Vásárhely és Vidéke, 1894. március-június (12. évfolyam, 23-50. szám)
1894-03-22 / 23. szám
egy rendkívüli közgyűlés hivassák össze, melyen a város kizárólag a nagy hazafi iránti kegyeletének áldozzon s ezen rendkívüli közgyűlésre terjesztessenek elő azon javaslatok, melyek az egész város közönsége részéről a gyász és részvét megfelelő kifejezői lesznek, így is történt. Kálay Albert főispán a közgyűlést megnyitván, felállt , a k s a dr. polgármester s a megilletődés hangján következőként szólt: „Tisztelt közgyűlés! Mély fájdalommal teljesítem a szomorít kötelességet, midőn bejelentem, hogy Kossuth Lajos halála, több oldalról érkezett sürgönyök által, bizonyossá van téve. Ezen, az egész nemzetet megrendítő gyászeset, kötelességünkké teszi, hogy midőn az egész magyar nemzet gyászol, tanácskozásainkat abbahagyjuk. Méltóztassék a gyászeset alkalmából megteendő intézkedések végett egy rendkívüli közgyűlés összehívására nekem felhatalmazást adni s a most összehívott közgyűlést elhalasztani. . (Általános helyeslés.) A magyarok istene adjon erőt és kegyelmet fájdalmunk elviselésére és nagy veszteségünkben való megnyugvásra.“ A közgyűlés állva hallgatta végig a gyászeset bejelentését s a főispán kimondván a határozatot, a gyűlés feloszlott. Városunk gyásza. A tegnapi városi közgyűlésen a törvényhatóság gyászának azzal adott kifejezést, hogy abban hagyta tanácskozását. Folyó hó 24-én, szombaton tartja a város rendkívüli közgyűlését, melyet kizárólag a nagy halott iránti kegyeletének áldoz s mely közgyűlésen a következő intézkedéseket fogja megtenni: Kossuth Lajos emlékezetét jegyzőkönyvében megörökíti s halála fölött érzett mély gyászát egy részvétiratban tudatja a gyászoló családdal; Kossuth temetésére küldöttséget meneszt s ravatalára koszorút küld; a református uj templomban gyász isteni tiszteletet tartat s abban a tisztikar és törvényhatóság testületileg vesz részt. A közgyűlésen Kmetykó József főjegyző fog emlékbeszédet mondani. Városunk országgyűlési képviselője, dr. Endrey Gyula, az éjjel utazott fel Budapestre, hogy a képviselőháznak a gyászintézkedések megtétele végett összehívott ülésén megjelenjen s annak utána a képviselőház küldöttségével a temetésre Turinba utazzon. Baksa polgármester tegnap az öszszes városi hivatalokban, az általános gyászra való tekintetből, szünetet rendelt. Legújabb értesüléseink. A képviselőhöz holnap, nagypénteken rendkívüli ülést tart, mit Bánffy Dezső báró elnök, a függetlenségi és 48-as párt tagjainak kívánságára hívott össze. A képviselőház ülésén Justh Gyula pártelnök fog tenni indítványt a képviselőház által teendő intézkedésekre nézve s az előleges megállapodás szerint a képviselőház részvétének megfelelő kifejezésén kívül Kossuthot a nemzet halottjának fogja kijelenteni, temetésére küldöttséget és koszorút küld s a temetés a képviselőház költségén történik. Kossuth hült tetemeit haza szállítják s Budapesten fogják eltemetni. A turini gyászünnepélynél Veres József orosházi képviselő, ev. lelkész mond imát s a függetlenségi és 48-as párt részéről Bartha Miklós alelnök magyar, Henfi Ignácz pedig olasz nyelven fognak beszédeket tartani. Kossuth tetemét bebalzsamozzák s temetése Budapesten csak 8—10 nap múlva fog megtörténni. A gyászünnepségek közelebbi részletei még nincsenek meghatározva. Kossuth Lajos élete. 