Vásárhelyi Napló, 1924. március (1. évfolyam, 24-48. szám)

1924-03-01 / 24. szám

Hódmező» Vásárhely, 1924. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 15. Kiadóhivatal: Deák Ferenc-u. 7. Dura-nyomda. Telefon 254. Ára 500 kor. I. évfolyam 24. szám. Szombat március 1. Felelős szerkesztő és felelős kiadó: Fejérváry József. Kiadja: Vásárhelyi Napló Rt. POLITIKAI NAPILAP Ma érkeznél, Bécsbe... Rikov elvtárs, az orosz szovjet elnöke és Leninnek utóda, ma or­vosai tanácsára a Kaukázusba uta­zott s ott tartózkodik mindaddig, míg egészsége helyre nem áll. Pár soros újságcikkbe szorul bele ez a kicsike hir, mely mögött azonban már a Lenin végzetének első felvo­nása jelentkezik. Pont ugyanakkor, midőn a muszka delegátusok Bécsbe érkeznek egyidőben, tehát szintén ma, az oláh megbízottakkal. Ez az utóbbi hír is csak olyan pár soros kis újdonság, melyen semmi feltű­nőt nem talál az orosz és nem ke­res a kis és nagy ántánt. Pedig ér­demes mindkettővel foglalkozni. Ri­kov még meg sem­­melegedett a szovjet elnöki székében, már megy a Kaukázusba. S míg ő ott üdül­i az egészségét, talán éppen a testi épségét reparálja, társai ugyanakkor Bécsbe mennek, hogy bizonyos dol­gokat letárgyaljanak. Hogy mit, az mellékes. Az orosznak és oláhnak mindig van együtt valami dolga, hiszen szomszédok, még­pedig ki­váló jó szomszédok. És pont Bécsbe mennek. De miért éppen Bécsbe ? Azt régen sejtjük, hogy közös ügyei­ket nem igen intézhetik el a saját földjükön. Mert az orosz nem teszi be a lábát az oláh sógorhoz , vi­szont az oláh is azt mondja, hogy még olyan jóban nem vagyunk! De ha már egymástól félnek, mert egy­más földjén nem igen látják bizton­ságban sem az aranyórájukat, sem az életüket, miért nem mennek a cimboráikhoz, a kenyeres pajtásaik­hoz! Hiszen van ,­még város köze­lebb is. Teszem azt, ott van Belg­rád, Szarajevó, vagy ha éppen a brátyiknál nem akarnak alkalmat­lankodni, miért nem mennek Pá­­risba, vagy ha messzi van, hát a közeli Apátfalvára! Pont Bécsbe. Pont az osztrákhoz, akivel harcban állottak s aki egyiknek is se inge, se gallérja! . . Az az hogy pardon, úgy érezzük mégis, hogy egy kis szellemi rokonság mégis csak akad közöttük. Aki minékünk ellenségünk, az ő nékiek jó barátjuk. Az osztrák sógor pedig minékünk mindig halá­los ellenségünk volt. Hanem az egész szövetkezésben és járáskelés­ben jelentkezik valami nagy tanul­ság. Ezek a mi drágalátos szomszé­daink folyton forronganak, keresnek, kutatnak, mint az az ember, akinek nincs rendben a lelkiismerete, vagy hogy stílszerűen szóljunk, mint a füvött ebek. A kis antantot három év alatt kovácsolták össze s ma is úgy áll az, hogy csak egy haj­szál tartja benne a lelket, mely hol itt szakad, hol ott feszül. S bár kifelé azt hirdették, hogy ők ilyen, meg olyan erősek, a valóság azon­ban az, hogy csak a közös zsák­mányhoz való görcsös ragaszkodás s a megtorlástól való félelem az, ami úgy, ahogy egy bandába veri őket. — A nagy antant sok válto­záson ment keresztül két esztendő alatt. Szinte észre sem vettük ezt a változást, csak most, ha bele­gon­dolunk. Ugy­e, hogy még 2 évvel ezelőtt ott házaltak, ott kilincseltek a kis antant külügyminiszterei a nagy antant ajtajában s ha valami kellett, Mária oláh királyné feltette a tollas kalapot és rohant Párisba. Ma már a puli sem ugat, ha ezek a híres történelem­csinálók akárhova szaladgálnak is. Ma érkeznek Bécsbe az orosz és az oláh delegátusok, mondja a távíró. Hát csak hadd érkezzenek. Tőlünk tárgyalhatnak akármennyit. Egyet azonban le nem tárgyalnak többé , és­pedig azt, hogy kiestek a Poincaré kegyéből . . . ........................