Vásárhelyi Hiradó, 1903. február (4. évfolyam, 32-51. szám)

1903-02-06 / 32. szám

2­32. szám. vásárhelyi híradó. 1933. február - nek tartom a közmondást: „Jó munkához idő kell!“ Legyen te­hát több idő adva, ne kelljen elhamarkodnia a kiállítóknak sem­mit, mert a megélhetés más mun­kák előállítását is megköveteli tő­lünk. És én hiszem, hogy ez által sokkal magasabb színvona­lon álló kiállítás rendezése lesz lehetséges, mert azon öthónapi időköz nem fogja lelohaszthatni a lelkesedést, mert ez nem amo­lyan szalma­láng, hanem ellen­kezőleg, ösztönzi minél szebb, művészi dolgok megteremtésére. 2. Tekintettel kell lenni arra is, hogy a szeptember havi ki­állítás nagyobb anyagi eredmény­nyel is biztathat, mert édes mindnyájunk jobban megenged­het már akkor magának egy kis mondjuk­­ luxust, hogy magá­nak egy-egy megtetsző darabot a kiállítás emlékére megvásárolhas­son, mert míg májusban jófor­mán a tél behatása alatt van, addig szeptemberben mindenki­nek a keze közt jobban meg­akad egy-két forint. Tehát nézetem szerint az anyagi siker is kielégítőbb volna a szep­temberi kiállításhoz, mint a má­jusin és ez nagyon is fontos. Magam részéről az igaz, hogy nagyobb súlyt fektetek az erkölcsi sikerre, mert ha látná a közön­ség, hogy a helybeli iparosok milyen szép dolgokat tudnak produkálni, talán megszüntetné azt a fonákságot, hogy bejárjon mindenért Szegedre, mert most majdnem úgy állunk, hogy ha el akarjuk adni termékeinket kö­zönségünknek, akkor Szegeden kellene értékesítenünk, mert csak úgy lenne jó és olcsó, mert ide­haza minden drága és rossz. Ezekben voltam bátor nézetei­met elmondani, a­miket hozzá­szólás végett ajánlok iparos­tár­sai­m­nak. Hunvásárhely, 1903. február 4-én. Simon János iparos. Nincs okunk, hogy bármelyik fél álláspontját portáljuk és tá­mogassuk, de szerényi véleményünk az volna, hogy a szegény népnek éppen úgy van szüksége a hitre, a lelki támogatásra, mint a kék­­mándlisoknak s azoknak a kik szép kőházakban laknak. Ha Ta­bánnak akarták a templomot épí­teni, miért nem építették Tabán kellő közepébe a Budai-féle te­lekre, a­hova a tabániak és kü­lönösen a szegényebb sorsú nép is akarta? No de valószínű, hogy lehet ezen a határozaton változ­tatni is. Az egyháztanács idejét legin­kább a lelkészválasztás és a templom helye foglalta le. A lelkészválasztásra vonatko­zólag elhatározták, hogy a pályá­zati határidőt meghosszabbítják február 16-ig s addig a szavazók névsorát is összeállítják. A pá­lyázatok elbírálására két presbi­­tert küldöttek ki, Kristó Lajos és Kovács János személyében. A tabáni templom és lelkész­lak­helyének megjelölése hosszas vitát keltett. Két telek körül for­gott a vita. Az egyik párt a lá­bán közepén, a Budai-féle telken akarta a templomot felépíttetni, a másik párt a Lévay- és Révay­­utca sarkán, a Szentesi-utca kö­zelében. Hosszas vitatkozás után szavazással, egy szótöbbséggel a Lévay- és Révay-utca sarkán levő telket jelölték ki a templom he­lyéül. Az idő előrehaladottsága foly­tán a tanácskozást elhalasztották. Egyháztanács ülés. — A tabáni templom helye — — feb. 5. A helybeli református hívek nagy érdeklődéssel néztek a mai református egyháztanács gyűlése elé. A tabáni templom helyének kijelöléséről volt szó. Ez iránt pedig nemcsak Tabánban, hanem az egész városban érdeklődnek. Igaz, hogy ez a dolog nem hú­zódik oly rég ideje és nem volt annyi vitatkozás tárgya, mint a szegedi fogadalmi templom he­lyének kijelölése, de azért ez is gondot