Vásárhely Népe, 1946. július-szeptember (3. évfolyam, 143-218. szám)

1946-08-20 / 184. szám

legerélyesebben fel fogunk lépni. Külföldről is veszély fenyeget. Ri­asztó hírek érkeztek arról, hogy Párizsban, a békeértekezleten Anglia és Amerika követeli, hogy fizessünk a külföldi ál­lampolgároknak Magyarorszá­gon a háború folyamán elszen­vedett veszteségeiért kártérí­tést és mondjunk le a Németországgal szemben fennálló minden követelé­sünkről, elhurcolt javaink visszako­zásáról. Ha ezeket a gazdasági bé­kefeltételeket ránk kényszerítenék, Magyarországnak 6 milliárd aratty­­pengőnyi külföldi adóssága lenne, ennek évi törlesztésére 4—500 mil­lió forint szükséges. A magyar költ­ségvetésnek több mint felét, fél­millió magyar dolgozó egész évi fizetését kellene törlesztés címén kifizetnünk. ^Nem (udnBk' li®«f**nt<< — Ha ez valóban megtörténne, meggátolna bennünket abban, hogy az országot felépítsük, nyomorba gazdasági szolgaságba taszítaná a magyar dolgozó nép­őt. A mi állás­pontunk az — és ebben a kérdés­ben becsületes magyar embernek nem is lehet más álláspontja, — nincs miből fizetnünk, nem tu­­dunk fizetni, tehát nem fize­tünk. (Óriási taps.) Szerencsére ebben a kérdésben nem állunk egyedül. A Szovjetunió (Nagy taps és éljen­zés) nem akarja, hogy Magyaror­szág újból gyarmati sorba süllyed­jen. Ezeket a követeléseket csak Anglia és Amerika támasztotta ve­lünk szemben, a Szovjetunió ellenzi ezek teljesítését. Reméljük, hogy az íő segítségével sikerül­­elhárítani ezt a veszedelmet Révai elvtárs ezután arról be­szélt, hogy a békeszerződés túl ke­mény és túl szigorú feltételeket­ akar kiszabni Magyarországra.­Bár a múlt rendszer urainak és a je­lenlegi jobboldalnak demokratikus fejlődést gátló törekvései nagyon megrontották békeesélyeinket, leg­alább azt el kell érnünk Párizsban, hogy­­ó hárommillió erdélyi és n 6oo ezer csehszlovákiai magyar vé­rünknek biztosítsák az állam­­polgári, nemzeti és­­emberi jo­gait. Ez a magyar demokrácia szent kö­telessége. Tiltakozunk a csehszlo­vákok követelése ellen is, amely a trianoni határokon túlmenően te­rületeket akar elszakítani Magyar­­országtól. Rámutatott arra, hogy voltak, akik csak a szájukkal vál­lalták a szovjet-magyar barátság egyedül helyes politikáját, megkí­sérelték felvenni a Horthy-rend- szer rosszemlékű, kétszínű »hinta­politikáját», amelynek az lett az eredménye ,­hogy sem Keleten nem­ bíztak már meg bernünk eléggé, s sem Nyugatról nem kaptunk segít­séget. De akármilyen legyen is a béke ,nekünk mégis élnünk kell. Sőt fel kell virágoztatni az orszá­got. Esernyőjavítást ■sakszerűen és pontosan készít Vásárhelyi Istvánná ernyőkészítő III. ker. Töltő­-utca 10 VÁSÁRHELY NÉPE 1946 auguszus 20., kedd. A kisgazdapárt hatalmi politikája A belpolitikai helyzetről szólva Révai elvtárs hangsúlyozta, hogy gyanakvással tölti el az MKP, hogy a Kisgazdapárt a látszólagos politikai szélcsendben a demokra­tikus, baloldali elemektől kezd »megtisztítani« a pártot. Több je mutat arra, hogy a Kisgazdapárt hadat akar­­ üzenni a Baloldali Blokknak. A mezőgazdasági érdekképviselet törvény kérdésében,­­ amelyet a Kommunista Párt is helyesel ab­ban a formában, hogy a többség­ben lévő szegény­ parasztság és a nincstelen földmunkásság kezében legyen az érdekképviseltei irányí­tása,­­ne a nagygazdák törpe ki­sebbségénél,­­ a Kisgazdapárt nem a koalíció szallsmében akar megegyezni, hanm többségénél, hatalmi sú­lyánál fogva akarja elfogad­tatni saját álláspontját. Különösen súlyos ellentét van ezen a téren, mert a Kisgazdapárt a mezőgazdasági munkaközvetítést el akarja ragadni