-■■■ 1 - 1^ligwSg,', ' n‘• '• Holnaphoz egy hétre lesz a főispáni frak­áció. Ismeretes, hogy a kormányzó a minisz­terelnök előterjesztésére, a nyugalomba vo­nult Temesváry Géza dr. utódjául, Aigner Károly dr-t nevezte ki Vásárhely főispánjává. A kinevezés még január kö­zepén megtörtént, de az új főispán nagy­érdeklődéssel várt beiktatásának mindez­­ideig nem állapították meg a hivatalos idő­pontját, aminek az oka abban rejlett, hogy Bethlen István gróf, aki feltétlenül részt kívánt venni az installáción, sehogyan sem tudott magának időt szakítani az or­szág érdekében végzett tevékenykedése közepette, a vásárhelyi látogatásra. Tegnap délelőtt azonban váratlanul távirati értesí­tés érkezett S­o­ó­s István dr polgármester­hez, akit arról értesítettek, hogy az ünnepélyes főispáni beiktatás március 9-én vasárnap, tehát hol­naphoz egy hétre lesz. A távirati értesítés kapcsán, a polgármes­ter a tanács tagjait rendkívüli ülésre hívta össze, amelyen megbeszélték az installáció ünnepélyes rendjét és annak irányítását Faragó Sándor tanácsnokra bízták. Az új főispán, aki Szegednek is főis­pánja, maga is gazda és mint ilyen elnöke a szegedi Gazdasági Egyesületnek, de nemcsak gazdasági téren, hanem az ipar és kereskedelem terén is sok üdvös dol­got vitt keresztül a szomszéd város la­kossága javára. Mi, akik Aigner Károly úr főispánt ismerjük, tudjuk róla, hogy ma­gas közigazgatási tudással rendelkezik és munkabírásának tetőpontján áll, aki csak az egyenes utat ismeri, aki mindenkivel a legszívélyesebben érintkezik és semmiféle jogos kívánság elől el nem zárkózik, aki a világháborúban, mint katona, hazánkért hűséggel, becsülettel teljesítette a reábízott feladatokat. Megnyugvással , állítjuk tehát hogy az ő személyében nemcsak közigaz­gatásunk, de általában a város összlakos­sága olyan főispánt nyert, aki megérdemli azt a tiszteletet, szeretetet, megbecsülést, mint a volt főispánjaink legjobbjai és akire majdan olyan szívesen fogunk emlékezni, mint ahogyan Kállay Albertre, Lukács Györgyre emlékezünk. Éppen ezért fogadjuk hát őt magyaros tisz­telettel, előlegezzük részére bizalmunkat és ennek kifejezéséül megérkezésekor lo­bogózzuk fel a Kossuth-teret, Andrássy- és Kállay-utcákat, helyezkedjünk el tisz­telettudóan ezen az útvonalon, hogy érezze a főispán már ezekből a külsőségekből is Vásárhely népének vele szemben táplált bizalmát. Reméljük, hogy a város lakos­sága az első esmerkedési alkalmat meg­ragadja s azon a tiszteletebéden, amely az installáció napján lesz, nagy számmal vesz­­ részt. Ezúttal jelezzük azt is, hogy a főispáni beiktatáson jelen lesz Bethlen István gróf miniszterelnök, Vásárhely első választó­kerületének képviselője is, aki Magyarország talpraállásáért folytatott és már eddig is sok eredménnyel járt ne­héz küzdelmében csaknem egyedül állott ellenségeinkkel szemben és szellemi felsőbb­­ségével harcol mind­en ármány ellen, hogy megmenthesse ezt