Vásárhelyi Hiradó, 1902. március (3. évfolyam, 18-26. szám)
1902-03-02 / 18. szám
218. számo zunk eredmény nélkül. Cselekvés helyett okoskodtunk. A vita eléggé tisztázta a helyzetet. Akiket igazság, méltányosság, egyenlő elbánás megnyerhetett, azok testvéreink lettek. Eközben a vadak folyvást szaporodnak. És aknákat ásnak Magyarország békéje, nyugalma, egysége ellen. Hol ? Az egyházakban, az iskolákban, a bankokban, a sajtóban, a társadalmi egyesületekben. Eljött az ideje, hogy ezt a kérdést a szarvánál ragadjuk meg. Lépjünk a cselekvés terére és vegyük ki a szerszámot az aknamunkások kezéből. — Bajok egy pénzintézetnél. A hódmezővásárhelyi takarékpénztár igazgatósága és felügyelő bizottsága, a „Vásárhelyi Híradó“ vasárnapi czikkéből kifolyólag hősiesen megnyilatkozott. A nemes testőrgárda tehát kiszegezte a mellét a vezérigazgató úr védelmére. Fütyülünk arra a vérszegény védelemre. A midőn mi adatokkal igazoljuk a mi igazunkat, előtérbe tolják nekünk Kónya János, Neumann József, ifj Juhász Mihály, Bauer Gyula stb. nevű embertársainkat, mint akiknek szörnyen tetszik az, ha a vezérigazgató úr politizál! Teringettél! Hát csak politizáljon a kis csintalan, had örüljön neki Kónya János társaival egyetemben az emberi kor legvégső határáig, — de legalább feleljenek a mi czikkünkben foglaltakra is ! Mi gondunk nekünk az igazgató úr politikai szereplésével? Mi az intézeti mérleget bonczoltuk. Mérlegeket mérlegekkel vetettünk egybe s kimutattuk, hogy a hódmezővásárhelyi takarék forgalma egyik évről a másikra harmadfél millióval csökkent, a betétek rohamosan apadtak és az üzleti költségek ezek daczára is tetemesen emelkedtek. Konstatáljuk, hogy a mi adataink-kal szemben a hódmezővásárhelyi takarékpénztár bányáinak mindössze is annyi a mondanivalójuk, hogy „ők szívesen látják, ha politizál az igazgatójuk.“ Midőn ezt a választ itt ezennel megörökítjük s midőn igy konstatáljuk, hogy az ügy érdemében a válaszadást illetőleg a takarékpénztár igazgatója adós maradt, — még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy mint mindig, úgy a jelen esetben is a takarékigazgató úr az igazgatóság tág köpönyegébe burkolózva, az igazgatóság presztízsével akarta a működése, pénzügyi programja és közszereplését illetőleg mondott kritika élét elvenni. fihoroczkay—tarzó affér. — Egy megszüntetett ügy. — — már ez. 1. Foglalkoztatta az egész ország sajtóját és közvéleményét az az affér, a mely báró Thoroczkay Viktor volt hódmezővásárhelyi főispán és a vásárhelyi szabadelvű párt vezetősége között felmerült és amely affér egy oly kínos inczidensben csúcsosodott ki, ami azután arra bírta dr. Thoroczkay Viktort, hogy magánbecsülete és reputácziója érdekében bírói beavatkozást provokáljon. A bírói beavatkozás igénybevétele sokféle kommentálásra adott okot. A szenvedélyesség és izzó gyűlölködés következményeinek kellett tulajdonítanunk, hogy valahányszor e bűnperben valamelyes bírói aktus jutott a nyilvános-ság elé, a dr. Thoroczkay Viktor szemé- lyiségét mindenkor támadó egyes orgánumok kíméletlen kirohanásokkal igyekeztek báró Thoroczkay ügye ellen hangulatot kelteni. Volt már ebben az ügyben annyi birói aktus, amennyi csak a perrendtartásban előfordul. A közönség eleinte izgatottan, lázas érdeklődéssel kísérte az ügy minden fázisát s valósággal közhangulattá izmosodott az az óhajtás, hogy azok, akik annyi kíméletlenséggel hurczolták meg a volt vásárhelyi főispánt, elvegyék szigorú büntetésüket. Levéltitok megsértésének vétsége miatt első ízben 1901. évi szeptember hó 27-én tárgyalt a Thoroczkay —Garzó-ügyben a bíróság. Ez alkalommal a vád kiterjesztetett a szabadelvű párt több tagja ellenében is. Ítélethozatalra azonban csak október havában került a sor, amidőn is a kir. járásbíróság formai okokból felmentette a vádlottakat a Thoroczkay Viktor sérelmére elkövetett levéltitok megsértésének vádja és következményei alól. Az ítélet ellen felebbezések adattak be. Dr. Baksa Lajos, mint dr. Thoroczkay képviselője vádlottak felmentése miatt felebbezett, a