Vásárhely és Vidéke, 1993. március (3. évfolyam, 606-631. szám)

1993-03-01 / 606. szám

2 A vezető Nem igazi vezető az, aki fél. Aki az egyre közelgő csata napjától remeg. Fél, hogy egyedül marad. Vezérkara talán lesz, de serege nem. Az sem nyugtatja meg, hogy fél az ellnzéke, ellensége is, sőt azok egymástól is, nehogy bárme­lyikük túlságosan megerősödjön. Az igazi vezető az nem fél. Az igazi vezető nekimegy mindennek és min­denkinek, mintha az egész serege ott állna mögötte. Nem vonul vi­ssza akkor sem ha veszít. Csak megy tovább előre, akár a falnak is. Az ilyen magabiztosság már fél győzelem. Senkinek sem szabad ész­­revennie, hogy mindeközben na­gyon is fél. Fél a kudarctól, a bukástól, de legfőképp a könnytől. A kritikától nem. Az­ kihívás szá­ntára . Ellenségkép nélkül nem is létezik. Ha nincs ellenség, nincs feladat. Kell a közönség, kell a látványos szituáció, ahol megcsil­logtathatja szellemi és tárgyi fölé­nyét. 4. sem baj, ha van egy-két füttyszó. Kell a drámai szituáció­hoz. A közöny az elviselhetetlen. Ezért próbál mindannyiszor drá­mát csinálni, és ennek érdekében mozgtja ügyesen a félelemtől ag­resszív statisztériáját. A Nagy Közéleti Színpadon azon­ban megjelennek már a következő felvonás szereplői, és jelenlétük­kel nagy felfordulást okoznak. Igye­keznek őket a háttérbe szorítani az első felvonás még ágáló szereplői és egyre hangosabban deklamál­nak és még bűbájosabban mutatják magukat, hogy csak rá, csak rájuk figyeljen a közönség. M­ég színé­szeiket is lecserélik, hogy hatáso­sabb legyen a felvonásvég. Hogy a második felvonást is ők játszhassák el. Pokoli a küzdelem. És már két rendező is dirigál. Igazi vezetők. Csak kérdés, hogy sikerül-e nekik a történetből kihúzni a magyar úto­­nállók nagyjelenetét.­­ Majd kide­rül. A közönségen múlik az egész- Persze azért nem árt egy-két tapsb­rigádot szervezni. (klaniczy) “Ez az ország a mi országunk, itt már a mi kezünk épít” Szombati számunkban csak rövid összefoglalót tudtunk adni a VII. Országos Gazdaköri Tanácskozásról, hiszen az lapzártakor még javában tartott. Az országban fellelhető gazdakörök mintegy háromnegyede képviseltette magát. Azonkívül szép számban jöttek el a környékbeli és a helyi gazdák is, így a Petőfi Művelődési Központ színházterme szúfolásig megtelt. A konferencia két, a magyar mezőgazdaság átalakulásával kapcsola­tos, igen lényeges kérdéssel foglalko­zott. Az egyik, a vidéki bankok megala­pítása, a falusi gazdabank-hálózat kié­pítése, a másik a szaktanácsadói hálózat megszervezése és kiépítése - különös tekintettel a most induló mezőgazdasági magánvállalkozásokra, családi birtokok­ra. A rövid köszöntők és a megnyitó után Botos Katalin az Állami Bankfelügyelet elnöke kapott szót. Mondandóját Ady idézettel kezdte: “Ez az ország a mi országunk, itt már a mi kezünk épít”. Erre a mai parafrázis: “tomboltatok, romboltatok, éppen elég volt 40 évig”. Negyven év alatt sikerült lerombolni, ami annak előtte volt. Mert hiszen ko­rábban kiválóan működő hitelszövetke­zetek, hangyaszövetkezetek működtek ebben az országban, amelyek valódi szö­vetkezeti érdekeken nyugvó erőfeszíté­seknek adtak keretet. Sajnos ez csak volt, most nincs. A mi, és az önök, a gazdatársadalom feladata, hogy ez újból legyen, hogy ezt újból felzítsük - mond­ta az előadó. Hogyan tudjuk ezt megvalósítani, mit is kell tennü­nk? - tette fel a kérdést. A válasz egyszerű: meg kell találni azt a már működő, létező szervezetet, ame­lyet a megfelelő átalakítással erre alkal­massá tudunk tenni. Erre kínálkozik, és igencsak alkalmas lehet a takarékszö­­vetkzeti mozgalom. A takarékszövetke­zetek a vidéki gazdabankok alapjai le­hetnek. Végre a kormány is belátta en­nek szükségességét, és a megvalósítást jelentős pénzösszeggel támogatja - de még mindig nem eléggel. Ezek a l­tre­­jövő új bankok ki fogják alakítani saját önszabályozó rendszerüket, a későbbi­ekben a befeketetők részesei és tulajdo­nosai lesznek a banknak. Ilyenformán az egyes láncszemekből egy egész háló­zat jön létre. A részegységek tőkéjük egy részének összeadásával létrehoznak egy úgynevezett ernyőbankot, ami szin­tén az övék, de ha valamelyik láncszem bajba kerül (csőd), segítséget nyújt. Ehhez az átalakításhoz pedig azonnal hozzá kell kezdeni, mert már így is késésben vagyunk - hallottuk Botos Ka­talintól. Ezután Gergely Sándor, az Országos Takarékszövetkezetek Szövetségének elnöke két millió takarékszövetkezeti tag, 257 takarékszövetkezet nevében kö­szöntötte az országos naggyűlést. Rög­tön gróf Károlyi Sándort idézte, mely szerint a szélsőségesen haszonelvű ka­pitalizmus és a haszonra képtelen szoci­alizmus között van egy működő modell. Ez pedig a szövetkezet. Előadásában az előtte szóló Botos Ka­talin gondolatait folytatta. Napjainkban sorsforulót élünk át, és jó esélyünk van arra - hiszen rajtunk múlik -, hogy ne ismétlődjék meg a magyar átok, misze­rint mindig, minden számlát a vidék, a magyar paraszt fizet meg. Tehát nemet kell mondani arra ami hisztéria, tetthi­ány, de igent kell modani minden meg­fontolt cselekedetre, a föld, az állatok szeretetére, mert enélkül nincs gazda, nincs paraszti munka. A takarékszövetkezetek készen áll­nak az átalakulásra pár hónapon belül, valóban a vidék, a falu bankjai legye­nek. Örömmel veszik a kormány dönté­sét a tőkein­jekcióról, de járható útnak mindenképpen azt tartanák, hogy a pénzt a takarékszövetkezetek kapják meg. Ne kezeljék azt elkülönítve. A résztvevők igen nagy lelkesedéssel fogadták a vidéki bankhálózat megala­kításának bejelentését, ám annak már kevésbé örültek, hogy erre még pár hó­napot kell várni. A takarékszövetkezetek is a moderni­záció kezdetén vannak, egy éve azt a jövőt fürkészik, amit a kétmillió tag érdekében kívánnak sikeresen megol­dani. Összefogást kell elérni nemcsak a szövetkezeten belül, hanem a szövetke­zetek között is, és meg kell keresni mindazok kezét akik kinyújtják feléjük. A föld, a tőke, a kereskedelem és a tudás együtt lehet az az erő, amely a mi szekerünket kihúzza a csávából. Előadását egy bibliai üzenettel fejez­te be Gergely Sándor: “Aki vetőmagját sírba emel­ve megy tova, ingadozással lő elő, kévéket növeszt”. (Holnapi szá­munkban Roskó György és Bethlen Ist­ván felszólalását idézzük fel­. Héjjá J. Gyula VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Okos Kata ez a Botos Kata Látsz­ólagos, párnás nyugalma csak addig tart, míg alkalma nem nyílik megmagyarázni valamit. At­tól kezdve sistereg a levegő körülöt­te és nagyon jól teszi a kérdezője­­hallgatója, ha kinyitja a füleit és a professzor asszonyra koncentrál, mert ha nem, a negyedik mondatá­tól elveszti a fonalat és riportalanya csiszolt gondolataiból csak apró részletek kapaszkodnak meg ben­ne. Botos minden tud. Mindent, ami a pénzről szól, mindent, amit a pénz csinálhat. Bejárta a világot. A nagy nemzetközi pénzintézetekben tárgyalt, nemzetközi konferenciákon adott elő, vett részt világgazdasági problémák