a szerencsétlen nemzetet a végpusztulástól. Illő, hogy tüntessünk mellette, kötelesség, hogy elismerjük rend­kívüli, szinte emberfeletti tevékenységét, buzdítsuk, lelkesítsük további kitartásra, lássa miniszterelnökünk, hogy nem hiába dolgozik éjt, napot eggyé téve, mert meg­értjük és becsületes honfiakhoz méltóan igyekezünk tőlünk telhető módon a nem­zet a haza mentésére irányuló ténykedé­seiben támogatni. Magas vendégeink érkezésének idejét később közöljük, addig is azonban értesít­jük az érdeklődőket, hogy a beiktatással felmerülhető kérdésekben a felvilágosítást Faragó tanácsnok bármikor szívesen meg- t­udja. Hétfőn kezdik meg a k­ényerk­ölcsön előleg fizetési meghagyásainak kézbesítését. Miután a kényszerkölcsön előleg­­ első részletének befizetésére kitűzött­­ határnap, március 10-ike rohamosan közeledik és mivel a pénzügyigazga­tóság a vásárhelyi adóhivatal ismé­telt sürgetésére sem küldte ki a ki­vetéseket és a fizetési meghagyáso­kat, az a veszély fenyegette az ér­dekelt adózókat, hogy a szegedi ké­sedelmeskedésre nekik kell ráfizet­niük, mert mint ismeretes, mindazo­kat, akik az előleg egyes részleteit nem törlesztik pontosan, a rendelet értelmében megbírságolják. Ennek elkerülése céljából Fejérváry tanács­nok tegnap délután telefonon lépett összeköttetésbe a pénzügyigazgató­sággal és kérte a fizetési meghagyá­sok sürgős kiküldését. A tanácsnok erélyes közbelépésének azután az az eredménye lett, hogy a pénzügyigazgatóság vasárnap reggel, úgy a fizetési meghagyá­sokat, mint a kölcsön kivetési lajstromait kiküldi. Miután ez most már biztos, Fejér­váry tanácsnok úgy intézkedett, hogy az adóhivatal tisztviselői vasárnap rendkívüli munkanapot tartsanak, amikor az egyes fizetési meghagyáso­kat ellátják a kölcsönelőleg postai be­fizetéséhez szükséges csekklapokkal. Az így felszerelt fizetési meghagyásokat az adó­hivatal emberei a város belte­rületén még hétfőn és kedden minden érdekelthez eljuttatják, a külterületen pedig a jövő hét ele­jén lovas küldöncök hordják széjjel, így azután mindenkinek elég ideje lesz hozzá, hogy a kényszerkölcsön első részletét március tizedikéig le­­róhassa, mint már említettük, vagy pénzben a postán, vagy államadóság (hadikölcsön) kötvényben az adóhi­vatalnál. Nyolcvan millió a városi cselédei­ felöltöztetésére. Megírtuk, hogy a közigazgatási bíróság ítélete értelmében a város köteles szolgáinak ruhaellátásáról, ter­mészetben gondoskodni. Ennek foly­tán a tanács már régebben pályáza­tot hirdetett a kérdéses ruhák szállí­tására. Csütörtökön járt le a pályá­zat, ameddig két budapesti cég, Szatm­áry Géza szabó és a Kis­ipari Hitelszövetkezet szabócsoportja adott ajánlatot a szállításra. A két ajánlat közül a tanács pénteken dél­előtt tartott rendkívüli ülésén a Kis­ipari Hitelszövetkezetéét fogadta el, mivel ez lényegesen olcsóbban vál­lalkozott a harminchárom szolga ruhailletményeinek elkészítésére. Az elfogadott ajánlat értelmében a város nyolcvanmillió koronát fizet a har­minchárom rendbeli télikabát, köpeny, zubbony, csizmanadrág és sapkából álló ruhaszállítmányért, amely május elsején lesz Vásárhelyen. Már nem újság, hogy a közelgő tavaszi idényre, női kötött- KOKRON-GYÁR kabát, divatszmoking, blous, női, férfi és Kossuth­ téri lerakata