okozott a híveknek s bi­zony itt is volt korteskedés, ér­tekezlet, sőt még népgyülés is. A nép akarata az isten aka­­ta, de úgy látszik ezt is elvon­­ották a presbyteriumban egy sza­vazattal. Ennyivel buktak meg a Budai telkesek, a Szentesi-ut­caiakkal szemben. Ne csodál­kozzanak azután a református egyház vezetői és fejei, ha a hívekből szocialisták és nazarénu­­sok lesznek. H­Í­RE K. — febr. 5. ) király Budapesten. Tegnap érkezett fő- és szék­városába a király, hogy fejedelmi kíséretével betöltse azt a hatal­mas palotát, melynél dusabb haj­lékban kevés földi uralkodó la­kik. Beteges, törődött testtel ér­kezett és törődött, fáradt a nem­zet is, amely elébe sietett lelkes üdvözlésre. Csak vendégnek jött közibénk, pedig a nemzet atyját várta, aki óvja, vigasztalja minden bajaiban. Alig foszlottak szét a reménységek, amelyekkel gazda­sági önállóságunkat vártuk, az elmaradt reménységek helyébe újabb terhek rémképei jöttek. De volna bár százannyi a gondunk, mosolygó arccal elviselnők, ha itthon, közöttünk élne az, akihez való ragaszkodásunk, hódolatunk világszerte közmondásos. Büsz­kévé tenne az áldozat, amit őneki hoznánk, mint ahogy megaláz ben­nünket, amit szívünktől egész idegen hatalmak csikarnak ki tőlünk mostan. Ami ellen minden szabad erőnkkel küzdünk, amíg Bécs követeli tőlünk, azt lelkesen­­ ajánlanék fel önként a magya­r királynak Budapesten. Várjon­­ : tesz-e, aki elmondja a királyi pa­­­lota vendégének a magyar nemze óhaját? Talán a szellő belopja a aranyos termekbe, a Duna eleső bogja éjszakánkint tenger szüksé­günket, amit senki sem akar meg­látni és sok óhajtásunkat, ami senki sem akar meghallgatni. Alatt­valói hódolatunkhoz, lelkesedé­sünkhöz, a viszontlátás őszinte örömeihez fűzzük szép reménysé­günket és higyjük, hogy az ér­kezetben ismét jótevő, gondos aty­ját fogadhatja a nemzet, min már annyiszor a nehéz napokban . Városok kongresszusa a kötvénykibocsájtások ügyében. Pozsony város közgyűlésén jelen­tést tettek a pénzügyminiszter le­iratáról, mely szerint a városi köl­­csöntörvények részére törvényho­zás útján kieszközlendő adó- és illetékmentességet a kormány is­mételve megtagadta. A közgyűlés a leiratot sajnálattal vette tudo­másul és elhatározta, hogy a tör­vényhatóság május havára Po­zsonyba városi kongresszust hív egybe, melyen a városi kölcsön­­ügy rendezését és a városokat közösen érdeklő egyéb ügyeket vitatják meg. — Az iparkiállítás ügye. Ma délután összeült az iparkiállítás végrehajtó bizottsága Juhász Mi­hály polgármester elnökete alatt. Jelen voltak: dr. Endrey Gyula, dr. Szalay József, Kmetykó Jó­zsef, dr.­­Gonda József,­­ Horváth László, Pokomándi Imre, Vörös Lajos, Németh Pál, Vékony Jó­zsef, Tóth József, jegyző Szabó Elemér dr. Tárgyaltatott dr. Sza­­lay József ismeretes memoran­­duma. Vékony József oda nyilat­kozik, hogy a gazdasági egylet nem rendezhet kiállítást, csak jövőre s ezért az iparosok is jö­vőre rendezzenek. Endrey Gyula is ezen az állásponton van, de ha az iparosok óhajtják, nem zárkóznék el, ha a kiállítás az idén rendeztessék. Dr. Gonda József előadja, hogy az iparosok igen nagy várakozással tekintenek ez értekezlet elé s szerinte le­­hangoltságot és kedvetlenséget szülne, ha a kiállitás újból elha­­lasztatnék. Az iparkiállitást már az iparosok érdekében is függet­lenül kell rendezni a gazdasági kiállítástól, mert az esetleg na­gyobb méreteivel az iparkiállítást háttérbe szorítaná. Az iparosok évek óta várják az illetékes ha­tósági tényezők támogatását és ha oly lelkesedéssel és ügyszere­tettel karoljá­k fel a társas és er­kölcsi testületek vezetői az ügyet, mint amily lelkesedéssel és sze­retettel kívánnak ők dolgozni, a siker elmaradhatatlan és a kiállí­tás impozáns lesz. Németh Pál és Kmetykó József a gazdasági kiállítással együtt óhajtják az ipar­kiállítást rendezni. Végre Endrey indítványát fogadták el, hogy előbb az iparosoktól tudják meg, hogy az idén akarják-e rendezni a kiállítást avagy jövőre. E cél­ból Endrey Gyula és Tóth József küldettek ki. A dologhoz még mi is hozzá­szólunk, bár meg va­gyunk győződve, hogy az iparo­­sok az idén óhajtják a kiállítást rendezni. — A múlt hó bűnügyi sta­tisztikája. A rendőrség össze­állította a múlt hónapról a bűn­ügyi statisztikát, mely szerint elő­fordult a múlt hónapban : lopás 27, csalás 6, sikkasztás 4, ön­­gyilkosság 2, rablás 1, okiratha­­misítás 3, bűnpártolás 1, becsü­letsértés 3, súlyos testi sértés 1, könnyű testi sértés 3, mérgezési kísérlet 1, magzatelhajtás 1, köz­csend elleni kihágás 1. — Munkásgyülés. Múlt szá­mainkban jeleztük, hogy a mai napon a Beer-féle kávéház helyi­ségben az építő munkások nagy munkásgyülést tartanak. A mun­­kásgyülésről i­ a kimerítő tudósítást holnapi számunkban hozzuk. — A munka­könyvek kiállí­tása. Nagyfontosságú rendeletet bocsátott most ki a kereskedelmi miniszter az iparos munkakönyvek kiállítása t­rgyában. A régi, tör­vényben gyökerező szokás szerint addig, míg az illető iparossegéd­nek, vagy akár gyári munkásnak az illetőségi helye nincs pontosan megállapítva, csak ideiglenes mun­kakönyvet kaphatott, ami azután általában nagy hátránynyal járt a munkásosztály kereseti viszonyaira de sokszor magára a munkaadóra is. Ezen anomáliákat szünteti meg a most kibocsájtott miniszteri ren­delet, amely szerint az elsőfokú iparhatóságnak a munkakönyvek kiállításánál teljesen figyelmen kí­vül kell hagyni az illető munkás­nak illetékességi helyének igazo­lását pusztán csak törvényben elő­írt egyéb feltételek megállapítása szükséges arra, hogy a munka­könyv­ kiállítható legyen. Az il­letőségi hely igazolása helyett most a miniszter a személyazonosság megállapítását követeli, amit az iparhatóságok legkönnyebben úgy érhetnek el, hogy az illető mun­kással a munkakönyv első lap­jára a nevét íratják le. — Székely Irén marad. Szé­kely Irén kivel a szerződési tár­gyalások már régebb idő óta foly­nak, alá­írta még egy évre Jano­­vics dr. társulatához a szerződést, így tehát a primadonna 1904. vi­rágvasárnapig a szegedi színtársu­lat kötelékébe tartozik. — Az Erzsébet-sétány újí­tása. A városi tanács egy kikül­dött bizottság javaslata alapján elhatározta, hogy az Erzsébet­­sétányt renoválni fogja s a ki­száradt és lombtalan táblákat a talajnak megfelelő fákkal ülte­tik be. A kivágandó fák árából fogják az evvel járó költségeket fedezni. Az újítást részletes ter­vezet alapján végezik s a nép­kart különböző részeit különféle okkal újra beültetik. Ezt foko­zatosan fogják végrehajtani. Di­cséretre méltó, hogy a tanács egyszer már a mi elhanyagolt egyetlen nagyobb kertünkre is gondol. — Mozgósítanak? Az egész európai sajtóban a legutóbbi idő­ben az a felfogás jut érvényre, hogy a Balkánon uralkodó zava­ros állapotok előbb-utóbb a ha­talmak fegyveres intervenciójára fog vezetni. Gróf Lamsdorff orosz külügyminiszter utazásának az volt a fő célja, hogy az interven­ció részleteit az érdekelt államok­kal megbeszélje. Elsősorban ler-

Next