1802—1894. Kossuth Lajos született Monokon, Zemplén megyében 1802. szeptember 19-én. Gyermekéveit ugyanott, a szülői házban élte át, hol jó nevelésben s erős fegyelemben részesült. Első ismereteit a szomszéd község fiatal protestáns lelkészétől nyerte, majd szülei a sátoraljaujhelyi piarista gimnáziumba küldték, hol 6 évet töltött. Kitűnő tanuló volt, de magaviseletével nem voltak megelégedve, mert daczos természetű volt. A középiskolát elvégezve, a jogi tanfolyam hallgatására Sárospatakra ment, hol a híres Kövi professortól hallgatta a magyar köz- és magánjogot. Itt történt, hogy midőn egy alkalommal Kövi hallgatóit megsértette, Kossuth jogásztársainak azt ajánlotta, hogy míg a tanár elégtételt nem ad, addig ne hallgassák előadásait. Kossuthék meg is kapták az elégtételt, de az öreg tanár így szólt hozzá a kathedráról: „Domine Kossuth, ha meg nem javul, még magából nagy országháborító lesz!“ Elvégezvén a jogi tanfolyamot, atyjánál, ki szintén ügyvéd volt, gyakornokoskodott, majd elnyervén az ügyvédi oklevelet, miután a királyi kanczelláriához egy szerényebb állásért hiába folyamodott, elhatározta, hogy ügyvéd lesz. Mint fiatal ügyvéd tűnt fel fényes szónoklataival s csakhamar Zemplén megye vezérférfiává emelkedett. A nép előtt első nagyobb hatású beszédét az 1880. évi kolerazendülés alkalmával tartá. A vidék feldühödt parasztsága kaszákkal és vasvillákkal felfegyverezve Sátoralja-Ujhely ellen vonult, hogy azt felgyújtsa s a lakosságot felkonczolja. Kossuth a piaczra gyűjté össze a megrémült lakosságot, hol gyújtó és lelkesítő beszédet tartott, mi a szivekbe bátorságot öntött s a polgárság fegyvert ragadván, eltávolította a veszedelmet. Kossuth ezután Pestre költözött, majd az 1832—36-iki országgyűlés alkalmából Pozsonyba ment, hol egy távollevő mágnást képviselt. Az ily képviselők felszólalhattak, de szavazatuk nem volt. Kossuth fel is szólalt egy ízben, de lámpaláz fogta el s szavai hatástalanok maradtak. Pedig a szónak már ekkor is mestere volt. Sokkal nagyobb hatást ért el Kossuth Pozsonyban az által, hogy „Országgyűlési tudósítások“ czim alatt egy írott lapot adott ki, mely az országgyűlés dolgait demokratikus és liberális szellemben tárgyalta s az egész országban oly nagy hatást csinált, hogy a kormány figyelmét sem kerülte el. Kossuthot fényes állásokkal próbálták meg elhallgattatni, de midőn ezeket visszautassá, más eszközhöz nyúltak s üldözni kezdették a lapot, megtagadván attól a postai szállítást. Az országgyűlés feloszlatása után Kossuth Pestre ment, hol 1836 július 1-én „Törvényhatósági tudósítások“ czim alatt szintén írott hírlapot indított, mely még nagyobb hatással agitált az alkotmányért. A kormány ekkor elrendelte a lap betiltását, de Kossuth Pest megye védelmére bízta ügyét s lapját folytatta. A vármegyék Pest után egymásután tiltakoztak Kossuth lapjának betiltása miatt, de ez a kormányt nem bírta más határozatra, sőt 1837 május 4-én éjjel Kossuthot lakásán gránátos katonákkal elfogatták és bebörtönözték. A törvényhatóságok tiltakoztak ezen törvénytelenség miatt, de a kormány három évi börtönbüntetésre ítéltette őt s börtönéből csak 1840. ápril 29-én szabadult ki. Fogsága alatt Kossuth igen sokat tanult s az angol nyelvet is ekkor tanulta meg. 1841. január havában Länderer könyvkiadó egy lap szerkesztésére hívta fel Kossuthot, mely „Pesti Hírlap“ czímmel indult meg. Mikor kezdték csak 60 előfizetője volt, de a második félévben már 4000-et meghaladott az előfizetők száma. E lapban kezdte sürgetni az ősiség eltörlését, a jobbágyság felszabadítását, a képviseleti rendszert, a magyar társadalom nagy átalakítását, stb. s hatása oly nagyön, hogy Széchényi István is síkra szállott ellene, veszélyt látván Kossuth fellépésében. Kossuth diadallal állotta ki a polémiát, úgy Széchenyivel, mint gróf Dessewffy Auréllal, kit maga is méltó és kiváló ellenfélnek ismert el, de a kormány által megvesztegetett Landerer a „Pesti Hírlap“ szerkesztésétől elmozdította őt s uj lap indítására a kormánytól engedélyt nem kapott. Ekkor rövid időre