Vásárhely és Vidéke, 1901. július-december (19. évfolyam, 53-106. szám)

1901-07-04 / 53. szám

1901. julius 4. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 53. szám. sőt nem rendelhetem el, nehogy ez által a polg. leányiskola építkezése halasztást szenvedjen, sőt az iparos tanoncziskolának további elhelyezése is kérdésessé tétessék : felhívom a közönséget, hogy egyrészt a megajánlott és immár kifizetésre esedé­kessé vált 20 000 koronát még a f. évi július hó 1-ig a hódmezővásárhelyi khr. adóhivatalba szolgáltassa be, másrészt pedig fent kifogásolt határozatát sürgősen oly­­képen módosítsa, hogy abban első aján­latához mérten az építkezéshez szükséges összes téglaanyag beszolgáltatása is bent foglal­tassák“. Rövidek leszünk s c­upán néhány meg­jegyzés tételére szorítkozunk a miniszter ezen leiratára vonatkozólag. A­mi a 20­ 000 korona haladéktalan le­fizetését illeti, az ellen nincsen semmi kifo­gásunk, bár az ellen is jogosan lehetne, a­mennyiben a belügyminiszter mai napig sem hagyta jóvá a közgyűlésnek ide vonatkozó határozatát, a­mely ezek szerint még nem is jogerős. Van azonban kifogásunk a miniszter azon kívánsága ellen, melylyel az építkezés­hez 400 000 darab téglát kér, azzal az indo­kolással, hogy egy értekezlet a múlt év elején az összes téglamennyiség megaján­lását kilátásba helyezte. Hát bocsánatot kérünk, az a bizonyos értekezlet akár a csillagos eget is kilátásba helyezhette volna , ígéretének semmi kötelező ereje nincsen. Kötelező ereje csak a törvényhatósági közgyűlés határozatának van és ez a határo­zat csak 16O­OOO drb. tégla felajánlásáról szólott, tehát merőben téves és jogi szem­pontból tarthatatlan a miniszternek azon érvelése, hogy csakis az értekezlet ajánlása folytán és alapján vásároltatta meg az iskola czéljaira a dr. Imre-féle telket. Az értekezlet ajánlata alapján semmit nem tett és nem is tehetett a miniszter, mert annak jogköre csak addig terjedett, hogy véleményes javaslattal járuljon a közgyűlés elé. Ez a dolognak azonban még csak az egyik része és sokkal fontosabb ennél a másik. Mint már fentebb is említettük, Vásárhely város közönsége az áldozatok megajánlásá­ban elment a lehetőség azon határáig, mi­kor 20 000 korona készpénzt és 150 000 drb. téglát felajánlott, melyen túl mai anyagi vi­szonyai közepette, tekintettel különösen a „kedvezőtlen terméskilátásokra“ és a „fenye­gető ínségre,“ egyáltalán nem mehet. Akkor, a­midőn ez a város egyetlen egy év lefor­gása alatt az állam részére teljesen in­gyen oda ajándékoz a járásbíróság részére egy nagyértékű telket s bizonyos mérvű építési anyagot, a polgári leány­iskola részére pedig 20­ 000 korona kész­pénzt és 150'000 drb. téglát, ellenben a saját maga részére, a város belső fejlődése és haladása érdekében egyetlen krajczárt sem tud ál­do­zni s­­­eveszi a napirendről a járdaügyet, s más egyebeket: nem lehet jogos, még kevésbbé méltányos a miniszter részéről olyan kívánságokkal fellépni, melyek már a túlkövetelés jellegével bírnak. Szívesen, készséggel és örömmel hoz­tuk meg eddig is, hozzunk meg ezután is a tőlünk kitelhető áldozatokat kulturális fejlődésünk érdekében, de bocsánatot ké­rünk, az áldozatok hozatalában nem mehe­tünk el addig a határig, a­hol az anyagi tönk, a romlás veszélye fenyeget. Épen a kormánypárti tábor, a helybeli szabadelvű párt vezéremberei, kik már e­g­y óriási vagyont aján­dékoztak oda az államnak kü­lönböző czélokra, adták ki a jelszót a törvényhatóság legutóbbi közgyűlésén, hogy takarékosan, óvatosan és előrelátóan bánjunk ez idő szerint a közvagyonnal, mert „ínség“ fenyeget, mert rosszak a „terméskilátások.