Vásárhely és Vidéke, 1992. január (2. évfolyam, 253-278. szám)

1992-01-02 / 253. szám

Megóv-e a fal? A Fal, mint általában, a falak, egyszerre óv és gától, kiemel és elzár, megmaradni segít és akadályoz a továbblépésben. Árvíz utcai jegyzeteket kellene készíteni, amelyekben a rég elhárult áradásveszély közönséges metaforává minősülne, s szolgálná immár „szigetünk” fenyegetettségének egyetemes megjelenítését. Gazdasági gondok, életszínvonalhanyatlás, szociális elégedetlenség, társadalom és kultúra megannyi válsággóca lehetne ma általa közérthetőbben kifejezhető; a fal pedig csak álljon átlényegítésre várva, hiszen ha elválaszt, életterünk és a külvilág helyett nyilvánvalóan közöttünk nyújtózkodik. Méltányolnunk kellene az egyetemes megbékélésre szólító szavakat. Túl egy olyan rendszeren, amely a közösség felbontásából nyerte energiáit és üldözte a másságokat, az értékek „békés együttélésére” kellene törekednünk. Új minőségek létrejöttére a tolerancia, a rögeszmementes gondolkodás, az egyéni érvényesülés és a társadalmi szolidaritás terén, lelki gazdagságunkra a válság újabb időszakában! Hogy ez a fal, ami szinte a testünkben feszül, kapuin keresztül fejtse ki jótékony hatását. Legyen közös felelősséget kiemelő gigantikus gondolatjelünk! (Fotók: Kémeri) A fiúk a nyomdában dolgoznak A címről Önöknek is minden bizonnyal a Hófehérke és a hét törpe története jut eszükbe. Napközben, ha valaki kereste a piros sapkásokat, Hófehérke csak enynyit válaszolt: „A fiúk a bányában dogoznak”. Tegnap éjszaka viszont — mikor a törpék már régen aludtak — aki megkérdezte volna a vásárhelyi nyomda valamely alkalmazottjának családtagjait, valószínűleg a címben közölt mondattal válaszolt volna. Azért, hogy önök ma olvashassák lapunkat, nekik egész éjjel dolgozniuk kellett. Függetlenül attól, hogy ünnep volt. A nagy munka közben zavartam őket — a műszakba elsőként érkezőket —, hogy megkérdezzem: milyen érzés ilyenkor dolgozni? — Fárasztó egy kicsit, de egyébként semmi különös baj nincs. Dolgozunk azért, hogy az olvasó tudjon mit olvasni, és persze, hogy az újságíró tudjon írni. Egy kicsit fárasztó, hogy ilyenkor ünnepnapon is be kell jönni, de ez ezzel a munkával jár — mondta Hetényi András. — Nem egy jó érzés, különösen egy fárasztó Szilveszter után. De így hozta a munkám, és ezt muszáj csinálni — válaszolta Kristó Sándor. A napi munka közben megpróbáltam érdeklődni a jövő iránt. Kristó Sándor szerint: ,,csak jobb jöhet”. Hetényi András pedig imigyen vélekedett: „Azt kívánom, hogy ez az újság minél jobb körülmények között jelenhessen meg, és persze minél több oldalon. Sajnos a mi mostani körülményeink eléggé kötöttek, de megkísérlünk eleget tenni a kihívásnak. Kedves Olvasó! Ön most olvashatja idei első számunkat, gondoljon hát azokra is, akik egész éjjel dolgoznak azért, hogy a friss vásárhelyi sajtótermék annak rendje és módja szerint megjelenhessen. Gondoljon a forró ólomsorok szedőin kívül a többtíz kilós oldalt tördelő aszszonyra is, a levonatok első olvasójára, a korrektorra, a gépmesterekre, az ívet kétrét hajtogatókra ..., fel sem sorolhatunk mindenkit, akiknek munkája nyomán válik az újságíró betűje ólomsúlyú komolyságúvá. — péter — 2 - VÁSÁRHELY éS VIDÉKE Útlevelet a városházáról 1992. január 1-jétől új útleveleket állítanak rendszerbe. A megújult okmányok már régi — új címerünk és a köztársaság államforma megjelölése szerepel. Fontos változás, hogy ezentúl nem a rendőrséghez kell fordulnia annak, aki útlevelet szeretne kérni, hanem az állandó vagy ideiglenes lakóhelye szerint jegyzőhöz. A nyomtatványhoz mellékelni kell két 35X45 mm-es fényképet, mely lehet színes vagy fekete-fehér, és 1000 forintos illetékbélyeget. Aki 1988. január 1-je utáni útlevéllel rendelkezik az ajánlott levélben is intézheti az okmány cseréjét. A régi útlevelet, a kitöltött adatlapot és az illetékbélyeget a BM Adatfeldolgozó Hivatalának kell elküldeni. (1903 Budapest, Pf.: 31417). A személyesen intézett csere esetén természetesen a jegyzőhöz kell fordulni. Ha valaki soron kívül szeretne útiokmányhoz jutni, annak a BM Adatfeldolgozó Hivatalához vagy a köztársasági megbízotthoz kell fordulnia. Csak a sport segít?... Az