Vásárhely és Vidéke, 1992. szeptember (2. évfolyam, 457-482. szám)

1992-09-01 / 457. szám

Ki az igazi magyar? Megkésett levél a mártélyi találkozó jegyében Az alábbi megkésett levelet dr. Harmatta János nyelvész­­professzor, a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott el­nöke írta az elszármazott vásárhelyiek szombaton lezajlott or­szágos találkozója alkalmából, a szervezőbizottság tagja, la­punk főszerkesztője címére. De miként annyiszor előfordul, most is késett a posta, tegnap vettük kézhez a levelet, ám tar­talma, mondandója indokolttá teszi, hogy a vásárhelyiek meg­ismerjék részleteiben az írást. Kedves Győző! Meghíváso­dat a mártélyi találkozóra örömmel és szomorúsággal fogadtam. Örömmel, mert Mártélyhoz, mint Vásárhely­hez tartozó helyhez gyermek­koromnak soha el nem felejt­hető szép emlékei­­ fűződnek. Ott, a mártélyi holt Tiszán tanultam meg tíz évesen evezni, horgászni, ott ismer­tem meg először a Tisza nö­vény és állatvilágát, s ké­sőbb Mártélyról kiindulva barangoltam be a Tiszának, a Kurca torkolatától Ludvárig terjedő szakaszát. És szomo­rúsággal, mert sajnos nem tudok részt venni rajta: egy operáció miatt két hétre be kell feküdnöm a kórházba. Egyébként azért is sajnálom e találkozó elmulasztását, mert alkalmat adott volna arra, hogy személyesen meg­ismerjem Vásárhelynek álta­lad is képviselt, nálam vala­mivel fiatalabb kiváló értel­miségi nemzedékét, amely­nek tagjairól oly sokat hal­lottam, de akikkel Pestre ke­rülésem miatt már nem volt kapcsolatom. Mindazonáltal nagyon örü­lök e találkozónak. A magyar közvéleményben egyáltalán nem ismert, hogy Vásárhely és a Bethlen Gábor Gimná­zium a XIX. és a XX. szá­zadban mennyi értéket adott a magyar kulturális és tudo­mányos életnek. Ennek oka részben az, hogy a város nem tudott kellő intellektuális és intézményi hátteret biztosíta­ni a tehetségek kibontakozá­sához, s így azok szükség­szerűen a nagyobb közpon­tokba telepedtek át. Most, Rapcsák polgármester úrnak ez a kezdeményezése a vásár-­s helyi azonosságtudat ápolásá­val sokat segített a város ki­váló fiainak megtartásában. Még nem is olyan régen az a szofisztikus okoskodás ural­kodott, amely szerint az em­ber elsősorban ember, csak másodsorban magyar, s csak tizedsorban egy város vagy falu polgára. Ma már vilá­gos, hogy tudatunkat elsősor­ban a kisebb közösségekhez való tartozás, az azzal való azonosulás határozza meg. Nem lehet valaki igazi ma­gyar, ha nem tagja egy ki­sebb magyar közösségnek, a mi esetünkben Vásárhelynek. Svájcban a választójogot is mindenki csak ott gyakorol­hatja, ahol született, válasz­tásokkor tehát haza kell utaznia, hogy szavazhasson. Így térjünk mi is mindig vissza Vásárhelyre, ha nem is azért, hogy szavazzunk, hanem hogy vásárhelyiek maradjunk, s így jó magya­rok és igazán emberek le­hessünk. Szeretettel köszöntöm a mártélyi összejövetel résztve­vőit és őszintén remélem,­ hogy ezek a találkozók rend­­­­szeressé fognak válni. Meleg üdvözlettel: János. Családi események Született: Demeter Sándor és Bán Gabriella Gyöngyikének (Hódzó u. 4.) Viktória: El-Shami Samir és Csorba Felíciának (Dáni u. 50.) Nidal Ádám; Ola­jos Dezső és Fazekas Krisztiná­nak (Zrínyi u. 12—14.) Anita Barbara; Pető Péter Zsolt és Radvánszki Mónikának (Damja­nich u. 83.) Martin; Borbíró Zsolt és Kádái Évának (Óföl­deák, Micsurin u. 5.) Cintia; Ferkovics Menyhért és Halász Rózsának (Lévai u. 122.) Jenni­fer; Károlyi Gyula és Molnár Erikának (Oldalkosár u. 3.) Ni­kolett; Tatár Tibor Ernő és Bá­rány Ilonának (Bajcsy­ Zs. u. 39.) Brigitta; Bacska Pál és Szabó Máriának (Visszhang u. 4.) And­rás; Nagy János Ferenc és Ur­­bán Violettának (Eszeperantó u. 3.) Cecília; Szilágyi Ferenc és Babos Ildikónak (Bezerédi u. 11.) Ferenc; Bokor Csaba és Fá­tyol Zsuzsanna