“ Nos hát, takarékoskodni fogunk. Sze­gény, eladósodott helyzetünkben, elzárkózva egyelőre minden fejlődés és haladás elől, tudatában annak, hogy a városi téglagyárat nagy költséggel, nagy áldozattal tartjuk fenn s a téglára fölötte nagy szükségünk van, a már megszavazott 150.000 téglán felül nem adunk egyetlen darabot sem a miniszternek, mert a felajánlott me­­nyiség is messzire felülmúlja áldozatképes­ségünk határait! Vizsga a földmivesiskolánál. — Évzárás után. — — július 3-án. Szombaton, június hó 29 én tartották meg a helybeli állami földmivesiskolánál az évzáró vizsgálatot, mely iránt a közönség ré­széről is meglepően szép érdeklődés nyil­vánult, a­mennyiben a vizsgán mintegy két­százan vettek részt. Mint vizsgálóbiztosok, a földmivelés­­ügyi minisztérium részéről lovag G­r­u­p­­penberg Ferentheil Frigyes sz­ilágysom­­lyói földmivesiskolai igazgató és Berger Károly Lajos központi szolgálatra beosztott gazdasági szaktanár jelentek meg a vizsgá­laton s rajtuk kívül az idegenből jelen vol­tak: Székely Jenő gazdasági szaktanár Adáról, Kemény Dávid, a budapesti ma­gyar izraelita kézmű és földmivelési egye­sület titkára és Máttóffy László, a cson­­grádmegyei gazdasági egyesület titkára. Vá­sárhely városának képviseletében megjelen­tek : Juhász Mihály polgármester, dr. Endrey Gyula orsz. képviselő, Szikszay Dénes, Pokomándy Imre és Bereczk Pál tanácsosok, Horváth László főszám­vevő ; a gazdasági egyesület részéről, V­é­­k­o­n­y József elnök, Köti Sándor és K­a­­r­a­s­z Jakab gazdálkodók, valamint a közön­ség részéről is számosan. A vizsga az egyik tágas teremben vette kezdetét reggel 8 órakor, mely terem csino­san és fölötte ízlésesen volt diszetve a nö­vendékek által készített háziipari készítmé­nyekkel, melyeknek sokasága és kiváló szép­sége valóságosan meglepetést keltett. Talán mondanunk is fölösleges, hogy a vizsgálat, a szorosan vett elméleti résztől eltekintve, minden tekintetben gyakorlati irányú volt. A növendékek, kiknek értel­mes feleletei különösen feltűntek, a gépek kezelése körül, az istállókban, a magtárban, a tejkamrában, a gyönyörűen gondozott kertben mutatták be tanulmányaikat, bizony­ságot nyújtván arról, hogy nemcsak köny­vekből és nemcsak a tanárok előadásaiból sajátították el a földmiveléshez szükséges ismereteket, de a­mit tanultak, azt gyakor­latilag is kifogástalanul és kitűnően tudják alkalmazni. És e tekintetben a­mily szépek és kifogástalanok voltak a növendékek által vezetett gazdasági naplók és számadások, épen olyan jól sikerültek azok a gyakorlati produktumok is, melyeket a tejkamrában, az istállókban, a gépeknél és a kertben mutat­tak be a növendékek. Végtelenül sajnálatos, hogy gazdáink közül sűrűbben és minél tömegesebben nem keresik fel a mintaszerűleg kezelt föld­­mivesiskolát, melynek meglepő tisztasága és az ott tapasztalható rend és csinosság egy­aránt dicsérik a S­z­e­r­e­s­s János igazgató és a derék tanári kar fáradságos buzgalmát. A kitűnően sikerült közviszgálat befe­jeztével az intézet igazgatójának asztalánál ebéd következett, melyen az idegen vendé­geken kívül városunkból is mintegy húszan vettek részt. Az első felköszöntőt, melyet sűrű egymásutánban követtek a többiek, Juhász Mihály polgármester mondotta a szives házigazdára és nejére, majd szólottak mások