Vásárhelyi Hiradó, 1905. június (6. évfolyam, 131-156. szám)

1905-06-01 / 131. szám

2 az algyői Tisza ttka. Öngyilkos zöldségtermelő. A múlt hét péntekén — mint már jeleztük is — egy 55 év kö­rülinek látszó, parasztosan öltö­zött csizmás férfi hulláját fogták ki az algyői komp mellett a ré­vész legények. Mikor a komp délelőtti 10 óra­­tájban a győi partra kikötött, ak­kor bukkant elő a komp alól a halott ember feje. A révészek csáklyát vetettek feléje s a partra húzták ruhájánál fogva. A holttest ruháján szakadás volt, mely azt igazolja, hogy a komp alján volt felakadva s ekként a vásárhelyi és győi partok között a komppal együtt többször is megtehette az utat. A hulla zsebeiben semmiféle írást nem találtak. Az algyői elöl­járóság tévesen úgy jelezte az esetet, hogy a holtest karjába „E­­L.“ betű van tetovírozva s hogy fehér ruhájában is azok a betűk láthatók. A Tiszamenti hatóságok ez ala­pon­­indították meg a nyomozást a halott kilétének megállapítása iránt. De eddig semmi eredményt sem értek el. A hullát lefényképezték. Fes­teren koporsóba tették, ruháit reá fektették s Algyő temetőjében eltemették. Kedden azután váratlan fordu­lat állott be az ismeretlen hulla ügyében. Becsei Pálné, aki a kanálison túl, a tóban levő cserepes tanyán lakik a Becsei testvérnénjénél, meg­jelent Algyőn s tudakozódott, hogy ki az a halott ember, akit a Tiszából kifogtak ? Ott azt a felvilágosítást kapta, amit mi is közöltünk. Ez a személy­leírás már -már megnyugtatta, mikor a községi jegyző felmutatta neki a halott ember fotográfiáját. Az asszony jól megnézte. Egy­szerre elsikoltotta magát. — Jaj az uram! Kiáltotta s jajveszékelni kezdett. A jegyző mellé adta a kis­­birót s elküldte Becseinét a te­metőbe, hol a sírásók laknak. Ők földelték el a szerencsétlen Be­csei Pál ázott holttestét, jeltelen, friss sirban pihen az ember. A sirásó felmutatta a ha­lott ember kabátját, mely a sir­­ásás dijában neki jutott. Erre is ráismert az asszony s a kisbiró átadatta azt neki nyomban. Csak a pár csizmája maradt ott, a sirásó lábán. Azt nem ve­tette le az ember. Habár való­színű, hogy nem igaz utón jutha­tott ahhoz, mert a jegyző tudó­sítása szerint a halott ruhái a koporsóba lezárattak. Becseiné szerint csak a teme­tés idején, a koporsó feltörésével vehette magához a sírásó. Becsei Pál — a halott ember zöldségtermelő volt. Ott lakott a Solti-féle malom mellett, a kis tanyán. A múlt csütörtökön délben tá­vozott el hazulról, s a testvér­­nénjével beszélt. — Nincs eső, nincs munka. Panaszkodott. Nem tudom mi lesz velünk! Mind jobban belemelegedett a békétlen beszédbe, majd megm­­­indult, hogy elmegy. — Na! Mondta. Ha most se kapok munkát, elemésztem ma­gam ! Azzal eltávozott. Többet nem látták. Másnap jött a telefonértesítés, hogy egy hullát fogtak ki a Ti­szából. Hogy melyik parton ugrott a vízbe, vagy hogy nem a hídról vetette-e le magát, megállapítani nem lehetett. 