Vásárhelyi Ellenzék, 1904. június (1. évfolyam, 73-98. szám)

1904-06-01 / 73. szám

2 Szeged város első kerüle­tének képviselőjévé meg­választatott. A lelkesedés leirhatatlan mérték­ben tört ki, az emberek tomboltak örömükben, egyetlen kiáltás hang­zott fel orkánszerűen: Éljen Bánffy Desze! Bánffy Dezsőt rögtön értesítették az eredményről s már este fél tíz­kor Szegedre meg is érkezett. Az új népoktatási törvény, 1904 május 31. A közoktatási minisztériumban tárgyalják már a népoktatási tör­vény revízióját. A tárgyalás és a hosszabb időre terjedő vitaülést meglehetős érdeklődés kiséri, mert a törvényjavaslatnak nyilvánosságra hozott szövege meglehetős megle­petést keltett. A javaslat sarkala­tos hibáinak orvoslására e hó 16-án tisztelgett egy küldöttség a vallás és közoktatási miniszternél, vala­mint június első felében sürgős ankétre gyülekezik az Országos Tanítók Otthona, az új javaslattal szemben indítandó akció tárgyában. Hogy az új javaslat ily erős moz­galmat keltett, nem lehet csodála­tos azok előtt, kik a hibákat isme­rik. Ezek három pontba sorolandók, s az eddigi állapothoz képest visz­­szaesést jelentenek. Az első, hogy az összes kulturállamokkal szemben az iskolakötelezettség 6 évre van megállapítva. Ez a 6 év kevés a kiképzésre, különösen akkor, ha te­kintetbe veszszük, hogy egy tanító 80 gyermeket is tanít, néha többet. Dacára, hogy ez a 6 év marad, az új javaslat szerint hatósági engede­­lemmel 80-nál többet is taníthat. A túlzsúfolt teremben 600—800 koro­nás tanítók két nyelven oktatják a gyermekeket, természetesen ered­ménytelenül, az új javaslat bölcses­sége miatt. Nagy és vétkes köny­­nyelműség a magyar nyelv lanyha tanítása. A tervezetben ugyan megnyilat­kozik a magyar nyelv intenzívebb tanítására való törekvés, de ebből sincs sok haszon, mert a magyar nyelv sikeres tanítása nem jelent nemzeti szellemben való nevelést. A felekezeti (nemzetiségi) iskola nem tartozik miniszterileg apró­­bált tankönyveket használni és bát­ran szíthatja a nemzetiségi és fele­kezeti szertehozást és gyűlölködést. Még nagyobb hibája a tervezetnek az, hogy a magyar anyanyelvű gyer­mekeket idegen nyelven lehet taní­tani. Ugyanis a tanítási nyelvet az illető iskolafentartó hatóság állapítja meg. Ha már most például egy is­kolában 60 százalék a magyar és 40 százalék a más anyanyelvű gyer­mek, és az iskolaszékben véletlenül a nem magyar ajkú tagok vannak többségben, akkor az iskolaszék ta­nítási nyelvül a másik nyelvet álla­píthatja meg és ez esetben a ma­gyar gyermekek esetleg oláh vagy szerb nyelven tanulhatják a sok szép tudnivalót. Ez a törvényterve­zet nem adja meg az eszközöket, melyekkel a kulturális és a nemzeti irányú fejlődést biztosítani lehetne, sőt még a meglevő eszközöket sem meri a kitűzött cél szolgálatába állítani. A másik hibája e tervezetnek a tanítóképzés reformja. Eddig a fele­kezeti képezdékből kikerült tanítók elfogultsággal nevelték a gyerme­keket, borzasztó hiányos tudással. Az új javaslat szerint a képesítés állami lesz. Ez az egész reform. De ez nem elég arra, hogy a fele­kezeti képezdében a magyar nyelv érvényesüljön, mit bizonyít az, hogy a felekezeti képezdék tanítványai minden nyelvet beszélnek jól — csak a magyart rosszul. Ha e bajt orvo­solni akarjuk, a kiképzést kell ál­lamosítanunk. Harmadik baj a tanítók csekély fizetése. Ennek következménye a ta­nító hiány. A tanítók létszáma nem éri el a maximumot. 