Vásárhelyi Ellenzék, 1904. október (1. évfolyam, 177-202. szám)
1904-10-01 / 177. szám
setfolyam. Bódmező-Vásárhely, 1904. szombat, október 1. 177. szám. VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁR , melyben házhoz hordva félévre 3, negyedévre 1*50 kor. Tidéken postán küldve félévre 6, negyedévre 3*5 kor. FÜGGETLEN NAPILAP Főszerkesztő Felelős szerkesztő: Dr. GONDA JÓZSEF ESPERSIT JÁNOS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utca 12. megjelenik minden nap, fontos alkalommal hétfőn !. Hirdetések dijszakás szerint vétetnek fel. Bliccelő nábobok. — szeptember 30. Bliccelni — ez a német eredetű magyar szó a legléhább diákcsinyt elenti: ha valaki a kofa gyékényéül elsinkófált egy körtét, vagy a előbarátjától kölcsönkért könyvet ladja vagy a kávéházból számláknak kiegyenlítése nélkül osont el, arról mondják, hogy bliccelt. A biccelés hát csínynek gyalázatos, rá pedig komolyan csinálódik, egyenesen büntetésre méltó és utálatos dlog. Ezen elöljáró beszéd után, állapítsuk meg még azt a kétségbevonatatlan tényt is, hogy a magyarföld és elsősorban a csongrádmegyei színtiszta, életerős magyar új nemcsak boldogulni nem tud, e satnyul s elnyomorodik a közterek elviselhetetlen súlyának miatta, Elpusztul, mert községi pótadója 0—90 százalékra rúg, mert a songrádmegyei nábobok, a Károlyiak , a Pallaviciniek, óriási birtokaikat svonták a községi közterhek viselése jól. Ki mely községben vagy annak a várában lakik, annak közterheiben észtvenni tartozik, még pedig állmi adója arányában : — ez az elvetörhetetlen s az állam hajthatatm szigorral hajtja azt végre. A selléren, a kisgazdán, a mesteremeren, a doktoron, a patikáriuson, közértbirtokoson, rendszerint perse a nagybirtokoson is. Az utóbbi csak rendszerint, de nem minig. Ha a nagybirtokosnak csak ingyes 2000, 3000, 4000 holdja áll, megfizettetik bizony véle is aözségi pótadót. Más dolog az, ha nagybirtok 30,000, 40,000, 50,000 oldás, mint a Károlyiaké s a Palvicinieké Csongrádmegyében. Akit ? isten kegyelme ekkora latifundiumat áldott meg, hogy két apróbbémet fejedelemség is beléje férne ényelmesen, az olyan fene nagyur, így érthető, ha nem akar ilyen ebejus kötelességeket teljesíteni, ajd még ő fizeti a jegyzőt, a kisrót, az iskolát, a világítást — a araszt számára. Piha, a községi íradó bundaszagu, bagamaillatu tv adó s a nagyurak orra nem soha ha elfintorodik tőle. Kapja át magát a latifundium s kijárja magának, hogy elrúghatja magától a községet, melynek határában fekszik s átalakulhat maga önálló pusztai községgé. Megteszi egyik kasznárját jegyzővé, valamelyik öregbéresét bíróvá, valamelyik cselédjét kisbiróvá is kész a külön pusztai község. Ez aztán nem fizet községi pótadót, mert nincsen semmiféle költsége. A kulturszükségleteinek kielégítését pedig a nábob külön községe egyszerűen elpotyázza a mellette lévő parasztfalutól, ahol a nyomorúságosan tengődő kisgazdáknak bundaszagú, bagamaillatú községi pótadója felrúg 80—90 százalékra, mert az óriás terjedelmű nagybirtok kijárta magának, hogy megbliccelheti a földhöz ragadt szegénységed. Sehol a világon ilyet nem találni, csupán Magyarországon. Másutt az az ilyen procedúráktól a fényes nevű és mesés gazdagságú nagyurakat eltiltja a saját előkelőségük megbecsülése, a jóizlésük s a társadalmi lelkiismeretük. S másutt az államhatalmat az ilyen antiszociális üzelmek megengedésétől eltiltja a józan belátás, melyet áthat az a gondolat, hogy a szociális forradalmat, melynek máris tisztán hallható a földalatti morajlása, csakis a széles néprétegek érdekeinek következetes, tervszerű és mindenkivel szemben erélyes felkarolásával lehet megelőzni vagy legalább rázkódtatásában enyhíteni. Másutt napról napra hódít a progresszív adóztatás eszméje, mely a kis exisztenciák válláról a közterhek nagy részét a nagy vagyonokra hárítja át. Nálunk ellenben nyomorékká sújtják a községi adó terhével a nemzet legértékesebb részét, csupán azért, hogy mesés gazdagságú nagyurak részt se vegyenek ama községi terhek viselésében, melyeket nekik lehetne s kellene a maguk egészében hordaniok. így aztán meghonosul a mi vidékünkön a magzatirtás, a fajmagyarság ama legnemesebb tipusa kezd tömegesen kivándorolni s ha az ittmaradottak hangosabban zúgolódnak, hát rájuk szabadítják a csendőrséget, lefülelik őket mint veszedelmes, államellenes felforgatókat, Így fest a valamikor