Reginának (Nagy I. u. 21.) Csanád; Puskás Má­tyás és Szántó Anikónak (Mind­­szent, Deák F. u. 9.) Henriette; Bognár István és Laczkó Gab­riellának (S­zékkutas, Németh L. u. 51.) István Richárd; Dobosy László Károly és Hegedűs Ildi­kónak (Koszta J. u. 4.) Ildikó Mariann; Takács István és Mór Irénnek (Mindszent, Tanya 446.) Mónika Irén; Dem­ Zsolt Má­tyás és Paragi Tímeának (Má­ria Valéria u. 11—13.) Zsolt utónevű gyermeke. Házasságot kötött: Boros Jó­zsef (Medgyessy u. 5.) és Vörös Magdolna (Mikszáth K. u. 7 .); Matók Endre Ferenc (Damja­nich u. 155.) és Halasi Anikó (L­őrinc pap u. 8.); Csanki Gyu­la Imre (Révai u. 16.) és Szűcs Ildikó Margit (Zivatar u. Gémes Mihály (Dohány u. 2.) és Bozó Angéla Zita (Lévai u. 39.); Gajda Lajos (Szoboszlai u. 14.) és Simák Mónika (Jókai u. 24.). Meghalt: Muzsik Józsefné Mi­hály Julianna Anna (Kisfaludy u. 87.); Bodrogi Jánosné Takács Terézia (Almási u. 9.); Szűcs Jánosné Veres Katalin (Serház tér 6.); dr. Visegrádi Gyuláné dr. Vásárhelyi Aranka (Bercsé­nyi u. 30.); Pap Pál (S­erház tér 11.); Lőrincz Péter Pálné Kovács Irén (Móra F. u. 9.); Vörös András (Tanya 1314.); Bozó Jó­zsef (Mindszent, Somogyi B. u. 2.); Pikali József (Makai u. 34.); Gombos Sándor (Kistópart u. 100.); dr. Farkas Ferencné Czu­­kor Margit (Szabadság tér 80.); Kis Mihály (Mártély, Táncsics u. 8.); Smid János (Klauzál u. 100.); Kandó Imre (Nagy A. .I. u. 56.); Rácz Márton Géza (Nagy I. u. 25.); Presztóczky Já­­nosné Balog Rozália (Rákóczi u. 108.); Cs­igó István (Szántó K. J. u. 102.); Lógó-Lázár Sán­dor­ (Szent István u. 4.); Pável Imréné Molnár Zsuzsanna (Árok u. 11.); Vas István (Mártély, Táncsics u. 3.); Komjáti Sándor (Tanya 24.); Török Sándor (Dá­ni u. 81.); Takó Lajos (Tanya 2501.). 2 VÁSÁRHELY ÉS VI­DÉKE Mindszenten Angol nyelvű rektor oktatja az angolt Mindszenten a tanévet 560 ta­nulóval kezdik, ami 24 tanuló­­csoportot képez. Indítanak még két 26 fős kisegítő osztályt is. A Központi Általános Iskola igazgatónője, Demeter Lajosné úgy értékeli a helyzetet, a csök­kenő diáklétszám optimálisabb nagyságú osztályok létrehozására adott alkalmat. — Így nyílik lehetőségünk a személyre szóló feladatok — nyilatkozta lapunknak, — és a differenciált képességfejlesztés jobb megvalósítására. — Iskolánkat az a szerencse érte — dicsekedte el —, hogy az angol nyelvet a most kezdődő iskolaévben angliai tanárnő ok­tatja. Mi rendszeresen és ahová csak lehet pályázatokat nyúj­tunk be. E tanári álláshoz is így, sok-sok pályázó között jutot­tunk. A tanárnő pénteken érke­zik a nagyközségbe. Egyelőre egyéves szerződést kötünk vele, de szeretnénk tovább itt tartani. E személyi feltétellel az angol nyelv a harmadik osztály végéig történő játékos oktatása, a ne­gyedik osztálytól második idegen nyelvként való oktatása válik lehetővé. H. J. Gy. Hi lesz veled Szabadság tér? (Folytatás az 1. oldalról) Felmerült a kérdés, miként lehetséges, hogy a jelenlegi üze­meltető — akinek üzemeltetési jogára való szerződését szeptem­ber 1-jei hatállyal mondta fel a város — a számára bérbe nem adott, járművek részére fenn­tartott területen árusítóktól is beszedte a bérleti díjat, s tette ezt rendszeresen . .. Az ülés további részében be­számolót tartott a műszaki iro­da képviselője az iroda tevé­kenységéről. Ezután környezet­­védelemmel kapcsolatos tervek kerültek a bizottság elé,, az er­re vonatkozó elképzelések vég­rehajtásának állásával ismer­kedhettek meg az illetékesek. A bizottság kidolgozta még a köz­területek használatára vonatko­zó rendelet módosítását. Ez utóbbi a vendéglátóhelyek elő­­kertjére, valamint az utcán hu­zamosan tárolt üzemképtelen járművek elszállítására vonatko­zik. —­k. — Beválik, majd eltűnik kereskedő diktál...?