vezet, gyermek­harisnya különlegességekben a Kirakatunknál győződjön meg. Megpeticionálták­ a debreceni választást. A nemzetgyűlés pénteki ülése. A nemzetgyűlés pénteki ülését 11 óra után nyitotta meg Pesthy Pál alelnök. Bejelenti, hogy Debrecen III-ik kerületé­nek megválasztott képviselője Nagy Vince, illetőleg annak megválasztása ellen pa­nasz érkezett be. A panaszt az állandó igazoló bizottsághoz tették át. Azután harmadszori felolvasásban fo­gadták el a kisebbségi nyelvhasználat biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Majd folytatták a testnevelési törvény­­javaslat tárgyalását, melyhez K­é­t­h­­­y Anna, Petrovácz Gyula, Rothein­st­e­i­n Mór szóltak hozzá, utánuk G­ö­m­­b­ö­s Gyula csodálkozik azon, hogy a szociáldemokraták nem járulnak hozzá a törvényjavaslathoz, pedig ez a tömegne­velést célozza, amit a szociáldemokraták­nak támogatni kellene. Köszönetet mond a kultuszminiszternek azért, hogy ezt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé hozta. Majd azt fejtegeti, hogy a sportot nem a nagyok számára, kell létesíteni, hanem már az iskolákban kell előkészíteni és nem kell attól félni, hogy a gyermekeket ezzel elvonjuk a tanulástól, hisz éppen a mai időkben van szükség arra, hogy egészséges szervezetű új nemzedéket ne­veljünk. V­á­r­n­a­y Dániel, K­a­r­a­f­f­i­á­t Jenő és D­i­n­i­c­h Ödön beszélnek ezután, majd Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisz­ter szólal fel és válaszol a felszólalásokra. Kegyelettel emlékszik meg Gerendayról, aki elsőnek ismerte fel a testnevelés szük­ségességét. Kéri a törvényjavaslat elfo­gadását. A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot álta­lánosságban elfogadja. Ezután áttérnek a törvényjavaslat rész­letes tárgyalására és az összes szakaszo­kat hozzászólás nélkül elfogadja a Ház. Az elnök napirendi indítványt tesz, a­mely szerint a legközelebbi ülés a jövő héten szerdán délelőtt 11 órakor lesz a mai napirenddel. Farkas István az elnök napirendi ja­vaslatával szemben azt indítványozza, hogy ma is tartsanak ülést, tűzzék ki a munkabér szabályozását és a létminimum biztosításának a kérdését a napirend anyagául. Bethlen István gróf miniszterelnök hivatkozik arra, hogy a szerdai napirend­ben a korona értékcsökkenésének meg­­gátlásáról szóló törvényjavaslat szerepel és így a képviselőknek módjukban lesz a tárgyalásokon a drágaság kérdésével fog­lalkozni. A nemzetgyűlés többsége az elnök napi­rendi javaslatát fogadja el, mire az ülés fél 8 órakor véget ért. Búd János lesz az uj pénzügyminiszter. (?) Budapestről jelentik. A pénzügy­­miniszteri tárcát a miniszterelnök va­lószínűleg ma vagy holnap betölti. Az uj pénzügyminiszter igen ne­héz feladatok várnak. Az uj pénz­ügyminiszter dr Búd János lesz, aki­vel Bethlen István gróf már hosszabb idő óta tárgyal. Egyebekben Walkó Lajos megmaradna kereskedelemiügyi miniszternek. Olyan kombináció is felmerült, hogy Búdnak engednék át a kereskedelemiügyi tárcát és ez eset­ben Walkó lenne a pénzügyminiszter, ez a kombináció azonban nem felel meg a valóságnak és így Búd János pénzügyminiszteri kinevezése talán mára várható. Ha Búd vállalja a pénzügyi tárcát, akkor a közélelme­zési minisztérium megszűnik, mely­nek ügyeit a földmivelésügyi minisz­térium fogja likvidálni.

Next