel gondosabb szervezéssel, az indulási idők alaposabb áttekintésével — úgy vélem — ezen azért lehet, sőt kell is javítani ... N. A. Rendőrségi krónika Rablás gázspray-vel A Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányságra 1991. október 30-án, telefonon 15.30 órakor Magdics Kálmán Csík u. 21. alatti lakos bejelentette, hogy az általa vezetett tápboltban könnygázsparyvel szemébe fújtak ismeretlen személyek és pénzt próbáltak elvinni az üzletből. A bejelentés után a helyszínre szemlebizottság vonult ki, mely megállapította, hogy a Rákóczi és Csík utca sarkán található a tápbolt, ahova két cigány kinézetű nő 15 óra körüli időben csirketáp vásárlás ürügyén ment be, és erről érdeklődtek az üzletvezetőtől, aki tájékoztatta a kínálatról. A teljes kínálat ellenére nem vásároltak tápot a személyek, hanem eltávoztak az üzletből. Mindezek után 3 percre újra csak egy 20 év körüli cigánynő és férfi jelent meg az üzletben, akik újra csak táp után érdeklődtek. A cigány férfi beszélgetésével feltartotta az üzletvezetőt, míg a nő a belső helyiségbe ment, ahol megtalálva a kasszát belemarkolt a pénzbe. Mivel a nő eltűnt az üzletvezető szeme elől utána ment és látta, amint a pénzt az el akarja rakni, így kezét megfogta, mert ekkor már a nő el akart szaladni. A nő kitépte magát, de hajánál fogva visszahúzta a sértett, de ekkor már a férfi is ököllel ütlegelte őt. Majd a férfi könnygázsprayt vett elő és ezzel szemébe fújt az üzletvezetőnek, aki a bántalmazás éa a könnygáz hatására a földre esett, és így sikerült elmenekülniük az elkövetőknek. A kábulatából magához térve Magdics Kálmán sértett az utcára ment és látta, hogy a három cigánynő és az egy cigány férfi együtt mennek el a Jókai utca irányában. Az elkövetők az üzletvezető bátor közbelépésére nem tudtak pénzt eltulajdonítani az üzletből, de a sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A rendőrség a személyleírás és az adatgyűlés során az elkövetők személyét behatárolta, akiknek az előállítása a rendőrkapitányságra, illetve kihallgatása folyamatban van. Vagyonvédelmi Iroda Hműhely, Szántó K. J. u. 3. Tel.: 46-019, 46-039, 46-097 2 — VÁSÁRHELY és VIDÉKE Pályázat Mezőgazdaságban dolgozó fiataloknak Hollandiai tanulmányútra pályázatot ír ki a Vásárhelyi Magyar—Holland Baráti Társaság. A pályázat feltételei a következők: — a jelentkezők vásárhelyi vagy környéki lakosok legyenek, akik betöltötték a 18. életévüket; — a pályázók mezőgazdasági területen dolgozzanak, vagy ilyen jellegű tanulmányokat folytassanak; rendelkezzenek társalgási szintű angol vagy német nyelvtudással. A pályázatokat a következő címre küldhetik be: Hódmezővásárhely Pf.: 57. A pályázat határideje november 10. Szombaton ismét MDF-piac Az MDF ismét piacot szervez a Zrínyi u. 9. alatt, november 2-án, szombaton reggel 8-tól, amíg a készlet tart. Kapható a szokott árukészlet a piaci árnál jóval kedvezőbben (alma, burgonya, vöröshagyma, fokhagyma, sárgarépa, gyökér, őrölt paprika). Az „Y" kanyar Személygépkocsival rendelkező ismerőseimtől tudom: nem elég a szabályok megismerése, ahhoz, hogy valaki kicsit is elégedett legyen saját vezetési stílusával és technikájával, sok-sok évnek kell eltelni. A kezdő autósoknál nem véletlenül írja elő a KRESZ a kötelező „T” használatát. A tanulás természetesen gyakorlással jár. Az a fiú, a Petőfi utcán, bizony rengeteget kínlódott az „Y” kanyarral, manőverezett jobbra, balra, a dolog a jó Istennek sem akart sikerülni. A baj mindössze annyi volt, hogy a kocsiban hárman voltak. A hátsó ülésen minden bizonynyal a vizsgbiztos foglalt helyet. Szegény srácot