600—700 ko­ronás állásért nem pályáznak. Ez az anyagi kérdés megmozgatta az egész tanítóságot. Ezen a bajon feltétlenül segíteni kell, s anyagilag, mint erkölcsileg a tanítóknak na­gyobb igényeket kell biztosítani. A nagyobb hibák ezek volnának. Van­nak kisebbek is szép számmal. Ezek­nek a kiküszöbölése a bizottság kö­telessége. Reméljük, hogy az új törvényjavaslatban sérelmes részek nem maradnak s hogy a revízió úgy a nemzeti nyelv, mint nemzeti kultúra, mint a tanítók anyagi s er­kölcsi érdekeinek sikerét fogja biz­tosítani. Kiállítás. Kiállítási tárgyak bejelentései. (Folytatás.) Női­ kézimunka. 41. Budai Sándorné gazdálkodó neje : 3 párnahaj, 1 kredenctakaró (szines­himzés). 42. Dobó Zoltánná: 2 drb kézimunka. 43. Özv. Jakó Jánosné : 1 futó, 1 tálcakendő. 44. Kamocsay Jánosné és leánya Ilonka : 1 abrosz 6 drb szalvétával (szines­­himzés). 45. Czeglédi Imréné: 1 futó, 1 asztalterítő. 46. Héjjá Ro­zika : 1 asztalterítő. 47. tízéger Jo­­lánka: 1 millien. 48. Kádár Hen­riette : 1 kályha­ ellenző, asztalte­rítő, hímzett címer, millien, point­­lace futó, 10 tálcakendő. 49. Do­­bossy Lajosné: pointlace futó és millien, 1 muszlin és 1 gombostű­­párna. 50. Singer Sándorné : térítők, 61. Szilágyi Lászlóné : 3 drb kézi­munka. 52. Pancza Istvánná : posztó és sinyrnai futó. 53. Molnár Ist­vánná : futó, diszfok­ és gyermek­­paplan. 54. Teleky Lászlóné : 2 kép, 1 hímzett diványpárna. 55. Farkas Teréz himzőnő: egy futó. 56. Rácz Anna: ingbetét. 57. Rácz Vilma: hímzett nagypárna. 58. Erdélyi Jó­­zsefné zenész neje: posztóra színes­­hímzés. 59. Halmai Róza : egy nagy­párna. 60 Dömötör Mária: asztal­­futó, asztalközép, 3 kisterítő, egy dohánydoboz. 61 Bezdán Anna óvó­­képezdei tanuló : asztalközép, 5 drb kisterítő. 62. Györffy Józsefné lel­kész neje: kézimunka. 63. Török Lajosné tanító neje: 1 asztalnemű saját kéziszövése. 64. Tóth Pálné gazdálkodó neje : fehér vászonpárna (hímzés). 65. Spitzer Jolán: horgo­lás, 2 ingbetét, 1 asztalfutó, 3 szek­rényesik. 66. Hermann Józsefné : 2 kongre-függöny (horgolással). 67. Kokovay Jolán: 2 futó. 68. Tóth Imréné ügyvéd neje : asztalfutó. 69. Özv. Hiklovicz Bálintné : kézimunka. 70. Ormos Jenőné ügyvéd neje: kézimunka. 71. Balogh Istvánná: kézimunka. 72. Weinberger Edéné : egy uzsonna-garnitúra, 2 divány­párna. 73. Toffler Mártonné keres­kedő neje : kézimunka. 74.­ Lászlai Károlyné: 2 párnahaj, 2 párna­betét. 75. Bereczk Péterné gyógy­szerész neje: 2 függöny, 1 abrosz, 6 asztalkendő, 6 törülköző (saját fonása). 76. Bartha Gizella: kézi­munka. 77. Faragó Sándorné ta­nácsnok neje: kézimunka. 78. Vaj­­nainé Égető Julianna gazdálkodó neje : hímzés, kispárna. 79. Kristó Sárika: fehér­ hímzés, 2 párnahaj, 1 futó, 1 horgolt millión. 80. Zehery Lajosné járásbiró neje : ágyhuzat (áttört munka). 81. Grosszmann Be­nőné : könyvkereskedő neje: egy asztalfutó, egy asztalközép. 82. Friedländer Kornélia: fehér­ hímzés. 83. Reiner Jakabné kereskedő neje : 2 nagy-, 2 kisvánkos. 84. Reiner Adél: egy falidisz, 1 terítő. 85. Égető Imréné: egy nagy-, egy kis­párna. 86. Técsi Erzsébet: 1 asztal­terítő lapos hímzéssel. 87. Borsos Julianna: 1 selyemgallér, 1 divány­párna, 1 fehér kötény, 1 hímzett tüll­vánkos. 88. Cz. Nagy Teréz: egy tablett. 89. Aracsi Zsófia: 1 művirág-koszorú, egy tükörfutó, egy asztali csokor asztalkával (saját ké­szítése). 90. Simon Eszter : asztal­futó. 91. Balogh Etelka: gallér, tablett, asztalfutó színes hímzéssel, 2 párnabetét horgolt. 92. Müller Mariska: egy disz­futó, 1 gobelin­kép. 93. Exner Leóné: kézimunka. 94. Özv. Agáczy Lajosné: kötött gyermek-garnitúra, 1 pár harisnya, 2 párnasarok. 95. Dobos Erzsébet: 4 szekrénycsík, 1 futó, 2 asztalte­rítő, 1 díszfogas. 