Vásárhelyi Ellenzék, 1904. szeptember (1. évfolyam, 151-176. szám)

1904-09-01 / 151. szám

Pályaválasztás. — augusztus 31. Már estik néhány nap választ el bennünket attól az időtől, a­mikor megkezdődnek az iskolák. Ezt a pár napot jó volna felhasználni arra, hogy minden szülő gondolja meg újból és újból azt, hogy minő pá­lyát válasszon fiának? Nagyon ne­héz, felelősségteljes dolog ez a pá­lyaválasztás és ha körülnézünk em­bertársaink között, látjuk azt a sok elégületlen, magával meghasonlott embert, csak akkor tudjuk igazán, hogy milyen kevés szülő találja el azt a pályát, a­mely fiának legjob­ban megfelel. És ez természetes is, mert a legtöbb szülő elfogult gyermekével szemben. Lángészt lát a legnagyobb kamaszban is. Okolja a tanítót, a rendszert, az államot, mindenkit, csak a fiát nem, ha ez nem halad eléggé az iskolában. De azért to­vább járatja: az a hiúsága, hogy fiából ügyvédet, doktort, tanárt, vagy papot nevel, vakká teszi és csak a mikor a fiú félúton fenn­akad, látja be, hogy hibásan csele­kedett. De ekkor sem tér meg, ha­nem a félig tanult fiúnak hivatalt keres. Felhasználnak minden befo­lyást, összeköttetést, atyafiságot és végre sikerül a pályatévesztett fiút, mint dijnokot valami hivatalba be­­leszorítani, hol holta napjáig kör­­mölhet és másolhat mint dijnok, mert ahhoz, hogy előbbre haladjon, nincs elég képessége, tudása. De még szerencsétlenebb gyakran az, a­ki végig küzdötte az összes iskolákat, megszerezte az oklevelet ahhoz, hogy ügyvéd, vagy orvos legyen, de ez a sok fáradtsággal, meg elég költséggel megszerzett oklevél nem biztosít neki még szá­raz kenyeret sem. Ismét csak hiva­tal után áhítozik, de hát elvégre ezeknek a száma sem végtelen. Ret­tenetes nagy baj az, hogy nálunk amúgy is túl sok a hivatalnok. Ezeknek a számát a protekció rop­pantul felszaporította, de tovább már ez sem mehet. Az ipar és kereskedelem lenézett. Az apa, a­ki orvost vagy ügyvédet akar fiából faragni, azzal fenyegeti, hogy inasnak adja, ha nem tanul jól. Ezért aztán az ipari és keres­kedelmi pályára jobbára olyanok­­ jutnak, a­kik vagy nem tudnak ta-­­nulni, vagy nagyon szegények, vagy nem tanulnak, mert nincs ehhez képességük, ostobák. Mindkettő nagy baj, és ismét csak növeli a pálya­­tévesztett egyének számát. Azokból a szegény fiúkból, a­kik azért lép­tek az ipari és kereskedői pályára, mert nincs módjukban mást elérni, nagy szegénységük miatt ritkán vá­lik önálló mester, vagy kereskedő. Ezek örökös segédek maradnak, vagy pedig beleunva a munkásvi-­­szonyba, szintén más pályákra to­longnak. Vasúti kalauzok, villamos­­ vasútvezetők, hivatalszolgák stb. lesznek. Jobbmódú szülők, vagy legalább azok, akik oly viszonyok között vannak, hogy gyermekeiket képe­­­­­sek iskoláztatni, csak ritkán enge­­dik a fiukat az iparos pályára. Pe­dig éppen ezekre volna itt szükség. Ezeknél van meg a lehetőség az önállósításra, a­mely esetben nem­csak maguknak szereznek tisztes és tiszteletet érdemlő állást, hanem egyúttal foglalkozhatnak oly segé­deket, akik most nem kapnak mun­kát és más alantosabb pályán kény­telenek kenyeret keresni. Ha a szülők azt a pénzt, amibe a legtöbb esetben sikertelen taní­tás kerül, évről-évre eltennék a fiaik számára, akkor ebből oly tőke gyűlne össze, a­mi untig elég volna­­ arra, hogy fiuk, a­ki valami mes­terséget tanult, ebből a pénzből önállóvá legyen, míg a tudományos pályán jobbára elzüllik és szeren­csétlen irkász lesz belőle. Panaszkodnak, hogy az iparosok­nak és kereskedőknek is rossz a sorsa mostanában. Itt is jobbára túltengés van és ez a pálya sem ad kenyeret. Van a dologban va­lami. Mostanában igen rosszak a viszonyok és a szertelen szaporo­dást egyik ág sem bírja el. Csak­hogy ennek is van ám orvossága. Ez az orvosság pedig abból áll, hogy igyekezzenek a magyar pia­cot teljesen a magyar iparnak és kereskedelemnek meghódítani. Eb­ben az esetben sok száz millónyi áru, a­mit most a külföldről ho­zunk, itthon készülhetne el, sőt még nekünk volna kivitelre valónk is. Nagy feladat vár a társadalomra is. Becsülje meg az iparost meg a kereskedőt. Nincsen egyetlenegy életpálya sem, a­mely nagyobb tisz­teletet érdemelne, a­mely különb volna, mint a becsületes, tisztes iparos és kereskedő pályája. Ekkor a vagyonosabb szülők is szívesen adják majd gyermekeiket erre a pályára, csakúgy, mint a külföldön mindenütt, ahol nem urnák nevelik a gyermekeket, mint nálunk, hanem az élet viharaira edzett kenyérke­resőknek.