megoldásának előkészítésében. Nyel­vi nehézségei nincsenek. Angolul olyan jól beszél, mint magyarul. Ma sem állta meg, hogy egy-egy angol kifejezést el ne mondjon. Már két televíziós interjún is túl van, látható­lag indulna már. De amikor meghal­lotta, a vásárhelyi napilap munkatársa vagyok, kaptam két percet. Bíztam benne, hogy még a vérében van a parlamenti szokás, és a két perc az több lesz. Tizennégy lett. - Elnök asszony! Ön minden ál­szemérem nélkül habzsolja a nyi­­latkozási lehetőséget. Minden alkal­mat megragad, hogy érthetővé tegye a­, álláspontját. Ugyanakkor mintha az utóbbi időben nem lenne ideje a sajtóra. Összefügg ez valahogy a po­litikával? - Nézze! Én két dolgot nem keverek össze. Az egyetem befejezése óta részt veszek a pénzvilág munkájában. Pro­fesszora lettem. Mindent elolvastam és megtapasztaltam, amit erről a témáról leírtak vagy megtudható. Szeretem, ha az előadásaim alatt a hallgatók szemé­ben felfedezem a “megértettem” fé­nyét. Ugyanakkor lelkes támogatója let­tem az­ MDT eszmeiségnek és nem tar­tottam rendkívülinek, hogy a választá­sok idején, éjjelente plakátokat ragasz­tottunk. Később a munkám egyre in­kább a szakterületemről szólt. Változ­tak a politikai körülmények. Jött a Ku­­pa. - Ön szerint... .- Nem nyilatkozom Kupa úrról... -... a Kupa program kevésbé vette figyelembe az agrárágazat igényeit? Ezért említette az előadásában, hogy ebből a szempontból nagyon lassan halad a mezőgazdaság egész pénz­ügyi rekonstrukciója? - Maradjunk annyiban - folytatta to­vábbra is közvetlen hangnemben a volt államtitkár -, hogy lassan haladt. De most már el kell kezdeni. El kell kezde­ni és csinálni! - Ez lenne a Gazdabank vagy a Vidék bankja hálózat? - Igen. Ausztriában egy ilyen bank­hálózatnak csodálatos példáit találtam kis falvakban is. Itt azonban szemlélet­­változásra is szükség lenne. Ott már belátták, hogy - bár nagyon ritka eset­ben -, szükség esetén még a bankot is támogatni kell, és megemeli a betétjét. Nálunk még egyenlőre az van, ha a takarék az 500 forint mellé még kér Mari nénitől 500-at, hogy segíthessen akár egy másik szövetkezeti tagon, a Mari néni inkább a betett ötszázat is veszni hagyja, minthogy hozzájáruljon a tőkeemeléshez. - Ha megdöglött a tehenem, akkor inkább a szomszédé is pusztuljon... - Pontosan. Na, ezen kell változtatni. - Ékes jelei látszanak annak a fo­lyamatnak, hogy mind az MDF,mind a kormányzat kitüntető érdeklődést mutat a Vásárhelyi Régió iránt.­­ Érthető. Ez egy hatalmas agárkör­zet. Társadalmilag, de településszerke­­zetileg is, itt egy egységes mező­gaz­­dasági régió található. Nagyon alkal­mas arra, hogy kinevelődjék az agrá­rértelmiség, a mezőgazdasági vállal­kozó réteg. Képzelje csak el, 70 ezer kis és középvállalkozói igényt kell ki­elégíteni ennek a pénzügyi hálózatnak. - Hogyan illeszkedik ide a Progress alapítvány és a Mezőbank? Verseny­társai vagy kiegészítői lesznek egy­másnak? - Kiegészítői. A Phare-programhoz kapcsolódó kisvál­lalkozókat segítő ala­pítvány a felkészítésben, a “kiokosí­­tásban” kap óriási szerepet. Ahogy a miniszter úr is mondta, a gondolkodva gazdálkodni szemlélet megerősítését szolgálja. Most képzelje el, hogy mi­lyen különbség van egy francia vagy angol gyerek és a mi gyerekeink kö­zött, ha elmondom, hogy ott már kö­zépiskolai szinten tanítanak közgazda­ságtant. De a gyerekjátékok is a gazdál­kodás, a kereskedelem alapelemeivel ismerteti meg játékosan a kicsiket. Ad­­res­­számos-kalkulál-dönt. A