­­ Örömtől és optimizmustól su­gárzó írást olvastam az egyik lapban arról, hogy a harminc évvel ezelőtti néhány literről immár 65—68 literre növekedett honpolgáraink egy főre jutó évi szénsavas üdítőital-fogyasztása. Hazánkban napjainkban több mint huszonöt gyártó, több mint százféle buborékos üdítőt gyárt. Ez tényleg szép eredmény. Sejteti, hogy nem álltunk meg egy ponton, sejteti, hogy a ho­ni fogyasztók is kedvelik a szé­les választékot, a változatos íze­ket. Az elemzés nem tér ki azon­ban azokra az üdítőkre, ame­lyek sikeres bemutatkozás és kedvező fogadtatás után nyom­talanul eltűntek. Drágán kapott külföldi licencek és kitartó ha­zai kutatások eredményeit ad­­juk­ át érthetetlen módon a fele­désnek. Itt van például a Traubisoda. Egészséges ital, diszkrét íztar­talommal­­ és bottal üthetjük a nyomát. Az egykor felkapott Márka-üdítőcsalád is már csak ritkán int felénk. Helyettük — bár ez ízlés dolga — kevésbé íz­letes szőlőitalok kelletik magu­kat a rekeszekben. Ilyen kámfor­termékek esetében olykor úgy érzem, hogy inkább mímeljük a nyugati módszereket, ahelyett, hogy művelnénk őket. Mert ott, „odaát", vannak állandó értékek is. A Coca Cola például az 1886- os feltalálása óta makacsul tart­ja magát. A mi italaink viszont — még ha beválnak is, — el­tűnnek. Nem csak az italok — az üdí­tők mellett egyebek között a hűsítő sörök, — hanem az élel­miszerek is­­gazdag példatárat adnak arra, hogy közönségsiker esetén is kivonunk valamit a forgalomból. Tapasztalható volt már ez néhány kenyérféleség, kolbász- és szalámifajta, vala­mint gyümölcs esetében is. De ne csak a hasunkra gon­doljunk. Ruhaboltokban — nem csak az államiakban, hanem a butikokban is! — eleget bosz­­szankodhatunk, évek és évtize­dek óta. Amikor a csőnadrág volt divatban, hiába kerestünk „normális” nadrágot. Értetlen­kedve néztek ránk a boltokban „dehát most ez a divat!”. Ami­kor az embernek kedve szoty­­tyant a csőnadrágban járásra, akkor pedig azt kaptuk — áru helyett, — hogy már nincs di­vatban ! A magyar vevő idomítható. A kereskedelmi életben ugyanúgy felismerték, mint a politikában, hogy sok minden szoktatás kér­dése. Sokszor lehetünk szem- és fültanúi annak, hogy megszok­tuk: amit kapunk, azt kell sze­retni. Vannak persze renitensek, akik nem szokják meg, hogy nem dönthetnek. Hogy nem le­hetnek szuverének. Az ő nevük­ben tesszük fel a­­kérdést: ki dönt arról — helyettünk, — hogy mi kell nekünk? A keres­kedő? Erre utal az, hogy sok gyártó azt válaszolja: azt csinál, amit rendelnek tőle. Vagy mégis a gyártó lenne a ludas? Ezt per­sze döntsék el ők, egymás közt. A vevő nem marakodni akar, ha bemegy a boltba, hanem vá­sárolni. Ezért csak egy kérdést a végére: mikor lesz már az, hogy a vásárló nem kényszer­­megoldásokra fordítja a pénzét, hanem a szándékai szerinti áru­ra leöltheti? Ko­la T­ v­rm Szeptemberben alapkő-letétel Szociális piros pontok Vásárhelynek (Folytatás az 1. oldalról.A­dóm, ő nemcsak megoldásokat tud ajánlani, hanem elő is tudja segíteni azokat. Nem kibic mód­jára, akinek semmi sem drága, hanem maga is vállal rizikót. Ebben az esetben persze nyil­vánvalóan tudta, hogy ez a megállapodás nem lesz előny­telen Vásárhely számára, ám a mi szemszögünkből nézve sem az. Az előnyök kölcsönösek. — Még egy kérdés vége­zetül. Az intézmény megépü­lése után, a vásárhelyi tulaj­donú épület hasznosítása so­rán adódó lehetőségek, gon­dolok itt — hosszú távra te­kintve — a falusi turizmusra, nem okoz feszültséget majd? — Kérdésére hadd mond­jam el, hogy ilyen hosszú távra mért nem gondolunk. Elsőrendű kötelességünk a szociális gon­doskodás minél biztonságosabb kiterjesztése. Ez a feladatunk. Ha majd egyszer turizmusra is gondolhatunk, lehet, hogy Vá­sárhely jól jár a tulajdonával, de mi is megtaláljuk a számí­tásunkat: a turista csak nálunk költi el a pénzét... Marász Attila

Next