is, nem feledkezvén meg természete­sen az emelkedett hangulat közepette D­a­rányi Ignácz földmivelésügyi miniszter te­­vékenységéről sem, kihez a következő sür­­göny küldetett: „ „Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter urnak Budapesten. A hódmezővásárhelyi m. kir. állami földmivesiskola mai évzáró vizsgálatának befejeztével, az elért szép eredmény al­kalmából, a jelen levő városi tanács, gaz­dasági egyesület és pártkülömbség nélküli értelmiség nevében, a legmelegebben üd­vözöljük Nagyméltóságodat, mint a ha­zai földmivelés nagy ügyének méltó vezé­rét. — Juhász Mihály polgármester, dr. Endrey Gyula országos képviselő, V­é­­kony József gazdasági egyesületi elnök.“ Ezen üdvözlő táviratra már másnap válaszolt a miniszter a következő sürgöny­nyel : „Juhász Mihály polgármester urnak Hódmezővásárhely. A földmivesiskola zárvizsgálata al­kalmából küldött szives megemlékezésért polgármester urnak és a tisztelt gazdakö­zönségnek őszinte köszönetet mond: — Darányi, földmivelési miniszter.“ Tudósításunk végzése előtt még meg­jegyezni kívánjuk, hogy a földmivesiskola igazgatósága eddig elé csaknem valamennyi szegényebb sorsú végzett tanítványát elhe­lyezte nagyobb uradalmaknál és gazdaságok­nál, hol azok jó fizetést élvezve, feljebbvaló­iknak teljes megelégedésére működnek, mi­ről egy egész csomó elismerő levelet volt alkalmunk olvasni, így például elhelyezve vannak : Z­s­a­r­k­ó János — gróf Stubenberg uradalmánál, Kecskeméti Pál — Gaál István birtokosnál, S­z­ö­ll­ő­s­i Dezső — báró Dániel Ernő uradalmánál, D­é­t­á­r Mihály — Kintzig János földbirtokosnál, Stuhl Fülöp — Léderer testvérek uradalmánál, Szőke Ferencz — Hornyánszky Pál földbirtokosnál, Vörös Imre — a diószegi szeszgyárnál, stb. Látva és tapasztalva ezeket, igen kívá­natos volna, hogy gazdaközönségünk az ed­diginél nagyobb érdeklődést tanúsítson a földmivesiskola iránt, mely kitűnő vezetés alatt állván, hatását első sorban is itt nálunk kellene, hogy éreztesse. Újdonságok. — Gyűjtésünk a Kossuth szoborra. Kos­suth Lajosnak városunkban felállítandó szobrára a héten Vékony József úr, a gazdasági egylet elnöke 100 koronát adott át lapunk főszerkesztőjének, mely összeghez Vékony József és neje 80 koronával, ifjú C­s­e­r­n­a János szentesi gazdálkodó 10 ko­ronával és ifjú Szél Ferencz 10 koronával járultak. Midőn ezen adományokat köszönet­tel nyugtatjuk, egyszersmint tudatjuk, hogy ezen 100 koronával gyűjtésünk összege 3578 korona 64 fillér. — Személyi hir. Thoroczkay Vik­tor báró főispán f. hó 2 án este városunkba érkezett s ez alkalommal több napot tölt itt. — Rendkívüli közgyülés. Törvényható­sági bizottságunk f. hó 15-én délelőtt 9 óra­kor rendkívüli közgyűlést tart a polgármester elnöklete alatt, melynek egyetlen tárgya lesz a Solti féle telek megvásárlása ügyében a névszerinti szavazás megejtése.­­ Az adóügyi tanácsos helyettesítése. Faragó Sándor adóügyi tanácsos 4 heti szabadságidőre távozván, ez időre a városi tanács Pokomándy Imre katonaügyi elő­adót bízta meg az adóhivatal felügyeletével és vezetésével. — A dalárda népünnepélye. A helybeli dalárda a kellemetlen idő miatt már két ízben is elhalasztott népünnepélyét a jövő vasárnap, f. hó 7-én tartja meg, melyre előre is felhívjuk a közönség szíves figyel­mét. A népünnepély különösen mulatságos látványokban lesz gazdag. — Külterületi csendőrségünk ügye. A külterületi csendőrség ügyében a II-ik kerü­leti parancsnokságtól a héten ismét átirat

Next