Vásárhely és Vidéke, 1993. szeptember (3. évfolyam, 755-780. szám)

1993-09-01 / 755. szám

III. évfolyam, 755. szám 1993. szeptember 1., szerda Ára: 6 Ft Mentsük meg a mezőgazdaságot! Demonstráció lesz szeptember 14-én? A napokban sorra közgyűléseket tartanak városunk mezőgazdasági szö­vetkezetei. De nemcsak nálunk van ez így, hanem az ország más vidékein is. Hétfőn a Hód-Csillag, tegnap a Dó­zsa, ma pedig a Május 1. szövetkezet gazdái jöttek, illetve jönnek össze, hogy a magyar mezőgazdaság aggasz­tó helyzetéről eszmecserét folytassa­nak, illetve kiutat keressenek, megfo­galmazzák követeléseiket a kor­mánnyal és az ország vezetőivel szem­ben. Mi tegnap a Dózsa szövetkezet­ben jártunk, ahol nyílt fórumot tartot­tak, de szövetkezeten kívüli gazdák is részt vehettek. A nagyterem zsúfolá­sig megtelt. Miért is jöttünk össze? kérdezte Szécsényi Mihály, a szövetkezet igaz­gató tanácsának elnöke. Azért, hogy eldöntsük, támogatjuk-e a MOSZ és az Agrárkamara kezdeményezésére lét­rejött tárgyalássorozatot a kormánnyal. Azért, hogy biztassuk az érdekképvi­seleti szervezeteket a további kemény tárgyalásokra az agrárágazat védelme és segítése érdekében. Azért, hogy ha ezek a tárgyalások nem vezetnének eredményre, akkor a szeptember 14-i parlament előtti demonstráltan részt veszünk-e, vagy támogatjuk-e azt? Ezek a tárgyalások tulajdonképpen arról folynak, hogy tegyük végre mű­ködőképessé a magyar mezőgazdasá­got. Ez viszont nem egy szövetkeze­ten múlik, hanem szoros összefogá­son. A kormány hangzatos ígéretein kívül mi valósult meg? Semmi. A gondokat tovább ecsetelve az elnök kitért arra is, hogy alig pár éve még a magyar paraszt, falusi lakos­ság, vagy akár a háztáji gazdaság, jól működött, fellendülő szakaszban volt. Most viszont ennek vége. A mezőgaz­dasági termelői árak nincsenek szink­ronban a felvásárlási árakkal. Megis­mételte egy korábbi összejövetelen elhangzott mondását, miszerint „ kör­alakú lett az agrárolló”. A politika a mezőgazdaság ellehe­tetlenítésével oldja meg a rendszer­­váltást. Nagyon nehezen megy a kár­pótlási törvény végrehajtása. A licitált földek kimérése. Vannak olyan terüle­tek, ahol nem tudni, ősszel ki vet. Már az új tulajdonos, vagy még a szövetkezet. De, vetni mindenképpen kell - véli az elnök. Mit segített nekünk a hat kisgazda­­párt, vagy Torgyán? Honnan sze­rezzünk pénzt, ha azt is elveszik, amink van? Ki fizeti az államadóssá­got? Csak úgy röpködtek a kérdések. Hagyjuk már azt, hogy ki mi volt. Hagyjuk az egymásra mutogatást. Dol­gozzunk becsületesen és éljünk meg a munkánkból tisztességesen. De, ehhez az is kell, hogy hagyjanak bennünket dolgozni, és meglegyenek hozzá a tisztességes feltételek. Adni is kellene már valamit a mezőgazdaságnak, nem­csak állandóan elvonni tőle. A boltok tele vannak külföldi mezőgazdasági termékekkel, mi meg azt sem tudjuk eladni, amit itthon becsülettel megter­meltünk. Mind-mind megoldásra vá­ró, és elgondolkodtató kérdések - mondta Szécsényi Mihály. Ezután arról határoztak, hogy táv­iratot juttatnak el a kormányhoz, a Földművelésügyi Minisztériumba és az MTI-hez, melyben a fórum részt­vevői tiltakoznak a kormány eddigi agrárpolitikája ellen, követelik a hon­atyáktól, hogy dolgozzanak ki olyan agrárpolitikát, amely