Vásárhely és Vidéke, 1993. szeptember (3. évfolyam, 755-780. szám)

1993-09-01 / 755. szám

2 Parlamenti naplóA­uta Hétfő délután ismét munkához lát­tak a honatyák. A plenáris ülés rögtön napirend előtti felszólalással kezdő­dött. Szent-Iványi István (SZDSZ) bírál­ta a titkosszolgálatokat felügyelő tár­ca nélküli minisztert Szárszón elhang­zott beszédéért. Füzessy Tibor egyes szomszédos országok titkosszolgálatáról szólva úgy fogalmazott: azok belső feladata az ott élő kisebbség megregulázása, kül­ső feladata pedig Magyarország álta­luk vélt határrevíziós törekvéseinek elhárítása. Szent-Iványi javasolta, hogy az Országgyűlés illetékes bizottságai hallgassák meg a minisztert az ügy­ben. Füzessy megerősítette Szárszón elhangzott szavait, s elgondolkodtató­nak nevezte, hogy a külföldi sérel­meknek az Országgyűlésben is van­nak védelmezői. Ilkei Csaba (független) intézkedé­seket sürgetett a nyugdíjasok ügyé­ben. Utalt a lámpaoltási akcióra. Szabó Iván pénzügyminiszter vi­szont arra hívta fel a figyelmet: a képviselő nyitott kapukat dönget. Ép­pen a múlt héten jött létre konszen­zus a társadalombiztosítás és a kor­mány között egyebek közt a nyugdí­jak további 4 százalékos emeléséről is. Ehhez a tb pótköltségvetést fog benyújtani, s a parlamentnek kell ha­tároznia róla. Első napirendi pontként a Házsza­bály módosításával foglalkoztak a Ho­natyák. Az előterjesztés azt célozza meg, hogy a jövőben ne csupán 10, hanem legalább 15 fő jelentkezése alapján lehessen csak frakciót alapíta­ni, ugyanakkor növelni kívánja a frak­ciók szerepét és jogait a törvényalko­tásban. Dávid Ibolya, az ügyrendi bizottság elnöke azt is előadta: meg kellene teremteni a bizottsági tagok helyette­sítésének lehetőségét. További válto­zás lenne, hogy az önálló indítványok csak akkor kerülhetnének a Ház elé, ha azokkal az illetékes bizottságok egyetértettek. A vezérszónokok többsége egyetér­tett a módosításokkal, s hangsúlyozta azok szükségességét. Szó esett a hosszadalmas szavazási procedúrákról, a parlament tekinté­lyéről, az egyes jogkörök kiterjeszté­sének lehetőségeiről. A hozzászólá­sok során ismét szóba kerültek a napirend előtti felszólalások. Az álta­lános vitát elnapolták. Folytatódott az akadémiai törvény, valamint a Ptk. módosításának általá­nos vitája. A keddi ülés szintén napirend előtti felszólalással kezdődött. Világosi Gá­bor (SZDSZ) az utóbbi időben bekö­vetkezett tűzesetekről és azok több milliárdot kitevő káráról beszélt. A képviselő megkérdezte: milyen a tűz­oltóság technikai felkészültsége, s mi­kor lesz törvény a tűzoltóságról. Józsa Fábián válaszában elmondta, hogy a Belügyminisztérium nagy erő­feszítéseket tesz a tűzoltóság techni­kai fejlesztésére és a létszám növelé­sére is. Emlékeztetett azonban rá, hogy ez a kormány milyen szervezetet örö­költ. Azt is elmondta, készül a tűzvé­delmi törvény, aminek, reménye sze­rint, a parlament megszavazza majd a költségvetését. Ezután Balsai István igazságügymi­niszter előterjesztése alapján megkez­dődött az ügyészségről szóló, három jogszabályt tartalmazó törvénycsomag általános vitája. Balsai István elmond­ta: nem sikerült hatpárti konszenzust elérni a kétharmados törvény