96. Fali nővérek : futó, tabló, teríték 6 drb szalvétá­val. 97- Eberhart Irénke: egy hím­zett diványpárna, 2 faliszőnyeg. 98. Káserléber Róza vert csipke és vert csipkegyűjtemény. 99. Vékess Gi­zella : kávés­ készlet 6 személyes, 2 paplanvédő, asztalfutó és női­ ing hímzéssel. 100. Kovács Józsefné: hímzett asztalterítő és futó, 1 divány­párna, 1 hintaszék-takaró, 1 smyrnai­­szőnyeg, 2 papírkosár (falidisz). Folyt köv. Vásárhelyi Ellenzék Közönségünkhöz. Egy negyedévvel ezelőtt indítottuk meg ezt az újságot. Lelkesedésünk egész hevét, ambíciónk javát róttuk napról napra a nyomtatott sorokba. Igyekeztünk gyorsan és becsülete­sen tájékoztatni Hódmezővásárhely kö­zönségét az ország, de első­sorban e város közigazgatásának, társadalmá­nak s egész közviszonyainak főbb és értékesebb mozzanatairól. És a mi közönségünk megértett bennünket s büszkén emelt homlokkal írhatjuk ma, hogy lapunk hétről hétre, sőt számról számra erősbödött a közönség bizalmában és sze­­retetében. 1904 június 1. Uj évnegyed előtt, újult erővel és a közönség szeretetéből megizmosodott bi­zalommal bontjuk ki a zászlót s a Vásárhelyi Ellenzék­­re ezen­nel előfizetést nyitunk. Különösen hangsúlyozni kívánjuk, hogy szerkesztőségünket és kiadósá­gunkat az elmúlt héten úgy szerveztük és úgy rendeztük be, hogy f. évi június hó 1-től kezdődőleg köz­vetlenül a fővárosban felkért munkatársunk eredeti sür­göny tudósításaival tájékoz­tatjuk közönségünket a nap szenzációsabb eseményeiről. A mi hű, derék közönségünk to­vábbi bizalmát fáradhatatlan és be­csületes újságírói munkássággal akar­juk a jövőben is kiérdemelni és meg­tartani. Hódmezővásárhely, 1904 máj. 28. A szerkesztőség. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva félévre 3, egész évre 6 korona. Vidéken postán küldve félévre 6 korona. ÚJDONSÁGOK. Tájékoztató: Junius 4. d. u. 4 órakor a közművelő­dési bizottság ülése. Junius 5. este 8 órakor a kath. kör mulatsága a Károlyi-utcában. Junius 11—18: 1004. évi újoncok sorozása. Junius 18: A kereskedő ifjak hangver­senye és táncvigalma. — Személyi kir. Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester ma délután a polgármesterek kongresszusáról Nagy­váradról hazaérkezett. — Úrnapja. Csütörtökön üli a katholikus egyház űrnapját, mely alkalommal ünnepi körmenetet is tartanak. Bernátsky Ferenc apátplé­bános ez ünnepi körmenetre, mely csütörtökön 9 és fél órakor lesz, meghívta a városi tisztikart is. — Polgármesterek kong­resszusa. Megvolt a városok kong­­reszusa Nagyváradon. A vendégek, a­kik az ország minden törvényha­tósági joggal felruházott városát képviselik, megtekintették a város­házát és a várost és azután ismer­kedési estély volt. A kongresszuson Kovács József debreceni polgármes­ter elnökölt. Rimler Károly nagy­váradi polgármester üdvözölte a megjelenteket, mire azok nevében Brolly Tivadar pozsonyi polgármes­ter válaszolt. Azután megkezdték a napirendet a hátbéradóterhek tár­gyalásával és elhatározták, hogy annak megkönnyítését a törvény­­hozástól kérni fogják. Szünet köz­ben Beöthy László főispánnál tisz­telegtek, kit Zechmeister Károly győri polgármester üdvözölt. Majd folytatták a kisipar védelmével fog­lalkozva a tanácskozást. Délben diszebéd volt, melyről a kongresz­­szus Tisza István gróf miniszter­­elnökhöz táviratot küldött. A pol­gármesteri kongresszuson a tanács­kozás végén elhatározták, hogy a legközelebbi tanácskozást Pancso­­ván tartják meg. — A sikkasztó végrehajtó. Tegnapi számunkban részletes tu­dósítást közöltünk már a szeren­csétlen Kiss Gyula kir. járásbiró­­sági végrehajtó sikkasztásáról. Az

Next