Vásárhely és Vidéke, 1993. március (3. évfolyam, 606-631. szám)
1993-03-01 / 606. szám
2 A vezető Nem igazi vezető az, aki fél. Aki az egyre közelgő csata napjától remeg. Fél, hogy egyedül marad. Vezérkara talán lesz, de serege nem. Az sem nyugtatja meg, hogy fél az ellnzéke, ellensége is, sőt azok egymástól is, nehogy bármelyikük túlságosan megerősödjön. Az igazi vezető az nem fél. Az igazi vezető nekimegy mindennek és mindenkinek, mintha az egész serege ott állna mögötte. Nem vonul vissza akkor sem ha veszít. Csak megy tovább előre, akár a falnak is. Az ilyen magabiztosság már fél győzelem. Senkinek sem szabad észrevennie, hogy mindeközben nagyon is fél. Fél a kudarctól, a bukástól, de legfőképp a könnytől. A kritikától nem. Az kihívás szántára . Ellenségkép nélkül nem is létezik. Ha nincs ellenség, nincs feladat. Kell a közönség, kell a látványos szituáció, ahol megcsillogtathatja szellemi és tárgyi fölényét. 4. sem baj, ha van egy-két füttyszó. Kell a drámai szituációhoz. A közöny az elviselhetetlen. Ezért próbál mindannyiszor drámát csinálni, és ennek érdekében mozgtja ügyesen a félelemtől agresszív statisztériáját. A Nagy Közéleti Színpadon azonban megjelennek már a következő felvonás szereplői, és jelenlétükkel nagy felfordulást okoznak. Igyekeznek őket a háttérbe szorítani az első felvonás még ágáló szereplői és egyre hangosabban deklamálnak és még bűbájosabban mutatják magukat, hogy csak rá, csak rájuk figyeljen a közönség. Még színészeiket is lecserélik, hogy hatásosabb legyen a felvonásvég. Hogy a második felvonást is ők játszhassák el. Pokoli a küzdelem. És már két rendező is dirigál. Igazi vezetők. Csak kérdés, hogy sikerül-e nekik a történetből kihúzni a magyar útonállók nagyjelenetét. Majd kiderül. A közönségen múlik az egész- Persze azért nem árt egy-két tapsbrigádot szervezni. (klaniczy) “Ez az ország a mi országunk, itt már a mi kezünk épít” Szombati számunkban csak rövid összefoglalót tudtunk adni a VII. Országos Gazdaköri Tanácskozásról, hiszen az lapzártakor még javában tartott. Az országban fellelhető gazdakörök mintegy háromnegyede képviseltette magát. Azonkívül szép számban jöttek el a környékbeli és a helyi gazdák is, így a Petőfi Művelődési Központ színházterme szúfolásig megtelt. A konferencia két, a magyar mezőgazdaság átalakulásával kapcsolatos, igen lényeges kérdéssel foglalkozott. Az egyik, a vidéki bankok megalapítása, a falusi gazdabank-hálózat kiépítése, a másik a szaktanácsadói hálózat megszervezése és kiépítése - különös tekintettel a most induló mezőgazdasági magánvállalkozásokra, családi birtokokra. A rövid köszöntők és a megnyitó után Botos Katalin az Állami Bankfelügyelet elnöke kapott szót. Mondandóját Ady idézettel kezdte: “Ez az ország a mi országunk, itt már a mi kezünk épít”. Erre a mai parafrázis: “tomboltatok, romboltatok, éppen elég volt 40 évig”. Negyven év alatt sikerült lerombolni, ami annak előtte volt. Mert hiszen korábban kiválóan működő hitelszövetkezetek, hangyaszövetkezetek működtek ebben az országban, amelyek valódi szövetkezeti érdekeken nyugvó erőfeszítéseknek adtak keretet. Sajnos ez csak volt, most nincs. A mi, és az önök, a gazdatársadalom feladata, hogy ez újból legyen, hogy ezt újból felzítsük - mondta az előadó. Hogyan tudjuk ezt megvalósítani, mit is kell tennünk? - tette fel a kérdést. A válasz egyszerű: meg kell találni azt a már működő, létező szervezetet, amelyet a