Független Ujság, 1948. május (3. évfolyam, 100-121. szám)
1948-05-01 / 100. szám
1918 május 1., szombat. Akár a földet fúrjuk, akár szerszámmal kezünkben keressük a mindennapira valót, vagy az íróasztalok mellett robotolunk a nemzet jobb jövendőjéért, mindannyiunkat egyaránt érint az időjárás különféle megnyilvánulása. Ha idejében derült a mennybolt, süt a napy, vagy beborul és fellegek könnye öntözi vetéseinket, jó kedvvel, nóta mellett ég kezünk alatt a dolog, de ha az ellenkezője történik, bizony barázdákat szánt arcunkra a gond s reményvesztetten nézzük keserves munkánk pusztulását, így esett most is. Keddre virradó éjszaka a Kárpátoknál cslékos fagy tört be az alföldi medencébe és letarolta kincseket ígérő kertjeink pompázó hajtásainak egy részét. Szegénységünkben elesettebbekké lettünk, mégis azt mondjuk: fel a fejjel pajtás, megmaradt a dolgos két karunk. Isten nevével ajkunkon ott folytatjuk, ahol abbahagytuk és elölről kezdjük, amiről már azt gondoltuk, hogy elvégezi ik... Szó sincs róla, nemzőbb lesz, keményebben ne,m kell gyűrkűznünk, mégis megcsináljuk, mert így kívánja, így parancsolja a mindnyájunk jobb sorsáértvívott ádáz tusában a magyar becsület !ff Valamelyik este a Lázárutcán akadt dőlnnünk. Ahogy mentünk, mendegéltünk, majd az úgynevezett aszfaltos szakaszhoz érkeztünk, az elletünk ballagó öreg házaspár egyike is, másika is megbotlott sbizony nagyot nyekkenve, terültek el a földön. Felsegítettük őket és egy gyufaszál világosságánál kiderült, hogy az embernek térdén kettészakadt farnadrágja. A magyar nem vette nagyon szívére a dolgot, mindössze ezt mondta: No, majd vesz a háztulajdonos másik nadrágot! Fájdig rendben is lenne az ügy, a nadrág meglesz, de ezzel az erővel a lába is eltörhetett volna az öregnek azokban a lyukakban, melyek a Lázár utca gyalogjáróján tátonganak. Nem értjük?! Ilát nem lehet ezen a tájékon rendet teremteni a járókelők testi épségénél, megóvását illetőleg?! ... A Gazdasági Főtanács is rátette a maga jóváhagyó pecsétjét arra az elgondolásra, hogy 10 és 20 forintosezüst érmék kerüljenek forgalomba. Valaki úgy nyilatkozott ezzel kapcsolatban, hogy a kezébe jutott új pénzeket a láda fiadba teszi, mert mint mondotta jöhet arra jobb világ! Nem gondolnánk, hogy erre sor kerüljön, mert a pénz akármilyen nehezen jön és könnyen megy, szóval amolyan jöll-ment, egy helyen kevés ideig szeret tartózkodni s a mai világban lévén belőle kevés, igencsak mindjárt elgurul, még a ládafiából is... Tele vannak az újságok azzala hírrel, hogy a vöröshagymát eddig nem ismert fércig támadta meg és elpusztítással fenyegeti. Bizony ez nagy baj lenne, nem lehetetlen azonban az sem, hogy ezt az újfajta parazitád a spekulálóig találta ki s ennek révén kívánja a birtokában lenői készletek árád felhajtanigőzerővel indult meg a kutatás a titokzatos bogár után, így majd hamarosan kiderül, hogy a kártékony pióca tényleg a vöröshagyma megsemmisítésére pályázik-e, vagy a fogyasztók zsebéből akarja kiszippantani a gubát?!... * A hételeji vihar Sasán túlsó végén megbontott egy gólyafészket. S mi történt? A gólyapapa és a gólyamamá nekiláttak a helyreállítási munkálatoknak s kétszer huszonnégy óra sem múlt el, újra vígan kelepeltek, mint akik dolgukat annak rendje és módja szerint becsülettel elvégezték, így a gólyapár!... Sokan tanulhatnának tőlük az emberek közül az olyanok, akik panaszkodással, siránkozással és a szánalom felkeltésével járnak soraink között, ha a természet erőinek rombolása látogatja meg munkaterük színhelyét. Eláruljuk: a fagyra gondoltunk, mikor gólyáékelpusztított és újraépített fészkét láttuk J aiimiiiuiliiiiiMiiiiitiiiiiiiiimiiiiMiiiiiiiuiiiHmiMiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiti A búzamezőkről hoztam ezt a mesét, amelynek édes az íze, mint a bibliai mamnának. Tovább adom úgy, ahogy vettem, azaz, hogy sokkal olcsóbban adom, mint amibe nekem került. Meri kalászszedő Mari néni mesélte ezt nekem, akit ülve találtam a tarlón, két kerésztbe fektetolt zsákocska melled. Mit visz szülém? kérdeztem a szegény, töpörödött öreg kis nőt. ..Csak vinném, lelkem, ezt a kis felejted kalászt, mert a gazda megengedd, hogy öszszeszedhessem, de vinni már nehéz kereszt ez az én öreg vádamnak. Fölkaptam a vállamra kalászszedő Mári néni nehéz, keresztjei és míg beértem vele a sárfalú zsellérpuliba, addig mesélte el Mári néni az istenáldotta búza történetét. Amikor bevégezte, azt tette hozzá: Adja az Isten lelke üdvösségire ... Hát én senkitől se kívánom, hogy vigye az én keresztemül hanem aki elolvassa a dír legendáját, annak én is azt teszem hozzá: Adja az Isten telke üdvösségire...* Ügy volt az, hogy mikor az Úristen a világot megteremtette, leküld!U* az angyalokat, nézzenek, körül idelent, van-e még valami híja a világnak. Van ám, urunk-teremtőnk jelentenék az angyalok , mert búzát elfelejtettél teremteni. Ejnye, ejnye csóválta meg az Úristen a fejét hát akkor miből sülik odalent az emberek a kalácskenyerei? Bizony csak zúzmóból törik, fa kéregből őrlik panaszolták az angyalok. No, ez nem jól van így tűnődött el az Fristen de hát mit lehetne id most már tenni? Szerencsére az Fristennek nem jutott eszébe mikétől öszszehívni, se a népszövetség nem volt még akkor kitalálva, mert ha ez a sok okosság már akkor meglett volna, akkor még ma se volna búza. Ehelyed kiadta az Fristen a parancsolatot az angyaloknak: Nosza hamar, rázzátok ki az abroszomat az ablakon. Egy-kettőre fölkapták az angyalok az aranyabrosz, az Úristen diófa-asztaláról, vidék a csillagablakhoz, ami morzsa volt rajta, azt mind kirázták a földre, abból bajlód ki idefent a búza. Az ám, csakhogy akkoriban még nem volt istenáldottabú- Irta: Móra Ferenc za a búza. Olyan volt az csak mint az árokparton növő vadbúza, amivel a gyerekek szoktak játszani. Alacsony a szára, tarackos a gyökere, leírás a kalásza, apró a szeme. Ejnye, de hitvány gizgaz leple el a földet mondogatták az emberek és ügyet se vetettek a búzára, hanem azután is zúzmóból meg fakéregből őrölték a kenyeret. Mert mindig olyanok voltak az emberek, hogy a jó se kelted nekik, ha rájuk nem parancsollak, ugyan néha még akkor se kelted. Mindössze két tesi vér akad, aki azt mondta, hogy nem szabad az Isten ajándékát megvetni, hanem legalább is próbát kell vele csinálni. Az egyik is fogod magának egy darab búzaföldet, a másik is - Isten nevében vessünk mondta a fiatalabb, akinek annyi volt a fia, lánya, ahány az ujja. Isten nevében a vassunk mondta az öregebb testvér, aki olyan magánosan élt a világban, meit valami öreg szilfa a pusztában. Hát hiszen vetni könnyű volt, mert abban a szél, is segített. Vide az apró magot mint a pelyvát s hol szemenként hullajtotta el, hol csomósan ágyazta bele a földbe. Bezzeg nem fújt a szél aratáskor. Sülöd a nap, mint a fülöd kemence, hullott a verejték, mint az eső, szédelgőd a két testvér, mint a beteg. Külön kelled leszakajtani minden szál házacskát, kézzel kipergetni minden kalászt, s utoljára se lett több az egész termés egy-egy zsák búzánál. Szép holdvilágos este volt, mikor a fiatalabb testvér bekötődé a zsákját a tarlón. De ki is nyitotta mingyárt, felét kiöntöte a szérűre és csak a másik felét hagyta a zsákban. Hát azzal mit akarsz? — kérdezte a felesége. — Ezt átviszem a bátyám szérűjére, odaöntöm az övéhez. Nézd, nekünk vannak fiaink, lányaink, akik segítenek