biztosítja az ága­zatban dolgozók tisztességes megél­hetését, biztosítja az ágazat jövede­lem termelőképességét, ezzel együtt az ország gazdasági stabilitását. A távirat szövegét a fórum egyhangúlag elfogadta. A hozzászólók közül Tulipán And­­rásné, a MOSZ képviseletében el­mondta: a termelők - legyenek akár egyéni vállalkozók, kistermelők, vagy szövetkezeti gazdák - nap mint nap nyomasztó termelési, pénzügyi és ér­tékesítési gondokkal küzdenek a fenn­maradásért. Az agrárágazat válsága egyben a vidék válsága is. A falvak­ban is egyre nő a munkanélküliség, az elszegényedés nyomon követhető. Az agrárágazat érdekeit képviselő szerve­zetek éveken át hiába figyelmeztették az ország vezetőit, a kormányt, a pártokat arra, hogy miközben a mező­gazdaság jövőjének jelszavával vívják a maguk politikai harcait, éppen ezt a jövőt teszik hosszú időre kilátástalan­ná. A huszonnegyedik órában sikerült csak a kormányt tárgyalóasztalhoz kényszeríteni. A kormány eddigi és kilátásba he­lyezett intézkedései a mezőgazdaság megmentéséhez nem elegendőek! A parasztság viseli évek óta az ország adósságtörlesztésének, az élelmiszer­­árak fékentartásának terheit. Az ága­zatnak nincs több tartaléka, a terme­lőknek nincs tovább kitartásuk. A mezőgazdaság megmentésére azonna­li intézkedésre és anyagi áldozatra is szükség van. Az ország élelmét meg­­termelők nem fogadhatják el örökre, hogy mindig csak adniuk kelljen és soha ne követelhessenek. Egyszer vég­re már fel kell lépnünk érdekeink megvédése érdekében - hangzott a hozzászólás. Végül Tulipán Andrásné arra kérte a fórum résztvevőit, hogy amennyi­ben egyetértenek az elnök által és az általa előadottakkal, a szövetkezet is csatlakozzon a szeptember 14-re ter­vezett demonstrációhoz, ha a szep­tember 2-i érdekegyeztető tárgyalások nem vezetnének eredményre. Megem­lítette, megyénként ezer emberre szá­mítanak. Csongrád megyéből 20 autó­busz indul Budapestre - ha szükség lesz rá. Héjjá J. Gyula Beszélgetés nagymamákkal Klári igen fiatal nagymama, hi­szen kisunokája Szilviké alig ki­­lenchónapos. A minap, késő délután találkoztunk össze, eljött a gyerme­keihez egy kicsit „ unokázni". Egy fagylalt mellett beszélgettünk, becézgettük a kis Szilvit, s persze nagymama produkáltatta is büszke­ségét. Mondd, hogy mama! - Ott a van-van! - Ci, hap-ci! - mutat a világra, s Szilviké híven utánoz. Hol van apa? - kérdezi a nagy­mama. Emee - nyújtja meg Szilviké a szót. Mivel én nem értem meg elsőre, nagymama elmagyarázza. Tudod, azt mondja: apa elment. Igen, apa alig van otthon, mindig elmegy dolgozni, mert a gyes mel­lett kell az apa keresete, s még örülni is kell, hogy van hová men­nie dolgozni. Azért annak mégsem örült egyi­künk sem,­ hogy a picinek az édes­apából nap rr^jffyjefy^ennyi jut: Emee... -*h­.Crr Erzsike már két unokával dicse­kedhet. Hosszú volt a nyár, a szülők dolgoztak, így hát a két gyerek a nagyinál töltötte a nyár nagy részét. Össze-összevesztek, de a közös já­ték, vagy egy nagymama sütötte sütemény mindig kibékítette őket. Jó gyerekek, különösen Ferike - meséli a nagymama. Panaszkodik is, hogy az óvodában mindig meg­verik. - És te nem ütöd vissza? - érdek­lődik a nagyika. - Nem lehet - emeli fel intően vékony kis ujját Ferike - mert