a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsé­gétől, hogy azt a munkaadókra, a nagygazdákra bízza. »A munkaköz­vetítés joga meg­van az ipari mun­kások szakszervezeteinél, ezt a jo­got nem engedhetjük elvenni a­­ földmunkások szakszervezetétől­­ sem. — mondotta Révai elvtárs. —­­ A földmunkások mellett ott állnak­­ ebben a harcban az egymillió ipari­­ munkást magukba foglaló szakszer­­­­vezetek és a munkáspártok. Ez elvi kérdés számunkra, ebből nem en­­­­gedhetünk. Ez az egész szervezett­­ munkásság ügye. Ha a Kisgazda­­­­párt a­­munkáspártok nélkül akar ebből törvényt csinálni, az a ko­­­­alíció felrúgását jelentené. A mi­­ véleményünk szerint ilyen kérdé­sen, ha még olyan fontos is, nem szabad felborulnia a koalíciónak. Úgy látszik azonban, hogy a Kis­­gazdapárt itt most nem is a pa­rasztság érdekképviseletéért, ha­nem hatalmi célokért harcol. Azt akarja megmutatni, hogy övé a döntő szó, mi hatalom, mert nála van a többség. Veszélyes játék ez. Azt jelenti, hogy a Baloldali Blokk­­ pártjait, a dolgozó osztályokat ki akarják szorítani a hatalomból. Az országnak békére és nyuga­lomra van szüksége. Mi ezt akarjuk. De ha ők erre az útra térnek,­­a polgárháború útjára léptek, mert a dolgozó osztályok nem adhatják fel nehezen szerzett biztonságukat és demokratikus vív­mányaikat. Arra a vádra, hogy a beszolgál­tatás ellen egyedül a Kommunista Párt nem tiltakozott, csak azt fe­leljük, hogy a mi pártunk volt az, amely legelőször követelte az el­ hurcolt javak visszahozatalát, de nemzeti kötelességünket teljesíteni kell. Vájjon van-e olyan agyalár­gyűlt , mondta Oláh elvtárs,­­ aki azt akarná, hogy mennél na­gyobb terheket rakjunk a magyar nép nyakára. Amit a magyar nemzet kíván, azt kívánja a Magyar Kommu­nista Párt is­ Tapasztaljuk, hogy a Kisgazdapárt néha úgy tünteti fel magát, mintha ellenzék volna, de csak ott, ahol fogni lehet rajta. Ezután a forint szűk voltáról be­szélt amely enyhébb munkanélkü­liséget idéz elő. Ki kell előre dol­gozni egy olyan tervet, amellyel a munkanélküliséget enyhíteni lehet Beszédét azzal fejezte be, hogy az ország­­felvirágzása csak akkor le­hetséges, ha a m­unkásság és pa­rasztság összefog és egyesült erő­vel harcol a dolgozók Magyaror­szágának a felépítésén. Oláh elvtárs beszéde után a há­nyászenekar eljátszotta a Him­nuszt és az Internacionálét s az elvtársak a zenekar hangjai mellett­­ zárt sorokban levonultak a párt­­­­ház elé. Népi demokrácia vagy polgári koalíció ? — Vannak­ néhánya­n a Kisgazda­­pártban, akik még ennél is tovább mennek. Nemcsak játszanak a tűz­zel, de fel akarják gyújtani az or­szág mind a négy sarkát. A Su­­lyokékkal való összefogásról, pol­­polgári koalícióról álmodoznak. Nem a munkásokkal akarnak összefogni ezek a »kisgazdák«, hanem a nagytőkés f­erm­­errel és Ulmarm báróval, f ha a Kis­gazdapárt ezt megteszi, akkor­­ átalakul a nagytőke pártjává. A Kisgazdapárt paraszttömegei ma­guk is rá fognak jönni, hogy rossz úton jár a pártjuk, ha ezt az utat követi. Rá fognak jönni arra, hogy a dolgozó parasztság ,helye a mi oldalunkon van. A mi feladatunk, hogy megkönnyítsük ezt a f­elisme­rést és választást a Kisgazdapárt paraszti tömegeinek. Végül hangsúlyozta Révai elv­társ,­ hogy az országnak a termelés fokozására, ennek érdekében bé­kére és nyugalomra van szüksége. Ha mégis vannak, akik ezt meg akarják zavarni, a termelést és az ország felvirágoztatását akadályoz­zák, azokkal felvesszük a harcot az ország és a nép, a nemzet és a haza jövőjének védelmében.