1905. csütörtök, június 1. h­írek. — május 31. — Gyakorlatra, Arany János városi számvevő, tartalékos hon­­védhadnagy junius 4 én Szegedre, 35 napi fegyvergyakorlatra bevo­nul. Távollétére a számvevőség­hez segéderőül Szabó Sándor dijnokot rendelte a polgármester. — A harmadik egyetem. Amig a vidéki városok egy része minden követ megmozdít, hogy magához édesgesse a tervezés alatt álló harmadik egyetemet, addig Debrecen, amely pedig úgy­szólván vezette a mozgalmat, ma már ott tart, hogy az egyetem nem kell neki. A tiszántúli egy­házkerületi gyűlésen az egyetemi bizottság elnöke lemondott. De több is történt: nagy szótöbbség­gel kimondották, hogy a bölcsé­szeti fakultás felállítása nem sietős. Ami azt jelenti, hogy a debreceni­­ főiskolának egyetemmé való fej-­ lesztését maga az egyházkerület­i hatóság sem pártolja valami na-­­gyon. Erről az érdekes fordulat­­­ról a részleteket az alábbi tudó­­sítás mondja el: A Debrecenben tartott reá egyházkerületi közgyű­­­lésen az egyetemi bizottság elő-­­ készített javaslata került tárgyalás alá, amely a debreceni főiskolá­ban bölcsészeti fakultás fölállítását s így a főiskolának egyetemmé való fejlesztését teszi feladatává. E célra 49.000 koronáról van gondoskodva. Hosszabb vita után 38 szavazattal 14 ellenében Széll Kálmán nagyszalontai esperes halasztási indítványát fogadták el, mire Dégenfeld József gróf, az egyetemi bizottság elnöke, Márk Endre és Ferenczy Gyula a sza­vazás folytán a közgyűlés szine előtt tisztségükről lemondtak. — Lemondott rakpart díj­­­szedő. Pálinkó Márton, a vásár­helyi tiszai rakpart díjszedője ál­lásáról más elfoglaltsága miatt lemondod. Lemondása elfogad­tatott. — Amerikába. Az utóbbi he­tekben négy egyén kapott útleve­let és utazott el az újvilágba és pedig Mém Erzsébet, Zsarkó Mária, Ált Bálim szabó és Tóth György napszámos. — Szabálytalan a tanács­nokválasztás. A legutóbbi köz­gyűlésen megválasztatott dr. Gonda József törvényhatósági tanácsnok­nak. A pályázati hirdetményben benne volt, hogy a pályázó egész­ségi állapotát orvosi bizonyítvány­­nyal igazolja. Dr. Gonda József azonban nem igazolta egészségi állapotát, hanem becsatolta néhai dr. Berger Ferenc volt tiszti fő­orvos bizonyítványát, amely sze­rint 1902. évi augusztusban dr. Gonda József egészséges volt. Ez a bizonyitvány ma már nem fo­gadható el s annyi mintha nem is volna. A dr. Gonda József pá­lyázata tehát szabálytalan s igy érvénytelen. A megválasztott tiszt­viselő éjeként nem dr. Gonda Jó­zsef, hanem dr. Soós István. Ha ez nem állhat meg, igen való­színű, hogy uj választás lesz, mert a dr. Gonda megválasztá­sát meg fogják apellálni. — Esküvő Tóth Márton f. évi junius hó 4 én délután 6 óra­­kor a kőbányai róm. kath. tem­plomban tartja esküvőjét Hof­­meiszter Jolánkával. — Ülés a vágóhíd ügyében. A májusi közgyűlés a vágóhíd iratait azzal adta vissza a vágó­hídi bizottságnak, hogy a gép­berendezés üzemben tartása ügyé­ben, arra nézve, hogy váljon a gőzerő, vagy villanyerő alkalma­zása , az előnyösebb, végezzen újabb számítást. Dr. Szalay Jó­zsef főkapitány ebből a célból június 6-án, kedden délelőtt fél 11 órára hívta össze a bizottságot. — A kunvásárhelyi könyv­­kereskedők közös megállapo­dással a június, június és augusz­tus hónapokban előforduló ünne­pek délutánján üzleteiket zárva tartják. — Gyászhir. V. Molnár István május hó 30-án reggel 3 óra­kor, életének 8- ik évében, hosz­szas szenvedés után elhunyt. A boldogultnak halt tetemei május hó 31 én d. u. fél 3 órakor, V. ker. Rárósi utca 10. sz. gyász­­­háztól a reform, vallás szertartása szerint a háznál tartandó gyász­beszéd után, az Arany temetőben örök nyugalomra helyeztettek. — Beleugrott a Tiszába. Ma délben egy 11 éves leány, Mári Juliánná, a Tiszába ugrott. Már haldokolt és elmerült, mikor Komjáti István fuvaros, csongrádi