Vásárhely és Vidéke, 1992. január (2. évfolyam, 253-278. szám)

1992-01-02 / 253. szám

Megóv-e a fal? A Fal, mint általában, a falak, egyszerre óv és gától, kiemel és elzár, megmaradni segít és aka­dályoz a továbblépésben. Árvíz utcai jegyzeteket kellene készíteni, amelyekben a rég el­hárult áradásveszély közönséges metaforává minősülne, s szolgálná immár „szigetünk” fenyegetett­ségének egyetemes megjelenítését. Gazdasági gondok, életszínvonal­­hanyatlás, szociális elégedetlen­ség, társadalom és kultúra meg­annyi válsággóca lehetne ma általa közérthetőbben kifejezhető; a fal pedig csak álljon átlényegí­­tésre várva, hiszen ha elválaszt, életterünk és a külvilág helyett nyilvánvalóan közöttünk nyúj­tózkodik. Méltányolnunk kellene az egye­temes megbékélésre szólító sza­vakat. Túl egy olyan rendszeren, amely a közösség felbontásából nyerte energiáit és üldözte a más­ságokat, az értékek „békés együttélésére” kellene töreked­nünk. Új minőségek létrejöttére a tolerancia, a rögeszmementes gondolkodás, az egyéni érvénye­sülés és a társadalmi szolidaritás terén, lelki gazdagságunkra a vál­ság újabb időszakában! Hogy ez a fal, ami szinte a testünkben feszül, kapuin keresztül fejtse ki jótékony hatását. Legyen közös felelősséget ki­emelő gigantikus gondolatjelünk! (Fotók: Kémeri) A fiúk a nyomdában dolgoznak A címről Önöknek is minden bizonnyal a Hófe­hérke és a hét törpe története jut eszükbe. Nap­közben, ha valaki kereste a piros sapkásokat, Hófehérke csak eny­­nyit válaszolt: „A fiúk a bányá­ban dogoznak”. Tegnap éjszaka viszont — mikor a törpék már régen aludtak — aki megkérdezte volna a vá­sárhelyi nyomda valamely alkal­mazottjának családtagjait, való­­színűleg a címben közölt mon­dattal válaszolt volna. Azért, hogy önök ma olvashassák la­punkat, nekik egész éjjel dolgoz­niuk kellett. Függetlenül attól, hogy ünnep volt. A nagy munka közben zavartam őket — a mű­szakba elsőként érkezőket —, hogy megkérdezzem: milyen ér­zés ilyenkor dolgozni? — Fárasztó egy kicsit, de egyébként semmi különös baj nincs. Dolgozunk azért, hogy az olvasó tudjon mit olvasni, és persze, hogy az újságíró tudjon írni. Egy kicsit fárasztó, hogy ilyenkor ünnepnapon is be kell jönni, de ez ezzel a munkával jár — mondta Hetényi András. — Nem egy jó érzés, különö­sen egy fárasztó Szilveszter után. De így hozta a munkám, és ezt muszáj csinálni — válaszolta Kristó Sándor. A napi munka közben meg­próbáltam érdeklődni a jövő iránt. Kristó Sándor szerint: ,,csak jobb jöhet”. Hetényi And­rás pedig imigyen vélekedett: „Azt kívánom, hogy ez az újság minél jobb körülmények között jelenhessen meg, és persze minél több oldalon. Sajnos a mi mostani körülményeink eléggé kötöttek, de megkísérlünk eleget tenni a kihívásnak. Kedves Olvasó! Ön most ol­vashatja idei első számunkat, gondoljon hát azokra is, akik egész éjjel dolgoznak azért, hogy a friss vásárhelyi sajtótermék annak rendje és módja szerint megjelenhessen. Gondoljon a for­ró ólomsorok szedőin kívül a többtíz kilós oldalt tördelő asz­­szonyra is, a levonatok első olvasójára, a korrektorra, a gép­mesterekre, az ívet kétrét haj­­togatókra ..., fel sem sorolhatunk mindenkit, akiknek munkája nyomán válik