már kifejezetten sajnáltam: nagyon megizzadhatott ... N. A. Hol van az El? Még „nagykabátos”, koratavaszi idő volt, amikor ebben az esztendőben nagy felhajtással megalakult Hódmezővásárhelyen az Érdekegyeztető Tanács. Tudom, hogy az első megbeszélésen a munkavállalói és a munkaadói oldal rendszeres eszmecserében állapodott meg. Annál is inkább, mivel bátran kijelenthetem: napjainkban bőven akadna munkájuk a városban, hiszen a privatizácó, a munkanélküliség kérdésének kezelése számos tennivalót adna. Az Érdekegyeztető Tanács azonban mélységes hallgatásba burkolózik, magyarul: nem funkcionál. Szeretnék ugyan ennek a gondnak utánajárni, ám őszintén megmondom, nem tudom kihez forduljak, ki tartja kézben a szálakat? Mindazonáltal tisztelettel kérem az illetékeseket, hogy elégítsék ki múlhatatlan kíváncsiságomat ... -Y. -A. Életreform-klub Ma, pénteken délután 5 órai kezdettel tartja a Petőfi Művelődési Központ II. emeletén alakuló gyűlését az Életreformklub. Tájékoztatót tart Ferencsik István természetgyógyász. „Rövid az élet” — hirdette egy néhány évvel ezelőtt felkapott sláger. Menynyire igaz! Ahogy Petőfi fogalmazta meg költői szépséggel és egyben megragadó egyszerűséggel: „Csak annyi az élet, mint futó felhőnek Árnya a folyón, mint tükrön a lehelet.” Egy kedves, idős asszony feküdt az ágyán. Tudta, hogy nem kel már föl róla. Amikor elbúcsúzott szeretteitől, szinte sóhajtva mondta a nyolcvan éven felüli édesanya: „öt perc volt csupán az élet”, pedig egyáltalán nem kerülték el az akkor végeérhetetlennek tűnő megpróbáltatások. „Mintha tegnap lett volna" — szoktuk mondani, amikor évek múltán felidézzük valamelyik emlékünket. Az idő viszonylagossága azután könynyen tévútra vezethet bennünket. Sok gondunk, bajunk, elfoglaltságunk közepette bizony gyakran megfeledkezünk arról, hogy a földön valójában csak vándorok vagyunk, születésünktől kezdve oda tartunk, amiről Az ember tragédiájában ezeket a megrendítő szavakat olvashatjuk: „Csak a vég! Csak azt tudnám feledni!”. Az Úr szava vigasztalón hatol át a keserűségbe torkolló fontolgatásokon: „Ember, küzdj és bízva bízzál!”. A küzdelmet, ha igazában emberek akarunk lenni, nem is kerülhetjük el. A bizalom mentőközelébe is belekapaszkodhatunk, sőt ezt is kell tennünk, kiváltképpen amikor összesűrűsödnek fölöttünk az árnyak. Ezt azonban magatartásunkkal alá is kell támasztanunk. Éppen nem mindegy, hogyan töltjük el azt a néhány évtizedet, amelyre terjed ideig tartó zarándoklásunk. Hiszen — bármilyen megborzongató is — nagyon igaz, „halálra ítéltekként” járjuk életünk sima országútját — vagy göröngyös ösvényeit. A keresztények, christiani Krisztus-követők pedig — ha rászolgálnak nevükre — jól tudják, hogy Azt követik, Aki alig több mint harminc évet élt, ám ez alatt a rövid idő alatt minden időkre érvényes tanításokkal igazította el a botorkáló, útkereső embereket, minden korra érvényes eszményképet állított valamennyi ember elé, és belefért ebbe a kevés időbe az is, hogy megváltsa a világot! Rövid az élet — nagyon is helytálló. Éppen ezért kell úgy kihasználnunk, ahogyan erőnktől telik. „Minden órádnak leszakaszd virágát!” — hangzik a klasszikus római költő híres idézetének művészi fordítása. Hozzátehetjük: „Minden órádat töltsd el az örök életre átmenthető értékekkel!” Használjuk ki jól ezt a szűkre szabott próbaidőt, hogy ne későn kelljen rádöbbennünk: üres a kezünk, víz- és homokként kifolyik belőle mindaz, amit görcsösen szorítottunk magunkhoz, és nem tudunk semmit elvinni oda, ahol „leméretnek jó és rossz tetteink” egyaránt. Mit tegyünk tehát, hogy ezt elkerüljük? Ismerjük