gyerek. A mi fiatal parasztságunk ettől el volt tiltva. - A támogatás tehát egyre kevésbé konkrét. - Régi ,vicc, de ide illik. Amikor a japánok megismerkedtek a magyar gaz­­dasággal elszernyedtek. Uraim - mond­ták - önök azt várják, hogy készen kapják a halat. Mi nem adunk önöknek halat, de adunk egy jó erős és alkalmas hálót. Azzal aztán annyi halat fognak ki, amennyire szükségük van. Magya­rul: tanuljunk halat fogni, azt feldol­gozni, aztán eladni. Ehhez külföldről a technikát megszerezhetjük, de dolgoz­ni nekünk kell megtanulni. Nos ez fo­lyik most. - Végezetül mit üzenne a Vásár­hely és Vidéke olvasóinak? - Sok szeretettel üdvözlöm mind­­annyiukat és remélem, mihamarabb él­vezhetik az új bankálózat összes előnye­it. De ne feledjék: Segíts magadon, az­ Isten is megsegít... Mórász Attila Gyanús gránátok Miskolcon Egy ember lelte halálát ebben a miskolc melletti lakástűzben, mely­hez pénteken reggel hívták ki a tűzol­tókat. Az áldozat feltehetően maga a gyújtogató, aki bosszúból akarta felégetni volt munkaadója házát. Nem kis riadalmat okozott, ami­kor a tűz eloltását követően a ház melléképületeinek átvizsgálásakor két tucat 120 miliméteres akna­vetőgránátot és három tüzérségi re­peszromboló lövedéket találtak. Természetesen a budapesti tűzsze­részeket azonnal riasztották, s csak megérkezésük után derült ki, hogy a lövedékek gyakorlógránátok, s nem veszélyesek. Utibeszámoló A Magyar-Izrali Baráti T­ársaság március 2-án, ked­den este 6 órakor összejöve­telt tart a Mikrotechnika ét­teremben (Cukor u. Tisz­tiklub). Film­vetítéses izrae­li utiélmény-beszámolóra kerül sor. Tajgaink és az érdeklődők megjelenését kérjük. Vitaest Vásárhelyen Kárpótlás, földrendezés, mezőgazdaság Tegnap este politikai vitestet és fóru­mot rendeztek Hódmezővásárhelyen a városháza díszetermében. A fidesz vá­sárhelyi csoportja meghívására váro­sunkba érkezett Glattfelder Béla, or­szággyűlési képviselő, a Fidesz agárpo­litikai szakvétője. Vitapartnere dr. Sza­bó Lajos Hódmezővásárhely Megyei Jo­­gú Város kisgazda országgyűlési képvi­selője volt. A megjelenteket Alácsi Aurél, váro­sunk fidszes önkormányzati képviselője üdvözölte, majd rögtön átadta a szót Glattfelder Bélának. A résztvevők kiszüntése után a fide­­szes országgyűlési képviselő először az írásban feltett kérdésekre válaszolt. Szenti András önkormányzati képvi­selő, a Kisgazdapárt helyi alapszerve­zetének alelnöke egy sor kérdésre várt választ: Miért nem szavazta meg a Fi­desz a Kárpótlási Törvényt? Miért késik a kárpótlás? Érez-e személyes lelkiis­­meretfurdalást emiatt? Miért kellett a törvénybe a licitet bevenni? Glattfelder Béla válaszában kifejtet­te: Ellenszvazatuknak két oka is van. Egyik: a kisgazdák a reprivatizációt tá­mogatták, illetve szerették volna. Ez viszont alkotmányjogi problémákat ve­tett fel. A másik pedig, ha a licit kima­radt volna a törvényből, akkor az egész törvény nem ért volna semmit. Ezt az MDF és a Fidesz­em fogadta el. Ezután elkeződött az alkudozás és a huzavona, az egyeztetésekkel sok idő telt el­.Ezt látva próbáltak korrigálni, és hallgatva a kisgazdákra megalkották az úgyneve­zett “gyorsító” IL-es törvényt. Semmi­képp nincs lelkiismeretfurdalása, hiszen - mint mondta - az ő családjának is jelentős mennyiségű kárpótlás jár, és azt javasolta a családnak, hogy földet vásá­roljanak, ne értékpapírokat. A vita és eszmecsere lapzártakor még javában tartott, erről holnapi lapszá­munkban részletesen beszámolunk.

Next