vádlottak képviselői pedig azért, mert a bíróság nem marasztalta dr. Thoroczkay Viktort a bűnügyi költségekben. A felebbezési tárgyalást ez ügyben 1902 évi márczius 12-ére tűzte ki a szegedi kir. törvényszék. Érdemben azonban nem fog tárgyalás alá kerülni a dr. Thoroczkay Viktor ügye, amennyiben dr. Baksa Lajos, felebbezését, báró Thoroczkay Viktornak hozzáintézett alábbi levele folyomá-nyakép visszavonta. Báró Thoroczkay Viktor ugyanis véjgét akarván szakítani ennek az ügynek, az alábbi levelet irta dr. Baksa Lajoshoz, felkérvén őt arra, hogy levelét a helybeli lapokkal is közölje : Tekintetes ügyvéd urat Bartó Imre ur ellen általam folyamatba tett büntető eljárástól visszalépek s ennek beszüntetését kérem, egyrészről azért, mert nekem lemondásom alkalmával az ellenem szótt rágalmakkal szemben fényes elégtételt adott Hódmezővásárhely város közgyűlésének nagy többsége, de elégtételt adott maga az elfogulatlan, jószésű nagyközönség és a közvélemény is, mely a politikai harcznak és személyi üldözésnek kinövései felett bíráskodik; másrészről azért, mert most már, midőn az ellenem szőtt aknamunka jeles harczosai leleplezve állanak, nem kívánom őket azon a téren üldözni, melyen már a női becsület is érintve van. Maradok tekintetes ügyvéd urnak kiváló tisztelője és hive Báró Thoroczkay Viktor. * Ezzel érdemleg vége volna a kinos afférnak. A felebbviteli tárgyalás tehát tisztán csak a vádlottak által, a költségekre vonatkozólag beadott felebbezést illetőleg tartatik meg márczius 12-én. « VÁSÁRHELYI HÍRADÓ, 1902. márczius 2. ÚJDONSÁGOK. A gazda és a cseléd. — Jó katona — rosz munkás. — Hunvásárhely, márcz. 1. Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye átirata nyomán városunk is, más hatóságok és a gazdasági egyesületek is ujra szőnyegre hozták azt a kérést, hogy a mezőgazdasági munkások az aratás idejére a katonaságtól hazabocsájtassanak. A gazdákat a közterhek, miket a földnek kell megfizetni, a gondok labirintusába kergették, annyira, hogy a gazdálkodásban kevés kivétellel az egész vonalon végig az ideges kapkodás és a türelmetlen munka kapott lábra, pedig alig van foglalkozás, mely nagyobb gondot, türelmet és kitartást követel, mint a gazdálkodás. A vasút a föld értékét növelte ugyan, de gondozását, a munkaerőt megdrágította. A gazdasági gépek lehetővé teszik, hogy kevesebb munkaerővel is boldoguljunk, de kérdjük, hogyan? Hiszen kevesen vannak abban a helyzetben, hogy gazdasági gépeket vegyenek. Régi óhaja már társadalmunknak, hogy a mezőgazdasági munkások az aratás idejére szabadságoltassanak a hadseregtől. Az ifjú akkor kezdi meg a haza iránti első legszentebb kötelezettségét, mikor ifjúságának teljes erejében van; mikor lelke szíve még minden szép és nemesre terelhető; mikor érzelmeit semmiféle veszedelmes vágy nem zavarja, örömét és büszkeségét munkájában leli. Az ifjúból három év alatt kitűnő katona válik, fellépést, modort ismereteket szerez, izmai megedződnek, teste férfias alakot nyer, de eredeti mivoltát el is felejti. Mikor kiszabadul, ar akar lenni; maga és a paraszt között különbséget lát. Három év alatt a munkás és napszámos emberben igények támadtak; mesterségét elfelejtette, ha visszajön, munkás, napszámos nem akar lenni, beáll inasnak, parádés kocsisnak, urasági vagy irodaszolgának, postásnak, vasutasnak, hajósnak, rendőrnek stb. A jobbmódú parasztfiúk a katonaság után beleülnek a vagyonba, gazdálkodnak immel-ámmal. Istenre bízzák földjüket, versenyre kelnek az urakkal, mert tudják, mi a módi. Szerencsére vannak kivételek is, akiknek ép elméje csak élesedik, látóköre tágul, ismeretei szaporodnak, szóval művelődik a három év alatt s ha ez letelt, intelligens gazdálkodó lesz belőle. A gazdák között a panasz általános, hogy a jó cselédekben és munkásokban — nőknél és úgy, mint a férfiaknál — nagy a hiány. Ha a katona viszszatért falujába, szüleihez, rokonaihoz, kényelmes és élvekkel teli életet hirdet. Tapasztalásaival és tanaival elönti környezetét, a fogékony szíveket megzavarja, olyanokka