kenyeret keresni. Neki nincs se kicsi, se nagy, aki segítségére legyen. Isten segítsen meg jó szándékodban! igazította az asszony az ura vállára a zsákot. Az ember azzal nekivágod az éjszakának. Hát ahogy a földje széléhez ér és át akar bújni az eleven sövényen,öszszeülődik valakivel, annak is zsák van a hátán, mint neki, az is hátrahőköl, mint ő. — Te vagy az, öccse? — Én ám, bátya. Hát te hová igyekszel éjszakának idején? * — Én bizony tehozzád indultam - tette le az öregebb testvér is a zsákját. Azt gondoltam el, hogy meg kell azt énnekem feleznem te veled, amit az Isten adott. Magános ember vagyok én, kicsivel beérem, ti meg sokan vagytok, sok éhes szájat kell megelégítened. Abban a percben nagyot villant fejük fölött az ég, hirtelen meleg szellő kerekeded, fölkapta a zsákokat s ami búza volt bennük, azt mind szerteszél szórta a világon. - Legyen megáldva, amit a szeretet megszentelt mosolyodott le az Isten az égből. S azóta olyan szikros növésű, dús kalászos, kövér szemű, istenáldotta növény a búza. De mikor gyűlölködés hatalmasodik el az embertestvérek közöt, akkor alacsony a szára, tarackos a gyökere, leírás a kalásza, apró a szeme ... ■I Az Isten tudja, lelkem, mitől van simogatta meg a kabátom ujját búcsúzóban kalászszedő Mári néni , de mintha csupa vadbúza nőne mostanában a világon. Istenáldotta búza FÜGGETLEN UJSÍO Kirakatverseny Sürögnek-forognak a kirakatok előtt,lelöltözött és jólfésült fiatalemberek, akik már igazán megelégelhetnék a divatozást . Sikkesen illesztgetik magukat, leguggolnak, felállnak, egyik szemüket behunyják, a másikat jobban kimereszlik, igazítanak a nyakkendőn, lehúzzák a meggyűrődött kabátot s vetett fővel, diadalmasan belépnek az üzletajtón. A kirakatüveg mögött pedig meseszép összevisszaságban virítanak a meseszép árú női ruhaanyagok, komorabb és komolyabb férfiszövetek. * Kirakatrendezés volt a főutcán. Nem nagy eset nekünk, de annál jelentősebb a cégnek és alkalmazottainak. Május elsején, ma dől el, hogy mintegy húsz vásárhelyi textiles és rövidárukereskedő közül ki viszi el a pálmát. A kereskedelmi alkalmazottak mindig szolgálatkész, udvarias csoportja most kivétél,s szeretettel vette kezébe a női selymeket. Simogatták, babusgattak, szinte szerelmet vadultak a fényűzési adójegygyel ellátott rikító színeknek, szelíden aggatták fel az igénytelenebbeket s lehelet finoman* megbűvölve fektették el az intim női holmikat. * Ma csodálkozva állunk meg a kirakatok előtt. Omlik a selyem, kínálja magát a rövid és hosszú árum, kellemesen érint bennünket a művészi rendellenséggel összehalmozód csín és báj s kíváncsiak vagyunk: melyik cég nyeri az első díjat? Legyünk anyagiasak és őszinték: az, amelyik a 250 forintos méteranyagot 50 forintért adná ezután ... Ez lenne az igazi dicsőség és szép kirakat, mert szó ami szó akár zöld, aikár piros, sárga, vagy hupikék, elsápadunk abban a pillanatban, mikor meglátjuk az árát... (b) ............. MÁJUS ÜNNEPE Irta: JUHÁSZ GYULA A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! "László ne lengjen és ének ne zengjen. Csak robotoljon csöndben a remény! És a jött a május. Ezer orgonánál.• Lila virágja búgott a napon. Minden bokor virágba öltözött föl És a paréj is megnőtt szabadon. Mint győredelm zászló, égbe lendült .1 jegenye s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel. • Hogy itt a május és a diadal! .1 nap bíborban hányt el, a vizekben Milliós élet nászdalt remegett. Míg a világ világ, mág soha senki Nem készített ennél szebb ünnepet! tán.) 3 A téglásszéli Kisgazdakör május 2-án délután 3 órai kezdettel gyermekmajálist, anyák napját, este 8 órai kezdettel táncmulatságot rendez. Vezetőség: 855