visszavonult a magánéletbe szerető hitvesével, Meszlényi Terézzel, kit 1841. szeptember 9-én vett nőül, de magányában sokáig nem maradt. Országos mozgalmat indított a hazai ipar védelmére egy országos védegylet megalkotása czéljából, mely mozgalmat nagy rokonszenv fogadta s a védegylet 1844. október 6-án megalakulván, annak igazgatójául választatott. Azután megalkotta a magyar kereskedelmi társaságot, de sem ezzel, sem a védegylettel a gyakorlati kivitelben nem volt szerencséje. Az 1847—48-ik országgyűlésre Pestmegye választotta követéül 2948 szavazattal 1314 szó ellenében. Az országgyűlésen már oly nagy tekintélye volt, hogy az ellenzék vezéréül fogadta s fényes szónoki tehetségével a reformoknak a sikert is biztosítani tudta. A párisi forradalom hírére márczius 3-án tarta amaz emlékezetes szónoklatát, melynek hatása alatt Bécsben márczius 13., Pesten, márcz. 15-én kiütött a forradalom. A pozsonyi országgyűlésnek a független felelős magyar minisztériumra vonatkozó feliratát márczius 15-én vitte Becske István főherczeg nádor vezetése alatt az ország- Szocialistáink. Lapunk előző számában röviden említést tettünk arról a rendzavarásról, melylyel az úgynevezett, „szoczialisták“ a szabadság évfordulójának ünnepét lármával és a legbántóbb kifakadásokkal megrontották. Azóta ez a sajnálatos tény az egész hazai sajtót foglalkoztatta s maga a közvélemény is a legotrombább kegyeletsértésnek minősítette a megtörtént rendzavarást és azt a czinikusan durva kérdést, amivel a szoczialista munkások egyik vezetője, a legújabb népbolondító társaság elnöke fordult az ünnep szónokához, kérdezvén, hogy: „magyarázza meg nekünk az úr, mit adott 1848 a munkásoknak ?“ Soha kérdésre nem volt oly könnyű a felelet, mint épen erre. A magyar polgárságnak, az ország munkás társadalmának mindent 1848. adott meg. Ma már polgároknak nevezik a tömeget és nem jobbágynak; ma a nép e rabér számba megy, joga van szabadon gondolkozni, beszélni, van befolyása a közügyekre és véres verejtéke árán nem az uraságnak, hanem magának szerez vagyont, mely fölött rendelkezhetik a legjobb akarata szerint. 1848-nak köszönhetjük, hogy a „munkás“ polgárság közül kivállik egy-egy Nagy András János, aki becsületes munkával és szorgalmával gyűjtött vagyonából majdnem 100.000 forintot fordított közczélokra, jótékonyságra, annak a tömegnek a jóvoltáért, amely most féktelenül tombolva, önző és lelketlen vezetői által félrevezetve, botrányt okoz a kegyelet ünnepén, azon a napon, mely évfordulója a nemzet szabadságának. És kérdjük: vájjon kik ellen fordulnak a békétlen, sorsukkal elégedetlen munkások ? — A felelet csak egy lehet, és pedig az, hogy saját munkástársaik ellen, kik véletlenül birtokot örököltek, vagy szereztek, kiknek megélhetési módjuk valamivel talán könnyebb, mint azoké, kik a becsületes igyekezet helyett naphosszam ácsorognak a piaczon s szívják magukba azt a mételyt, melyet néhány nagyhangú „vezér“ s még nagyobb hangú újság tetszetős frázisokban eléjük tálal. Annyi bizonyos, hogy az ingatlan vagyon kérdése egy vakmerően és számítással felszínre dobott koncz az éretlen nép előtt. Vakmerő és veszedelmes azért, mert a vagyonos és munkás társadalom egész rétegére vetették ki a hálót az izgatók, kiknek szándékait nem tudja senki, de kiket vakon követ a szegényebb néposztály, mert nem fogja fel és nem tudja, hová vezeti őt ez a felbujtás. Ha a mi munkásaink, a vásárhelyi becsületes és hazafias lelkületű nép tudná a következményeket, legelőször a „vezérek“ és „elnökök“ hátán próbálná ki a bunkós bot végét, mert átlátná, hogy az egész mozgalom áldatlan és csak az ő kizsákmányolására van viscenirozva. Azok a butító, izgató és lázító beszéd