Vásárhely és Vidéke, 1903. január-június (21. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-01 / 1. szám
VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 1. szám, 1903. január 1. romnak. — A róm. kath. egyháztanács Bertistsky Ferencz elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen bejelentetett, hogy a gróf Károlyi család és az egyház között a kegyúri jogok átruházása tárgyában létre jött egyezséget a váczi püspök jóváhagyta, valamint megengedi, hogy a felsőbb leánynevelő intézet czéljaira szolgáló apáczazárda építése a Lengey-féle telken megkezdessék. — A róm. kath. egyháztanács a kü területen a Rostás-féle iskolánál imaház és temető létesítését elhatározza. — Az ács és kőmives segédek gyűlést tartottak, ahol kimondották az általános sztrájkot. •— A munkáslakások kiépítése tárgyában Lukács György főispán elnöklete alatt értekezlet tartatik, melyen 50 munkáslakás felépítése kimondatik. — Serbán János országos tejgazdasági felügyelő a tejszövetkezetek szervezéséről, működéséről és annak előnyeiről és hasznáról igen érdekes felolvasást tartott nagy közönség előtt a közgyűlési teremben. — A városháza közgyűlési termében igen sikerült szanatóriumból rendeztetett. — Ápr. 13. A belügyminiszter jóváhagyja a törvényhatósági közgyűlésnek a nyilvános illemhelyek felállítása tárgyában hozott határozatát. — A vörös kereszt egyesület évi rendes közgyűlést tart, melyen kimondatott, hogy az egyesület 2000 kor. alapitványnyal a szanatórium egyesületbe belép. — Vasváry Elemér és Barabás Dénes gyógyszerész segédek egy Újvároson felállítandó gyógyszertár engedélyezését kérik. — Ápr. 17. Dr. Fejér Kálmán orvos városunkból eltávozik. — Kis Bertalan kir. járásbiró feltüzte szép beszéd kíséretében Détár János mellére a király által nyugdíjaztatása alkalmából adományozott ezüst érdemkeresztet. —Ápr. 20. A belügyminiszter a törvényhatósági közgyűlésnek azon határozatát, melylyel a „Sas“ vendéglő felépítését elhatározta, megsemmisítette, mivel a minisztérium műszaki közegei a tervet annyira rosznak találták, hogy még a részletes bírálatra sem tartották érdemesnek. — A képviselőválasztók névjegyzékének összeállítása kezdetét veszi. — Az izraelita nőegylet évi rendes közgyűlést tart. — A róm. kath. egyház 400.000 dr. tégla és 50.000 dr. cserepet kért a várostól az épülő nőnevelő intézethez. — Ápr. 24. A belügyminiszter jóváhagyja a módosított piaczrendészeti szabályrendeletet. — A szoczialisták a Szabadság téren népes gyűlést tartottak. — Ápr. 30. A városi tanács Barabás Dénesnek és Vasváry Elemérnek egy új gyógyszertár felállítása iránti kérelmeket nem teljesíti. — A vallás és közoktatásügyi miniszter az iparos tanoncz iskolák segélyezésére 1000 koronát utalványoz. — A törvényhatósági közgyűlés elfogadta a 2.300.000 koronás kölcsön felvétele tárgyában megkötendő szerződés pontozatait azzal, hogy a szerződés aláírásával és a kölcsön ügylet lebonyolításával Juhász Mihály polgármestert, Endrey Gyula és Fári Antal bizottsági tagokat bízta meg. — A „Sas“ vendéglő újraépítése tárgyában a tervek elkészítésére országos pályázat hirdetése elrendeltetik. — A kereskedelemügyi miniszter a gépészek és géptulajdonosok egyletének alapszabályait jóváhagyja. — Égető Sámuel gazdálkodótól Ferkovics Mária czigányasszony azon ígérettel, hogy a Jézus Krisztus közvetítésével két kocsi aranypénzt szerez neki, 20000 koronát kicsal. Május. Máj. 4. Gálffy Zsigmond helybeli unitárius lelkészt a mészkői unitárius egyház lelkészévé megválasztja. — Makár Pap Ernő helybeli ref. segéd-lekész városunkból eltávozott, mivel Maklárra megválasztatott rendes lelkésznek. — Városunkban az agyagiparosok raktárszövetkezete megalakul. — Máj. 8. A közoktatásügyi miniszter Péterffy Gyula helybeli unitárius tanítót Toroczkóra kinevezi tanítónak. — A róm. kath. egyház az építendő zárdának felépítését Szabó és Konca vállalkozóknak adja. — Máj. 11. A képviselőválasztók névjegyzékét a kiküldött bizottság elkészítette és közszemlére kitétetett. — Bernátsky Ferencz apátplébános a zárdaiskola részére 60000 darab faltéglát ajándékoz. — Máj. 15. A törvényhatósági bizottsági közgyűlés Darányi Ignácz földmivelésügyi minisztert a város díszpolgárává megválasztja. — Dr. Szabó Elemér III-ad aljegyzőnek, Vidonyi István írnoknak megválasztatnak. — A törvényhatósági közgyűlés a róm. kath. egyház által a zárda építésére kért segélyt Szeremlei Sámuel indítványa folytán nem szavazta meg. — Dobó Zoltánné úrnő a létesítendő zeneiskola javára sikerült hangversenyt rendezett. — A belügyminiszter a „Szarvas“ vendéglő kiépítésére vonatkozó közgyűlési határozatot nem hagyta jóvá, hanem a terveket pótlás végett leküldötte; a „Vigadó“ kiépítésére vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyta. — Máj. 18. A törvényhatósági közgyűlés a bizottsági tagok létszámának 208-ról 240-re leendő felemelését elhatározza; kimondotta a közgyűlés, hogy a rendőralkapitányoktól jövőre a jogvégzettség megkívántassék. — Fodor Ferencz és Kiss Károly fogyasztási adóhivatali tisztviselőknek a nyugdíjjogosultak közé való felvételét a közgyűlés kimondja. — 50 munkáslakás kiépítését a közgyűlés szintén elhatározza. — Moldvay István adóvégrehajtó és Baranyi János rendőr nyugdíjaztatnak. — Máj. 22 Kakass Géza helybeli állatorvos városunkból Tisza-Roffra eltávozott. — Müller Sámuel helybeli szabó-mester ellen a szegedi kir. törvényszék a csődöt elrendelte. — Szabó János esperes, a helybeli református egyház nagynevű lelkésze Debreczenben hirtelen meghalt. — Máj. 25. A földmivelésügyi miniszter kiküldöttei az állategészségügyi körzetek megállapítása végett városunkba érkeznek. —■ Mártélyon lakó polgártársaink kérvényt nyújtottak be a tanácshoz, melyben kérik, hogy Mártélyon járlatira hivatal állíttassák fel. — Máj. 29. Gróf Csáky Károly váczi püspök a bérmálás megejtése és a zárda alapkőletétele végett városunkba érkezett. — A ref. egyház képviseletében Szeremlei Sámuel vezetése mellett egy nagyobb küldöttség utazott Debreczenbe Szabó János esperes temetésére. — A város koszorúját ugyanezen küldöttséggel dr. Endrey Gyula vitte. — A gazdasági egyesület borjudijazást tart. Junius. Jun. 1. A népkerti vigadó építésére megtartott árlejtésen a vállalatot Mucsi Lajos ácsmester nyerte el. — Gr. Csáky Károly váczi püspök az épülő zárda alapkőletételénél egy 2000 kor. földhitelintézeti kötvényt adott át a zárda javára. — Benedek Mihály tanító a helybeli unitárius egyházhoz kántortanitónak kineveztetik. — A főgimnáziumi tanulóifjúság az Erzsébe-sétányban sikerült tornaversenyt rendez. — Jun. 5. Weisz Mihály borkereskedő zálogház felállításának megengedéséért folyamodott a hatósághoz. — A III-ad osztályú kereseti adókivető bizottság működését megkezdi. — Jun. 12. Dr. Hódy Mótes a külterületi iskolák államosítására vonatkozó szerződési tervezetet beterjeszti a tanác hoz. — Darányi Ignácz földmivelési miniszternek egy nagyobb küldöttség Lukács György főispán vezetése mellett átadja a díszpolgári oklevelet. — Jun. 19. Az ev. ref. főgimnáziumban az érettségi vizsgálat kezdetét vette. — Szikszay Antal helyben ev. ref. tanítót az aradi ev. ref. egyház kántorának meg-Megütötte aztán a lovacska farát és biztatta : — Gyi te, Fakó! A vén koplalós ügyet vetett már most gondosabban az útra, hogy kátyúba ne zökkenjen a szekér, ide-oda rángatta az inkább nyomorúságos öszvérnek, mint lónak mondható sovány termetű állatot, mely igen szomorú volt és engedelmesen hol jobbra, hol balra irányitá