előké­szítése során, egynémely párt amúgy is érdektelenséget mutatott. Ennek el­lenére a tervezet igen fontos és idő­szerű. A legfontosabb változás: az ügyészség megszűnne mint önálló ha­talmi ág, működése a kormánynak lenne alárendelve. Az Alkotmány ez­zel kapcsolatos módosítása a csomag­terv egyik összetevője. A másik két jogszabály-tervezet közül az egyik általánosságban foglal­kozik az ügyészségekkel, azaz az irá­nyításukkal, a szervezeti felépítésük­kel, alkalmazottainak szolgálati vi­szonyaival. A másik tervezet konkré­tan meghatározza az ügyészségek egyes feladatait. A kinevezésekkel kapcsolatban Bal­sai István elmondta: az ügyészeket - a legfőbb ügyész javaslata alapján - az igazságügy-miniszter nevezné ki, a legfőbb ügyészt pedig­­ miniszterel­nöki javaslatra - a köztársasági elnök. A miniszteri expozé után az illetékes bizottságok, illetve a frakciók vezér­szónokai kaptak szót, melyről holnap számolunk be olvasóinknak. - jj- - Polgármesteri fogadóóra Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala értesíti a város la­kosságát, hogy dr. Rapcsák András polgármester követ­kező fogadóórája 1993. szep­tember 3-án, délelőtt 7-től 9 óráig lesz a Városháza I. em. 8. szobában. 7-hetes vörösbarna, ar­ca feketerajzos, kb. 4 kg­­os kiskutya József A. u. 8 szám alól elkóborolt Tetoválási száma $72. A kutyus vágott fülű, je­lenleg is sürgős orvosi kezelést igényel A bef­csületes megtalálót juta­lomban részesítem. Je­lentkezni lehet a József A. u. 8. sz. alatt vagy a szerkesztőségünkben. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE 1993. szeptember 1., szerda A Toyotánál még a büfé is kötelező A használt autók vásárhelyi forgal­mának áttekintése után az új autók iránti keresletről is érdemes néhány információval gazdagodni. Gondolom az autók szerelmesei jártak már a Mikrotechnika Kft. autószalonjában, amely a Toyota hivatalos márkakép­­viselője. Ez a vállalkozás már olyan profi szintű, hogy méltán tükrözi a japán gondolkodásmód hosszútávú gazdasági szemléletét. Az ügyvezető igazgatóhelyettessel, Czuczi Győzővel végigjártuk az autó­szalont, a szerelő- és szervizcsarno­kot, valamint az eladásra váró autók „ raktárkészletét” A legmeglepőbb az volt számomra, hogy a Ladák vala­mennyi márkája ott sorakozott az udvaron. - Ladákat is árulnak a Toyotá­nál? - Természetesen. Tavaly hónapokig állt az udvaron 28 Lada. Januárban egyszer csak annyira megnőtt a keres­let, hogy gyorsan rendeltünk Hollan­diából 106 darabot. - Miért? A Ladának nincs Ma­gyarországon képviselete? - De van, csak 5-6 hónapra tudják vállalni az igények kielégítését, így egy kicsit drágábban adjuk, de van. - Önöknél is előfordult, hogy orosz állampolgárok vásároltak Ladát? - Nem tudom hová számítsam őket, de Ukrajnába­n Ladát adtunk el és egy Toyotát. - Látom, Toyotából óriási a kíná­lat. Kereslet is van? - Az eladási tevékenységünk három részből tevődik össze. Sportkocsik, személyautók és haszongépjárművek. A sport- és személyautók tekintetében kicsit drágábbak vagyunk, de ez a jen-elszámolás miatt van. A jen erő­södése és a forint gyengülése eredmé­nyezi a magasabb árfekvést. Ebben a hónapban már sikerült elérnünk, hogy 6 