büszke, önérzetes és tetterős magyar demokrácia ! S ha valaki arra figyelmezteti a társadalmat, hogy a mai adó- és birtokpolitika a maga képtelen igazságtalanságaival nagy válságokat fog felidézni, melyeknek izzó láza máris benn lappang társadalmi szervezetünkben, és hogy ostoba vállalkozás az, mely fogyasztási szövetkezetekkel akarja a tömegek keserűségét akár leszerelni, akár a felekezeti gyűlölség medrébe levezetni, akkor azt ledorongolják, a torkába forrasztják a szót, a homlokára pedig rásütik — persze, meggyalázó szándékkal — a szocialistaság bélyegét. Meglássa ki-ki, ha fel nem ébred hamarosan a társadalmi felfogásban a szociális lelkiismeret, kimondhatatlan baj fog támadni belőle. A tiszteletbeli tiszti orvosok. A belügyminiszter egy konkrét kér-désben hozott elvi jelentőségű ha- t tározatával kimondotta, hogy a tiszteletbeli tiszti főorvosok és a tiszteletbeli tiszti orvosok a törvényhatósági egészségügyi bizottságba hivatalból nem hivandók be s a bizottság tagjainak száma azokra való tekintet nélkül állapítandó meg. A belügyminiszteri határozat az 1876 : XIV. t.-c. 163. és 164. §-aira hivatkozik, melynek nem volt az a célja, hogy az egészségügyi bizottság tagjainak száma szerfölött szaporittassék. A polgári fiúiskolából. — 1904. szept. 30. A polgári iskolába az érvényben levő szabályok szerint egész szeptember hó folyamán iratkozhatnak a növendékek. A folyó 1904/905. tanévre 194-en iratkoztak be, tehát huszszal kevesebben mint tavaly. Az idén megszűnt a különben is feleslegesnek bizonyult V., VI. osztály és a II. osztályba se jelentkeztek annyian, hogy ezt az osztályt párhuzamosítani lehetett volna. Ehhez még három tanulónak kellett volna jelentkeznie. Hanem anná többen iratkoztak az I. osztályba, annyian, hogy ily sok tanulója a polgári iskola I. osztályának az intézet felállása óta nem volt: az 1. a) osztályba 38-an és az I. b) osztályba is 38-an járnak. Ebből a létszámból az tűnik ki, hogy a jövő tanévben a II. osztályt, az azután következő tanévben talán a harmadikat is párhuzamosítani kellene. Márpedig a polg. fiúiskolában oly rendelkezés történt, amely arra enged következtetni, hogy az intézet helyi vezetősége egyszers mindenkorra lemondott nemhogy a III., de a II. osztály párhuzamosításáról is. Nevezetesen az a terem, amely eddig a párhuzamos II. osztály helyiségéül szolgált, más célra foglaltatott le; azonkívül — mint hírlik — intézkedés történt oly irányban, hogy két fölöslegessé vált tanerőt helyezzenek el innen. A helyzet ugyanis az, hogy míg a múlt tanévben a két első, két második és az V., VI. osztálylyal nyolc osztály volt s hozzá, az igazgatón kívül, aki kevés, mindössze 12 heti tanítási óraszámra kötelezhető, nyolc tanerő, addig az idén az V., VI. és az egyik II. osztály megszüntetésével öt osztály maradt s ennek az a következménye, hogy egy-egy tanárnak hetenkint 13—15 tanítási óra jut. Ez a helyzet tehát látszólag indokolttá teszi két tanerő elhelyeztését. Ámde a két tanárnak áthelyeztetése egyszersmind újabb bizonyítéka annak, hogy polgári fiúiskolánk visszafejlődőfélben van. Mert visszafejlődés az, hogy amiatt, mert nem lesz se tanterem, se elegendő tanerő, jövőre a két második osztályba beosztott 30—30 tanuló helyett, lesz az egy 11. osztályban 60 tanuló. Ellenvethetnék, hogy ha jövőre beáll a II. osztály párhuzamosításának szükségessége, hát szabaddá teszik azt a jelenleg más célra szolgáló termet és kérnek tanerőt is. Ez az utóbbi dolog azonban nem megy oly könynyen. Ne feledjük, az állammal van dolgunk! Az állam pedig nagyon szűk markú: amit egyszer elvett, azt csak igen nehezen, a legtöbbször egyáltalában nem adja vissza. De ha a legjobb esetben, sok huzavona után, amint az ilyenkor történni szokott, meg is kapnék jövőre az államtól a szükséges tanerőt, mi szükség van arra, hogy most csak azért, mert a tanárok egy évig 13-15 heti órát adnak, két tanárnak hivatalból történő áthelyeztetésével a közoktatási minisztériumot tetemesen költekeztessük ? Ha mindezeket meggondolja a polg.iskolai ügyek helybeli intézősége, akkor az állam és lokális tanügyünk érdekei ellenére bizonyosan nem javasolja az áthelyeztetéseket. KELETI HARCTÉR. — szeptember 80. Béke vagy háború ? A Standard jelenti Tokióból. A japán sajtó a jelen viszonyok közt a békekötés gondolatát egyhangúlag visszautasítja és a háború folytatását kívánja. Egy lap kifejti, hogy