Vásárhelyi Ellenzék, 1904. szeptember (1. évfolyam, 151-176. szám)
1904-09-01 / 151. szám
Pályaválasztás. — augusztus 31. Már estik néhány nap választ el bennünket attól az időtől, amikor megkezdődnek az iskolák. Ezt a pár napot jó volna felhasználni arra, hogy minden szülő gondolja meg újból és újból azt, hogy minő pályát válasszon fiának? Nagyon nehéz, felelősségteljes dolog ez a pályaválasztás és ha körülnézünk embertársaink között, látjuk azt a sok elégületlen, magával meghasonlott embert, csak akkor tudjuk igazán, hogy milyen kevés szülő találja el azt a pályát, amely fiának legjobban megfelel. És ez természetes is, mert a legtöbb szülő elfogult gyermekével szemben. Lángészt lát a legnagyobb kamaszban is. Okolja a tanítót, a rendszert, az államot, mindenkit, csak a fiát nem, ha ez nem halad eléggé az iskolában. De azért tovább járatja: az a hiúsága, hogy fiából ügyvédet, doktort, tanárt, vagy papot nevel, vakká teszi és csak a mikor a fiú félúton fennakad, látja be, hogy hibásan cselekedett. De ekkor sem tér meg, hanem a félig tanult fiúnak hivatalt keres. Felhasználnak minden befolyást, összeköttetést, atyafiságot és végre sikerül a pályatévesztett fiút, mint dijnokot valami hivatalba beleszorítani, hol holta napjáig körmölhet és másolhat mint dijnok, mert ahhoz, hogy előbbre haladjon, nincs elég képessége, tudása. De még szerencsétlenebb gyakran az, aki végig küzdötte az összes iskolákat, megszerezte az oklevelet ahhoz, hogy ügyvéd, vagy orvos legyen, de ez a sok fáradtsággal, meg elég költséggel megszerzett oklevél nem biztosít neki még száraz kenyeret sem. Ismét csak hivatal után áhítozik, de hát elvégre ezeknek a száma sem végtelen. Rettenetes nagy baj az, hogy nálunk amúgy is túl sok a hivatalnok. Ezeknek a számát a protekció roppantul felszaporította, de tovább már ez sem mehet. Az ipar és kereskedelem lenézett. Az apa, aki orvost vagy ügyvédet akar fiából faragni, azzal fenyegeti, hogy inasnak adja, ha nem tanul jól. Ezért aztán az ipari és kereskedelmi pályára jobbára olyanok jutnak, akik vagy nem tudnak ta-nulni, vagy nagyon szegények, vagy nem tanulnak, mert nincs ehhez képességük, ostobák. Mindkettő nagy baj, és ismét csak növeli a pályatévesztett egyének számát. Azokból a szegény fiúkból, akik azért léptek az ipari és kereskedői pályára, mert nincs módjukban mást elérni, nagy szegénységük miatt ritkán válik önálló mester, vagy kereskedő. Ezek örökös segédek maradnak, vagy pedig beleunva a munkásvi-szonyba, szintén más pályákra tolongnak. Vasúti kalauzok, villamos vasútvezetők, hivatalszolgák stb. lesznek. Jobbmódú szülők, vagy legalább azok, akik oly viszonyok között vannak, hogy gyermekeiket képesek iskoláztatni, csak ritkán engedik a fiukat az iparos pályára. Pedig éppen ezekre volna itt szükség. Ezeknél van meg a lehetőség az önállósításra, amely esetben nemcsak maguknak szereznek tisztes és tiszteletet érdemlő állást, hanem egyúttal foglalkozhatnak oly segédeket, akik most nem kapnak munkát és más alantosabb pályán kénytelenek kenyeret keresni. Ha a szülők azt a pénzt, amibe a legtöbb esetben sikertelen tanítás kerül, évről-évre eltennék a fiaik számára, akkor ebből oly tőke gyűlne össze, ami untig elég volna arra, hogy fiuk, aki valami mesterséget tanult, ebből a pénzből önállóvá legyen, míg a tudományos pályán jobbára elzüllik és szerencsétlen irkász lesz belőle. Panaszkodnak, hogy az iparosoknak és kereskedőknek is rossz a sorsa mostanában. Itt is jobbára túltengés van és ez a pálya sem ad kenyeret. Van a dologban valami. Mostanában igen rosszak a viszonyok és a szertelen szaporodást egyik ág sem bírja el. Csakhogy ennek is van ám orvossága. Ez az orvosság pedig abból áll, hogy igyekezzenek a magyar piacot teljesen a magyar iparnak és kereskedelemnek meghódítani. Ebben az esetben sok száz millónyi áru, amit most a külföldről hozunk, itthon készülhetne el, sőt még nekünk volna kivitelre valónk is. Nagy feladat vár a társadalomra is. Becsülje meg az iparost meg a kereskedőt. Nincsen egyetlenegy életpálya sem, amely nagyobb tiszteletet érdemelne, amely különb volna, mint a becsületes, tisztes iparos és kereskedő pályája. Ekkor a vagyonosabb szülők is szívesen adják majd gyermekeiket erre a pályára, csakúgy, mint a külföldön mindenütt, ahol nem urnák nevelik a gyermekeket, mint