­­Ma nem az van napirenden Magyaror­szágon, hogy a munkásságot és a dolgozó parasztságot kiszorítsák a hatalomból, hanem az, hogy minél nagyobb befolyást engedjenek szá­mára a nemzet ügyeinek intézésé­ben. Ezért várjuk sorainkba nem­csak az ipari munkásságot, hanem a falvak dolgozó népét is, hogy el­induljunk velük azon az úton, amely az ország felvirágoztatásá­nak, a nemzet boldogulásának az egyetlen igaz, járható sútjai. Oláh Mihály: ha mit a magyar nemzet kíván, azt kívánja a Magyar Kommunista Párt Révai elvtárs nagyhatású be­széde után percekig zengett az él­­jezés és a taps, majd újabb éljen­zés közben Oláh Mihály nemzet­gyűlési képviselő elvtársunk lépett a mikrofon elé. Beszédében vá­zolta a munkásság kemény harcát a jó forintért, melyben a dolgozók lerongyolódva, éhesen maradtak, a spekulánsok pedig meggozdultak­ az infláción. Azok szedték le a parasztság és munkásság munkájá­nak a gyümölcsét. Felemlítette, hogy a Kisgazdapárt helyi szer­vezete végigházalta a várost azzal, hogy a kommunisták a B-listánál a szemét helyett az értéket söpör­ték ki. Mindent elkövetnek, hogy a közvéleményt ellenünk hangol­ják, mert tudják azt, hogy a re­akció ereje ott van. Attól sem ri­adnak vissza, hogy az ország ke­ménykezű belügyminiszterét, Rrik elvtársat állandóan támadják a saj­tójukban. Mi egy emberként állunk Rajk elv­társ mellett. — mondta Oláh elvtárs — és ha valaki meri bántani, az egész mun­­kássággal találja szembe magát. (Hatalmas éljenzés és taps.) Hang­súlyozta, hogy a B-listázást nem a gyűlölet irányította, hanem, mert az államháztartás nem bír el ak­kora apparátust. -Hrui-nrfTi-H wnwnnrrtwi mifinmum ÖS 2. A TÁNCZENÉT A SALGÓTARJÁNI 12 TAGÚ JAZZ SZOLGÁLTATJA. Garantáljuk kellemes estéjét a MaDISz f. hó 20-án a Fekete Sasban tartandó műsoros estélyén! ­ Leváltottak új főispánt A magyar köztársasági elnök a miniszterelnök előterjesztésére fel­mentette Millassin Kornél heves­megyei, dr. Andrássy Dániel sza­­bolcsmegyei, dr. Zeőke Pál esz­­­­tergom komárommegyei, Pongrác­z Aladár pestmegyei és Vidovics­­ Ferenc somogymegyei főispánt. Egyidejűleg kinevezte Toma­­­­sovszky Mihály nemzetgyűlési kép­­­­viselőt Szabolcs megye, dr. Fe­­­­kete Tibor nemzetgyűlési képvi­selőt Somogy megye és Zsarnai­­ Kálmán vezérőrnagyot Pest me­gye főispánjává. ­ ........... ......UM—I—— Leszállították­­ a kenyér árát A pénteki minisztertanács egyéb­­ folyóügyek mellett az új kenyér­­i ár megállapításával is foglalko­zott és szemben a pékek követe­lésével, akik azt kívánták, hogy a­­ kenyér ára 1 forint 6 fillér legyen, a minisztertanács a kenyér fo­­­­gyasztói árát 96 fillérről 92 fil­lérre szállította le. E­lkészült a Szabadság-híd — a magyar demokrácia új diadalíve Kedden, István király napján, — ahogy Gerő Ernő, a kommunista közlekedésügyi miniszter célul tűzte ki, — készen lesz a Szabadság híd. A Fe­renc József híd lebontását 1946. január 10-én kezdték meg és augusztus 2- án már átadják a forgalomnak a híd ron­csaiból készült Szabadság-hidat. Az új híd olyan, mint volt, békebeli minőség. A vasszerkezet a MÁVAG­ban, a Ganz hajógyárban és néhány kisebb üzem­ben készült. A korlátok, az útburkolat és néhány apróbb részletben van csak különbség a régi Ferenc József-híd és az új Szabadság-híd között. Hiányzik természetesen az új hídról az idegen királyok uralmának, a koronának a jel­képe. A mérnökök és a munkások fejen­kénti teljesítménye 25 százalékkal ma­gasabb volt, mint békében, bár fizeté­sük és ellátásuk sokkal alacsonyabb volt a békebelinél. Nincs erre más ma­gyarázat, mint a szabad emberek lel­kesedése. Augusztus 20-án egész napra terjedő ünnepély keretében nyitják mg a köztársasági elnök jelenlétében a Szabadság-hidat.

Next