elmúlt évben is nagy sikerrel rendezték meg Budapesten a Futapest utcai futóversenyt. Elhatároztam: én is elkocogok ott a füstös levegőben a többi amatőr sportolóval együtt. Ha már ott voltam, beszélgettem is egy kicsit az emberekkel. Egy negyvenes, őszes hajú úriember akadt éppen az utamba. Megkérdeztem tőle, hogy vajon miért kocog itt ma velünk. A válasza megdöbbentő volt. „Munkanélküli vagyok,, és mára csak a sport maradt nekem. Elvált tőlem a feleségem, gyermekeimmel sem tartok kapcsolatot. A volt barátok is elmaradoznak mellőlem. Amíg mérnökként dolgoztam, s pénzem is volt, másként szemlélték viszonyunkat. De, hogy a kérdésre válaszoljak, minden ilyen sporteseményt kihasználok, hogy egy kicsit kikapcsolódjak. Ott voltam a Balaton átúszásánál is. Lefutottam Szegeden a Béke és Barátság maratoni. A sport talán segít”. Ehhez nem lehet mit hozzátenni. A rokonszenves úriember sorsa mindannyiunk előtt intő példa lehet. Ne hagyjuk cserben barátainkat, mégha éppen munkanélküliek, az élettől már távol álló emberek. Mert mi is könnyen az utcára kerülhetünk. És akkor majd nekünk is csak a sport segíthet? ... — P — Filmjegyzet A cím talán ismerős, John Lennon egyik nagysikerű szólóalbumának címadó dala. A film készítői arra vállalkoztak, hogy bepillantást adjanak egy nagy sztár életébe. Természetesen a teljesség igénye nem vezérelhette őket, hiszen akkor egy folytatásos sorozatot kellett volna készíteniük. A megható történetből megtudhatjuk, hogyan kezdődött Lennon zenei pályafutása, illetve választ kapunk arra is, hogy miért viselt szemüveget mindig. A történet igazán izgalmas és lebilincselő része a Beatles-korszakot felelevenítő rész. Rengeteg „Beatles nótával”, koncertfelvétellel, és bensőséges vallomásokkal a 70-es évek sikerzenekaráról. Kiderül, hogy nemcsak a politika szólt bele a gombafrizurások életébe, hanem egyfajta fásultság is közrejátszott a szétválásban. Az utolsó koncertjüket — ők akkor még nem is sejtették, hogy az lesz az — a stúdió toronyépületének tetejéről adták. Megunták Imagine Az új év mindig hoz változást életünkben. Nem kivétel ez alól a Vásárhely és Vidéke sem. Egyik új vállalkozásunk lesz ez a rovat, melyben mozi-, video- és tévéfilmekről próbálunk keresztmetszetet adni. Amolyan kedvcsinálóként, egy kicsit kritikai hangvétellel. Hogy a film tetszik-e, vagy sem, azt úgyis Önök döntik el, a benti hangulatot, a kínos munkát, s kimentek egy kis örömzenét játszani. A tömeg persze megbénította egy kis időre a „Street” forgalmát, és Lenonnek igazán így érezték jól magukat. Megtudhatjuk azt is, hogy miért szakították félbe ázsiai turnéjukat. Ők élvezni szerették volna azt, amit csinálnak, de a tömeg nem rájuk volt kiváncsi. Egész egyszerűen túlüvöltötték a zenekart. A szakítás után Lennon egy darabig hallani sem akart a zenéről. Már öt éve lógott érintetlenül a gitárja a falon, mikor újra dolgozni kezdett, s el is készítette szólóalbumát. A film nemcsak a zenei pályafutást mutatja be. Megszólal első felesége is. Az elhagyott asszony még most is könnybe lábadó szemmel emlékezik viszsza kettőjük történetére. Az „új ideál”, Yoko Ono is szerepel a szalagon. Láthatunk egy intim jelenetet is kettőjük életéből. Lennon fia is beszél a papáról a film végén, de már múlt időben. Egy kegyetlen, barbár ugyanis néhány éve egy pisztollyal kioltotta a legendává vált sztár életét. A kitűnően megrendezett film — az élet volt a fő producer — kitűnő kikapcsolódást nyújthat minden korosztály számára. — péter — T ' I F ■ ■■ NI II I Társasházi oromok Jártamban-kertemben, no meg kényszerűségből — én is ott lakom — sűrűn részesülök mindazon élményben, amit ez az együttélési forma nyújt. Unatkozni sosem lehet, nem is életformám, szóval csupa vidámság az egész. A valós mozaikdarabkákból megpróbálok felvillantani párat egy képzeletbeli társasház életéből. Az élet általában félöt tájban indul. A bombabiztos vastagsági falak jóvoltából derűs mosollyal lehet következtetni, hogy a szomszéd nem aludt el. Az erős dohányosok minden reggeli kelléktárát felvonultatja. Köhögés, krákogás, köpködés — koncert napi három doboz Symphoniára. Az idő előrehaladtát az egyre sűrűsödő mellékhelyiségi zörejek jelzik. Hattagú