lépéseit, amint a kötelékből vetett zabla a száját vágta. Egy darabig semmi hiba sem volt, így haladtak: a kis ló és az öreg czimbora, aki csak az út felerészén vette észre, hogy a toprongyos „Vak“ is eljött, a szekér alatt kisérve a gazdát, föl-föl nyújtja a nyakát szomorú vakkantással a szekéralj felé, mintha bizony ő is tudná, hogy ki van ott a suba alatt. A kutya tudja, ha baj van, mert érzi. Vak tudja, hogy a gazdáját viszik; az ő gazdája az, akinek a suba alól a csizmája kilátszik, akire Tóbiás István, az öreg barátja, hol a fejére, hol a lábára takargatja rá a le-lecsúszó subát, miközben odaszól a fáradt lovacskának: — Gyi te, Fakó, gyi! Nem messze vannak már. Vethetik is Szabó Péter számára a pelyhes ágyat, asztalra tehetik készen a drága mediczináját, fehér kezű apácza adja neki imádsággal. Ezenközben megint rázódik a szekér. István elébe kerül, megpöröli a kocsist: — Rendet se fogannák föl király kocsisának, halk-e ? És ekkor már most úgy gondoskodik a békességes haladásról, hogy a kötőfék-zablá’ fogva vezeti az állatot, akit így igazgat — Czurukk, te! Majd megint: — Lassan, hé! Egyszer-kétszer a hátával is odébb lökte a lovat, hogy kikerülje a kátyút, de ezenközben barátságosan szólongatta: — Gyi te, Fakó! A Vak még vakkantott egyet-egyet és szaladás közben szomorúan ingatta a fejét ide-oda. Megérkeztek aztán nemsokára a nagy sárga ház elé, amelynek a kapuja — ahol a halál ki-be jár — zárva nyitva volt. A suba rendben volt, egyet se mozdult, míg Tóbiás nem rántotta meg. — Helybe vagyunk, hé, czihelődjék kend, szólongatta a czimbora. A beteg nagy, patkós csizmái azonban nem mozdultak. Egyenesre kipöczkölve feküdtek a subán, csak a sipka lefordult a fejéről, a homloka fehér volt, mint a hó, haja is szint olyan fehér, a szemei pedig nyitva voltak. Megse szólt. Rázta az öreg czimbora. — Embörködjön hát kend, koma, mer itt le kell szállni. De hiábavaló biztatás volt ez is. Most megsimogatta Tóbiás a beteg homlokát: — Hej hé, szólaljon meg kend, vagy mit akar kend? A Vak kutya is költögette, nagyot és hosszút vonyitott. A hangos beszédre a kórházból kijöttek az emberek és elvették az öregtől a polgármester ajánló írását. — Az van beleírva, — magyarázta Tóbiás István szigorúan, hogy pölykös ágyat, meg tyúklevest adjanak a czimborámnak. — Jól van, jól, mondják neki. Aztán a kórházszaga felállott a kocsikerékre, hogy föltekintse az új vendéget. Belehajolt a kocsialjba, aztán odaszólt Tóbiásnak: — Hallja kend, nem pölykös ágy kell már ennek, hanem gödör. Megharagudott a munkás. Nehezteléssel nézett a patikaszagú szolgára. Elkapta a keserűség, föltekintett az égre, úgy mondta: — Az-e? Hát adjanak neki azt, legisjobb az az ilyen szegénnek . . . Aztán a halott fejéhez lépett, ráhajolt, majd kisvártatva keserű duzzogással beszélt hozzá: — No czimborám, kend ugyan bolonddá tett az utón. A sipkát pedig mélyen levágta a szemére Tóbiás István. S mikor a kórházszolgák levonszolták Szabó Péter tetemét a szekérből és vinni akarták, Tóbiás odalépett és alázattal kérte : — A fejit majd én emelem. A halott fejit a karjára fektette, fölemelte a melléhez, átkarolta gyöngéden és mialatt haladtak vele befelé, a balkezével a holt czimbora lecsapzott haját fölsimogatta. A toprongyos Vak is utánuk akart sompolyogni, de a kapus orron rúgta. Vak nem haragudott meg, ronyitott egyet, leült szomorúan és várt. Várta a gazdáját vissza, mert Vak nem is gondolhatott mást az ő becsületes kutyaeszével, minthogy visszatér ezen az ajtón az ő gazdája, aki nem rúgta orron soha . .. Mindenütt van szerelem. Éjfél. A vásári szekérszállás udvarán, ahol hajléktalanok szoktak meghúzódni éjszakára, egy lány énekelt. Ezt a régi nótát: Lányok, szegény lányok, rólam tanuljatok.