meg Azt, Aki világító napként és lelki éjszakáinkban is utat mutató csillagként igazít el minket földi pályánkon; ismerjük meg tehát — hogy követhessük — a Fiút, és olvassuk gyakran az Isten hozzánk írt levelét, a Bibliát! Minden napra és mindenféle helyzetünkben találunk benne éppen akkorra és éppen nekünk szóló üzenetet. Alakítsuk életünket Jézus örök mintája szerint, hogy Vele közöljük. Vele haljunk, és rövid földi életünk után Vele éljünk majd mindörökké. ■ T. L. Pallavicini őrgróf Mindszenten járt Visszakéri-e a földet? Mint már arról olvasóinknak beszámoltunk róla, az egykori földbirtokos, Pallavicini őrgróf nemrégiben Mindszentre látogatott. Az eseményről laptársunk, a Mindszenti Hírek is beszámolt, többek között kiderítette, mi az apropója a látogatásnak? Ezek szerint a gróf egy gyerekkori barátja temetésére jött Magyarországra és a szomorú alkalmat összekötötte azzal, hogy meglátogassa Mindszentet. A község polgármesterével, Bereczki Andrással is találkozott és megbeszélést folytatott a falu gazdasági és társadalmi helyzetéről, életéről. Érdeklődött még volt háztulajdona iránt is, amely most az ÁFÉSZ tulajdonában van. Úgy tudja, mivel ellenálló volt a német megszállás alatt, a családja 100 hold földet visszakapott a mindszenti majorban. A földdel kapcsolatban nem tudtak neki érdemlegeset mondani, de a házingatlannak utánanéznek. Ezt sem akarja megtartani magának, az a szándéka, hogy az egyháznak ajándékozza, vagy valamilyen más szervezetnek, amelyik szociálpolitikai célra hasznosítaná. A beszélgetés során felmerült, hogy az egykor az óvoda falán levő márványtáblát visszahelyezzék régi helyére. Ha a képviselő-testület úgy határoz, hogy az óvodát visszakereszteli Károly óvoda névre, erre lesz lehetőség, sőt a gróf megígérte, az ünnepségen személyesen is résztvesz. Magánéletéről is beszélt az őrgróf, elmondta, hogy Bécsiben él, mint a Magyarok Világszövetsége Intéző Bizottságának tagja igyekszik segíteni a külföldön élő magyarok és az óhaza között kapcsolatok kiépítését, ápolását. Egyébként a 75 éves Pallavicini igen jó kondícióban van, öt nyelven beszél, a politikában naprakész, ráadásul maga vezeti sportrepülőgépét és autóját. S. E. A 600 ezres nyúl! Ha valaki vette a fáradtságot és fennmaradt szerdán késő éjszaka, s végignézte Friderikusz Sándor moziját, bizony mondom, hogy fantasztikus karriert láthatott. A félreértések elkerülése végett arról a nyolcadikos kisfiúról — Pistiről — van szó, aki ugyan megbukott az iskolában (s szemmel láthatóan volt tanárnő aki gyűlölte) ám varázslatos képességeket fedezett fel magában. Könnyedén és gyorsan tud pénzt csinálni. No nem azért, mert hiper-szuper bankjegynyomdája van odahaza, hanem mert született kereskedő, s ezen képességét nagyon jól kamatoztatta is. Természetesen voltak olyan dolgai (valamennyit elmondta), amelyekért néhány évvel ezelőtt még büntették az embereket, mára azonban már hivatalosan elfogadott gyakorlatnak számítanak. (Gondolok itt a kereskedelem egyes formáira.) S ez a gyerek a pénzét nemcsak ügyeskedéssel szerezte. Olyan előrelátóan gondolkodik, olyan gondosan tervez, hogy valószínűleg tőlünk nyugatra már sokszoros milliomos lehetne. De még idehaza is megtérül neki mindaz, amit befektet. S ez — mint említette — sokakat még mindig irritál. Sokakat, akik nem tudják elviselni, hogy mindenkinek csak annyi pénze van, amennyit megérdemel. Hiszen milliókat el lehet szórni csacskaságokra és milliókat lehet szerezni (ha apránként is) ügyes befektetésekkel. S a filmből láthattuk, hogy hogyan lett egy anyanyúlból 600 ezer forint. (KOROM)