nálunk, hanem az élet viharaira edzett kenyérkeresőknek. A büntető törvény novellája. A büntető törvénykönyv novellája, melynek vajúdása oly hosszú ideje tart, elkészült. Plósz Sándor igazságügyminiszter ugyanis az előtanulmányok s előzetes tanácskozások után megbízta Finkey Ferenc és Angyal Pál jogakadémiai tanárokat: készítsenek önálló tervezetet a büntető törvénykönyv novellájához. A két tanár rövidesen meg is felelt a megbízásnak, úgy hogy a miniszter abban a helyzetben volt, hogy a kettő közül az egyiket alapul elfogadta. Ehhez képest Plósz Sándor Angyal Pál elaborátuma mellé csatlakozott, kit kellő utasítások után fölszólított, hogy készítsen végleges előadói tervezetet. Ez a tervezet elkészült s mivel a miniszter már revideálta, nemsokára a nyilvánosság elé fog kerülni, hogy a szakkörök megtehessék reá észrevételeiket. A munkások balesetbiztosítása. A munkások balesetbiztosítására vonatkozólag már harmadesztendeje előadói javaslat készült, melyre a szakkörök megtették észrevételeiket. Mint beavatott helyről értesülünk, a kereskedelemügyi miniszter intézkedett, hogy a beérkezett vélemények és kívánságok felhasználásával a végleges törvényjavaslat immár elkészíttessék. Hieronymi Károly a törvényjavaslatot az őszszel szándékozik a parlament elé terjeszteni, nagy súlyt helyezve arra, hogy ez a rendkívül fontos ügy, mely a munkások százezreit és a munkaadókat közelről érinti, végrevalahára megoldassák. A bedőlt tabáni templom. A legújabb szenzáció. — Saját tudósítónktól. — — augusztus 31. A bedőlt tabáni templom ügye foglalkoztatja legújabban a közönséget. Részletesen megírtuk már lapunk mai számában, hogy a templom mennyezetének leomlása mikép következett be? Természetesen arra nem terjeszkedhettünk ki, hogy a beomlás közvetlen oka mi volt? Sokkal inkább tudatában vagyunk a nyomtatott betű súlyának és erejének, semhogy kényelmű találgatásokkal bárkit is kompromittálni akarnánk. A helyzet ez időszerint így áll: A tabáni templom rabitz-menyezete augusztus hó 29-én esti 8 óra tájban, iszonyú recsegés és ropogás közben beomlott, anélkül, hogy valakiben kárt tett volna. A menyezet rabitz-munkkálatait még f. hó 24-ikén befejezte a vállalkozó, tehát már a menyezet napok óta készen volt, jól kötött, jól tartott, tehát valósággal az érthetetlenséggel határos, hogy az 5-ik, 6-odik napon micsoda okokból omolhatott be? Valótlan az a híresztelés, hogy a menyezetet a művezető drótkötések helyett szögeléssel erősítette volna meg .A legalább is könnyelműség ez idő szerint még a vállalat művezető mérnökét, Harkl Józsefet az iszonyú szerencsétlenségért bűnbakul kikiáltani. Nem akarunk a találgatások tág mezejére lépni, mert hiszen akkor cifra mendemondák kerülhetnének a forgalomba. Hogy egyebet ne mondjunk, például a vállalat megbízott mérnöke, a leghatározottabban odanyilatkozik, hogy a hiba egyenesen a Borsos József főmérnök terveiben van. És ha a felügyelet lazaságát, az az ellenőrzés fogyatékosságát okolja valaki, joggal kérdezhetjük azt is, hogy hát tulajdonképen kinek is volt csak kötelessége az a bizonyos és hiányosnak minősített felügyelet ? Hiszen tudomásunk szerint Borsos József főmérnök nemcsak tervezője volt az újvárosi templom mintájára épített tabáni templomnak, de az építés vezetésével is meg volt bízva, ha tehát szögeléssel erősítgették a rabitz-menyezetet, ugyan miért nem akadályozta hát meg? Szóval ne kombináljunk még s főkép tendenciózusan és a saját bőrünk megvédelmezése céljából ne informáljunk újságírókat, hanem várjuk be nyugodtan a fejleményeket. Bosszú? A ma délutáni órákban felmerült annak a lehetősége, hogy a tabáni templom menyezetének a beomlása, bosszú következménye volna. A komoly formában és komoly helyről felmerült gyanú alaposságát, a mozaikszerű bizonyitékok egész serege támogatja s mint biztos for- Hódmező-Vásárhely, 1904. csütörtök, szeptember 1. I. évfolyam 151. szám. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN NAPILAP előfizetési Al. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy-utca 12. Helyben házhoz hordva félévre 3, negyedévre 150 kor. flftVnA TAUÍIC Megjelenik minden nap, fontos alkalommal hétfőn %» Vidéken postán küldve félévre 6, negyedévre 3* kor. Ilii vfUrü^ü is Wt fCl M W ü i. V w Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel.