Vásárhelyi Hiradó, 1902. március (3. évfolyam, 18-26. szám)

1902-03-02 / 18. szám

2­18. számo­ zunk eredmény nélkül. Cselekvés he­lyett okoskodtunk. A vita eléggé tisztázta a helyzetet. Akiket igazság, méltányosság, egyenlő elbánás meg­nyerhetett, azok testvéreink lettek. E­közben a vadak folyvást szaporodnak. És aknákat ásnak Magyarország bé­kéje, nyugalma, egysége ellen. Hol ? Az egyházakban, az iskolákban, a bankokban, a sajtóban, a társadalmi egyesületekben. Eljött az ideje, hogy ezt a kérdést a szarvánál ragadjuk meg. Lépjünk a cselekvés terére és vegyük ki a szerszámot az aknamun­kások kezéből. — Bajok egy pénzintézetnél. A hód­mezővásárhelyi takarékpénztár igazgató­sága és felügyelő bizottsága, a „Vásárhelyi Híradó“ vasárnapi czikkéből kifolyólag hősiesen megnyilatkozott. A nemes testőr­­gárda tehát kiszegezte a mellét a vezér­­igazgató úr védelmére. Fütyülünk arra a vérszegény védelemre. A midőn mi ada­tokkal igazoljuk a mi igazunkat, előtérbe tolják nekünk Kónya János, Neumann József, ifj Juhász Mihály, Bauer G­yula stb. nevű embertársainkat, mint a­kiknek szörnyen tetszik az, ha a vezérigazgató úr politizál! Teringettél! Hát csak politizáljon a kis csintalan, had örüljön neki Kónya Já­nos társaival egyetemben az emberi kor legvégső határáig, — de legalább felelje­nek a mi czikkünkben foglaltakra is ! Mi gondunk nekünk az igazgató úr politikai szereplésével? Mi az intézeti mérleget bonczoltuk. Mérlegeket mérlegek­kel vetettünk egybe s kimutattuk, hogy a hódmezővásárhelyi takarék forgalma egyik évről a másikra harmadfél millió­val csökkent, a betétek rohamosan apad­tak és az üzleti költségek ezek daczára is tetemesen emelkedtek. Konstatáljuk, hogy a mi adataink-­­kal szemben a hódmezővásárhelyi takarék­­pénztár bányáinak mindössze is annyi a mondanivalójuk, hogy „ők szívesen látják, ha politizál az igazgatójuk.“ Midőn ezt a választ itt ezennel meg­örökítjük s midőn igy konstatáljuk, hogy az ügy érdemében a válaszadást illetőleg a takarékpénztár igazgatója adós maradt, — még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy mint mindig, úgy a jelen esetben is a takaréki­­gazgató úr az igazgatóság tág köpönyegébe burkolózva, az igazgatóság presztízsével akarta a működése, pénz­ügyi program­ja és közszereplését illető­leg mondott kritika élét elvenni. fi­­horoczkay—tarzó affér. — Egy megszüntetett ügy. — — már ez. 1. Foglalkoztatta az egész ország sajtó­ját és közvéleményét az az affér, a mely báró Thoroczkay Viktor volt hódmező­vásárhelyi főispán és a vásárhelyi szabad­­elvű párt vezetősége között felmerült és amely affér egy oly kínos inczidensben csúcsosodott ki, ami azután arra bírta dr. Thoroczkay Viktort, hogy magánbecsülete és reputácziója érdekében bírói beavatko­zást provokáljon. A bírói beavatkozás igénybevétele sokféle kommentálásra adott okot. A szenvedélyesség és izzó gyűlölkö­­­­dés következményeinek kellett tulajdoní­tanunk, hogy valahányszor e bűnperben­­ valamelyes bírói aktus jutott a nyilvános-­­­ság elé, a dr. Thoroczkay Viktor szemé-­ lyiségét mindenkor támadó egyes orgánu­mok kíméletlen kirohanásokkal igyekeztek báró Thoroczkay ügye ellen hangulatot kelteni. Volt már ebben az ügyben annyi birói aktus, amennyi csak a perrendtartás­ban előfordul. A közönség eleinte izgatot­tan, lázas érdeklődéssel kísérte az ügy minden fázisát s valósággal közhangulattá izmosodott az az óhajtás, hogy azok, akik annyi kíméletlenséggel hurczolták meg a volt vásárhelyi főispánt, elvegyék szigorú büntetésüket. Levéltitok megsértésének vétsége miatt első ízben 1901. évi szeptember hó 27-én tárgyalt a Thoroczkay —Garzó-ügy­­ben a bíróság. Ez alkalommal a vád ki­terjesztetett a szabadelvű párt több tagja ellenében is. Ítélethozatalra azonban csak október havában került a sor, amidőn is a kir. járásbíróság formai okokból felmen­tette a vádlottakat a Thoroczkay Viktor sérelmére elkövetett levéltitok megsértésé­nek vádja és következményei alól. Az ítélet ellen felebbezések adattak be. Dr. Baksa Lajos, mint dr. Thoroczkay képviselője vádlottak felmentése miatt fe­­lebbezett, a vádlottak képviselői pedig azért, mert a bíróság nem marasztalta dr. Thoroczkay Viktort a bűnügyi költsé­gekben. A felebbezési tárgyalást ez ügyben 1902 évi márczius 12-ére tűzte ki a sze­gedi kir. törvényszék. Érdemben azonban nem fog tárgyalás alá kerülni a dr. Tho­roczkay Viktor ügye, amennyiben dr. Baksa Lajos, felebbezését, báró Thoroczkay Vik­tornak hozzáintézett alábbi levele foly­omá-­­nyakép visszavonta. Báró Thoroczkay Viktor ugyanis vé­­j­gét akarván szakítani ennek az ügynek, az alábbi levelet irta dr. Baksa Lajoshoz, felkérvén őt arra, hogy levelét a helybeli lapokkal is közölje : Tekintetes ügyvéd ur­a­t Bartó Imre ur ellen általam folya­matba tett büntető eljárástól visszalépek s ennek beszüntetését kérem, egyrészről azért, mert nekem lemondásom alkalmá­val az ellenem szótt rágalmakkal szemben fényes elégtételt adott Hódmezővásárhely város közgyűlésének nagy többsége, de elégtételt adott maga az elfogulatlan, jó­­szésű nagy­közönség és a közvélemény is, mely a politikai harcznak és személyi ül­dözésnek kinövései felett bíráskodik; más­részről azért, mert most már, midőn az ellenem szőtt aknamunka jeles harczosai leleplezve állanak, nem kívánom őket azon a téren üldözni, melyen már a női becsü­let is érintve van. Maradok tekintetes ügyvéd urnak kiváló tisztelője és hive Báró Thoroczkay Viktor. * Ezzel érdemleg vége volna a kinos afférnak. A felebbviteli tárgyalás tehát tisztán csak a vádlottak által, a költsé­gekre vonatkozólag beadott felebbezést illetőleg tartatik meg márczius 12-én. « VÁSÁRHELYI HÍRADÓ, 1902. márczius 2. ÚJDONSÁGOK. A gazda és a cseléd. — Jó katona — rosz munkás. — Hunvásárh­ely, márcz. 1. Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye átirata nyomán vá­rosunk is, más hatóságok és a gazdasági egyesüle­tek is u­j­ra szőnyegre hozták azt a kérést, hogy a mezőgazdasági mun­kások az aratás idejére a katonaságtól hazabo­­csájtassanak. A gazdákat a közterhek, miket a földnek kell megfizetni, a gondok labirintusába kergették, annyira, hogy a gazdálkodásban kevés kivétellel az egész vonalon végig az ideges kap­kodás és a türelmetlen munka kapott lábra, pedig alig van foglalkozás, mely nagyobb gondot, türelmet és kitartást követel, mint a gazdálkodás. A vasút a föld értékét növelte ugyan, de gondozását, a munkaerőt megdrágította. A gazdasági gépek lehetővé teszik, hogy kevesebb munka­erővel is boldoguljunk, de kérdjük, hogyan? Hiszen kevesen vannak ab­ban a helyzetben, hogy gazdasági gé­peket vegyenek. Régi óhaja már társadalmunk­nak, hogy a mezőgazdasági munká­sok az aratás idejére szabadságoltas­sanak a hadseregtől. Az ifjú akkor kezdi meg a haza iránti első leg­szentebb kötelezettségét, mikor ifjú­ságának teljes erejében van; mikor lelke szíve még minden szép és ne­mesre terelhető; mikor érzelmeit semmiféle veszedelmes vágy nem za­varja, örömét és büszkeségét mun­kájában leli. Az ifjúból három év alatt kitűnő katona válik, fellépést, modort­­ ismereteket szerez, izmai megedződ­­­nek, teste férfias alakot nyer,­­ de eredeti mivoltát el is felejti. Mikor kiszabadul, ar akar lenni; maga és a paraszt között különbséget lát. Há­rom év alatt a munkás és napszá­mos emberben igények támadtak; mes­terségét elfelejtette, ha visszajön, munkás, napszámos nem akar lenni, beáll inasnak, parádés kocsisnak, ura­sági vagy irodaszolgának, postásnak, vasutasnak, hajósnak, rendőrnek stb. A jobbmódú parasztfiúk a katonaság után beleülnek a vagyonba, gazdál­kodnak immel-ámmal. Istenre bízzák földjüket, versenyre kelnek az urak­kal, mert tudják, mi a módi. Szerencsére vannak kivételek is, akiknek ép elméje csak élesedik, látó­­köre tágul, ismeretei szaporodnak, szóval művelődik a három év alatt s ha ez letelt, intelligens gazdálkodó lesz belőle. A gazdák között a panasz álta­lános, hogy a jó cselédekben és mun­kásokban — nőknél és úgy, mint a férfiaknál — nagy a hiány. Ha a katona viszszatért falujába, szüleihez, rokonaihoz, kényelmes és élvekkel teli életet hirdet. Tapasztalásaival és tanaival elönti környezetét, a fogé­kony szíveket megzavarja, olyanokka

Next