az újságíró betűje ólomsúlyú komolyságúvá. — péter — 2 - VÁSÁRHELY éS VIDÉKE Útlevelet a városházáról 1992. január 1-jétől új útleve­leket állítanak rendszerbe. A megújult okmányok már régi — új címerünk és a köztársaság államforma megjelölés­e szere­pel. Fontos változás, hogy ezentúl nem a rendőrséghez kell fordulnia annak, aki útlevelet szeretne kérni, hanem az állandó vagy ideiglenes lakóhelye szerint jegy­zőhöz. A nyomtatványhoz mellé­kelni kell két 35X45 mm-es fény­képet, mely lehet színes vagy fekete-fehér, és 1000 forintos ille­tékbélyeget. Aki 1988. január 1-je utáni útlevéllel rendelkezik az ajánlott levélben is intézheti az okmány cseréjét. A régi útleve­let, a kitöltött adatlapot és az illetékbélyeget a BM Adatfeldol­gozó Hivatalának kell elküldeni. (1903 Budapest, Pf.: 314­17). A személyesen intézett csere esetén természetesen a jegyzőhöz kell fordulni. Ha valaki soron kívül szeretne útiokmányhoz jutni, annak a BM Adatfeldolgozó Hivatalához vagy a köztársasági megbízotthoz kell fordulnia. Csak a sport segít?... Az elmúlt évben is nagy sikerrel rendezték meg Budapesten a Futapest utcai futóversenyt. Elha­tároztam: én is elkocogok ott a füstös levegőben a többi amatőr sportolóval együtt. Ha már ott voltam, be­szélgettem is egy kicsit az emberekkel. Egy negyve­nes, őszes hajú úriember akadt éppen az utamba. Megkérdeztem tőle, hogy vajon miért kocog itt ma velünk. A válasza meg­döbbentő volt. „Munka­­nélküli vagyok,, és mára csak a sport maradt ne­kem. Elvált tőlem a fele­ségem, gyermekeimmel sem tartok kapcsolatot. A volt barátok is elmara­doznak mellőlem. Amíg mérnökként dolgoztam, s pénzem is volt, másként szemlélték viszonyunkat. De, hogy a kérdésre vá­laszoljak, minden ilyen sporteseményt kihaszná­lok, hogy egy kicsit ki­kapcsolódjak. Ott voltam a Balaton átúszásánál is. Le­futottam Szegeden a Béke és Barátság maratoni. A sport talán segít”. Ehhez nem lehet mit hozzátenni. A rokonszenves úriember sorsa mindannyi­unk előtt intő példa lehet. Ne hagyjuk cserben bará­tainkat, mégha éppen mun­kanélküliek, az élettől már távol álló emberek. Mert mi is könnyen az utcára kerül­hetünk. És akkor majd nekünk is csak a sport segíthet? ... — P — Filmjegyzet A cím talán ismerős, John Lennon egyik nagysikerű szóló­albumának címadó dala. A film készítői arra vállalkoztak, hogy bepillantást adjanak egy nagy sztár életébe. Természetesen a teljesség igénye nem vezérelhet­te őket, hiszen akkor egy foly­tatásos sorozatot kellett volna készíteniük. A megható történet­ből megtudhatjuk, hogyan kez­dődött Lennon zenei pályafutá­sa, illetve választ kapunk arra is, hogy miért viselt szemüve­get mindig. A történet igazán izgalmas és lebilincselő része a Beatles-korszakot felelevenítő rész. Rengeteg „Beatles nótá­val”, koncertfelvétellel, és ben­sőséges vallomásokkal a 70-es évek sikerzenekaráról. Kiderül, hogy nemcsak a politika szólt bele a gombafrizurások életébe, hanem egyfajta fásultság is köz­rejátszott a szétválásban. Az utolsó koncertjüket — ők akkor még nem is sejtették, hogy az lesz az — a stúdió toronyépüle­tének tetejéről adták. Megunták Imagine Az új év mindig hoz változást életünkben. Nem kivétel ez alól a