ak­kor nekem kell kiülnöm a zöld szék­re. Milyen egyszerű és mégis hatásos nevelési eszköz - ilyet még a nagy­mamák sem tudnak kitalálni, így a verekedések nagy részét meg lehet előzni, azt a zöld széket meg hamar el lehet felejteni. Gyulafalviné Koncz Márta -M­ /ÁSÁ*). Az óvodára szükség van Az önkormányzat városfejlesztési, környezetvédelmi és szolgáltatási bi­zottsága tegnap tizennégy órától tar­totta meg soron következő ülését. Az ülés kezdete előtt a képviselői iroda előterében várakoztak azok a pavilon­tulajdonosok, akiknek üzletét majd le kell bontani, mint elmondták, azért vannak itt, mert az önkormányzat csu­pán anyagárat akar fizetni, a korábban megkötött szerződés ellenére, holott ők a napi forgalmi értéknek megfelelő kártérítést szeretnének, a Kisosz kép­viselőjét várták, aki azonban még há­rom órakor sem volt az épületben. Az ülésen először az állatvásár területén létrehozandó marhalevél-ki­állító pavilonról esett szó; az Állat­egészségügyi Hivatal még a nyáron kérte egy olyan helyiség megépítését, mely erre a célra alkalmas, eddig azonban - a jó időnek hála - erre nem volt szükség. Az eredeti tervben egy tizenöt négyzetméteres, téglaépület szerepelt, mely a Műszaki Iroda sze­rint is kivitelezhető, s megközelítőleg négyszázötvenezer forintba kerülne. A bizottság képviselői és Kruzslicz István képviselő is egy konténerhelyi­ség telepítése mellett foglaltak állást, ez mobil lenne, s mindenképp célsze­rűbb - mondták - hiszen az állatvá­sárt egy év múlva a szentesi út mel­letti szeméttelep helyére fogják tele­píteni, s nem volna érdemes egy rövid életű téglaépület megépítésére ennyit költeni. A bizottság - szavazás után - úgy döntött, hogy a mobil változat létre­hozása mellett foglal állást. Ezután a jelenlévők a Szántó Ko­vács János utcai óvoda ügyében ta­nácskoztak. Hegedűs Imre oktatási referens vázolta, mi történne, ha az önkormányzat úgy dönt: eladja hat­millióért az intézményt. Hegedűs Im­re elmondta: az óvodát semmiképp sem fogják idén bezárni, s 1994-től az itteni gyermekek és óvónők átmehet­nének a Szent István utcai óvodába, ahol van számukra elegendő hely. Természetesen így jövő szeptember­től ide már nem vesznek föl gyerme­keket. Az oktatási referens szerint a Dózsa György utcai óvoda is bővíthe­tő lenne­ három csoportosra, így a Szántó Kovács János utcai alkalma­zottak ott is elhelyezkedhetnének. Mi­kor a lakossági tiltakozás került szó­ba, Szabó Nándor, a bizottság elnöke elmondta, hogy ehhez a bizottsághoz írásbeli tiltakozás nem érkezett, a részt­vevők azonban úgy tudják, hogy a Mezőgazdasági Bizottság egy hatszáz aláírást tartalmazó tiltakozást kapott. Tárkány-Szűcs Imre képviselő úr szen­vedélyesen tiltakozott az eladás ellen, s arra hívta föl a többiek figyelmét, hogy tűrhetetlen, ha egy óvoda köz­vetlen közelében, bizonyára szabály­talanul, kompresszorház működik; a képviselő kérte az erre vonatkozó épí­tési tervek azonnali felülvizsgálatát. Kruzslicz István ekkor megemlítet­te, hogy Arany úr vételi szándékát június elsején terjesztette be, s az ügy mostanában keltett valódi feltűnést, így helytelen az az igyekezet, mellyel az önkormányzat már megtervezte az eladás utáni teendőket. Szerinte nem volt ilyen fogadtatása annak az ötlet­nek, mely