lakos — aki ott lovait itatta — észrevette és utána ugorván, az elszánt tacskót a vízből kimen­tette. Azután behozta a rendőr­ségre. A leányt kihallgatása után apjához, Mári fuvaroshoz kísér­tette a rendőrség. — Szemle a város szegényei felett. A szegény­ügyi bizottság hétfőn tartotta meg a mázsaház­nál a város szegényei felett a szokásos évi vizsgálatot, bizott­sági tagok és orvosok jelenlété­ben. 400 szegény állapotát vizs­gáltak meg s mindegyiket felvet­tek újra segélyre. — Kié az iskolatáska ? Az újvárosról befelé menő rendőr őrjárat a tó alatt egy iskola­tás­kát talált könyvekkel és jegyze­tekkel. Igazolt tulajdonosa a rend­őrségen átveheti. — Verekedés a Sas előtt. Egy csavar kocsis egyszerre gyur -Klárik Mária és az Olasz Erzsé­­­­bet szivét. A három vetélytárs­­tegnap reggel találkozott a Sas­­ előtt. Egy szempillantás alatt egy­más hajába markoltak s rettentő si­­valkodással tépászták egymást. Alig tudták szétválasztani őket. A kihá­gást bíró fog ítélkezni fölöttük utcai botrány miatt. — A csalódott szerednű leány. Fejes Mária, a Deutsch Mór pék cselédje a múlt pénte­ken mérget ivott. Ma a kórház­ból gyógyultan távozott el. — A lövöldöző leány megél. Megírtuk lapunk vasárnapi szá­mában, hogy Nagy Mária 23 éves cselédleány folyó hó 25 én este, csucsi lakásán öngyilkossági szándékból a hasába lőtt. A vé­lemény az volt, hogy nem éri meg a reggelt. Genersich kórházi főorvos azonban még akkor éjjel m­egoperálta a leányt és a súlyo­san sérült öngyilkos-jelölt ma már fenn járt. A lelkiismeretes, gyors orvosi segélynek tehát óriási haszna itt is tapasztalható. — Gr­kas. Holnap, csütörökön Junker M. igazgató vezetése alatt, egy húsz tagból álló, elsőrendű vidéki társulat kezdi meg műkö­dését a vásártéren. Az előadás este fél 9 órakor kezdődik. A je­­lesek után ítélve, a társulat érde­mes lesz a közön­ség pártolására. a kosaras asszony,,, Robillió a piacon. A kevés szórakozásban része­sedő szegény — nincsetlen pol­gárnő nem hiába vágyik így ve­­rőfényes — tiszta időben a heti­piacra — nem ok nélkül szalasztja el a napszámot s a­ órák hosszát egy kis kenyérhajjal, meg ma­réknyi korpával a piacon, erre mindig akad gyönyörűség. A nincsetlenek találkozó helye ez, különösen az ócska piac, hát a még nincsetlenebb high life csak hitelbe vett és készpénzért el­adott ócska ruháival és cipőivel van képviselve. Nem múlik el piaci nap, hogy itt komédia ne esnék. Az ingyen látványosság pedig kegyetlen jóízű. Ilyen szórakozásban volt része a keddi piac sokadalmának v­agy 9 óra tájban. Akkor, mikor már a zöldséges asszonyok sora meg­ritkul s a Szakács hentesüzlete előtt szabad az út. Az ócskások közt ruhát árult Fodor Juliánná, akinek ebben a históriában felpörési szerepet osz­tott ki egy garabély. Alperes Tóth Juliánná hat gyer­mekes, vagyontalan ifisasszony. Szomszédok. Együtt indultak haza. Az ócskások közt haladtak, mikor Fodor Juliannának egy pi­ros pettyes, sárga betétű blus ötlött a szemébe. Míg arra alkudott, garabolyát letette, hogy az alkui kezeivel is könnyebben fejleszthesse. A vá­sárból azonban így sem lett semmi, mert a blúz nagyon árus volt. — Ni-ni! — Mondta a fel­peres. És szemlélődni kezdett a föl­dön, a portékák és garabolyák közt, ámde kosara nem került elő. Hűlt helye támadt, valamint szomszédasszonyának is. Az már akkor Bokor előtt sza­­porázta a lépést, miközben erő-

Next