Vásár­hely és Vidéke sem. Egyik új vállalkozásunk lesz ez a rovat, melyben mozi-, video- és tévéfilmekről próbálunk keresztmetsze­tet adni. Amolyan kedv­csinálóként, egy kicsit kri­tikai hangvétellel. Hogy a film tetszik-e, vagy sem, azt úgyis Önök döntik el, a benti hangulatot, a kínos mun­kát, s kimentek egy kis örömze­nét játszani. A tömeg persze megbénította egy kis időre a „Street” forgalmát, és Lenonnek igazán így érezték jól magukat. Megtudhatjuk azt is, hogy miért szakították félbe ázsiai turnéju­kat. Ők élvezni szerették volna azt, amit csinálnak, de a tömeg nem rájuk volt kiváncsi. Egész egyszerűen túlüvöltötték a zene­kart. A szakítás után Lennon egy darabig hallani sem akart a ze­néről. Már öt éve lógott érin­tetlenül a gitárja a falon, mikor újra dolgozni kezdett, s el is ké­szítette szólóalbumát. A film nemcsak a zenei pá­lyafutást mutatja be. Megszólal első felesége is. Az elhagyott asszony még most is könnybe lábadó szemmel emlékezik visz­­sza kettőjük történetére. Az „új ideál”, Yoko Ono is szerepel a szalagon. Láthatunk egy intim jelenetet is kettőjük életéből. Lennon fia is beszél a papáról a film végén, de már múlt idő­ben. Egy kegyetlen, barbár ugyanis néhány éve egy pisztollyal kiol­totta a legendává vált sztár éle­tét. A kitűnően megrendezett film — az élet volt a fő producer — kitűnő kikapcsolódást nyújthat minden korosztály számára. — péter — T ' I F ■ ■■ NI II I Társasházi oromok Jártamban-kertemben, no meg kényszerűségből — én is ott la­kom — sűrűn részesülök mind­azon élményben, amit ez az együttélési forma nyújt. Unat­kozni sosem lehet, nem is élet­formám, szóval csupa vidámság az egész. A valós mozaikdarab­kákból megpróbálok felvillanta­ni párat egy képzeletbeli társas­ház életéből. Az élet általában félöt tájban indul. A bombabiztos vastagsági falak jóvoltából derűs mosollyal lehet következtetni, hogy a szomszéd nem aludt el. Az erős dohányosok minden reggeli kel­léktárát felvonultatja. Köhögés, krákogás, köpködés — koncert napi három doboz Symphoniára. Az idő előrehaladtát az egyre sűrűsödő mellékhelyiségi zörejek jelzik. Hattagú családban a lép­csőzetes ébresztés célszerű. Pe­dáns Viola, az emeletről, az éj­szakai kísértet lábnyomától még sebtiben megszabadítja a szőnye­get. A lépcsőházba rázza a pisz­kot, a többit elintézi a gravitá­ció. Gyerkőcök indulnak boltba, nem éppen gazella léptekkel, kif­liért, tejért porszemektől, s szü­lői tekintettel kísérve. Az utcá­ról hallatszó köszörülő hang, egyik lakótárs csúcstechnológiá­val karbantartott autójából hal­latszik. A reccsenés a vontatókö­tél szakadását jelzi. A káromko­dás ...? Bővéry Ella, a gyere­kek szerint Rút Ella, a harma­dikról, most ér haza, valamelyik ideiglenes éjszakai szálláshelyé­ről. Nyolc órára elcsendesül min­den. Aki akar s teheti, elmegy dolgozni, tanulni. A gyesen lé­vők világa kezdődik most. Lép­csőfordulóban, bejáratnál, jó időben a ház előtti kispadon, kezdődik a suttogó terefere. Lát­tad, hallottad? Ki, kivel-mivel, hol s mikor? A kötésminta si­ma­ fordítottjánál tartanak, ami­kor az újságos, postás érkezése ebédfőzési kötelezettséget juttat eszükbe. Később kanál­, késesö­­römpölés, nem francia parfüm