százalékkal olcsóbban adhassuk au­tóinkat. A haszongépjárművek tekin­tetében viszont meglehetősen jó árak­kal dicsekedhetünk. - Hány autót adtak el ebben az évben, illetve augusztusban? - Idén 109 Ladát és 28 Toyotát, augusztusban 6 Ladát és 4 Toyotát. - Ez több, mint gondoltam, de a Toyoták esetében kevesebb, mint a tavalyi. Hogyan prognosztizálja ön a cég jövőjét? - A japán autókról kialakult képet az európai autógyárak általános ellen­propagandája alakította olyanná, ami­lyen. Az igazság az, hogy a magasabb árak mögött magasabb felszereltség mutatkozik. Ha egy százezer forinttal drágább japán autó felszereltségével látnának el egy európai autót, az a jelenlegi áránál legalább háromszáz­­ezerrel kerülne többe. A japánok olyan követelményekkel állnak elő, amely a XXI. századra utal, techni­kai, gazdasági és szolgáltatási színvo­nal tekintetében egyaránt. Kezdve a Toyoták benzinbefecskendező elekt­romos érintkezőinek aranyozott la­melláitól a szervizhálózat, az alkatré­szellátáson keresztül a kötelező büfé létrehozásáig. Ezt nem kell prognosz­tizálni, ez a gondolkodásmód önma­gában hordozza a perspektívákat. A japánok abban gondolkodnak, hogy lesz még Magyarországon vásárlóerő. Rozmárus Sándor A képviselő azért képviselő, hogy képviseljen például bennünket, vásárhelyieket. Az­tán a pártját és azon keresztül az egész országot. Itthon és külföldön egyaránt. A tegnapi lapszámunkban közreadtuk a dr. Grezsa Ferenccel készült beszélgetés néhány kérdését a válaszokkal együtt. Azonban a tőle kapott információkban sokkal több minden van, mint amennyit abból leközölni tudtunk. Mire gondolok? A képviselő azt mondja: „ ha van valamilyen elképzelés, ami mögé igyekszem valamilyen támogatást sze­rezni...” Ebben a mondatban két na­gyon fontos dolog van. Egy: „ ha van valamilyen elképzelés” mondatrész ar­ra utal, kell hogy legyen a városnak önálló, konkrét és határozott elképze­lése. Hol alakulnak ki ezek az elkép­zelések. A fejekben. Ahonnan papírra kerül, határozati javaslattá tisztul és a közgyűlés nyomja rá a pecsétet. De hogy egy határozat széleskörűen, min­den szempontból alátámasztott legyen, kellenek olyan emberek, akik ezt az „ alátámasztást” megsegítik. Utánajár­nak a témának, hozzáteszik a maguk észrevételeit, magán vagy hivatalos beszélgetéseken szóba hozzák, érvel­nek mellette, hiszen itt általában a magasszintű politikai, gazdasági, sőt elsősorban pénzügyi háttér a megha­tározó. Nos, ilyen emberek az országgyűlé­si képviselők. Vagyis a mondat máso­dik része (kapcsolódva az elsőhöz) „ igyekszem valamilyen támogatást szerezni. ...” Az igyekezet szó mögött hangsúlyozottan az áll, hogy latba vetik személyes befolyásukat, ame­lyet ez alatt a három év alatt munká­juk eredményeképp vívtak ki maguk­nak a törvényalkotásban végzett mun­kájukkal. Grezsa Ferenc épp azok közé tartozik, akik emberi és politiku­si megbecsülést fáradhatatlan jogal­kotói munkájával vívta ki, tehát ha ő mond valamit, arra magasabb körök­ben is odafigyelnek. Példát is mondok. Itt van ez a miniszteri látogatás. Senki nem kép­zelheti, hogy az ilyen dolog úgy megy, hogy „ jó hogy látom miniszter úr, épp mondani akartam, ideje volna már