­­ A büntető törvény novellája. A büntető törvénykönyv novellája, melynek vajúdása oly hosszú ideje tart, elkészült. Plósz Sándor igazság­ügyminiszter ugyanis az előtanul­mányok s előzetes tanácskozások után megbízta Finkey Ferenc és Angyal Pál jogakadémiai tanárokat: készítsenek önálló tervezetet a bün­tető törvénykönyv novellájához. A két tanár rövidesen meg is felelt a megbízásnak, úgy hogy a miniszter abban a helyzetben volt, hogy a kettő közül az egyiket alapul elfo­gadta. Ehhez képest Plósz Sándor Angyal Pál elaborátuma mellé csat­lakozott, kit kellő utasítások után fölszólított, hogy készítsen végleges előadói tervezetet. Ez a tervezet elkészült s mivel a miniszter már revideálta, nemsokára a nyilvános­ság elé fog kerülni, hogy a szak­körök megtehessék reá észrevéte­leiket.­­ A munkások balesetbiztosítása. A munkások balesetbiztosítására vo­natkozólag már harmadesztendeje előadói javaslat készült, melyre a szakkörök megtették észrevételei­ket. Mint beavatott helyről értesü­lünk, a kereskedelemügyi miniszter intézkedett, hogy a beérkezett vé­lemények és kívánságok felhaszná­lásával a végleges törvényjavaslat immár elkészíttessék. Hieronymi Ká­roly a törvényjavaslatot az őszszel szándékozik a parlament elé ter­jeszteni, nagy súlyt helyezve arra, hogy ez a rendkívül fontos ügy, mely a munkások százezreit és a munkaadókat közelről érinti, végre­­valahára megoldassák. A bedőlt tabáni templom. A legújabb szenzáció. — Saját tudósítónktól. — — augusztus 31. A bedőlt tabáni templom ügye foglalkoztatja legújabban a közön­séget. Részletesen megírtuk már lapunk mai számában, hogy a tem­plom mennyezetének leomlása mi­kép következett be? Természete­sen arra nem terjeszkedhettünk ki, hogy a beomlás közvetlen oka mi volt? Sokkal inkább tudatában va­gyunk a nyomtatott betű súlyának és erejének, semhogy kényelmű talál­gatásokkal bárkit is kompromittálni akarnánk. A helyzet ez időszerint így áll: A tabáni templom rabitz-menye­­zete augusztus hó 29-én esti 8 óra tájban, iszonyú recsegés és ropogás­­ közben beomlott, anélkül, hogy va­lakiben kárt tett volna. A menyezet rabitz-munkkálatait még f. hó 24-ikén befejezte a vállal­kozó, tehát már a menyezet napok óta készen volt, jól kötött, jól tar­tott, tehát valósággal az érthetetlen­­séggel határos, hogy az 5-ik, 6-odik napon micsoda okokból omolha­tott be? Valótlan az a híresztelés, hogy a menyezetet a művezető drótkötések­­ helyett szögeléssel erősítette volna meg .A legalább is könnyelműség ez idő szerint még a vállalat művezető mérnökét, Harkl Józsefet az iszonyú szerencsétlenségért bűnbakul ki­­kiáltani. Nem akarunk a találgatások tág mezejére lépni, mert hiszen akkor cifra mendemondák kerülhetnének a forgalomba. Hogy egyebet ne mondjunk, például a vállalat meg­bízott mérnöke, a leghatározottab­ban odanyilatkozik, hogy a hiba egyenesen a Borsos József főmérnök terveiben van. És ha a felügyelet lazaságát, az az ellenőrzés fogyatékosságát okolja valaki, joggal kérdezhetjük azt is, hogy hát tulajdonképen kinek is volt csak kötelessége az a bizonyos és hiányosnak minősített­­ fel­ügyelet ? Hiszen tudomásunk szerint Bor­sos József főmérnök nemcsak ter­vezője volt az újvárosi templom min­tájára épített tabáni templomnak, de az építés vezetésével is meg volt bízva, ha tehát szögeléssel erősít­­gették a rabitz-menyezetet, ugyan miért nem akadályozta hát meg? Szóval ne kombináljunk még s főkép tendenciózusan és a saját bőrünk megvédelmezése céljából ne informáljunk újságírókat, hanem várjuk be nyugodtan a fejlemé­nyeket. Bosszú? A ma délutáni órákban felmerült annak a lehetősége, hogy a tabáni templom menyezetének a beomlása, bosszú következménye volna. A ko­moly formában és komoly helyről felmerült gyanú alaposságát, a mo­zaikszerű bizonyitékok egész se­rege támogatja s mint biztos for- Hódmező-Vásárhely, 1904. csütörtök, szeptember 1. I. évfolyam 151. szám. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN NAPILAP előfizetési Al. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy-utca 12. Helyben házhoz hordva félévre 3, negyedévre 1­50 kor. flftVnA TAUÍIC Megjelenik minden nap, fontos alkalommal hétfőn %» Vidéken postán küldve félévre 6, negyedévre 3* kor. Ilii vfUrü^ü is Wt fCl M W ü i. V w Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel.

Next