megfelelő átalakítással erre alkalmassá tudunk tenni. Erre kínálkozik, és igencsak alkalmas lehet a takarékszövetkzeti mozgalom. A takarékszövetkezetek a vidéki gazdabankok alapjai lehetnek. Végre a kormány is belátta ennek szükségességét, és a megvalósítást jelentős pénzösszeggel támogatja - de még mindig nem eléggel. Ezek a ltrejövő új bankok ki fogják alakítani saját önszabályozó rendszerüket, a későbbiekben a befeketetők részesei és tulajdonosai lesznek a banknak. Ilyenformán az egyes láncszemekből egy egész hálózat jön létre. A részegységek tőkéjük egy részének összeadásával létrehoznak egy úgynevezett ernyőbankot, ami szintén az övék, de ha valamelyik láncszem bajba kerül (csőd), segítséget nyújt. Ehhez az átalakításhoz pedig azonnal hozzá kell kezdeni, mert már így is késésben vagyunk - hallottuk Botos Katalintól. Ezután Gergely Sándor, az Országos Takarékszövetkezetek Szövetségének elnöke két millió takarékszövetkezeti tag, 257 takarékszövetkezet nevében köszöntötte az országos naggyűlést. Rögtön gróf Károlyi Sándort idézte, mely szerint a szélsőségesen haszonelvű kapitalizmus és a haszonra képtelen szocializmus között van egy működő modell. Ez pedig a szövetkezet. Előadásában az előtte szóló Botos Katalin gondolatait folytatta. Napjainkban sorsforulót élünk át, és jó esélyünk van arra - hiszen rajtunk múlik -, hogy ne ismétlődjék meg a magyar átok, miszerint mindig, minden számlát a vidék, a magyar paraszt fizet meg. Tehát nemet kell mondani arra ami hisztéria, tetthiány, de igent kell modani minden megfontolt cselekedetre, a föld, az állatok szeretetére, mert enélkül nincs gazda, nincs paraszti munka. A takarékszövetkezetek készen állnak az átalakulásra pár hónapon belül, valóban a vidék, a falu bankjai legyenek. Örömmel veszik a kormány döntését a tőkeinjekcióról, de járható útnak mindenképpen azt tartanák, hogy a pénzt a takarékszövetkezetek kapják meg. Ne kezeljék azt elkülönítve. A résztvevők igen nagy lelkesedéssel fogadták a vidéki bankhálózat megalakításának bejelentését, ám annak már kevésbé örültek, hogy erre még pár hónapot kell várni. A takarékszövetkezetek is a modernizáció kezdetén vannak, egy éve azt a jövőt fürkészik, amit a kétmillió tag érdekében kívánnak sikeresen megoldani. Összefogást kell elérni nemcsak a szövetkezeten belül, hanem a szövetkezetek között is, és meg kell keresni mindazok kezét akik kinyújtják feléjük. A föld, a tőke, a kereskedelem és a tudás együtt lehet az az erő, amely a mi szekerünket kihúzza a csávából. Előadását egy bibliai üzenettel fejezte be Gergely Sándor: “Aki vetőmagját sírba emelve megy tova, ingadozással lő elő, kévéket növeszt”. (Holnapi számunkban Roskó György és Bethlen István felszólalását idézzük fel. Héjjá J. Gyula VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Okos Kata ez a Botos Kata Látszólagos, párnás nyugalma csak addig tart, míg alkalma nem nyílik megmagyarázni valamit. Attól kezdve sistereg a levegő körülötte és nagyon jól teszi a kérdezőjehallgatója, ha kinyitja a füleit és a professzor asszonyra koncentrál, mert ha nem, a negyedik mondatától elveszti a fonalat és riportalanya csiszolt gondolataiból csak apró részletek kapaszkodnak meg benne. Botos minden tud. Mindent, ami a pénzről szól, mindent, amit a pénz csinálhat. Bejárta a világot. A nagy nemzetközi pénzintézetekben tárgyalt, nemzetközi konferenciákon adott elő, vett részt világgazdasági problémák megoldásának előkészítésében. Nyelvi nehézségei nincsenek. Angolul olyan jól beszél, mint magyarul. Ma sem állta meg, hogy egy-egy angol kifejezést el ne mondjon. Már két televíziós interjún is túl van, láthatólag indulna már. De amikor meghallotta, a vásárhelyi napilap munkatársa vagyok, kaptam két percet. Bíztam benne, hogy még a vérében van a parlamenti szokás, és a két perc az több lesz. Tizennégy lett. - Elnök asszony! Ön minden álszemérem nélkül habzsolja a nyilatkozási lehetőséget. Minden alkalmat megragad, hogy érthetővé tegye a, álláspontját. Ugyanakkor mintha az utóbbi időben nem lenne ideje a sajtóra. Összefügg ez valahogy a politikával? - Nézze! Én két dolgot nem keverek össze. Az egyetem befejezése óta részt veszek a pénzvilág munkájában. Professzora lettem. Mindent elolvastam és megtapasztaltam, amit erről a témáról leírtak vagy megtudható. Szeretem, ha az előadásaim alatt a hallgatók szemében felfedezem a “megértettem” fényét. Ugyanakkor lelkes támogatója lettem az MDT eszmeiségnek és nem tartottam rendkívülinek, hogy a választások idején, éjjelente plakátokat ragasztottunk. Később a munkám egyre inkább a szakterületemről szólt. Változtak a politikai körülmények. Jött a Kupa. - Ön szerint... .- Nem nyilatkozom Kupa úrról... -... a Kupa program kevésbé vette figyelembe az agrárágazat igényeit? Ezért említette az előadásában, hogy ebből a szempontból nagyon lassan halad a mezőgazdaság egész pénzügyi rekonstrukciója? - Maradjunk annyiban - folytatta továbbra is közvetlen hangnemben a volt államtitkár -, hogy lassan haladt. De most már el kell kezdeni. El kell kezdeni és csinálni! - Ez lenne a Gazdabank vagy a Vidék bankja hálózat? - Igen. Ausztriában egy ilyen bankhálózatnak csodálatos példáit találtam kis falvakban is. Itt azonban szemléletváltozásra is szükség lenne. Ott már belátták, hogy - bár nagyon ritka esetben -, szükség esetén még a bankot is támogatni kell, és megemeli a betétjét. Nálunk még egyenlőre az van, ha a takarék az 500 forint mellé még kér Mari nénitől 500-at, hogy segíthessen akár egy másik szövetkezeti tagon, a Mari néni inkább a betett ötszázat is veszni hagyja, minthogy hozzájáruljon a tőkeemeléshez. - Ha megdöglött a tehenem, akkor inkább a szomszédé is pusztuljon... - Pontosan. Na, ezen kell változtatni. - Ékes jelei látszanak annak a folyamatnak, hogy mind az MDF,mind a kormányzat kitüntető érdeklődést mutat a Vásárhelyi Régió iránt. Érthető. Ez egy hatalmas agárkörzet. Társadalmilag, de településszerkezetileg is, itt egy egységes mezőgazdasági régió található. Nagyon alkalmas arra, hogy kinevelődjék az agrárértelmiség, a mezőgazdasági vállalkozó réteg. Képzelje csak el, 70 ezer kis és középvállalkozói igényt kell kielégíteni ennek a pénzügyi hálózatnak. - Hogyan illeszkedik ide a Progress alapítvány és a Mezőbank? Versenytársai vagy kiegészítői lesznek egymásnak? - Kiegészítői. A Phare-programhoz kapcsolódó kisvállalkozókat segítő alapítvány a felkészítésben, a “kiokosításban” kap óriási szerepet. Ahogy a miniszter úr is mondta, a gondolkodva gazdálkodni szemlélet megerősítését szolgálja. Most képzelje el, hogy milyen különbség van egy francia vagy angol gyerek és a mi gyerekeink között, ha elmondom, hogy ott már középiskolai szinten tanítanak közgazdaságtant. De a gyerekjátékok is a gazdálkodás, a kereskedelem alapelemeivel ismerteti meg játékosan a kicsiket. Adresszámos-kalkulál-dönt. A gyerek. A mi fiatal parasztságunk ettől el volt tiltva. - A támogatás tehát egyre kevésbé konkrét. - Régi ,vicc, de ide illik. Amikor a japánok megismerkedtek a magyar gazdasággal elszernyedtek. Uraim - mondták - önök azt várják, hogy készen kapják a halat. Mi nem adunk önöknek halat, de adunk egy jó erős és alkalmas hálót. Azzal aztán annyi halat fognak ki, amennyire szükségük van. Magyarul: tanuljunk halat fogni, azt feldolgozni, aztán eladni. Ehhez külföldről a technikát megszerezhetjük, de dolgozni nekünk kell megtanulni. Nos ez folyik most. - Végezetül mit üzenne a Vásárhely és Vidéke olvasóinak? - Sok szeretettel üdvözlöm mindannyiukat és remélem, mihamarabb élvezhetik az új bankálózat összes előnyeit. De ne feledjék: Segíts magadon, az Isten is megsegít... Mórász Attila Gyanús gránátok Miskolcon Egy ember lelte halálát ebben a miskolc melletti lakástűzben, melyhez pénteken reggel hívták ki a tűzoltókat. Az áldozat feltehetően maga a gyújtogató, aki bosszúból akarta felégetni volt munkaadója házát. Nem kis riadalmat okozott, amikor a tűz eloltását követően a ház melléképületeinek átvizsgálásakor két tucat 120 miliméteres aknavetőgránátot és három tüzérségi repeszromboló lövedéket találtak. Természetesen a budapesti tűzszerészeket azonnal riasztották, s csak megérkezésük után derült ki, hogy a lövedékek gyakorlógránátok, s nem veszélyesek. Utibeszámoló A Magyar-Izrali Baráti Társaság március 2-án, kedden este 6 órakor összejövetelt tart a Mikrotechnika étteremben (Cukor u. Tisztiklub). Filmvetítéses izraeli utiélmény-beszámolóra kerül sor. Tajgaink és az érdeklődők megjelenését kérjük. Vitaest Vásárhelyen Kárpótlás, földrendezés, mezőgazdaság Tegnap este politikai vitestet és fórumot rendeztek Hódmezővásárhelyen a városháza díszetermében. A fidesz vásárhelyi csoportja meghívására városunkba érkezett Glattfelder Béla, országgyűlési képviselő, a Fidesz agárpolitikai szakvétője. Vitapartnere dr. Szabó Lajos Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város kisgazda országgyűlési képviselője volt. A megjelenteket Alácsi Aurél, városunk fidszes önkormányzati képviselője üdvözölte, majd rögtön átadta a szót Glattfelder Bélának. A résztvevők kiszüntése után a fideszes országgyűlési képviselő először az írásban feltett kérdésekre válaszolt. Szenti András önkormányzati képviselő, a Kisgazdapárt helyi alapszervezetének alelnöke egy sor kérdésre várt választ: Miért nem szavazta meg a Fidesz a Kárpótlási Törvényt? Miért késik a kárpótlás? Érez-e személyes lelkiismeretfurdalást emiatt? Miért kellett a törvénybe a licitet bevenni? Glattfelder Béla válaszában kifejtette: Ellenszvazatuknak két oka is van. Egyik: a kisgazdák a reprivatizációt támogatták, illetve szerették volna. Ez viszont alkotmányjogi problémákat vetett fel. A másik pedig, ha a licit kimaradt volna a törvényből, akkor az egész törvény nem ért volna semmit. Ezt az MDF és a Fideszem fogadta el. Ezután elkeződött az alkudozás és a huzavona, az egyeztetésekkel sok idő telt el.Ezt látva próbáltak korrigálni, és hallgatva a kisgazdákra megalkották az úgynevezett “gyorsító” IL-es törvényt. Semmiképp nincs lelkiismeretfurdalása, hiszen - mint mondta - az ő családjának is jelentős mennyiségű kárpótlás jár, és azt javasolta a családnak, hogy földet vásároljanak, ne értékpapírokat. A vita és eszmecsere lapzártakor még javában tartott, erről holnapi lapszámunkban részletesen beszámolunk.