illat... Délután, este hazatérnek a legények, ki így, ki úgy. Pe­­tyus leginkább amúgy. Elveszett a kulcslyuk, ajtó előtt vackol őkelme. Fűtik a folyosót, takaró sem kell. Kár, hogy időnként nem csak levegő böffen, így ke­rül a lépcsőházi magyar iroda­lom tetejére svédasztal. A közös helyiségekben ki ta­karít, s ki nem? Vastagabb arc­­bőrűek leginkább nem, gyengéb­beket tábla emlékezteti. Forga­lomirányító nincs, egyik héten tiszta, a másik héten koszos az előtér. Az esti zaj közös, csak a tévé­program megválasztása szerint különbözők. 22 óra után minden elcsendesedik. Szinte vihar előtti csend honol. Ki is tör, no nem a vihar — hanem a legfelsőn laksz —, csak a felettünk lakók ágyrugóinak ütemes nyikorgása. Pár perc múlva elhal, lehet megolajozták. Kezdődhet az új nap új örömökkel. Cserép vagy lapostetős, öt vagy tízemeletes, mindegy. .. Sajnos a mai, la­kással nem rendelkező fiatalok számára még ez sem tűnik elér­hetőnek. Ferencz István Életkép a Azzal a vásárhelyi közintéz­ménnyel átellenben, amely arról nevezetes — hogy évtizedeken át illusztrálta az épület homlokzati képe a legsűrűbben használatos postabélyeget (a 60 fillérest? az egyforintosat?) —, nos, ezzel az intéménnyel szemben van egy másik, lényegesen kisebb, ke­vésbé fennkölt, de nem kevésbé látogatott. Vagyis a bor-bár kármentő kutricával és egy sor villódzó játékautomatával. Kapni viszont forralt bort. Így kortyol­­gatás közben elnézegethetem, amint az ivó törzsközönsége megszállott dühvel etetgeti fém­pénzekkel az automatákat, de azok csak vissza vigyorognak szí­nes fényszemeikkel, anélkül, hogy egy krajcárt is visszaad­nának ... Így megy ez, bizonyára nap­keltétől jóval napnyugtán túl, bor­ bárban Szorongatja kezében a néni a háromdecis bögre forralt bort, s ami az öltözékét illeti, arra a tinik azt mondanák, hogy „kis­sé szakadt”, bizony, elhanyagolt állapotban van szegényke, s ma­gam leginkább a kinti csatakos hótól teljesen átázott vászonci­pőjét veszem szemügyre. Ezért topog a szerencsétlen. Dehát a forralt bor felmelegíti... Sok mindenre jó ez az ital. Szinte várom, hogy hozzáfog­jon a kortyolgatáshoz. De csak a visszajáró pénzt gyűrögeti a mackóruhája mögé, s nézi elbű­­völten a villogó játékautomatá­kat. Az automaták meg vissza­néznek rá , ravaszul és hun­cutul. Vásárhelyi életkép, 1991 de­cemberének végén. H. D. Az örök Négy esztendeje, 1987. január 1-jén hunyt el József Attila ma­kói múzsája, a vásárhelyi szüle­tésű Espersit Mária. A „Caca" játékos becenevet, mely iroda­lomtörténeti adalékká vált édes­apjától kapta, 1923-ban. Makón ismerkedett meg József Attilá­val, akiben rövid, reménytelen szerelem ébredt pártfogója le­ánya iránt. Caca alakját nem­csak József Attila örökítette meg több versében (Leányszép­ség dicsérete, Útrahívás stb.), múzsa Juhász Gyula is beleszőtte két művébe (Hangzatka, Csendélet). Portréját Rudnay Gyula két ta­nítványa is megfestette: Vén Emil és Istókovics Zoltán. Há­zasságkötése után Makón élt fér­jével Árva Józsi és sebész főor­vossal. Emlékeit sajnos nem ír­ta meg, de szívesen beszélt ró­luk, gyakran vett részt rendha­gyó irodalomórákon, irodalmi esteken. (Forrás: Jeles vásárhe­lyiek, Kőszegfalvi Ferenc.)

Next