szerint Vásárhelyen ma­gánóvoda létesülne liszt- és cukorér­zékeny gyermekek számára. Kruzs­licz István szerint az önkormányzat a kezdeményezést akkor válaszra sem méltatta, pedig a fővárosban már lét­rehoztak egy ilyen intézményt. A hoz­zászóló tiltakozott a Szántó Kovács János utcai óvoda eladása ellen, sze­rinte nem jó, ha a többi óvodába kerülnek a gyermekek, hiszen az a cél, hogy egy csoportban minél keve­sebben legyenek, s nem az, hogy többen. Az óvodára néhány éve 700 ezer forintot költött az önkormányzat, s egyébként is: ez az ország egyik legrégibb óvodája - foglalta össze véleményét a képviselő. A bizottság majdnem egyhangú sza­vazás után úgy döntött, hogy nem javasolja a közgyűlésnek az óvoda eladását. Mivel a Kisosz képviselője még ekkor sem érkezett meg, a bizottság megkezdte a szeptemberi közgyűlés napirendi pontjainak megbeszélését; ez lapunk zártakor még tartott. Bakos András Bicentenárium Torontálvásárhelyen Hétfőn tartotta ülését az önkor­mányzat képviselőtestületének kultu­rális bizottsága. Farkas Ferenc elnök köszöntötte a megjelent Hajdú János, Szálkai László, Farkas Egon urakat, valamint a vendégként megjelent Mű­velődési kabinet oktatási referensét, Hegedűs Imrét. Farkas Ferenc beszámolt a bizott­ság nyári munkájáról, amelyben a környékünkön folyó régészeti ásatá­sokat kísérték figyelemmel. Az erdősi monostor ásatásait nemzetközi figye­lem kíséri, amelynek eredményekép­pen támogatási lehetőségek is meg­csillannak. Ezzel kapcsolatban szóba került végre a Csomorkányi templom­rom feltárása is. A Cukor major ása­tásait megtekintette Novák Imre pol­gármester-helyettes is, amelyet támo­gat az önkormányzat. Ezután egy meghívó tartalmát is­mertette az elnök úr, amelyet Debel­jács, magyarul Torontálvásárhely vá­rosa küldött önkormányzatunkhoz. A Belgrádtól 40 km-re eső bánsági te­lepülést 1794-ben Vásárhelyről odate­lepült lakosok alapították. Ennek 200 éves évfordulójáról kívánnak megem­lékezni. Az ottani és a vásárhelyi ünnepségek koordinálásra hívták meg a város illusztris személyiségeit. En­nek kapcsán szóba került, hogy szor­galmazni kellene a Vásárhely nevű városok (Kézdivásárhely, Marosvásár­hely, stb.) kapcsolatfelvételét. Egy - számunkra kellemes - javas­latról határozott a bizottság. A Vásár­helyi Hetek keretében Riga város mű­vészeit kívánják felléptetni. Jevgenyi­­ja Lisziavna orgonaművész és a Rigai Városi Énekkar Olaszországból útban hazafelé koncertet adnak városunk­ban, amennyiben az Önkormányzat vállalná kétnapi tartózkodásuk költ­ségeit. Még egy javaslatot terjeszt a bizott­ság a közgyűlés elé, Hegedűs Endre ügyében. A fél Európát bejárt Városi Fúvószenekar karnagyának méltatla­nul alacsony a tiszteletdíja. Az idős művész tiszteletdíjának 4400 forintos emelésére tesz javaslatot a bizottság. Beszélgetés szintjén szóba került, hogy a zenekar tagjai semmi tiszteletdíjat nem kapnak. Ezek után a bizottság hosszú órá­kon keresztül tárgyalta a szeptember 6-ára előterjesztett közgyűlési anya­got. A legparázslóbb vita a Szántó Kovács János utcai óvoda eladási ja­vaslata alapján alakult ki. Végül is a bizottság elvetette a javaslatot, illetve úgy határoztak, hogy egy alternatív gondolattal állnak majd a közgyűlés elé. Rozmann Sándor

Next