családban a lépcsőzetes ébresztés célszerű. Pedáns Viola, az emeletről, az éjszakai kísértet lábnyomától még sebtiben megszabadítja a szőnyeget. A lépcsőházba rázza a piszkot, a többit elintézi a gravitáció. Gyerkőcök indulnak boltba, nem éppen gazella léptekkel, kifliért, tejért porszemektől, s szülői tekintettel kísérve. Az utcáról hallatszó köszörülő hang, egyik lakótárs csúcstechnológiával karbantartott autójából hallatszik. A reccsenés a vontatókötél szakadását jelzi. A káromkodás ...? Bővéry Ella, a gyerekek szerint Rút Ella, a harmadikról, most ér haza, valamelyik ideiglenes éjszakai szálláshelyéről. Nyolc órára elcsendesül minden. Aki akar s teheti, elmegy dolgozni, tanulni. A gyesen lévők világa kezdődik most. Lépcsőfordulóban, bejáratnál, jó időben a ház előtti kispadon, kezdődik a suttogó terefere. Láttad, hallottad? Ki, kivel-mivel, hol s mikor? A kötésminta sima fordítottjánál tartanak, amikor az újságos, postás érkezése ebédfőzési kötelezettséget juttat eszükbe. Később kanál, késesörömpölés, nem francia parfüm illat... Délután, este hazatérnek a legények, ki így, ki úgy. Petyus leginkább amúgy. Elveszett a kulcslyuk, ajtó előtt vackol őkelme. Fűtik a folyosót, takaró sem kell. Kár, hogy időnként nem csak levegő böffen, így kerül a lépcsőházi magyar irodalom tetejére svédasztal. A közös helyiségekben ki takarít, s ki nem? Vastagabb arcbőrűek leginkább nem, gyengébbeket tábla emlékezteti. Forgalomirányító nincs, egyik héten tiszta, a másik héten koszos az előtér. Az esti zaj közös, csak a tévéprogram megválasztása szerint különbözők. 22 óra után minden elcsendesedik. Szinte vihar előtti csend honol. Ki is tör, no nem a vihar — hanem a legfelsőn laksz —, csak a felettünk lakók ágyrugóinak ütemes nyikorgása. Pár perc múlva elhal, lehet megolajozták. Kezdődhet az új nap új örömökkel. Cserép vagy lapostetős, öt vagy tízemeletes, mindegy. .. Sajnos a mai, lakással nem rendelkező fiatalok számára még ez sem tűnik elérhetőnek. Ferencz István Életkép a Azzal a vásárhelyi közintézménnyel átellenben, amely arról nevezetes — hogy évtizedeken át illusztrálta az épület homlokzati képe a legsűrűbben használatos postabélyeget (a 60 fillérest? az egyforintosat?) —, nos, ezzel az intéménnyel szemben van egy másik, lényegesen kisebb, kevésbé fennkölt, de nem kevésbé látogatott. Vagyis a bor-bár kármentő kutricával és egy sor villódzó játékautomatával. Kapni viszont forralt bort. Így kortyolgatás közben elnézegethetem, amint az ivó törzsközönsége megszállott dühvel etetgeti fémpénzekkel az automatákat, de azok csak vissza vigyorognak színes fényszemeikkel, anélkül, hogy egy krajcárt is visszaadnának ... Így megy ez, bizonyára napkeltétől jóval napnyugtán túl, bor bárban Szorongatja kezében a néni a háromdecis bögre forralt bort, s ami az öltözékét illeti, arra a tinik azt mondanák, hogy „kissé szakadt”, bizony, elhanyagolt állapotban van szegényke, s magam leginkább a kinti csatakos hótól teljesen átázott vászoncipőjét veszem szemügyre. Ezért topog a szerencsétlen. Dehát a forralt bor felmelegíti... Sok mindenre jó ez az ital. Szinte várom, hogy hozzáfogjon a kortyolgatáshoz. De csak a visszajáró pénzt gyűrögeti a mackóruhája mögé, s nézi elbűvölten a villogó játékautomatákat. Az automaták meg visszanéznek rá , ravaszul és huncutul. Vásárhelyi életkép, 1991 decemberének végén. H. D. Az örök Négy esztendeje, 1987. január 1-jén hunyt el József Attila makói múzsája, a vásárhelyi születésű Espersit Mária. A „Caca" játékos becenevet, mely irodalomtörténeti adalékká vált édesapjától kapta, 1923-ban. Makón ismerkedett meg József Attilával, akiben rövid, reménytelen szerelem ébredt pártfogója leánya iránt. Caca alakját nemcsak József Attila örökítette meg több versében (Leányszépség dicsérete, Útrahívás stb.), múzsa Juhász Gyula is beleszőtte két művébe (Hangzatka, Csendélet). Portréját Rudnay Gyula két tanítványa is megfestette: Vén Emil és Istókovics Zoltán. Házasságkötése után Makón élt férjével Árva Józsi és sebész főorvossal. Emlékeit sajnos nem írta meg, de szívesen beszélt róluk, gyakran vett részt rendhagyó irodalomórákon, irodalmi esteken. (Forrás: Jeles vásárhelyiek, Kőszegfalvi Ferenc.)