eljönnie Vásárhelyre, volna itt egy-két elintézni való!” Mint ahogy a riportban is elhang­zott Mádl Ferencnek többszáz meghí­vása van. Grezsa Ferenc pedig azt a kifejezést használta: „ sikerült meg­hívnom” a miniszter urat. Vagyis nem volt egyszerű meggyőznie, hogy a miniszternek a sok száz meghívás közül épp a vásárhelyi kérésnek tegyen ele­get, és ne - mondjuk - a szekszárdi­nak. Miért tudott hatni Grezsa Mádlra? Mert Mádl tudta, hogy ez a képvi­selő, akivel beszél értékes ember. Meg­győződött róla. Ugyanis a felsőoktatá­si törvényjavaslat megalkotása során intenzíven dolgozott mellette. Bízhat benne. Ekkor tesz szert bizonyos je­lentőségre Grezsa Ferenc vásárhelyi­sége, és élve a megszerzett bizalom­mal tárta fel városa problémáit az előtt az ember előtt, akitől méltán várható, tud és képes előre mozdítani néhány Vásárhely számára több szem­pontból is fontos ügyet. És sikerült a miniszter beleegyezé­sét elnyerni. Mit nyerhet a város? A miniszteri látogatás napirendjére olyan kérdéseket sikerült felvenni, ami már régóta nyomasztja Vásárhely és a megye kapcsolatát. Az önkormányzati vagyon kérdéskörét régóta feszíti az Ógimnázium épületkomplexumának tulajdonjogi helyzete. Megyei kezek­ben van. A benne lévő Galériával, s annak műkincseivel együtt. Ha ez a téma napirendre kerül talán megtalál­ják a módját, hogy az Ógimnáziumot először is a Bethlenhez csatolják, és hogy az épület a megyei közgyűlés tulajdonából Hódmezővásárhely ön­­kormányzatának rendelkezése alá kerüljön, és eredeti funkcióját vissza­kaphassa. Továbbá az Alföldi Galéria sorsa is jobbra fordul és ismét „ hazai” tulajdonba kerülhet. Ha ez így lesz, dr. Grezsa Ferencről valóban elmondható megtette, amit tennie kellett, s elvégezte, amit el kellett végeznie. Hiszen bennünket képvisel. Marász Attila Vé­lemények A múlt héten hazánkba látogatott a francia védelmi miniszter. Utaz­gatott, tárgyalgatott, gondolkozott. Arra a kérdésre, hogy Magyaror­szágnak lehetséges-e NATO-tagnak lennie, azt válaszolta: Nem aktuá­lis. Majd talán egy év múlva. Egy­becseng ez avval a nyugati véle­ménnyel, hogy Magyarországot egy esetleges konfliktus esetén megvé­deni nem áll módjukban. Természe­tesen valamilyen válaszreakciójuk lenne. A múlt héten hazánkba látogatott az amerikai képviselőház egy ma­gyar származású tagja is, Tom Lan­tos. Ő viszont azon munkálkodik néhány társával egyetemben, hogy Magyarország minél hamarabb NA­­TO-tag lehesen. A dolog hátteréhez nem kell sok találgatás. A helyzet feszültségét még egyik napilapunk is igyekszik követni, há­borút emleget a címoldalon, csak­hogy példányszámát növelhesse. Na­gyon felelőtlen, ócska húzás. Magyarország közben kötélen egyensúlyoz, bár természetesen nem kell helyzetünket túl­dramatizálni. Egyensúlyoznunk azonban kell, mint mindig. Csak nyugatra bízni magunkat ostobaság, mint ezt a félévszázad­dal korábbi események igazolják. Akkor sem volt. Csehszlovákia és Ausztria ügye nem csak német belügy, kisebbség-ügy. Mint ahogy a „ jugoszláv-kérdés" sem csak az. Agresszorokkal tárgyalóasztalhoz ülni? Csak reménykedhetünk, hogy Nyu­­gat-Európa is tanult, azt mondják tudás az, amire saját bőrödből is megy. K. E.

Next